Szerző: Buótyik Dorina
Cím: Maahes Isten rejtélye
Kiadó: Morningstar Publishing
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 374

Először ​volt a fesztivál, utána kezdődtek az eltűnések.

Gracie Simpson egyiptológus egy azonosítatlan múmiára bukkan egy szarkofág mélyén a Beni Szuef Múzeumban. A vizsgálatok megállapítják, mely temetőből származik, így felkéri Tarek régészt és férjét, Louis-t, hogy tárják fel együtt. Ám nem úgy alakulnak a dolgok az ásatás körül, ahogy azt elképzelték. Gondok adódnak a támogatással, nem engedélyeztetik az ásatást, de mikor elkezdődik, egyre több baljóslatú esemény történik. Hirtelen meghal egy munkás, valaki ijesztgeti őket az éjszaka közepén. Vajon ki szabotálja az ásatást? Vagy tényleg létezik Maahes isten legendája?

Thomas Shephard bűnügyi riporter azt a lehetőséget kapja, hogy ő lehet Gordon helyettese. Ám ott van a másik esélyes is, a szerkesztőség beképzeltje, Jason. Feladatuk, hogy olyan kihűlt ügyet göngyölítsenek fel, amit címlapra vihetnek. Thomas neki is fog a munkának; kinézi az egy éve eltűnt Matt esetét. Megtudja, hogy a fiú öt eltűnt lány után kutatott, mikor Egyiptomban járt. Megkéri az egykori riportert, Davidet, aki Kairóban lakik, hogy nyomozzanak együtt.

A szálak a rejtélyes kis falucskába, Himahamaydah-ba vezetnek, ahol az a szóbeszéd járja, hogy a Skarlát fesztivál után mindig eltűnik valaki. Csakugyan Maahes falja fel az embereket?

Egy ásatás
Egy eltűnt fiú
Egy legenda
Maahes isten rejtélye

Egy történet, ahol a valódi régészet találkozik a fikció izgalmas fordulataival.

"Senki sem tudja a másikról, hogy mit élt át. Addig, amíg meg nem ismerjük egymást.." 

Természetesen nyomon követem a szerző közösségi oldalait. Amikor a könyv még csak készülőben volt, akkor Dorina mutatott néhány képet a követőinek, hogy részt vesz egy ásatáson. Minél hitelesebb képet szeretett volna átadni az olvasóinak a következő regényében. Nos, miután elolvastam a könyvet, őszintén állíthatom, hogy sikerült. Izgatottan vártam a megjelenést, nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt.

A történet röviden:

Az események két szálon futnak. Thomas, az oknyomozó újságíró előtt nagy lehetőség áll. Ha olyan cikket tud felmutatni, ami címlapra kerülhet, akkor megkaphatja a vezető helyettesi székét, azonban ellenfele is akad a kollégája személyében. Thomas Egyiptomba utazik azzal a céllal, hogy megtalálja az egy éve eltűnt egyetemista  fiút. A nyomozás azonban nem várt fordulatokat vesz. De nemcsak az egyre rejtélyesebb titkokkal kell szembenéznie, hanem azzal is, hogy egy titokzatos idegen az életére tör.

Gracie elfoglalja a helyét a Beni Szuef Múzeum igazgatói székében. A múzeum egy poros zugában egy múmiára bukkan. A vizsgálatok során kiderül, hogy honnan származik. Gracie egy ásatást tervez arra a területre, azonban az engedélyekkel kapcsolatban folyamatosan akadályokba ütközik. Amikor egyre több holttest bukkan elő a területről, akkor az ásatás félbeszakad. De ez csak a kezdet. Megbetegedések, eltűnt gyerekek, egy hátborzongató legenda Maahes Isten körül. Vajon hogyan kapcsolódik össze mindez?

Gondolataim:

Nagyon szeretem Gracie Simpson történeteit, és izgatottan fogtam bele az olvasásba. Ahogy haladtam a történettel, egyre inkább meglepődtem, mert egy teljesen más történetre számítottam. Viszont nem csalódtam, izgalmas volt, fordulatos, rejtélyekkel teli, és a könyv végére a leesett államat kellett felszednem a földről.

Az események két helyszínen játszódnak. Thomas, az oknyomozó újságíró és David, a volt kollégája egy egyiptomi szállóban nyomoznak az eltűnt angol fiú után, Gracie és a csapata pedig egy ásatáson dolgozik szintén Egyiptomban. Mind a két helyszínen izgalmas, és olykor megdöbbentő eseményeknek vagyunk tanúi, viszont a két szál írásmódja számomra teljesen eltérő volt.

Már az első néhány bekezdés után egyértelművé válik, hogy a szerző milyen izgalommal, átéléssel, és szívvel-lélekkel dolgozott nemcsak az ásatáson, hanem azon is, hogy ezt hitelesen átadja az olvasóinak. Itthon szoktam mesélni az olvasmány élményeimről a férjemnek, és neki említettem, ahogy olvasom a sírok feltárását, a sorok között érzem, hogy Dorina mennyire rajong ezért a munkáért. Ahogy egy gyermek képes tiszta szívből átélni a karácsony varázsát, ugyan ezt a szívből jövő lelkesedést éreztem én is Dorinán.

Ez a kötet egyszerre volt fantasy, kalandregény, és krimi. Egy percig nem unatkoztam olvasás közben, nagyon kíváncsi voltam a rejtély megoldására. A könyv végére az is kiderül, hogy mitől olyan különleges Oscar, a kék macsek. :) Én nem vagyok egy nagy macskás ember, de őt nagyon szeretem. :)

Amit negatívumként el tudok mondani erről a könyvről, az a szerkesztés hiánya. Akadtak érdekes ragozások, szókapcsolatok, vagy esetenként felcserélt szórend, amiről úgy gondolom, hogy egy szerkesztőnek illett volna észrevenni, és javítani. De ezt leszámítva más negatívot nem tudok elmondani a könyvről.

Letehetetlen, és izgalmas olvasmány volt. A fantasy, és a krimi rajongóinak szívből ajánlom ezt a kötetet. Nemcsak tökéletes kikapcsolódást nyújt, hanem hasznos információkkal is gazdagodhatunk. Szórakoztat, és tanít. Kell ennél több? :)

Bízom benne, hogy még nagyon sokszor kalandozhatunk Gracie Simpsonnal, és persze Oscarral. :)

Borító:

Nem szeretem a sárga borítókat, meg úgy alapból a sárga színt sem, viszont ez már a második könyv, amit nagyon szeretek a borító színének ellenére is. Most, hogy már ismerem a mögötte lévő történetet, minél többet nézem, annál jobban tetszik.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Törött tulipánok
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 318

1651, ​Hollandia. A köztársaság virágkorát éli, hajói bejárják az óceánokat, a világ négy sarkából szállítják haza távoli tájak kincseit. Jant, a fiatal festőt, Rembrandt egyik tanítványát egy gazdag amszterdami kereskedő vidéki udvarházába szólítja a megbízatása. Nem sokkal később azonban váratlanul nyoma vész, és nem marad utána más, mint egy tulipános képekkel teli album, és egy ismeretlen, cinóberruhás fiatal nőt ábrázoló festmény.
A hír hallatán a húga, Helena azonnal útra kel a kastélyba, és mialatt megpróbálja kideríteni, mi történt a bátyjával, magával ragadja a ház egyszerre vonzó és nyugtalanító légköre. Miről árulkodik a selyemruhás lány portréja? Mit üzen a kertben épülő labirintus? És mi köze Jan eltűnéséhez az erdélyi magyar diáknak, Gábornak? Miközben a fivére után nyomoz, Helenának arra a kérdésre is választ kell találnia, mit érez iránta egykori gyerekkori játszótársa, Christiaan. Még mindig csak barátságot, vagy viszonozza azt a szenvedélyes szerelmet, amivel ő szereti már régóta a fiút?
A könyv lapjain megelevenedik a Vermeer képeiről ismerős világ, ahol oromzatos téglaházak sorakoznak a csatornák partján, drága tulipánok nyílnak delfti fajanszvázákban, csipke főkötős lányok olvasnak levelet a nyitott ablakon beáradó fényben, de az idilli felszín mögött ijesztő árnyak leselkednek. Szerelem, halál, veszteség, fájdalom, hűtlenség: a Törött tulipánok egy változásokkal teli, izgalmas korszak, egy sebzett lelkű férfi és egy bátor nő története.

"...nem vagyok én fa, nem kell nekem a földbe gyökerezve álldogálnom! Ha nem érzem jól magam valahol, akkor odébb megyek!"

Egyre jobban szeretem a történelmi romantikus regényeket, és ez többek között Mörk Leonórának köszönhető. Kíváncsian vártam, hogy ezzel a könyvével milyen tájakra kalauzol el a szerző, és nem csalódtam most sem. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Jaffa Kiadónak.

A történet röviden:

Az 1600-as években járunk, Hollandiában. Jant, a fiatal festőt megbízza egy amszterdami kereskedő, hogy a vidéki házában, a felesége kérésének eleget téve fesse meg a virágait. A megbízást el is vállalja, azonban egyik napról a másikra hirtelen eltűnik. A húga oda utazik, egyrészt azért, hogy az épülő madárházat, és a lakóit felügyelje, másrészt, hogy kiderítse, miért és hova tűnt el a bátyja. A vidéki kastély azonban olyan titkokat rejt, ami szinte sokkolja nemcsak Jant hanem Helenat is.

Gondolataim:

Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet. Magával ragadott a hangulata, a virágok, madarak bemutatása. Szeretem Mörk Leonóra könyveit, mert nemcsak egy romantikus történelmi regényt kapok, hanem bővebb ismeretekre tehetek szert, mint jelen esetben a nővények és állatok témakörében, vagy a festészetben. Nagyon sok hasznos információt kapunk a szerzőtől, mégsem érezzük úgy, hogy egy tankönyvet olvasunk.

Tetszettek a karakterábrázolások, mert korhű volt, mégis éreztem valami egyedit a szereplőinkben. Dorothea titka például engem is sokkolt, nemcsak a főszereplőinket. Amikor színt vallott, bevallom vennem kellett egy mély levegőt, mielőtt folytattam volna a történetet.

Hollandia gyönyörűen volt bemutatva. Az illatok, a rezgések, a hangulat magával ragadott, ha behunyom a szemem, akkor oda tudom magam képzelni a szereplőink mellé, hogy én is átéljem azt, amit ők, és sodorjon magával a holland atmoszféra.

Komoly szerepet kap a történetben a festészet. Az apró részletek, a színek, a rejtett motívumok mind-mind segítenek közelebb kerülni a szereplők megismeréséhez, és bizonyos titkok megfejtéséhez.

Szívesen olvastam volna még a labirintus megalkotásáról, és barangoltam volna a kastély kertben, ami úgy elevenedett meg a lelki szemeim előtt, mintha csodaországban lennék.

Igényesen megírt történetet kaptam, és számomra gyönyörű líraisággal bemutatott élővilágot, művészetet. Gondosan kidolgozott szerelmi szál, és sokszínű karakterek jellemzik a kötetet, mint ahogy azt már megszokhattunk a szerzőtől. Örömmel fogom újra kézbe venni a későbbiek folyamán is ezt a kötetet.

Aki szeretne egy kis időutazást tenni az 1600-as évekbeli Hollandiában, magába szívná a festészet sokszínűségét, madár és növényismeretet, de nem utasít el egy romantikus történetet, annak szívből ajánlom Mörk Leonóra ezen kötetét. 

Borító:

Gyönyörű, mint egy festmény. Nagyon illik a történethez, mert mint ahogyan egy festményt sem felületesen nézel meg, úgy ezt a borítót sem "csak úgy felcsapod". Szeretem az élénk színeket rajta, és az árnyékok egymáshoz viszonyított kontrasztját.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Nagy Emőke
Cím: Dubaji börtön vagy kenyai esküvő
Kiadó: Magánkiadás
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 240

VALÓS ​ESEMÉNYEKEN ALAPULÓ HÁROM KONTINENSEN ÁTNYÚLÓ TÖRTÉNET
Dubajról a csillogás, a pompa, a milliárdos arab sejkek, a csillogó paloták, az aranyporos kávék, a Guinness-rekordok és a gyönyörű örömlányok élnek a köztudatban.
De valóban ilyen pompás ez a világ?
Valóban van egy olyan ország, ahol nincsenek szegények?
Mi is az a 21. századi rabszolgaság?
Talán már hallottál olyan információkat az arab világról, amik alapján ez a tündérmese megrepedezni látszik. De valószínűleg nem találkoztál még olyan életúttal, ami regénybe sőt, néhol krimibe illő fordulatokkal, sokkoló vagy megindító epizódokkal van tele, ami nem fikció, hanem egy magyar lány ténylegesen átélt viszontagságainak sorozata. Megismerheted Dubaj igazi arcát, amit a reklámokban nem láthatsz. Elmesélem hogy milyen európai nőként Dubajban dolgozni és élni, őszintén írok a munkahelyi és a párkeresési megpróbáltatásairól. Sokaknak vannak cifra történetei a Tinderről, én azonban emeltem a tétet, és arab férfiakkal ismerkedtem az applikáció segítségével. Vajon túl vakmerő húzás volt?
Álmodban sem gondolnád, hogy miért kellett elhagynom Dubajt és miért mentem férjhez Kenyában! Az már csak hab a tortán, hogyan pénzeltem le egy kenyai papot, hogy megszabaduljak a dubaji börtöntől. Az élet néha a forgatókönyvíróknál is kreatívabb, kiszámíthatatlan dolgok történhetnek velünk, és van úgy, hogy mi látszólag semmit nem tehetünk ellene. De mindig van döntési lehetőségünk, amíg bizunk magunkban. Még akkor is, ha már azt sem tudjuk, álmodjuk-e ezt a hihetetlen kalandot.

"Minden csillogás mögött van egy láthatatlan oldal." 

Amikor megkeresett a szerző, hogy elolvasnám-e a könyvét, akkor természetesen utána olvastam a történetnek, átfutottam a fülszöveget, és egy másik kötetet juttatott eszembe, amitől meg is borzongtam. Emiatt mondtam igen a megkeresésére, hajtott a kíváncsiság, hogy mi bújik meg a világ felé közvetített "dubaji csillogás" mögött. Nagyon szépen köszönöm a könyvet.

A történet röviden:

A szerző a saját tapasztalatait meséli el, és életének egy kicsi, ám annál meghatározóbb részébe enged betekintést ezzel a kötettel. Benézhetünk a színfalak mögé, hogy mi áll a luxusautók, a fényűzés, és a csillogás mögött. Kapunk egy kis szeletet a kultúrából, a törvényekből, a párkeresésről. A könyv megtörtént eseményeket mesél el őszintén, cenzúra nélkül.

Gondolataim:

Más volt ez a könyv, mint amire számítottam. Őszintén, tabuk nélkül kapunk betekintést, hogy európaiként milyen akadályokkal kell megküzdenünk, ha az Egyesült Arab Emírségekben akarunk munkát vállalni, vagy milyen szabályozások korlátozzák az oda látogatókat, és a helyieket is. 

A könyvben voltak "száraz" tények, gondolok itt például az iskolák, óvodák költségeire, a lakhatás és az étel árakra, de ez mind kellett ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a csillogás az valóban csak az internet népének szól, és nem minden habos torta, még az emírségben sem.

Volt egy pont a könyvben, ami annyira megrázott, hogy félre kellett tennem. Fizikailag nem voltam képes tovább olvasni, ez pedig a teve versenyekre vonatkozott. Anyaként ez nekem már nagyon sok volt.

Amit negatívumként tudok elmondani a kötetről, azok a szóismétlések, és a néhány helyen előforduló elgépelés. De tekintve, hogy ez egy 200 oldalt meghaladó történet, ami magánkiadásban jelent meg, így akaratlanul is előfordulhattak benne ilyen hibák.

Maga a könyv első ránézésre tömörnek tűnhet, szinte párbeszéd sincs benne, csak néhány "hangosan kimondott" gondolat. Emiatt arra számítottam, hogy napokig el fog tartani, amíg a végére érek. Viszont minden fejezet tartogatott meglepetést, ami csak pislogni tudtam, és számomra ez volt a húzóereje, mert felkeltette a kíváncsiságomat, és még többet akartam megtudni az adott helyzetről.

A kötet felépítése nekem tetszett, nem csapunk bele egyből a lecsóba, hanem végigjárjuk az összes lépcsőfokot. A döntés meghozatalának az okától, a szükséges papírok beszerzésén át a kiutazás nehézségéig, és a kinti élethez való hozzászokásig.

Ami feltette Dubajt a saját térképemre az a hőmérséklete. Télen születtem, de nem tudom elviselni a hideget. Nyáron, a 35 fokban érzem jól magam. Gondolom ezért is vonzott korábban annyira ez a terület. :) Olvastam már annyi mindent az arabok világáról, de mindegyik olvasmányom egyhangúan kijelentette azt, amit eddig is tudtunk, hogy az ő kultúrájukban a nő csak egy kellék. A férfiak azt tesznek velük amit akarnak, és még a megbánás legkisebb jelét sem mutatják.

A könyvből lehet sejteni, hogy a kenyai esküvő után nem ért boldog véget a történet. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

Aki első kézből szeretné megismerni Dubajt, a kultúrát, illetve, hogy európaiként milyen ott az élet, annak ajánlom figyelmébe ezt a kötetet.

Borító:

Nekem tetszik. Van rajta olyan részlet amit csak most, a könyv elolvasása után vettem észre.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Julia May Jonas
Cím: Vladimir
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 276

A ​népszerű angolirodalom-professzor szintén egyetemi oktató férjét egykori tanítványai zaklatással vádolják. A helyzetet bonyolítja, hogy a tanárnő maga is rögeszmésen vonzódni kezd fiatal, jóképű, tehetséges és nős kollégájához, Vladimirhoz.
A házaspár tagjai a hosszú évek alatt elnézték egymás kalandjait, de a felmerült vádak mindkettejük számára kínos helyzetet teremtenek.
Merész, szókimondó és szokatlanul magabiztos első regényében Julia May Jonas olyan aknamezőre viszi olvasóit, ahol az érzelemkitörések az erkölcs határaiba ütköznek. A szarkasztikus hangvételű Vladimir pontosan ábrázolja a mai világ személyes és politikai csataterét, és feltárja a hatalom és a vágy közötti szürke zóna árnyalatait.
„Aztán csak ültem, és néztem őt, ezt a nagydarab embert, a zsákmányomat, a kincsemet, az én Vladimiromat. Megszereztem. Úgy döntöttem, hogy nem döntök el semmit. A pillanat hevében fogok cselekedni. Nem akartam túl hamar kiszabadítani. Ez csak a biztonságát szolgálja, mondtam magamnak, bár tagadhatatlan gyönyörűséggel töltött el a látvány. Abban bíztam, hogy ha felébred, energiáink interakciója majd megmutatja a helyes utat.”
Julia May Jonas drámaíró, a Columbia Egyetem tanára. A Vladimir az első regénye.

"... nem akartam abba a világba tartozni, ahol az emberek nem olvasnak, és nem tartják magukat semmire."

Erre a könyvre a kiadó hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is nagyon köszönök. Ránéztem a borítóra, elolvastam a fülszöveget, és fogalmam sem volt, hogy mi a közös pont a kettő között. Jó, nyilván tudtam, hogy Vladimir, de hiányzott egy apró részlet ami összekapcsolta a kettőt. Mire a kötet végére értem, addigra kitisztult a kép. Köszönöm a Park Könyvkiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

A történet főszereplője az ötvenes évei végén járó egyetemi professzor, akinek a férjét a korábbi tanítványai zaklatással vádolják. A munkájából felfüggesztik, viszont továbbra is bejár az egyetemre, ahol a felesége angol irodalmat tanít. A helyzetüket tovább bonyolítja, hogy az új óraadó tanár, Vladimir, megnyerő külsejével felhívja magára a tanárnő figyelmét, akinek nem helyénvaló gondolatok elevenednek meg lelki szemei előtt. Miután elolvasta Vladimir könyvét, találkozót beszélnek meg, hogy részletesen is ki tudja fejteni a véleményét, azonban a találkozó nem pontosan úgy alakul, ahogy azt a tanárnő elképzelte.

Gondolataim:

Bár a romantikus címkével is el van látva a kötet, de én inkább egy nagyon erős lélektani könyvnek mondanám. Szókimondó, helyenként vulgáris kifejezések tarkítják, ami sokak számára arcpirító lehet, mégis komoly beszélgetések, érvelések, különböző világirodalmi művek által kiváltott eszmecserék jellemzik.

Mivel a főszereplőnk irodalmi professzor, ezért elengedhetetlen, hogy a könyvben helyet kapjanak olyan nevek, mint Emily Bronte, Virginia Woolf, vagy éppen D. H. Lawrence. Ha mondhatok ilyet, ezt én el is vártam ettől a kötettől.

Ha felületesen olvassuk a könyvet, akkor azt gondolhatjuk, hogy a fő mozgatóeleme a történetnek a megcsalás. Talán még el is ítéljük a tanárnőt, amiért nem vált el azonnal, és nem küldte el a hűtlen férjét. Lehet, hogy dühösek is leszünk, amiért homokba dugja a fejét. De ha mélyebbre ásunk, akkor meghallhatjuk a segélykiáltást is. A menekülést, amikor a főszereplőnk egy új regény megírásában keresi a kiutat a jelenlegi helyzetből. Talán így bizonyítja be saját magának, hogy egyedül is képes helyt állni.
Vagy amikor görcsösen kapaszkodik Vladimirbe. A fiatal, izmos, kellemes megjelenésű családapába, akinek szintén nem tökéletes a házassága, viszont gyönyörű a felesége. Én úgy érzem, hogy nem is maga Vladimir személye az, akire vágyik, hanem egy fiatalabb férfi szájából elhangzó önbizalom löketre, egy megerősítésre, hogy felette még nem járt el az idő. Többször nevezi saját magát öregnek, amivel felém azt sugallja, hogy úgy érzi, beskatulyázták a tanárnő-feleség-anya hármasába. De hol van a nő? 

A könyv narrátora végig a tanárnő, akin néha megbotránkozunk, akiben néha csalódunk, de akire mégis felnézünk. Elismert szaktekintély, viszont én nem érzem azt, hogy a saját családjában megkapta volna a figyelmet. Számomra felületes volt a gyerekéhez fűződő viszonya, és a házassága is. A nagy szerelem, amire várt az beteljesületlen maradt, és azt gondolom, az volt a fordulópont az életében, amikor összeomlott az önbizalma, és minden vélt, vagy valós pozitív visszajelzésbe kapaszkodott.

A másik jelentős esemény a történetben ugye a férj kalandjai. Ebben a kérdésben nincs jó, vagy rossz válasz, mert ahány ember, annyi féle vélemény. Egyrészt elítélhetjük, mert visszaélt a pozíciójával, hiszen hol máshol találhatna egy 60-as férfi fiatal, 20-30 éves lányokat magának, mint az egyetemen. Ő állítja, hogy kölcsönös beleegyezésen alapultak a kapcsolatai. Akkor gondolhatjuk, hogy mégis miért ez a nagy felhajtás, hiszen felnőtt emberek. Ebben az esetben viszont nem robbant volna ki a botrány. Tehát itt szintén más állhat a háttérben, mint amit a külvilág felé mutatott a szereplőnk.

Egy jól felépített, elgondolkodtató olvasmányt kaptam, azonban mégsem tudok rá 5 csillagot adni, mert a végét hiányosnak éreztem. Nem adott annyit, mint az egész történet. Nekem hiányzott az a plusz, ami lezárta volna az eseményeket. Nyilván kaptunk egy befejezést, amin lehet vitatkozni, hogy méltó-e ehhez a könyvhöz, vagy nem, de bennem maradt egy adag hiányérzet.

Borító:

Nem életem borítói azok, amelyeken izmos, félpucér pasik feszítenek, de ez a borító valamiért mégis vonzza a tekintetet. Talán a színe miatt. A zöld szín nyugtató hatású, lehet emiatt olyan kellemes ránézni a borítóra.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Tomcsik Nóra
Cím: A nyírfák csendje
Kiadó: Mogul Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 342

1917. Oroszország
forradalom, terror, éhínség, káosz és harmonikaszó.

Kolja bármikor képes eggyé válni a zenével. Ő és a harmonikája sokak életébe visznek békességet.
Grisa, a fiatal altiszt semmire sem vágyik jobban, mint végre visszatérni Petrográdba szeretett öccséhez, és maga mögött hagyni az értelmetlen háborút. Kolja mindennél fontosabb a számára. Érte bármit képes elviselni.
Legjobb barátjával, Dmitrivel hazaszökik a frontról. Az egyre fenyegetőbb vörös terror azonban hamarosan ismét elszakítja egymástól a fivéreket. Grisa a harcmezőn lesz tanúja a polgárháború embertelenségének, míg Kolja menekülni kényszerül a városból. Dmitrivel vidéken keresnek menedéket, és az egyre nyomorúságosabb körülmények között küzdenek a túlélésért.

Van, amikor csak a harmonika hangja és a nyírfák csendje nyújt vigasztalást.

"Éljünk, amíg lehet, örüljünk, amíg lehet, mert holnap talán mindennek vége!" 

Ha besétálok egy könyvesboltba, és leveszem a könyvet a polcról, elkezdem olvasni a fülszöveget, valószínűleg az első sor után vissza is teszem a helyére. 1917. Oroszország. Köszönöm szépen, ez nem az én könyvem lesz. Most, a bookstagram tour keretein belül vettem a kezembe a kötetet, és nagyon hálás vagyok azért, hogy nem a könyvesboltban bukkantam rá. Mert akkor megfosztottam volna saját magamat egy ilyen szívszorító, mégis letehetetlen olvasmánytól. Köszönöm szépen a könyvet, shop.konyvmogul.hu.

A történet röviden:

Grisa elszakad az öccsétől, amikor felölti magára az egyenruhát, és bevonul a seregbe. Azonban látva az értelmetlen mészárlást, érzi, hogy neki nem itt van a helye, hanem a beteg testvére mellett. Hiszen már csak ketten vannak egymásnak. Megszökik a frontról, de csak rövid ideig lehetnek egymás támaszai. A vörös terror ismét elszakítva őket egymástól. Grisa újra a hadseregben találja magát, míg Kolja és Dmitri menekülni kényszerül. Az éhezés, a betegség, a járványok keresztezik útjukat, azonban hajtja őket a remény, hogy egy nap újra találkoznak.  

Gondolataim:

Tomcsik Nóra nagyon tud írni. Mondom ezt úgy, hogy ez volt az első elolvasott könyvem tőle. Viszont annyira meggyőzött, hogy szeretnék még tőle olvasni. Lényegre törően, és olvasmányosan adja át a történelmi információkat egy olyan csodálatos testvéri kapocs köré építve, hogy az ember szeme megtelik könnyekkel. 

Kolja és Grisa testvérek. Elvesztették a szeretteiket, csak ketten maradtak egymásnak. Az évek során kialakult köztük egy olyan erős testvéri kapcsolat, amelyen még a háború sem talál fogást. Grisa altiszt, de nem tud azonosulni a háború eszméjével, ezért minden vágya, hogy hazatérjen a beteg öccséhez. Kolja "fegyvere" a zene. A harmónikáját és a tehetségét arra használja, hogy vigaszt nyújtson, és mosolyt csaljon az arcokra a vérengzés közepén is.

A szerző elképesztő módon tudja átadni az olvasónak a kegyetlen vérontást, és a zene által kiváltott megnyugvást. A hosszabb leírásokban megismerjük, és szinte átéljük egy értelmetlen háború minden pillanatát, de a párbeszédekben megcsillan a remény egy boldogabb holnapért. Tökéletes összhangban mozognak a kötetben. 

Amit negatívumként el tudok mondani a kötetről (bár ez leginkább engem zavar, valószínűleg más észre sem veszi), azok a becenevek. Nem olvasok orosz irodalmat, ezért az orosz nevekhez sem vagyok hozzászokva. Ebből kifolyólag, amíg bele nem lendültem az olvasásba, addig sokszor gondot okozott, hogy melyik becenév kihez is tartozik. Emiatt némileg lassabban haladtam az elején az olvasással, de végül belerázódtam. A könyv végére pedig már fel sem tűnt, hogy már a harmadik néven szólítják az egyik főszereplőnket.

Ezt leszámítva nagyon olvastatta magát a történet. Megvolt a lendülete, nem unatkoztam egy pillanatig sem. Bíztam én is egy boldog holnapban, ahol a zene ereje, a baráti összetartás, és a családi kötelék erősebb, mint az értelmetlen vérontás, az éhezés, a lelki és a fizikai terror. A végén azért elmorzsoltam néhány könnycseppet.

A könyvet nemcsak a benne foglalt események teszik drámaivá, hanem az illusztrációk is. Nagyon szépek, mégis szívszorítóak. 

Gondolkodtam, hogy mivel zárjam a bejegyzést. Kinek ajánljam ezt az olvasmányt? De igazából nem tudnám egy kis halmazra leszűkíteni. Szívből ajánlom mindenkinek. Annak aki a zenében talál menedéket, annak aki érdeklődik az orosz irodalom iránt, ajánlom középiskolásoknak, történelem tanároknak, és még sorolhatnám. Mindenkinek tartogat egy pluszt, amit magával tud vinni az életben.

A Mogul Kiadó webáruházából ti is beszerezhetitek a könyvet 10% kedvezménnyel, ha használjátok a szavakerdeje kódot.

Link a rendeléshez:
Tomcsik Nóra: A nyírfák csendje (konyvmogul.hu)

Borító:

Amikor kibontottam a csomagot, és a kezembe vettem a könyvet, akkor az első gondolatom az volt, hogy milyen hangulatos a borító. Most, ahogy a végére értem, már csak szomorúságot érzek, ha ránézek. Mert már feltűnnek az apró részletek is.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

"Könyv, pénztárca, pulóver, salátás tál, teaválogatás került elő a színes papírok halmazából. Nem túl nagy dolgok, de felnőttként az ember másként értékeli a karácsony ünnepét: olyankor már inkább az együttlét számít, s nem az, hogy mit rejt a csomagolás." 

Nagyon vártam, hogy végre megérkezzem hozzám is ez a csodaszép külsővel rendelkező könyv. Amikor kézhez kaptam, szinte azonnal el is kezdtem olvasni. Ahogy a végére értem, akkor tudatosult bennem, hogy Varga Gy. Brian a kedvenc hazai férfi íróm. :) 

A történet röviden:

Hazamegyek karácsonyra:

Brigi 22 éves fiatal lány, aki bár a szüleivel és a húgaival él, mégis magányos. Az imádott öccse Angliában lakik, és amikor bejelenti, hogy haza tud menni Karácsonyra, az egész ház felbolydul, mint egy méhkas, és mindenki Bálint érkezését várja. Brigi korán reggel elindul Budapestre, hogy a havazás miatt még véletlenül se késsen el, de amikor megérkezik a fővárosba, nem várt meglepetések érik.

A karácsonyi levél:

Evelinnek látszólag mindene megvan, irigylésre méltó életet él. Luxus, gazdagság, utazások, fényűzés. A párja mindent megad neki, amire csak szüksége van, azonban a szerelem kék egén viharfelhők gyülekeznek. A lány szülei ellenzik a kapcsolatukat, ami miatt Evelin két tűz közé kerül. Amikor úgy dönt, hogy szeretne valamit saját magért csinálni, akkor rá kell döbbennie, hogy a férfi, akit élete párjának gondolt, talán mégsem az ő másik fele. 

Gábor egyedül él Várbalogon. Sokat dolgozik, azonban az olvasásnak igyekszik helyet szorítani az életében. Amikor otthon kézbe veszi az egyik könyvtári könyvet, abban egy levelet talál. A levél írója ismeretlen, azonban a tartalma meglepi, és valamelyest meg is rázza Gábort. Elhatározza, hogy visszajuttatja a tulajdonosának.

Gondolataim:

Ez a kötet olyan, mint egy puha takaró egy hideg estén. Körbeölel, és nem szeretnél megválni tőle. 

Sajnálom, hogy a moly.hu-n csak 5 csillagot lehet adni erre a kötetre, mert ha tehetném, sokkal többet adnék. Nem kellett 2 nap, és elolvastam a kötetet. A borongós, esős időben is meghozta a karácsonyi hangulatomat, szinte éreztem a sütemények illatát, az ünnepek meghittségét. 

A szerző előző könyveiben már megismerhettük a vidéki karácsony pillanatait, ezért már a kötet megjelenése előtt is biztos voltam abban, hogy most sem fogok csalódni. Érezni lehet a lapjain, a sorok között, hogy aki ilyen szeretettel tud beszélni az ünnepekről, aki így át tudja élni a Karácsony lényegét, annak valóban sokat jelent ez az ünnep. Nincs eltúlozva egyik történet sem, olvasás közben lehet érezni, hogy egy szívvel-lélekkel megírt kötetet tart a kezében az olvasó.

Mind a két kisregény tartalmazott számomra hasznos gondolatokat, olyan mondatokat, érzéseket, amelyekkel azonosulni tudtam. Nagyon sokat be is jelöltem magamnak. Bevallom, nehéz is volt kiválasztani egyet, amivel indítani fogom az ajánlómat. Végül a fenti mondatra esett a választásom, mert az én gondolataimat is közvetíti.

A kötet olvasása közben ismét felidézhettem a gyerekkoromat, amikor még volt fehér karácsony, építhettünk hóembert, önfeledten szánkózhattunk, és bár teljesen átfagytunk, mégsem akartunk bemenni a meleg házba. 

Mindenkinek szeretettel ajánlom ezt a könyvet. Tökéletes kikapcsolódást nyújt a hűvös estéken. Visszarepít az időben, és az olvasó szinte újra gyermeki lelkesedéssel várja az ünnepeket. Amikor nem az volt a fontos, hogy ezer féle fogással nyűgözzük le az internet népét, hanem békében, boldogságban együtt, egymás társaságában töltse el a család az ünnepeket.

Borító:

Egyszerűen imádom! :) Tökéletes, mint maga az olvasmány. :)

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Elena Ferrante
Cím: Az elveszett lány
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 196
 

Leda 47 éves, angol irodalmat tanít az egyetemen. Elvált, két lánya Kanadába költözött a volt férjéhez. A hirtelen megtapasztalt szabadság megfiatalítja, felszabadító örömmel tölti el, és saját maga számára is váratlanul vakációra indul a Jón-tenger partjára. Ott azonban egy lármás nápolyi család szomszédságába kerül, amelynek alig titkolt kötődése a maffiához beárnyékolja békésen induló pihenését. A családhoz tartozó gyönyörű fiatal nő, Nina bájos nőiessége hamar felkelti Leda érdeklődését. Nina mintaszerű anyasága egy húsz évvel megkésett szembesülésre készteti Ledát, aki karrierépítésének egy válságos pontján gyermekeit évekre elhagyta, és önmegvalósítása érdekében szakított mindennel, ami a családjához fűzte.

"A számvetések végén mindig és leginkább megnyugvásra van szükségünk, még ha hamis is."

Ez az első könyvem Elena Ferrantetól. Nagyon kíváncsi voltam a szerző munkásságára, kiváltképp az ő személyét körbeölelő rejtély miatt. Köszönöm szépen a kötetet a Park Könyvkiadónak.

A történet röviden:

A főszereplőnk Leda, akinek a lányai felnőttek, és Kanadába költöztek. Úgy érzi, hogy végre felszabadult a szülői lét súlya alól, ezért gondol egyet, a könyveivel és a jegyzeteivel felszerelkezve néhány hetes nyaralásra indul a Jón-tenger partjára. A strandon azonban egy több tagú, hangos nápolyi családdal találkozik, akinek az egyik tagja Nina, a fiatal anyuka a 3 éves kislányával. Leda felfigyel a lányra, és gondolatban visszarepül 20 évvel korábbra, amikor ő úgy döntött, hogy elhagyja a családját, és a karriert választja.

Gondolataim:

Nem volt egy könnyű olvasmány. Lassan is haladtam vele, pedig azt gondoltam, hogy a 196 oldal nem fog ki rajtam, és egy nap alatt elolvasom. Nagyban megnehezítette a haladást, hogy nagyon kevés párbeszédet tartalmazott a történet. Leginkább Leda belső gondolatait, vívódását követhettük nyomon.

Számomra olyan volt, mintha én lennék a pszichológus, a könyv narrátora pedig a páciens, aki megosztja velem a múltját, és a jelenét. Ebből kifolyólag két idősík váltakozik, ahol megismerjük Ledat, mint kisgyermekes szülőt, és megtudjuk milyen személyiség, mint elismert egyetemi professzor.

Nem tudtam azonosulni a főszereplővel, az általa bemutatott szülői minta nagyban eltér az én értékrendemtől. Egy szó nélkül elhagyja a gyerekeit, majd 3 évvel később, mintha mi sem történt volna, újra az életük része akar lenni. Végtelenül önző dolognak tartom ezt a megnyilvánulást. Természetes, hogy egy szülő szeretne néha kiszakadni a mindennapok zűrzavarából, de ne olyan áron, hogy sérüljön a gyerek.

A könyv címe beszédes, mégsem teljesen egyértelmű, hogy kire utalhat. Kiemelt szerepet kap a történetben Elena, a nápolyi kislány és az ő babája is, így akár rá is utalhat, de ugyan így azonosíthatjuk Ledaval is az elveszett lányt. 

A főszereplő kíméletlen őszinteséggel osztja meg az olvasóval a gondolatait. Nem hallgat el semmit, hogy jobb színben tűnjön fel. Elismeri, és vállalja a saját hibáit. Nem kertel, kimondja amit gondol. A többi karakter megrajzolása sem lett elnagyolva. 

Kíváncsi vagyok Ferrante további műveire is, viszont ezt a kötetet még emésztenem kell.

A filmet még nem láttam, de szeretnék időt szánni arra, hogy megnézzem. Kíváncsi vagyok a könyv elolvasása után milyen élményeket nyújthat a film.

Azoknak ajánlom ennek a történetnek az elolvasását, akik nem rettennek meg a szókimondó gondolatoktól, és a mély tartalmaktól. 

Borító:

Nem vagyok a filmes borítók híve, viszont inkább ez, mint az eredeti. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Vámosi Kira
Cím: (Ne) álljunk párba!
Kiadó: Mogul Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 210

Aina ​és Noel húszéves fiatalok, boldog párkapcsolatban. Gyerekszerelem az övék, eltéphetetlen kötelékkel, kiolthatatlan lánggal. Ám amikor egy meggondolatlan botlás után az egész addigi életük darabokra hullik, mindketten az online ismerkedés útjára lépnek. A kérdés csupán az, hogy az Z generáció tagjaként rájuk talál-e a valódi szerelem az internet világában? Tudják-e kezelni a zűrösebbnél zűrösebb alakokat vagy győz az első szerelem és visszatalálnak egymáshoz?

És te, Kedves Olvasó? A magányt megunva megfordult már a fejedben, hogy kipróbáld az online ismerkedést? Esetleg már meg is tetted? Pozitív tapasztalatokat zsebeltél be vagy életed legrosszabb élményeivel „gazdagodtál”? Bármelyik legyen is, ez a könyv neked szól!

A (Ne) Álljunk Párba! amellett, hogy egy szívszorító szerelmi történet, részletesen bemutatja a legrosszabb online randis személyiségtípusokat, és komoly társadalmi problémákat is a felszínre hoz. Lehet ez a könyv elrettentő példa, tanulság, figyelmeztetés vagy ha már túl vagy rajta, akkor csupán deja vu. Tabuk nincsenek. Ez a valóság.

"A pártalálás nem egyszerűen családi, de egyenesen társadalmi elvárás." 

Amikor megjelent Vámosi Kira könyve, akkor az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a borítóleleplezésben. Most pedig el is olvashattam a történetet, amit nagyon köszönök a Mogul Kiadónak.

A történet röviden:

Aina és Noel 4 éve alkotnak egy párt. Középiskolás korukban szerettek egymásba, azóta elválaszthatatlanok, nem is tudják elképzelni az életet a másik nélkül. Azonban egy meggondolatlan döntés kipukkasztja azt a buborékot, amelyikben élnek, és az útjaik külön válnak. Mindketten belevetik magukat az online ismerkedésbe, azonban rémesebbnél rémesebb emberekkel hozza őket össze a sors. Az ő találkozóikon keresztül ismerjük meg a különböző embertípusokat.

Gondolataim: 

Délben elkezdtem olvasni a könyvet, és este befejeztem. Mindezt a napi teendőim mellett, szóval elmondhatom, hogy nagyon olvasmányos volt, gyorsan lehet vele haladni. Ez a kötet mindenki számára tanulságos olvasnivaló. Egy túlontúl szirupos, és romantikus történettel kezdődik, amiről én abszolút elhiszem, hogy egy első, kamasz szerelemről szól. A főszereplőink fiatalok, Aina 20, Noel pedig 21 éves.

No itt szaladt fel a szemöldököm legelőször. Noel 21 évesen osztályvezető, aki luxusautóval furikázik. Ez nekem nem életszerű. Nem mondom, hogy ilyen a világtörténelemben még soha nem fordult elő, de nekem hiányzott némi háttérinformáció róla, amiért ez hihető lenne.

De térjünk vissza a könyv valódi mondanivalójára. A szakítás után mindketten online szeretnének rátalálni az igaz szerelemre, viszont a létező legrosszabb embertípusokat sorakoztatják fel számukra a társkereső oldalak. A könyv elején még el is mosolyodtam rajta, hiszen ilyen a világon nincs. Bár ha jobban belegondolok, hallottam már én is ismerősöktől olyan történeteket, amelyektől a szavam is elakadt. Amikor főszereplők megismerik az internet sötét oldalát is, ahol pedofilok, és szexuális erőszaktevők várják prédájukat, akkor már elborzadtam, és nem volt kedvem tovább mosolyogni.

Voltak olyan pillanatok olvasás közben, amikor végtelenül dühös voltam Aina anyjára. Neki nagyon szívesen elmagyaráztam volna, hogy ő az erőszakos nyaggatásával mekkora kést döf a 21 éves lányába. Számomra inkább tűnt úgy, hogy folyamatosan azt érezteti vele, alábecsült tagja a társadalomnak, mert egyedülálló. Ebből fakadóan abszolút nem volt szimpatikus karakter. 

Ami számomra nagyon egyedivé tette a könyvet, az a nagyobb fejezetek végén lévő összefoglalók, amelyek által bemutatja a szerző a különböző embertípusokat, azoknak az ismertető jegyeiket. Tanácsokat is kap az olvasó, hogy ha egy ilyen emberrel hozná össze a sors, hogyan kezelje a helyzetet.

Nagyon tetszett az Írónő stílusa, illetve az az elhivatottság, a kutatómunka, amivel megírta ezt a kötetet. Szeretnék még több történetet megismerni tőle.

Nemtől és kortól függetlenül én mindenkinek ajánlom Vámosi Kira könyvét. 

Jó hír, hogy ha használjátok a szavakerdeje kuponkódot, akkor a kiadó webáruházában (shop.konyvmogul.hu - Ahol a könyv olvasóra talál) most 10% kedvezménnyel beszerezhetitek ti is a kötetet. :)

Borító:

Különleges a kapcsolatom ezzel a borítóval, ugyanis részt vehettem a borítóleleplezésen a könyv megjelenése előtt. Azóta is büszkeséggel tölt el a gondolat. :) Valahonnan ismerősek a borítón szereplő személyek ugye? Mintha már láttátok volna valahol. :) Nos igen, jól gondoljátok, valóban láthattátok őket. :) Szarvas Andrea, Miss World Hungary 2018-as királynője, és Esztergályos Patrik, világ- és Európa bajnok vívó.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Bauer Barbara
Cím: Bíborbetűk
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 342
 

Vannak, ​akik úgy gondolják, az Ige Istennél van, és a Terv elkészült.
És vannak, akik úgy gondolják, jobb, ha a múltat homály fedi. Ők azok, akik kart karba öltve irányítják a világot. Az egyházi és a földi hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson.
A XV. század elején a Rajna mentén újra felüti a fejét a pestis. Agnes, az alig 12 éves kislány egyedül marad. Édesanyja utolsó kérése, hogy keresse meg a Mestert, az idegent, aki a műhelye mélyén valami titokzatos találmányon dolgozik.
Agnes édesapja könyvmásoló volt. Az egyetlen, amit örökül hagyott a lányának, a betűk ismerete, és egy emlék egy könyvről az öröklét receptjével. Ez a tudás és egy levél hozzájárul ahhoz, hogy Agnes inasnak szegődhessen a Mester mellé. Itt ismeri meg Hansot, a fiatal novíciust, aki – akárcsak egykor Agnes édesapja – szkriptorként dolgozik. És itt ismeri meg a tudást, a gondolatot, az igazságot, ami ez idő tájt a kiváltságosok tulajdona.
Agnes a Mester mellett marad, Hans végérvényesen Isten mellé szegődik, és egy időre elválnak útjaik.
Azonban az évekig tartó munkát, a nyomtatott betűbe vetett hitet, amely letörhetné a sötétség láncait és szárnyára kaphatná a szellemet, veszély fenyegeti.

Bauer Barbara ezúttal a szellemi forradalom kapujába repíti az olvasót, a könyvnyomtatás szülőházába, Johannes Gutenberg világába, ahol a betű, amely öl és megvált, a nyomtatás, amely ezrekhez és ezrekhez juttathatja el a gondolatot, világosságot hoz a homályba burkolózott középkorba, miközben az egyházi hatalmak éppen azon dolgoznak, hogy a sötétség uralmát ne fenyegesse veszély.

"Időnként érdemes megállni - merengett a férfi. - Különben csak robogsz előre, és észre sem veszed, mi minden mellett mész el."

Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését. Éreztem, hogy különleges lesz, hiszen nem mindennapi témát dolgoz fel. Nagyon hálás vagyok a Jaffa Kiadónak, hogy a megjelenést követően el is küldte nekem.

A történet röviden:

Az 1400-as években járunk. Az embereket a pestis tizedeli. Agnes még csak 12 éves, amikor a fekete halál elragadja az édesanyját, aki még utoljára annyit kért a lányától, hogy keresse meg a Mestert, akit számos titok és szóbeszéd leng körül. Agnes egy levéllel felkerekedik, de csak akkor nyer bebocsájtást a titokzatos idegen világába, amikor kiderül, hogy az apja neves könyvmásoló volt. Végül inasnak szegődik a Mester mellé, és kitanulja az új művészetet. Nap nap után dolgoznak egy olyan találmányon, ami megannyi titkot rejt magában, és nem is veszélytelen vállalkozás. Viszont alapjaiban változtatja meg az elkövetkezendő éveket.

Gondolataim:

Kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. A téma különlegessége miatt szinte egész nap csak olvastam volna, ennek ellenére mégis lassabban haladtam az olvasással, mint ahogy terveztem. 

Szerintem nincs olyan könyvmoly, akinek ne mondana valamit Johannes Gutenberg neve. Nagyon kíváncsi voltam a munkásságára, és biztos voltam abban, hogy Bauer Barbara nagyon olvasmányosan és nagyon szépen megírva fogja majd az olvasó elé tárni a XV.század eseményeit. Nem is csalódtam. Örömmel, és kíváncsian fogadtam a könyvnyomtatás megszületésének történetét.

Nagyon érdekes, és izgalmas volt látni, hogy mennyi munka, és belefektetett energia kellett ahhoz, hogy megszülethessen egy könyv. Hosszú hónapok, évek megfeszített munkája, amikor nemcsak az anyagi gondokkal kellett megküzdeni, hanem az emberek kétkedő pillantásaival, és az egyház ellenséges fellépésével. Utóbbiak nem nézték jó szemmel Gutenberg újdonságát, az új művészetet. Úgy gondolták, hogy alkotni, újat létrehozni kizárólak Isten képes. No itt kezdődtek a problémáim a történettel. A fülszöveg nem árult zsákba macskát, tudtam, hogy vallási alapja is van a kötetnek. Viszont arra nem számítottam, hogy ennyire központi szerepet kap. Személy szerint nekem már nagyon sok volt. 

Viszont a történetvezetés, a rengeteg információ, és hiteles korrajz nagyon olvasmányossá teszi a könyvet. Bauer Barbarától már megszokhattuk, hogy időt, és energiát nem sajnálva tárja fel a múlt eseményeit, és mindezt az ismeretet és tudást gyönyörűen megírva adja át az olvasónak. Gutenbergről alíg maradt ránk némi információ, mégis az ő munkássága indította el azt a folyamatot, hogy napjainkban emberek millióinak az otthonában megtalálható a könyvek.

Miközben ámulattal olvassuk egy új találmány megszületését, addig a könyv lapjain két fiatal között kibontakozó szerelemnek is a tanúi vagyunk. Agnes és Hans története nagyon szépen felépített, lépésről lépésre követhetjük őket, amíg rá nem lépnek a számukra kijelölt ösvényre.

Én szívből, és szeretettel ajánlom minden olvasni szerető, az írott szó értékét nagyra becsülő embernek ezt a kötetet.

Borító:

Szavak nincsenek rá. Annyira gyönyörű. Az én könyvespolcomon biztos, hogy kiemelt helye lesz.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Patak Gyöngyvér
Cím: Család a dombon
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 384
 

Egy ​anyának is lehetnek nagy álmai. Ugye?!

A város egyik legrégebbi lakótelepén kilátástalan az élet – szó szerint és képletesen is –, főleg egy kisbabával, és Gyömbi úgy érzi, nem maradhatnak itt tovább. Nagy családra vágyik, hatalmas álmai vannak, és ehhez levegőre van szüksége. A szomszédos falu, ahova kis családjával elmenekül, békét és nyugalmat ígér, ám hamar kiderül, hogy ahol férfiak és gyerekek élnek – utóbbiból ráadásul egyre több –, ott minden van, csak béke és nyugalom nincs. S néha mintha itt is elfogyna a levegő… Zajlik az élet – kihívások, küzdelmek, szerelmek, barátságok, harcok és békekötések, tervek, álmok, mindennapi taposómalom, különleges kalandok, kínos helyzetek és hétköznapi csodák. Hogyan sikerül ebben az általános zűrzavarban az ember lányának végre megtalálnia az álmait, a vágyait, a boldogságot és önmagát? Egyáltalán, honnan lehet tudni, mi is a boldogság?

Az anyaság olyan, mint a hullámvasút: amikor beszállsz, még nem tudod, mi vár rád, tele van hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel, adrenalinnövelő kanyarokkal, van, hogy fejre állsz, van, hogy rettegsz, mégis, összességében szuper jó érzés, és ha kiszállsz, vissza akarsz szállni egy újabb körre.

Patak Gyöngyvér regénye szórakoztatóan és szellemesen kíséri végig egy anya nem mindennapi kihívásait: a sikereket, a csalódásokat és az elhivatottságot. A történetet olvasva új nézőpontból láthatjuk saját életünket is, az aprónak tűnő varázsait, az elmélyülő kapcsolatokat és az élményekkel teli hétköznapokat.

"Csak fel kell tenni a kérdéseket, szépen sorban, egyiket a másik után. És - ha megvan a végső válasz - tudni fogjuk, mi a helyes döntés." 

Ááá, imádtam. Miért lett vége? Olyan szívesen olvastam volna még. Hálásan köszönöm az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvet.

A történet röviden:

Egy család mindennapjait követhetjük nyomon, akik a városból vidékre költöznek egy nyugodt és csendes élet reményében. A történet kezdődik egy építkezéssel, amit sem csendesnek, sem nyugodtnak nem mondanék, majd folytatódnak gyermekáldással. Barátságok, új ismeretségek köttetnek, de izgalmas kalandokban sincs hiány. Betekintést nyerhetünk a mindennapi csodás pillanatokba, és a nehézségekbe, családi vitákba, anyagi gondokba. Mindezt őszintén, és kendőzetlenül tárja a család az olvasó elé. Tanúi vagyunk egy álom megszületésének, és a szerzővel sétálunk végig a rögös úton az álom megvalósulásáig.

Gondolataim:

Nagyon tudtam azonosulni a könyvvel, és az anyukával is. Ebben a történetben minden volt. Tabuk nélkül kapunk betekintést egy család életébe. Sokkal több ilyen könyvre lenne szükség a könyvesboltok polcain. Mert ez a kötet valódi helyzeteket, valódi problémákat, vicces, és nehéz pillanatokat mutat be. Végre egy anyuka, aki ország világ előtt ki meri mondani, hogy bár csodálatos az anyaság, a gyereknevelés, de piszok nehéz. Igen, lehet ujjal mutogatni, grimaszolni, ítélkezni. De nekem ne mondja senki, hogy minden nap minden percében a rózsaszín cukormázon csúszdáznak, mert nem hiszem el.

Csak azt sajnálom, hogy nem hamarabb találkoztam a könyvvel, mert akkor lehet kevésbé forráz le a közel 2 éves fiamat meglegyintő dac korszak. Jaj annyira láttam magunkat, amikor olvastam a könyvet. Az egyik percben egy angyal a gyerek, és bújik, a másik percben, meg mint akit megszállt az ördög. :)

Érzelmileg egy hullámvasút volt a könyv. Az egyik oldalon hangosan nevettem, a másik oldalon meg sírtam. Ez is olyan valódi volt. Pont mint az élet. Nem tudod mi vár rád 5 perc múlva.

Ami különösen tetszett, a sorok között megbújt mondanivaló. Egy anyuka, aki hosszú éveken keresztül otthon van a kicsi gyerekkel, majd később gyerekekkel, szeretne ismét magára találni. Szeretne kitörni a mindennapi mókuskerékből, valami olyat csinálni, amiben kiteljesedhet, mint nő, és mint önálló személyiség. Mindezt úgy, hogy ne vegyen el értékes időt a családtól. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Lehetne akár ez a könyv az útmutató az újrakezdéshez, amikor már a gyerekek nagyobbak, oviba, iskolába járnak, akkor ne érjen senkit váratlanul a nagy csend otthon, mert vannak, lesznek tervei a jövőre nézve.

Be kell vallanom, olvasás közben egy kicsit irigykedtem is. Mégpedig arra a közösségre, a barátokra, akik egymás szomszédságában vannak, akik számíthatnak egymásra, és bármikor egymás segítségére vannak. Komolyan nagyon szívesen felpakolnám a családot, és odaköltöznék, hogy legalább 1 ember legyen, akivel napközben egy kávé mellett lehetne váltani 2 szót, amíg a gyerekek eljátszanak az udvaron. Két éve vagyok itthon, de hiába töltünk kint sok időt, sokszor napokig csak a gyerekhez és a férjemhez tudok szólni, mert egy emberrel sem találkozunk. Lassan az ép elmém látja kárát. :D

Csodálatos, de nem egyszerű az anyák dolga. Minden nap az idővel matekoznak, hogy minden beleférjen az adott napba, amit elterveztek. Egyszerre anyák, és feleségek, háziasszonyok, barátok, és dolgozó nők. 

Összefoglalva, remekül szórakoztam a könyv olvasása közben. Nekem megadta a kezdőlökést ahhoz, hogy cselekedjek, mert ha én nem, akkor mégis ki? :) Lehet várni a csodát, hátha bekopogtat az ajtón, de sokkal több eredményt érhetünk el, ha teszünk is érte. :) Nekem ezt adta útravalónak ez a kötet. Nagyon köszönöm. :) 

Borító:

Amíg el nem olvastam a könyvet, addig nem értettem, csak a vidám színeket láttam. Ami egyébként nagyon illik a történethez. De most, ahogy befejeztem az olvasást, már mást is észreveszek. Egy anyát, aki körül ott a család, a ház, az udvar, a virágok. Szóval szinte minden, amivel napi szinten foglalkozik.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)