Szerző: Hugyec Anikó
Cím: Üres szívek
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 87

„Néha ​nagyon messzire kell menekülnöd azért, hogy végül önmagadra találj.”

Kate esetlen, csúnyácska és magányos kislányként megtanulta, hogy az ember senki másra nem számíthat az életben, egyedül saját magára. Megsebzett szívét a múltban hagyva ezzel a tapasztalattal lép be abba az új világba, melynek ajtaja csak kevesek előtt nyílik meg. Gyönyörű, célratörő és független nővé válik, aki nem ismer akadályokat. Sikeres és gazdag üzletasszonyként minden hétvégén a város exkluzív szórakozóhelyein bulizik, és megkap minden férfit, akire csak vágyik. Egyet kivéve…
Amikor megismerkedik a titokzatos Joshuával, a jól megszokott, pedánsan felépített, stabilnak hitt világa hirtelen a feje tetejére áll. A páncélpajzs mögé bújt kemény nő kezdi elveszíteni önmagát. Vagy épp ezzel a találkozással lel rá a valódi énjére?

Hugyec Anikó kisregénye a mai társadalom torz tükörképe. Rejtélyekkel és valós problémákkal teli, szenvedélyes, ám messzemenőkig felszínes világot mutat be egy csipetnyi tiszta szerelemmel megfűszerezve.
Mindannyian tudjuk, hogy a tűzhöz elég egyetlen apró parázsdarab is, ha azt megfelelően táplálják. A kérdés csupán az, hogy a keletkezett lángot eloltani akarjuk vagy inkább tovább éltetnénk…

„A tökéletes világot csak te építheted fel saját magadnak!”

"Jól jegyezd meg, hogy a te szíved mindig üres marad! Érted?! Üres szívvel kell élned!"

Már nagyon vártam, hogy megoszthassam a gondolataimat erről a történetről. Kétszer is olvastam a megjelenés előtt, amiért nagyon hálás vagyon Anikónak, hogy ezt lehetővé tette a számomra.

A történet röviden:

Kate a középiskola szürke kisegere, a társai lábtörlője. Senki nem tudja róla, de érdekli a divat, és arról álmodozik, hogy egyszer majd ő is bekerülhet ebbe a világba. Sok évvel később a saját luxus lakásából indul dolgozni a saját, nagy hírnévnek örvendő szerkesztőségébe. Látszólag mindene megvan, szinte már irigylésre méltó az élete. Pénz, csillogás, hírnév, sikeres magazin. Az érzelmeket azonban messzire elkerüli. Sem barátok, sem a szerelem nem férkőzhet a közelébe, tökéletesen megelégszik a név nélküli alkalmi partnereivel. Azonban a semmiből feltűnik Joshua, aki megrengeti azokat a bizonyos stabilnak hitt falakat Kate körül.

Gondolataim:

Kedves olvasóm!
Volt már olyan pillanatod életed során, amikor elképzelted magad egy másik életben? Amikor elképzeltél egy nyugodt, kellemes légkörrel körülvett munkahelyet, ahol érzed, hogy megbecsülnek, és azt csinálhatod, amit szeretsz? Álmodtál már arról, hogy milyen lehet felülni egy repülőre, és elindulni bárhová a világba, pusztán azért, mert megteheted?

Kate igen.

Ha csak felületesen olvassuk ezt a kisregényt, akkor egy fájdalmas, mégis romantikus történetbe csöppenünk, némi erotikával megfűszerezve. Azonban, ha mélyebbre ásunk, és olvasunk a sorok között, akkor egy összetört szív, és egy földbe tiport lélek apró darabjait kapjuk. 

Sajnos napjainkban is vannak olyan esetek, amikor egy felnőtt ember, vagy egy diák minden ok nélkül beletapos a másik lelkébe. Pusztán élvezetből. A következményeit ennek mind ismerjük.

Ez történt Kate esetében is. Középiskolában ő volt a csúnyácska, szürke kisegér, akit mindenki lábtörlőnek használt. Az életéből hiányzott a szerető család, egy kedves barátnő, az önfeledt mindennapok. Ennek a megtört fiatal lánynak a történetét olvashatjuk Anikó legújabb kötetében.

Engem teljesen elvarázsolt ez az érzelmekben gazdag kisregény. Anikó mesteri módon bánik a szavakkal, és úgy adja át az érzelmeket az olvasónak, hogy szem nem marad szárazon. 

Aki már olvasott az Írónőtől, az tudja, hogy jó értelemben, de zseniálisan tudja félrevezetni az olvasót. A csattanó, a történetei végén mindig lenyűgöznek. Ebben az esetben sem volt másképp. Egy igazán rózsaszín, boldogsággal átitatott befejezést vártam. Majd jött a végkifejlet és mondanom sem kell, hogy mennyire meglepődtem. 

Az egész történet mondanivalója magával ragadott. Érzelmekben gazdag kisregényt tartottam a kezemben, és ahogy előre sejtettem, most sem okozott csalódást az Írónő. 

A karaktereket is megszerettem. Mindketten erős személyiségek, de hordozzák a saját keresztjüket. Az egész történet során végigkövethetjük a jellemfejlődésüket. 

Anikó nagy tanító, most is bebizonyította, hiszen most sem hagyott házi feladat nélkül. Én pedig igyekszem megragadni a lehetőséget.

A romantikus lelkű olvasóknak szívből ajánlom ezt a történetet.

Borító:

Vegyes érzéseim vannak a borítóval kapcsolatban. Amikor ránézek, akkor egy harsány, erőteljes színvilágot látok. Nekem, mint olvasónak, minden esetben Kate jut eszembe róla üzletasszonyként. Fotósként viszont zavarják a szememet a kiégett pontok. Nagyon erős, nagyon kontrasztos. Viszont ez is a főszereplőre emlékeztet. Szóval ezért mondom, hogy vegyesek az érzéseim. :)

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)