Szerző: Damaris Kofmehl
Cím: A barlang
Kiadó: Fátyol Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 288

Natalie, a fiatal amerikai barlangászlány 2015-ben egy ukrajnai expedíción megdöbbentő leletekre bukkan a föld alatt: cipőket, edényeket és egy gabonamalmot talál, meg egy héber feliratú arany nyakláncot. A nyomok egy zsidó nagycsaládhoz vezetnek, melynek tagjai 1942-ben ott találtak menedéket Hitler katonái elől. Az egyik túlélő, az ekkor már nyolcvankilenc éves Josa Burker megeleveníti Natalie előtt a tizenévesen átélt üldöztetés történetét, hogyan tartotta benne a reményt családja bátorsága, összetartása és hite, valamint a gettóba zárt kedvese iránt érzett szerelme a legsötétebb időkben is. Azt is elárulja Natalie-nak, mit jelent a barlangban talált aranylánc szív alakú medáljára vésett, héber 91-es szám… 

"Annyi báránybőrbe bújt farkassal találkoztam már, hogy nem hittem, hogy vannak még emberek ebben a sötét világban, akik nem közömbösek a sorsunk iránt."

A kötet megjelenése előtt keresett meg a Fátyol Kiadó, hogy hamarosan újabb könyvvel bővül a kínálatuk, elolvasnám-e. A II. világháborús könyvekre, amelyek igaz történet alapján íródtak, nem tudok nemet mondani, így örömmel fogadtam a könyvet. Ezúton is köszönöm a Kiadónak.

A történet röviden:

Natalie barlangkutató. Egy elhagyatott, részben feltárt ukrajnai barlang vizsgálata közbe meglepő felfedezést tesz. Egy malomkő, evőeszközök, fél pár cipő, egy szív alakú medál pihent a sötétség mélyén. A szóbeszéd szerint a második világháborúban zsidók rejtőztek a barlangban. Natalie szeretne ennek a végére járni, ezért a nyaklánc tulajdonosának keresésére indul, így találkozik egy otthonban élő, 89 éves zsidó származású úrral, Josa Burkerrel. Ő az egyik túlélője a nácik mészárlásának, aki a barlang mélyén rejtőzködött. Josa meséli el, hogy miken kellett keresztülmennie neki és a családjának az életben maradásért, és tőle tudjuk meg a nyaklánc történetét is.

Gondolataim:

Összetörtem. Ahogy befejeztem a könyvet, azzal a lendülettel fel is került a kedvenceim listájára. 

A történet eleje nagyon izgalmas volt. Egy sötét barlangban felfedezni az ismeretlent, ott körbenézni, ahol előttem még nem járt senki.. Ki ne vágyna erre az izgalmas kalandra? Hajt az adrenalin, a kíváncsiság, és a remény, hogy hátha valamilyen sorsfordító dologra, tárgyra bukkansz. Mint ahogy jelen esetben Natalie, aki a véletlen folytán megtalálta a nyakláncot. A nyakláncnak története van, és szeretné megismerni. 

A történet fő narrátora Josa, aki a családjával élt egy kis faluban, és aki már fiatalon megtapasztalja az igaz, és mindent elsöprő szerelem érzését. A családja vallásos, és hisznek abban, hogy ha segítenek másokon, akkor amikor szükséges, ők is segítő kezekbe kapaszkodhatnak. Amikor a hazájukat, és az otthonaikat megszállják a németek, akkor rájönnek, hogy nagyobbat nem is tévedhettek volna. A barátaik, a szomszédaik egy emberként fordulnak el tőlük, csak azért, mert zsidó származásúak. A családi összetartás, és a hit ereje az, amibe kapaszkodni tudnak, amikor az életükért menekülnek.

Amikor megtalálták a barlangot, akkor szinte megkönnyebbültem én is. Sikerült, túl fogják élni. Nem lesz könnyű, sőt, egész életük legnagyobb kihívása lesz, de túl fogják élni. Viszont egy apró hiba, egy pici figyelmetlenség az életükbe kerülhet. 

Josa történetét hallgatva teljesen ledöbbentem. Hosszú hónapokon keresztül napfény nélkül, teljes sötétségben, az állandó 10 fokban éltek, mégsem adták fel. Minden egyes megpróbáltatás által erősebbek lettek. Az életösztön és a hitük, hogy van egy felsőbb hatalom, aki fogja a kezüket, és aki védőpajzsot tart a fejük fölött az, ami miatt erősebbé váltak. Pedig éheztek, fáztak, szenvedtek, legyengültek. Bennem mindeközben a harag munkálkodott. Miken kell még ennek a családnak keresztülmennie? Miért kell nekik egy sötét barlang mélyén az életüket félteni, és miért fordít nekik hátat mindenki, akin eddig ők segítettek? Dühös voltam, bevallom. Az emberekre, és az egész helyzetre, ami a föld alá kényszerítette a Burker családot. Csak magukra számíthattak, mert akiket a barátaiknak gondoltak, elfordultak tőlük. Egy angyali segítségben reménykedtek, hogy csak 1 ember lássa meg bennük azt, hogy ők is érző, lélegző emberek.

Sokat adott nekem ez a könyv. Egyrészt a hitet, pedig egyáltalán nem vagyok vallásos. A kitartást, hogy soha nem szabad feladni. Minden buktató után erősebben kell felkelni, és tovább indulni. Az igaz szeretet és szerelem erejét, ami évtizedeken át, a legnagyobb kilátástalanságban sem hagyja el az embert. És a célt, amit kitűzünk magunk elé, és amiért érdemes küzdeni.

A legmegrázóbb számomra maga a tudat, hogy a könyvben elhangzottak valóban megtörténtek. Valóban volt egy család, aki a háború borzalmai elől egy barlang mélyére menekült, és önként vállalták a napfény nélküli életet hosszú hónapokon keresztül azért, hogy életben maradjanak.

Annyi mindent tudnék még mesélni erről a könyvről, és a bennem kavargó érzésekről. De csak annyit mondanék zárásként, hogy olvassátok el, mert megéri. Szívet tépő, de nagyon szép olvasmány.

Borító:

Nagyon illik a könyvhöz. Minden szerepel rajta, aminek jelentősége van a történetben. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: C. J. Box
Cím: Az Isten háta mögött
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 416

C. ​J. Box, az Edgar Allan Poe-díj nyertese, a The New York Times sikerszerzője egy zaklatott életű rendőr történetét tárja elénk, aki a Yellowstone Nemzeti Parkban túrázó fiát próbálja megmenteni egy kíméletlen gyilkostól.

Cody Hoyt kitűnő, ám alkoholproblémákkal küzdő nyomozó. Nagy küzdelmek árán már két hónapja tiszta, amikor barátját, Hank Winterst összeégve találják egy távoli hegyi házban. Először minden öngyilkosságra utal, és úgy tűnik, a férfi újra az üveghez nyúlt, de Cody jól ismeri Hanket, és tudja, hogy ez lehetetlen. Amikor mélyebbre ás az ügyben, egyre több jel mutat arra, hogy bűncselekmény történt. Miután Hoyt nyomozó szénája – korábbi viselkedése miatt – nem áll túl jól a seriffhivatalban, nem nyomozhat emberölési ügyben, de Codyt semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy megtalálja Hank gyilkosát.

A helyszínen talált nyomok alapján a gyilkos egy sportszerkereskedő lehet, aki turistákat vezet a Yellowstone Nemzeti Park távoli zugaiba. A többnapos, lóháton megtett túrára Cody fia, Justin is elmegy, így a nyomozó kétségbeesve próbál a nyomukra bukkanni, és elkapni a gyilkost, mielőtt beérnek a vadonba. Életre-halálra szóló macska-egér játszma kezdődik, és úgy tűnik, a gyilkos mindig előre tudja a rendőr következő lépését. Cody beveszi magát a vadonba, és megpróbálja megakadályozni, hogy a gátlástalan gyilkos elpusztítsa az egyetlen dolgot, ami még megmaradt számára az életben.

"Én mindig a legjobbat várom az emberektől. Szerintem, ha így állsz hozzá, legtöbbször jól alakulnak a dolgok. Én csak úgy megyek, mindenből a legjobbat akarom kihozni, és a jó dolgok csak úgy megtörténnek velem. Ez a titkom." 

Amikor nézelődtem a Kossuth Kiadó előjegyezhető könyvei között, akkor tűnt fel ez a kötet. Valahogy kilógott a többi közül a címe és a sötét borítója miatt. A thriller címke és a fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet, és izgatottan vártam a megjelenést. Köszönöm szépen a Kiadónak, hogy elküldte nekem.

A történet röviden:

Az alkoholista, láncdohányos Cody Hoyt rendőrt egy kiégett házhoz riasztják, ahol egy holttestet találnak. Amikor kiderül, hogy egy barátja vesztette életét, teljesen elveszti a fejét, és bár hiába tűnik balesetnek a haláleset, ő meg van győződve arról, hogy gyilkosság történt. Őrült módon üldözi a tettest, de amikor lelövi a halottkémet, felfüggesztik. A nyomozást nem adja fel, újra az italhoz nyúl, és olyan mélyre ás, míg a nyomok el nem vezetik a Yellowstone Nemzeti Parkba szervezett egy hetes túrázáshoz. Az újabb probléma akkor kezdődik, amikor rájön, hogy egyetlen fia is részt vesz a kalandon. Cody teljesen elveszti a fejét, és beleveti magát a vadonba a gyilkost keresve, remélve, hogy a fiát épségben ki tudja hozni.

Gondolataim:

Ez a könyv, te jó ég!!! Nem tudtam letenni, szó szerint éjjel nappal olvastam. Izgalmas volt, pörgős, fordulatos. Nagyon szerettem, felkerült a TOP 10-es krimi/thriller listámra.

Cody Hoyt egy őrült. Még véletlenül sem szeretnék találkozni egy ilyen elborult elméjű rendőrrel. :D Viszont az igazságérzete, és amiken keresztülment, hogy kihozza a fiát a vadonból, az nagyon tetszett. Az, hogy ezt milyen eszközökkel vitte véghez, már más tészta. :) Ismeretlen terepen, szinte nulla lovagló tudással képes lett volna egyedül nekivágni a Yellowstone Nemzeti Parknak. Nyilván a düh, és a bosszú is hajtotta, hogy kézre kerítse a barátja gyilkosát. Amikor a parkban egymás után bukkannak fel a holttestek, akkor válik még izgalmasabbá a nyomozás. Cody retteg, hogy a következő hulla a fia lesz. A belőle áradó feszültség szinte tapintható, már én is a bőröm alatt éreztem.

A történetben nemcsak az izgalmas nyomozás kapott helyet, hanem megismerhettük a vadregényes terület különlegességeit is, gejzíreket, hőforrásokat, számos életveszélyes természeti jelenséget, de az élővilág is feltűnik. Bár én szerettem volna több "állattal is találkozni" a történet során. Tudom, olvassak el egy útikönyvet. :)

A tájleírások egyáltalán nem vettek el a nyomozás okozta izgalmakból. Ahogy fogytak az oldalak, úgy lettem egyre biztosabb abban, hogy ki mozgatja a szálakat. Na jó, ez egy erős túlzás, mert kb a vége előtt 50 oldallal kezdtem sejteni. :) Nem mondom, hogy eltaláltam, de nem is álltam olyan messze a valóságtól. :) Viszont a történet vége is tartogatott meglepetéseket. Cody Hoyt zseniális nyomozó, az alkoholfüggősége ellenére is. Amikor éppen tiszta a tudata, akkor képes logikusan gondolkodni, és meglát olyan apró részleteket is, amelyeket a tanult kollégái nem. 

Aki egy izgalmas és letehetetlen thrillerre vágyik, annak bátran ajánlom ezt a kötetet. (Zárójelben jegyzem meg, nekem Cody nagyon hasonlított Nesbo történeteiből megismert Harry Hole-ra, ezért jár még egy plusz pont, ugyanis őt imádom. :D )

Borító:

Ahogy korábban említettem, nekem a borító volt az első, amire felfigyeltem. Merész dolog ilyen komor hangulatú borítót készíteni, ami alíg tartalmaz némi színt. Viszont pont emiatt tűnt ki a többi könyv közül. Szerintem ehhez a történethez tökéletes választás.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Carly Schabowski
Cím: A szivárvány
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 384

A ​poros deszkapadlón gondosan összehajtogatott papírlap hevert. Egy német nyelvű újságcikk, fakó fényképpel felfelé, amelyen két náci egyenruhás katona néz a fényképezőgépbe. Éppen vissza akartam tenni a dobozba a többi régi holmi közé, amikor a szöveg egy részlete megütötte a szemem. Elakadt a lélegzetem. Ismerem ezt a nevet.

London, napjainkban. Isla szeretett nagyapja történetein nőtt fel, amelyek a világháború előtti Lengyelországról szóltak és egy fiatal katonáról, aki bátran harcolt a németek ellen, hogy megvédje a honfitársait. Amikor a nagyapja kilencvenötödik születésnapjára készülve fényképeket keresgél, megdöbbenve pillantja meg a férfit náci egyenruhában. Minden hazugság lenne, amit róla tudott?

Nagyapja súlyos demenciában szenved, őt nem tudja megkérdezni, ezért Isla magára tekeri a szivárványszínű kendőt, amelyet a férfi a háborúból hozott, és nekilát, hogy kiderítse az igazságot. A történet, amit felfedez, letaglózza. Egy gyerekkori szerelemről szól, amit családi kötelezettség tép szét, és arról, hogyan kockáztatta az életét, a szerelmét és becsületét egy fiatal férfi, hogy titokban az igazságért harcoljon az ellenséges csapatok szívében…

Megható történet szerelemről, kötelességről és a családot átszövő titokról, igaz történet alapján.

"Kiderült számomra, hogy a történelem nem csak tényekből áll. Sokkal gazdagabb ennél. Történetekből formálódott, szemtanúk elbeszélése alapján, emlékekből - néha a sajátunkéból, néha másoké."

Erre a kötetre a borítón lévő rövid ismertető miatt figyeltem fel: Lebilincselő, érzelmes történet a II. világháborúból. Valóban az volt. Köszönöm szépen Kossuth Kiadó, hogy elolvashattam!

A történet röviden:

Isla a szeretett nagyapja 95. születésnapjára készül. A padláson fényképek után kutatva rábukkan egy szivárvány színű sálra, és egy megkopott fényképre, amelyen a nagyapja szerepel náci egyenruhában. Teljesen összezavarodik, mert abban a hitben nőtt fel,  hogy a németek ellen, és nem a németek oldalán harcolt. Mivel tőle nem tud információhoz jutni az előrehaladott demenciája miatt, ezért olyan emberek segítségét kéri, akik ismerték fiatalon a nagyapját. Viszont minél többet megtud, annál több kérdés fogalmazódik meg benne. Vajon egész életében félrevezették? A nagyapja mégsem az, akinek gondolta? 

Gondolataim:

Nem volt egy könnyű olvasmány, ahogy azt előre sejtheti is az olvasó, amikor egy II. világháborús kötetet tart a kezében, viszont minden fájdalma ellenére letehetetlen volt. Ez a kötet más volt, mint az eddig olvasottak. Egy új oldalát mutatta be a háborúnak, amikor szinte gyerekként elhurcolnak, és erőszakkal kényszerítenek arra, hogy a saját hazád, a saját honfitársaid ellen emelj fegyvert.

A történet 2 idősíkon játszódik. Napjainkban Isla az elbeszélő, aki válaszokat szeretne kapni arról a bizonyos fényképről, amelyen a szeretett nagyapja szerepel. Lengyelországba utazik, ahol soha nem látott rokonokat ismer meg, ezáltal egyre mélyebbre ás a múltban. Naplók, és megsárgult levelek segítségével igyekszik megismerni a második világháború eseményeit.

Ezekből a naplókból ismerjük meg mi is Tomasz történetét. Egy 10 éves kisfiú, akire hamar rátalál a szerelem, és akit a háború kitörésekor elszakítanak a családjától. Az ő megpróbáltatásait olvasni nem volt könnyű. Hozott olyan döntéseket, amelyekre senkit nem szabadna kényszeríteni. Testileg, lelkileg megtörték, megsebezték, de Zofia iránt érzett szerelme volt az, ami újra és újra talpra állította.

Gyönyörűen volt lefestve a háború borzalmai között a feltétel nélküli szerelem. De nemcsak az törhet meg egy embert, ha elszakítják a szíve választottjától, vagy a családjától. A barátság is kiemelkedő fontosságú a történetben. Mire vagy képes a barátságért. Ha életeket kell feláldozni, kit választasz? Magadat? Vagy esetleg a másikat? A barátodat? A szerettedet?

A történetből tudjuk, hogy Tomasz idős korában demenciában szenved. Úgy gondolom, hogy azok után amin át kellett mennie, ezt a betegséget szinte már megváltásként fogadta. Mert a tiszta pillanatokban újra és újra átélte az évtizedekkel ezelőtti fájdalmakat. Amikor nem emlékezett, akkor meg tudott nyugodni a lelke is. 

Elolvasva a szerző gondolatait és a köszönetnyilvánítását, ledöbbentem. Egyrészt azért, mert ezt a kötetet hét éven keresztül írta. Másrészt pedig a saját családjából merített ötletet, a szerettei által átélt eseményeket dolgozta fel, és juttatta el az olvasókhoz. Az, hogy lengyel fiatalokat soroztak be a német hadseregbe, hogy a saját hazájuk, a saját népük ellen harcoljanak az valóban megtörtént.

Nehéz olvasmány volt a háború brutalitásáról, az átélt és megélt érzelmekről, a választás életre szóló hatásairól, és családi titkokról. Valóban lebilincselő, és letehetetlen kötet. 

Borító:

Sokszínű, mint a szivárvány. :) Nagyon el lett találva, viszont a történet közel sem olyan vidám, mint egy szivárvány színű sál.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Manuela Inusa
Cím: Álmok csokoládéboltja
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 256

"Milyen könnyű volt néha meggyógyítani az összetört szíveket! Olykor ugyanis csak néhány tavaszi tekercs és a megfelelő partner kell hozzá." 

Most őszintén, ezzel a címmel, és egy ilyen borítóval lehet egy könyvet nem szeretni? Már nagyon vártam, hogy megjelenjen a történet, és újra visszatérhessek a Valerie Lane-re. Nagyon hálás vagyok a Kossuth Kiadónak, hogy rögtön a megjelenés után elküldte nekem a kötetet.

A történet röviden:

A szereplőinket már az első részből ismerhetjük. Ebben a részben Keira életét, és mindennapjait követhetjük nyomon. Ő a tulajdonosa a Valerie Lane-en található csokiboltnak. Finomabbnál finomabb édességek kaphatóak a boltban, azonban Keira mégsem maradéktalanul boldog. Nyolc éve van együtt a párjával, Jordannel, azonban egyre gyakoribbak a viták közöttük. Jordan fogorvos, egészségmániás, és minden szabadidejét edzőteremben tölti, emiatt nem nézi jó szemmel a lány munkáját. Keira megelégeli a sorozatos szóbeli bántásokat, megaláztatásokat, és válaszút elé érkezik. Képes megbocsájtani a rosszindulatú megjegyzéseket, vagy véget vet az évek óta tartó vitaforrásnak? 

Gondolataim:

Egy kellemes, könnyed olvasmány volt. Igazi léleksimogató kikapcsolódás egy esős péntek délután. Ez a könyv pontosan arra hivatott, hogy kizökkentse az olvasót a szürke hétköznapokból és eltöltsön néhány órát az 5 barátnő, és egy kedves idős hölgy társaságában. 

Egy aranyos, könnyen követhető, felesleges dráma nélküli olvasnivalóra vágytam, és azt is kaptam. Azt, hogy mi áll Jordan titkolózásának hátterében nagyon gyorsan kitaláltam, de ez nem vett el az olvasási élményből. A könyv nyelvezete egyszerű, könnyen követhető, és a párbeszédek is segítenek abban, hogy könnyen és gyorsan lehessen vele haladni. Na nekem pont ez volt a problémám, hogy olyan gyorsan a végére értem. Szerettem volna még egy kis időt eltölteni a Valerie Lane-en. :)

A szereplők ugyan olyan szerethetőek voltak, mint az első részben. Önzetlenek, mindent megtesznek azért, hogy segítsenek másokon, és egymáson. Ha kell, akkor tanácsot adnak, ha kell, akkor meghallgatnak, és ha szeretnél elmenekülni a világ elől, akkor valamelyikük nappalijában egy kanapé csak rád vár.

Csak azt sajnálom, hogy nálunk nincs egy ilyen utca, ahol nemcsak szebbnél szebb kirakatokkal találkozik az ember, hanem hasonlóan kedves, barátságos eladókkal is.

Az egész könyv hangulata magával ragadó. Ami nekem különösen tetszett benne, hogy gazdagabbak lettünk néhány igazán finomnak ígérkező csoki, és csokis keksz recepttel. Hamarosan ki is fogom próbálni az egyiket, és természetesen hozok róla képet, és véleményt is. :) 

A romantikus irodalom kedvelőinek ajánlom szeretettel ezt a kötetet. Igaz, hogy nincs benne világot megváltó gondolat, vagy életbölcsesség, viszont van benne barátság, összefogás, segítségnyújtás, és sok-sok édesség. :)

Borító:

Imádom ennek a sorozatnak a borítóit. Pontosan így tudom elképzelni a Valerie Lane hangulatát is. Színes, vidám, hívogató. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Minna Lindgren
Cím: Menekülés az Alkonypagonyból
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 352
 

Az ​Alkonypagony Idősotthon valóságos pokollá válik, miután megszállják a külföldi, finnül folyékonyan káromkodó felújító munkások. Rettenetes a zaj, a falon órási lyuk tátong, számos dolog eltűnik, az öregeknek hordozható szárazvécét kell használniuk.

Siiri, Irma és Anna-Liisa ismételten kénytelenek a saját kezükbe venni az irányítást, és a fiatalok körében népszerű közös lakásbérlés mellett döntenek az egzotikus Hakaniemi városrészben. Az együttlakás korántsem felhőtlen, mindenkinek megvan a maga szokása és rigolyája. Rájuk szakad a háztartási munkák cseppet sem vidám, széles tárháza, meg kell tanulniuk a hospice-ellátást, és elgondolkoznak az eutanázia kérdésein is.

Irma néniék természetesen most sem bírják megállni, hogy ne eredjenek a hazugságok nyomába, mivel az Alkonypagony felújítása tele van gyanúsabbnál gyanúsabb ügyletekkel. A nyomozás közben azonban meglepő dolgokra bukkannak, és kiderül, hogy senki nem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik…

A Menekülés az Alkonypagonyból fergeteges, kíméletlenül humoros folytatása a világszerte népszerű Helsinki nagyik akcióban című trilógia első részének.

"Az öregségnek nem lenne szabad a modern társadalom számára valami meglepő új jelenségnek lennie, egy kellemetlen problémának, amitől gyorsan és kevés befektetéssel meg kell szabadulni." 

A nagyikkal a nyár végéhez közeledve, augusztusban ismerkedtem meg (amikor éppen egy felújítás közepén álltunk - ezt később elmondom miért volt fontos megemlítenem), és már nagyon vártam, hogy megérkezzen a történet folytatása. A napokban jelent meg a Menekülés az Alkonypagonyból, amit a Kossuth Kiadó el is küldött nekem Ezúton is nagyon szépen köszönöm.

A történet röviden:

Az Alkonypagonyban felújítás kezdődik. Zaj, por, tátongó lyuk a falak helyén, a víz és a villany hiánya. Ezzel kell szembesülni, és együtt élni a lakóknak. Amikor bezár az étterem, a kifizetett szolgáltatásokat sem lehet már igénybe venni, és a porlepte, bedobozolt, lefóliázott romok között kell eltölteni a mindennapokat, akkor megelégelik a nagyik, és elhatározzák, hogy a felújítás idejére elköltöznek az Alkonypagonyból. Nem tudják, hogy mikor költözhetnek vissza, de még csak azt sem, hogy hová meneküljenek. A Nagykövet felajánlja az egyik lakását, amit nagy örömmel el is foglalnak. A közös élet jó szórakozásnak indult még az elején, azonban szereplőink gyorsan rájöttek, hogy nem is olyan egyszerű már együtt élni ebben a korban. Mindenkinek mások a szokásaik, mások a napirendjük.

Amikor Anna-Liisa hazatérhet a kórházból, ápolásra szorul. Nem elég, hogy idegen ápolók adják egymásnak a kilincset naponta háromszor, de egyre rejtélyesebb dolgok történnek körülöttük. Eltűnő, majd felbukkanó ékszerdobozok, előbukkanó pénzkötegek, az ajtóban sorra megjelenő veszélyesnek kinéző alakok. Vajon van ehhez köze a Nagykövetnek? Lehet nem mindenki az, akinek látszik? Ebben a részben többek között erre a kérdésre keresik a választ a nagyik. 

Gondolataim:

A könyv feléig nagyon jól szórakoztam. Hangosan felnevettem, különösen Irma bolondos természetén, és humorán.

"Nagyon fontos az öregeknek a jó alvás, és a megfelelő pihenés. Én mindig whiskyvel veszem be a pirulákat, úgy még jobban lenyugtat."

A fenti mondattal a 6. oldalon találkoztam, és már itt kitört belőlem a nevetés. Ugyan azokat az érzéseket éltem meg, és azok a gondolatok cikáztak  át a fejemen, amiket az sorozat első részében megéltem.

Egyrészt nagyon jókat szórakoztam azon, ahogy a nagyik milyen jókat mulattak saját magukon, másrészt gombóc volt a torkomban látva, hogy mennyire kiszolgáltatottak az idősek, és mennyire magukra vannak utalva bizonyos élethelyzetekben. Leélték az életüket együtt a családdal, sütöttek, főztek, nevelték a gyerekeket, és boldogok voltak a maguk egyszerű kis módján. Majd idősek otthonába kerültek, ahol hiába vannak sokan, hiába vannak programok, mégis egyedül vannak, és magányosak. Mert a szeretteiket vagy már eltemették, vagy minden más fontosabb, mint ők, és nem látogatja meg őket senki.

Ahogy írom ezeket a sorokat, még mindig meglepődök azon, hogy egy történet hogy tud egyszerre humoros, ugyanakkor végtelenül szomorú és elkeserítő lenni.

Ebben a részben is kapunk egy kis szeletet a finn egészségügy útvesztőjéből, és abból, hogy miken kell keresztülmennie valakinek, ha orvosi segítségre szorul. Ami nekem szúrta a szememet az a káromkodás az ápoló szájából. Lehet ez ott bevett szokás. Az is lehet, hogy egy sztereotípia a tetovált, piercinges emberekkel szemben. Nem tudom. Viszont a történet tanulságán nem változtatott, legalábbis számomra nem. 

A nagyik erőt adtak, és példát mutattak. Mindegyikük más vonalat képviselt. Anna-Liisa memóriája, és intelligenciája 90 felett is irigylésre méltó. Irma megmutatta, hogy soha nem késő elkezdeni megismerkedni az új technológiával, Siiri pedig a társai felé mutatott elköteleződést adta nekem útravalónak.

Na de miért is tartottam fontosnak megemlíteni, hogy mikor találkoztam a nagyikkal? Mert amikor ezt a részt olvastam, akkor minden pillanatukkal, és gondolatukkal együtt tudtam érezni. Augusztusban, amikor az első részt olvastam, pontosan ugyan ebben a helyzetben voltunk, mint a nagyik az Alkonypagony felújításakor. Én sem tudtam hogy hova menjek a gyerekkel, hogy megkíméljem a zajtól és a portól. Nagyon át tudtam érezni a helyzetüket.

Kíváncsian várom a folytatást, és a további izgalmas kalandokat.

Borító:

A nagyikat idézi ez a borító. Na nem csak azért, mert ők szerepelnek rajta, hanem a színei is. Számomra a szereplőink sokszínűséget jelképezi. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Michelle Marly
Cím: White Christmas - A legszebb karácsonyi dal története
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 288

Egy elbűvölő szerelmi történet és minden idők legsikeresebb karácsonyi dalának története.

Irving Berlin, híres hollywoodi filmek és a Broadway ünnepelt zeneszerzője, az 1937. év decemberét a családjától távol kénytelen tölteni. A forró, napsütéses Kaliforniába utazik egy filmforgatásra, ahol hiába is várná a havas karácsony eljövetelét. A magány szenteste letaglózza, csakúgy, mint a fájdalom már hosszú évek óta. Egyetlen fiát évekkel azelőtt ekkortájt veszítette el, és azóta a szép, meghitt ünnep csupán a gyász és veszteség időszaka a számára. A szeretett felesége és a kislányai utáni vágyakozás ülteti le a zongorához, és egy olyan dalt álmodik meg a hóesés varázsolta fehér karácsonyról, amely karácsonyi csodaként vigaszul hat a bánatára. A nevét pedig világszerte híressé teszi.

"A lassú keringő minden sora a közös álmaikat visszhangozta, és azt kérte a dal címzettjétől, hogy emlékezzen rájuk."

Nagyon szeretem a karácsonyi történeteket, és a karácsony hangulatát. Ezért az olvasmányaim között novembertől majdnem februárig több olyan könyv is megtalálható, amelyek ebben az időszakban játszódnak. Amikor megláttam a Kossuth Kiadó előrendelhető könyvei között ezt a kötetet, szinte azonnal lecsaptam rá. Ezúton is nagyon köszönöm a Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Ez a könyv egy olyan szerelem történetét meséli el, amikor a társadalmi helyzet és az eltérő vallás sok akadályt gördít két fiatal elé, valamint megismerteti a világgal az egyik legismertebb karácsonyi dal megszületésének történetét.

Irving Berlin neve nem ismeretlen New Yorkban, ő a Broadway ünnepelt zeneszerzője. Nem él kicsapongó életet, nem használja ki a hírnevét, csupán egy dolgot szeretne: élete szerelmével lenni. Hiába találnak az érzései viszonzásra, a szerelmének családja nem adja áldását a két fiatalra. Nemcsak a korkülönbséget hozzák fel tiltó ok-ként, hanem Ellin apjának szent meggyőződése, hogy a katolikus családban nevelkedett vagyonos lányának semmi keresnivalója egy zeneszerző mellett, aki ráadásul zsidó. Ezért határozottan megtiltja Ellinnek, hogy fenntartsa a kapcsolatot Irvinggel. A lánya azonban pontosan olyan forrófejű, mint az apja, ezért figyelmen kívül hagy minden tiltást, és a szerelmet választja. De milyen kapcsolat lehet egy katolikus lány, és egy zsidó zeneszerző között? 

Gondolataim:

Kedves Olvasó!

Tudtad, hogy a világ egyik legismertebb karácsonyi dala, a Fehér karácsony 1937 decemberében született egy olyan zeneszerző tollából, aki nem tudott kottát olvasni, aki csak alig-alig tudott játszani a zongorán, és aki zsidó volt? Ha nem, akkor dőlj hátra egy kényelmes kanapén ezzel a könyvvel, és ismerd meg ennek a csodálatos zenének a történetét.

Ez az egyik legszebb és legmeghatóbb karácsonyi történet volt, amit eddig olvastam. Talán amiatt, hogy igaz történet alapján íródott, talán amiatt, hogy elvarázsolt az egész könyv hangulata. Magával ragadó volt, és érzelmekkel teli.

A történet két idősíkon játszódik, bár ha az előszót is figyelembe vesszük, akkor három. Az események 1900 decemberében indulnak, amikor egy hideg, esős napon egy kisfiú újságot árul, és álmodozva figyeli a közeli étterem éneklő pincéreit. A zene fontos a számára, ezért ő is énekelve igyekszik túladni néhány újságon. 24 évvel később ez a kisfiú már ismert zeneszerző, a Broadway ünnepelt sztárja. Egy vacsorameghívás alkalmával találkozik a nála jóval fiatalabb Ellinnel, aki a leggazdagabb örökösnők egyike. A szimpátia azonnal kialakul kettejük között, de a kapcsolatukat a lány családja teljes mellszélességgel ellenzi. A legnagyobb akadályt az eltérő vallásuk okozza. Ellin azonban forró fejű, makacs, és szerelmes. 

A két főszereplő nagyon a szívemhez nőtt. Ellin azért, mert a fiatalok vehemenciájával rendelkezett. Nem volt könnyű dolga, ugyanis az ő korában már rég férjhez kellett volna mennie, azonban ő szinte nyűgnek érezte, hogy meg kell jelennie 1-1 vacsorán, vagy bálon. Szeretett írni, de a családja körében ezen hobbyja esetében sem talált támogatókat, mert ugyan miért pazarolná az értékes idejét egy örökösnő holmi írogatásra. Ő mert lázadni, szembe mert szállni a családjával, és a kor eszméivel. Kiállt saját magáért, és a szerelemért.

Irving személyisége is megfogott. Hiába elismert, vagyonos zeneszerző, nem felejtette el, hogy honnan jött. Nem élt vissza sem a helyzetével, sem a nevével. Tiszteletben tartotta Elline akaratát, igyekezett a tőle telhető legvisszafogottabban, de a legőszintébb módon kifejezni az érzéseit. Ehhez a zene volt az eszköze, így született meg az Always című dala.

Kettejük szerelme, elkötelezettsége egymás iránt, és a gyász ihlette a White Christmas című dal, és ezen kötet megszületését.

Csodálatos, érzelmekben gazdag történet az igaz szerelem erejéről, ami garantáltan könnyekre fakasztja az olvasót. Tökéletes olvasni való, ami elhozza a fehér Karácsony hangulatát egy borongós, esős délutánon is. Én újabb kedvenc könyvet avattam.

Borító:

Tökéletes! A színe, a hangulata.. Kedvenc!

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

Szerző: Silvia Avallone
Cím: Egy barátság története
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 536
 

„Sokkal, ​de sokkal érdekesebb és megindítóbb az, kik vagyunk valójában, annál, hogy kiknek szeretnénk mindenáron látszani.”

Elisa és Beatrice tizennégy éves korukban találkoznak egy toszkán tengerparti kisvárosban. Elisa édesanyja felelőtlen döntéseinek következményeképp köt ki T-ben, Beatrice egész életében ott élt. Mindenben különböznek, csak a magány köti össze őket. Amikor egy nap elhatározzák, hogy egy méregdrága butikból ellopnak egy farmert, barátok lesznek. Mindent megosztanak: az első csókot, az első sebeket, a félelmeket. Fiatalok, és a legkevésbé sem tökéletesek. Feszegetik a határaikat, és egymás nélkül nem tudnak létezni.
De aztán valami történik.
Tizenhárom évvel később Beatrice világsztár, több millióan követik a közösségi médiában. Elisa egyedülálló anya, akit nagyon megvisel, hogy szétváltak útjaik. Az írás segítségével próbálja feldolgozni és megérteni a barátságukat, mert hisz benne, hogy csak a szavak adhatják vissza a világ előtt gondosan eltitkolt, de csendben magunkban hordozott történeteink bonyolultságát.
Silvia Avallone az Acélból már ismert karcos, kritikus hangján szólal meg ez a történet, mely arra biztat, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: „Az életnek ahhoz, hogy létezzen, tényleg szüksége van arra, hogy elmeséljék?”

"...az ember nem él, nem fejlődik anélkül, hogy ne tapasztalná meg egy elhibázott barátság élményét."

Elérkeztünk a "Járjuk körbe Európa országait a könyvekkel" következő állomásához, ami nem más, mint Olaszország. A kedvenc helyeim egyike.

Ez az első könyvem az Írónőtől, és azt kell mondanom, hogy nagyon meglepett. Egy kedves, szívmelengető történetet vártam, hiszen a könyv címe is ezt sugározta felém. Viszont egy nagyon erős, nagyon elgondolkodtató olvasmányt kaptam sok-sok olyan tanulsággal, amelyet úgy érzem, így 35 éves fejjel is tudok hasznosítani. Köszönöm a Park Könyvkiadónak a könyvet.

A történet röviden:

Egy olasz településen járunk. A főszereplőnk Elisa az anyjával és a bátyjával élt 14 évig, majd kénytelen az apjához költözni. Ennek a döntésnek a legkevésbé sem örül. Egy nap feltűnik az életében Beatrice, aki a szöges ellentéte. A gazdagok látszólag gondtalan életét éli. Az ő sorsa szinte már előre el van rendezve. Címlapfotók, reklámok, minden ami ahhoz kell, hogy egy nap meghódítsa a világot. Azonban hiába egymás ellentétei, a magány összeköti őket. Amikor Beatrice előáll azzal a képtelen ötlettel, hogy lopjanak el egy farmert, akkor leteszik a barátságuk első alapkövét. Úgy tűnik, hogy a két lány elválaszthatatlan egymástól, azonban egy vita mégis elszakítja őket tizenhárom hosszú évre. Beatrice-t a világ minden pontján ismerik, Elisat meg éppen csak a munkahelyén. De vajon helyre hozható az, ami 13 évvel ezelőtt megingott?

Gondolataim:

Ez a történet meglepett. Nem volt egyszerű olvasni, de ennek semmi köze nem volt a könyv terjedelméhez, vagy a kevés párbeszédhez. Az egész történet hangulata lehangoló, depresszív, mégsem hagyja, hogy eltávolodjon tőle az olvasó. Beszippant, és nem ereszt.

A történet Elisa visszaemlékezésein alapszik. Már felnőtt, egyedülálló anya, aki elmeséli a világ egyik legismertebb emberéhez fűződő kapcsolatát. Ő az események narrátora, vele utazunk vissza az időben. Ezek miatt őt jobban megismerhetjük, mint Beatrice-t, többet kapunk a lelki világát körül lengő magányról, az elkeseredettségéből.

A regény három részre van osztva, 2000-2020 közötti időszakra. Mind a három rész hűen tükrözi az adott időszak sajátosságait. Akik abban a korban nőttek fel, ki ne emlékezne a jó öreg Nokia 3310-re, vagy amikor az emberek elkezdtek megismerkedni az internet fogalmával, és megjelent a betárcsázós internet. Egy blog létrehozása ma már szinte mindennapi dolog, mondhatni 2 kattintás. De abban az időben azt gondolta az ember, hogy csak a "nagyok" rendelkeznek ilyen felülettel. Amikor ezek az emlékek felvillantak előttem, kellemes nosztalgia fogott el. 

Barátság. Egy szó, ami mögött nagyon sok minden van. Elköteleződés, őszinteség, segítségnyújtás, önzetlenség, és még sorolhatnám. Én úgy gondolom, hogy amit Elisa barátságnak gondolt, az nem az volt. Ez pusztán egy kisajátított, beszabályozott kapcsolat volt, ahol az egyik fél elnyomta a másikat. Beatrice a nárcisztikus és egoista személyiségével messzire kerülendő lett volna. Ha ezt Elisa látja, vagy ha figyelmeztette volna valaki, akkor talán lett volna esélye építeni az önbizalmát, ezáltal egy teljesebb életet kaphatott volna. Őt sajnáltam, mert az egész életéből hiányzott az a plusz, amire szüksége volt. Egy kedves szó, egy kis törődés, hogy érezze, valóban szeretik. Ezt üldözte egész életében, és minden kedvességnek vélt gúnyos mosolyba belekapaszkodott remélve, hogy végre ő is érhet valamit. Soha nem szabadna ezt éreznie sem gyereknek, sem felnőttnek.

Beatrice... El nem tudom mondani mennyire ellenszenves. A kedvesség, a törődés legkisebb jele sem mutatkozott meg benne az egész történet során. Ő irányít, feltételeket szab, és bárkin átgázol azért, hogy elérje a céljait. Még hírből sem ismeri azt a szót, hogy barátság. Bár egész életében ilyen példa állt előtte, nem volt akitől emberséget tanult volna.  Az ég óvjon mindenkit egy ilyen embertől. 

Mint ahogy korábban említettem, Elisa meséli el az életüket onnantól kezdve, hogy 14 évesen találkoztak, a napjainkig. Húsz év története, ami regény formájában, Elisa tollából akar megszületni. Vártam a történet végén a nagy katarzist, hogy az elkeseredett kislány, végre felnő, és kiáll magáért. Ne értsetek félre, nem a bosszúra vágytam. Csak egy mondatra, amikor nem Beatrice áll Elisa fölött, amikor Elisaé az utolsó szó. Ez nekem nagyon hiányzott a történetből.

Viszont nagyon sokszor el is gondolkodtam olvasás során, hogy vajon Elisa helyében én hogy döntöttem volna bizonyos élethelyzetekben? Találtam vele közös kapcsolódási pontot? Néha igen. Egyet értek minden döntésével? A legkevésbé sem. Viszont hiszem, hogy nemcsak benne, hanem mindenkiben ott van az a bizonyos szikra, amit csak be kell lobbantani ahhoz, hogy megtanuljunk néha nem-et mondani, és a saját érdekeinket mások elé helyezni. 

Számomra a barátság lényege a másik elfogadása, az őszinteség, az egymás iránt érzett tisztelet. Amikor nemcsak panaszkodsz, hanem támaszt is nyújtasz. 

Ez valóban egy nehéz olvasmány volt a megfelelési kényszerről, az életút kereséséről, önmagunk megismeréséről, a felnőtté válásról, és természetesen egy nem minden napi barátságról.

Borító:

Én látom benne a két lányt. Elisát, aki görcsösen kapaszkodik Beatriceba. Nagyon beszédes lett.
 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

Szerző: Hugyec Anikó
Cím: Üres szívek
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 87

„Néha ​nagyon messzire kell menekülnöd azért, hogy végül önmagadra találj.”

Kate esetlen, csúnyácska és magányos kislányként megtanulta, hogy az ember senki másra nem számíthat az életben, egyedül saját magára. Megsebzett szívét a múltban hagyva ezzel a tapasztalattal lép be abba az új világba, melynek ajtaja csak kevesek előtt nyílik meg. Gyönyörű, célratörő és független nővé válik, aki nem ismer akadályokat. Sikeres és gazdag üzletasszonyként minden hétvégén a város exkluzív szórakozóhelyein bulizik, és megkap minden férfit, akire csak vágyik. Egyet kivéve…
Amikor megismerkedik a titokzatos Joshuával, a jól megszokott, pedánsan felépített, stabilnak hitt világa hirtelen a feje tetejére áll. A páncélpajzs mögé bújt kemény nő kezdi elveszíteni önmagát. Vagy épp ezzel a találkozással lel rá a valódi énjére?

Hugyec Anikó kisregénye a mai társadalom torz tükörképe. Rejtélyekkel és valós problémákkal teli, szenvedélyes, ám messzemenőkig felszínes világot mutat be egy csipetnyi tiszta szerelemmel megfűszerezve.
Mindannyian tudjuk, hogy a tűzhöz elég egyetlen apró parázsdarab is, ha azt megfelelően táplálják. A kérdés csupán az, hogy a keletkezett lángot eloltani akarjuk vagy inkább tovább éltetnénk…

„A tökéletes világot csak te építheted fel saját magadnak!”

"Jól jegyezd meg, hogy a te szíved mindig üres marad! Érted?! Üres szívvel kell élned!"

Már nagyon vártam, hogy megoszthassam a gondolataimat erről a történetről. Kétszer is olvastam a megjelenés előtt, amiért nagyon hálás vagyon Anikónak, hogy ezt lehetővé tette a számomra.

A történet röviden:

Kate a középiskola szürke kisegere, a társai lábtörlője. Senki nem tudja róla, de érdekli a divat, és arról álmodozik, hogy egyszer majd ő is bekerülhet ebbe a világba. Sok évvel később a saját luxus lakásából indul dolgozni a saját, nagy hírnévnek örvendő szerkesztőségébe. Látszólag mindene megvan, szinte már irigylésre méltó az élete. Pénz, csillogás, hírnév, sikeres magazin. Az érzelmeket azonban messzire elkerüli. Sem barátok, sem a szerelem nem férkőzhet a közelébe, tökéletesen megelégszik a név nélküli alkalmi partnereivel. Azonban a semmiből feltűnik Joshua, aki megrengeti azokat a bizonyos stabilnak hitt falakat Kate körül.

Gondolataim:

Kedves olvasóm!
Volt már olyan pillanatod életed során, amikor elképzelted magad egy másik életben? Amikor elképzeltél egy nyugodt, kellemes légkörrel körülvett munkahelyet, ahol érzed, hogy megbecsülnek, és azt csinálhatod, amit szeretsz? Álmodtál már arról, hogy milyen lehet felülni egy repülőre, és elindulni bárhová a világba, pusztán azért, mert megteheted?

Kate igen.

Ha csak felületesen olvassuk ezt a kisregényt, akkor egy fájdalmas, mégis romantikus történetbe csöppenünk, némi erotikával megfűszerezve. Azonban, ha mélyebbre ásunk, és olvasunk a sorok között, akkor egy összetört szív, és egy földbe tiport lélek apró darabjait kapjuk. 

Sajnos napjainkban is vannak olyan esetek, amikor egy felnőtt ember, vagy egy diák minden ok nélkül beletapos a másik lelkébe. Pusztán élvezetből. A következményeit ennek mind ismerjük.

Ez történt Kate esetében is. Középiskolában ő volt a csúnyácska, szürke kisegér, akit mindenki lábtörlőnek használt. Az életéből hiányzott a szerető család, egy kedves barátnő, az önfeledt mindennapok. Ennek a megtört fiatal lánynak a történetét olvashatjuk Anikó legújabb kötetében.

Engem teljesen elvarázsolt ez az érzelmekben gazdag kisregény. Anikó mesteri módon bánik a szavakkal, és úgy adja át az érzelmeket az olvasónak, hogy szem nem marad szárazon. 

Aki már olvasott az Írónőtől, az tudja, hogy jó értelemben, de zseniálisan tudja félrevezetni az olvasót. A csattanó, a történetei végén mindig lenyűgöznek. Ebben az esetben sem volt másképp. Egy igazán rózsaszín, boldogsággal átitatott befejezést vártam. Majd jött a végkifejlet és mondanom sem kell, hogy mennyire meglepődtem. 

Az egész történet mondanivalója magával ragadott. Érzelmekben gazdag kisregényt tartottam a kezemben, és ahogy előre sejtettem, most sem okozott csalódást az Írónő. 

A karaktereket is megszerettem. Mindketten erős személyiségek, de hordozzák a saját keresztjüket. Az egész történet során végigkövethetjük a jellemfejlődésüket. 

Anikó nagy tanító, most is bebizonyította, hiszen most sem hagyott házi feladat nélkül. Én pedig igyekszem megragadni a lehetőséget.

A romantikus lelkű olvasóknak szívből ajánlom ezt a történetet.

Borító:

Vegyes érzéseim vannak a borítóval kapcsolatban. Amikor ránézek, akkor egy harsány, erőteljes színvilágot látok. Nekem, mint olvasónak, minden esetben Kate jut eszembe róla üzletasszonyként. Fotósként viszont zavarják a szememet a kiégett pontok. Nagyon erős, nagyon kontrasztos. Viszont ez is a főszereplőre emlékeztet. Szóval ezért mondom, hogy vegyesek az érzéseim. :)

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Ellyne
Cím: Elysium
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 312
 

Brielle Witter azt hitte, hogy megtalálta az igaz szerelmet, gimis barátja, Mark Baker mellett.

A fiú vezette őt, egyengette az útját, mire rá nem jött arra, hogy azt az életet éli, ami nem őt teszi boldoggá, hanem Mark-ot.

A fájdalom, a megaláztatás, amit a lány elszenved miatta, arra készteti, hogy maga mögött hagyja a múltat, és új életet kezdjen egy Misthole nevű északi kisvárosban, mint feltörekvő zenész egy jól menő művészeti akadémián.

Itt ismeri meg az új kezdetet, és egy új lehetőséget, Jamie Henderson, a befutott senior éves gitáros személyében, aki bár elejétől fogva sejti, hogy Bri múltjával nincs valami rendben, mégsem tud parancsolni magának, és úgy dönt, megpróbálja meghódítani ezt az elveszett női lelket. Csak hát ő Bri mentora. A lány meg a diákja. Ezt a kapcsolatot pedig nem nézik jó szemmel az akadémián.

Vajon a jó útra tért múlt, a megbocsátás fog győzni a végén, vagy az új kezdet és a mindent felemésztő szenvedély?

"Azt mondják végig kell járnod a poklot ahhoz, hogy ki juss a fényre. Szerintem ez a boldogság esetében sincs másképp. Én most boldog vagyok - vallom be. - Erről szól az Elysium."

Nagyon vártam ennek a történetnek a megjelenését, pedig csak éppen beleolvastam a fülszövegbe. Nekem elég volt annyi, hogy tudjam, imádni fogom, hogy megnéztem a szerzőt. :) Nagyon köszönöm Ellyne, hogy elküldted nekem ezt a könyvedet is. :)

A történet röviden:

Brielle a középiskolás szerelmével él együtt. Azt hitte, hogy megtalálta az igazit, ám a rózsaszín köd a szeme előtt akkor kezdett el feloszlani, amikor megelégeli a sorozatos megaláztatást, amit Marktól el kell viselnie. Miután rájön, hogy nem a saját életét éli, akkor összecsomagol, és elhagyja Márkot.

Egy kisvárosba menekül, ahol a semmiből feltűnik egy ügynök, és felajánlja, hogy tanuljon náluk az akadémián. A mentora a hírhedt Jamie Henderson. A közös munka nem mindig megy zökkenőmentesen, de különösen a kettejük közötti izzás nehezíti a mindennapokat. De az egyikük a diák, a másikuk a tanár, így semmilyen magánjellegű kapcsolat nem lehet közöttük, amíg véget nem ér a képzés. De az a kérdés, hogy évekig kibírják-e a vonzalmat, kapcsolat nélkül?

Gondolataim:

Mint ahogy azt korábban említettem, nem olvastam el teljesen a fülszöveget, ezért igazi meglepetésként ért, amikor kiderült, hogy a zene köré épül a történet, nem csak felületesen van megemlítve. 

Egy fiatalos, lendületes, magával ragadó történetet kaptam. Most sem csalódtam Ellyne-ben. :) Nagyon szeretem a stílusát, pedig én lassan már közelebb vagyok a 40-hez, mint a 30-hoz. (Na ezt a mondatot még leírni is fájt... :D ) 

Brielle karakterét nagyon szerettem. Sok mindent átélt nagyon fiatalon, de a szakadék széléről képes volt visszalépni, és segítséget kérni. Az ő jellemfejlődése a könyv során nagyon tetszett. Nehéz utat járt be, de sikerült talpra állnia, és sikerült maga mögött hagynia egy bántalmazó kapcsolatot. Ami lássuk be, nem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan gondolják.

Jamie már az első pillanattól kezdve szimpatikus volt. A híres rocker, aki bárkit, bármikor megkaphatna, aki lázad a szabályok ellen, aki valójában egy érzékeny lelkű pasi, akinek fontos a jövője, és aki az igazit keresi.

A kettejük kapcsolata nagyon tetszett. Mind az érzelmek, mind a történetük felépítése. Jamie már az első perctől Brielle-t akarta, de érezte, hogy van egy titok, amelyet mélyen legbelül őriz. Bár nem fogta vissza magát a lány közelében, mégsem volt nyomulós, szépen fokozatosan hódította meg a szívét. 

Ellyne nagyon szépen adta át az érzelmeket, a történet is folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, egy percig sem unatkoztam.

Nagyban segített megismerni a szereplőket, és a bennük kavargó érzelmeket, és kétségeket a váltott szemszög. Így külön-külön beleláthattunk Brielle és Jamie lelkébe, és gondolataiba is.

A sorok között azonban fontos mondanivalóra találhat az olvasó. A testi, lelki bántalmazás témáját soha nem egyszerű szavakba önteni. Most sem lehetett az, azonban a gyógyulás folyamatába is beleláthattunk, a zene és a barátság erejét is megismerhettük.

Jamie zenekarának történetét szívesen megismerném, nagyon megszerettem őket. Minden srác egy külön egyéniség.

Akik szeretik a könnyed, romantikus történeteket, ami a zene köré épül, annak bátran ajánlom ezt a kötetet.

Borító:

Imádom! Én már "Ellyne-borítónak" hívom, ezer közül is felismerném. :)

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Szollár Bence
Cím: Egy szál rózsa
Kiadó: Underground
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 124

„Az egész jelenet, ami ott, az ajtóban játszódott le, csupán rémálomnak tűnt Emily számára. Egy lidérces látomásnak, amiből nemsokára ki fog szakadni, aminek véget kell érnie…”

"Csodát anélkül is tehet az ember, hogy angyal lenne"

Szerintem még soha nem tartott közel 2 hétig, hogy elolvassak 124 oldalt. No nem azért "ültem" felette ilyen sokáig, mert rossz lett volna. Egyszerre ennyi (hogy Bence szavaival éljek) lélekgyilkos thriller megemésztéséhez idő kell.

A Szerző, Frontláz című kötetét már korábban olvastam, így tudtam mire számíthatok. Na meg Bencét követem már egy ideje instagramon, tisztában voltam azzal, hogy nem esti meséket ír romantikus lelkű olvasóknak. :) 

Az Egy szál rózsa összesen 24 db novellát tartalmaz. Voltak benne könnyen emészthető olvasmányok, és olyanok is, amelyek után 1-2 napra bevallom, félre kellett tennem a kötetet. Leginkább 3 novella volt amelyik sokkolt:
- Szerencsekerék
- Parkoló
- A kert

Ezek mindegyike brutális volt számomra. Bence megragadta azt az egy dolgot, ami abszolút ki tud borítani. Mégpedig a gyerekek bántalmazása. A fent említett 3 novellából kettő e köré a téma köré épül, a harmadiknak pedig a kegyetlen brutalitása volt az, ami egy kis időre összetörte a világomat. 

De úgy gondolom, hogy pont emiatt tetszene a műfaj kedvelőinek ez a kötet. Azoknak ajánlom akik szeretnek borzongani, és akik nem riadnak vissza a könyvekben megírt erőszaktól. 

A Szerencsekerék című novellát például el tudom képzelni egy igazán ütős thriller prológusaként. Szóval Bence, csak azt tudom javasolni, hogy ragadd meg az alkalmat, és bontsd ki a történetet. Szedd darabokra, majd tárj az olvasók elé egy hátborzongatóan olvasmányos regényt a thriller kategóriában, mert meg tudod csinálni. :)

Az egész kötet úgy volt felépítve, mint egy hullámvasút. Elindulsz lentről szépen lassan, érzed, hogy hamarosan felérsz a sínpár tetejére, és már előre érzed a gyomrodban a zuhanás okozta feszültséget. Mint az első 3 novellánál. A Pizzafutár és A boncmester a készülődés a nagy zuhanásra, majd megérkezel a hullámvasút tetejére a Romok között című novellával. Ez a jó értelemben vett hullámzás jellemzi az Egy szál rózsa című novelláskötetet. Nincs az összes kegyetlenség az olvasóra zúdítva, hanem fokozatosan kap egy kisebb szeletet belőle.

Nem tagadom, volt olyan novella, amit megkönnyeztem. A torta című történeten összeszorult a gyomrom, pedig sejteni lehetett a végét, de mélyen legbelül ezért bíztam benne, hogy tévedek.

Összegezve, a thriller és a novella kedvelőinek ajánlom ezt a kötetet. Vagy ha csak ismerkednél a Szerző írásmódjával, akkor olvass bele a kötetbe, nem fogod megbánni. :)

Egy negatívumot tudok csak elmondani róla, azok pedig az időnként előforduló helyesírási hibák. Azokat a szemeim mindig kiszúrják, nem tudok elsiklani felette. 

Borító:

A maga egyszerűségében így tökéletes. Nekem tetszik. A vörös rózsa a fekete háttér előtt nagyon el lett találva. Mivel ismerem már Bencét (kijelenthetem ezt így? :) ), a borítón szereplő 18-as karika nekem egyértelműen nem az erotikus vonalat juttatta eszembe. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)