Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Holdfény szonáta
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 218

Fülszöveg:

Alexander ​Thiemann világhírű osztrák zongoraművész, a klasszikus zene igazi sztárja akkora rajongótáborral, ami egy popsztárnak is dicsőségére válna. Bodrogi Eszter magyar orvos, aki kamaszkora óta szívesen hallgatja a zongorista felvételeit. Olykor a hangversenyeire is elmegy, de bármennyire is szereti a muzsikust, józanul felméri, hogy kettejük világa soha nem érhet össze.
Útjaik váratlanul mégis kereszteződnek, amikor egy drámai esemény hatására a férfi karrierje összeomlani látszik, és úgy tűnik, egyedül a lány tud segíteni rajta. Ehhez azonban vissza kell utazniuk a múltba, a második világháború vészterhes napjaiba, amikor az emberi élet egy hajszálon függött, és egyszerre jöhetett el a szerelem és a halál órája. Alexander és Eszter nyomozni kezd egy elveszettnek hitt Mozart-kézirat után, és ahogyan a múlt rejtélyei fokozatosan feltárulnak előttük, úgy nyílnak meg ők is egymás felé.
Az ilyen Thiemann-féle elérhetetlen pasik olyanok, mint egy drága festmény egy híres múzeum falán: szerethetjük, akárhányszor megnézhetjük, sőt, poszter formájában még meg is vásárolhatjuk, de soha nem lesz a miénk. És kizárólag biztonságos távolból bámulhatjuk, mert ha túl közel merészkednénk, azonnal megszólal a riasztó.

"Ha azt az örömet, azt a feltöltődést nem kapnám meg nap mint nap, amit a zene ad, akkor nem tudnék létezni!"

Nagyon szeretem a zongorajátékokat, de sajnos én nem tudok zongorán játszani. A férjem viszont igen, régen még játszott is nekem, csak a kívánságlistámat kellett neki bemutatnom, és képes volt megtanulni egy több perces játékot a kedvemért. Na ez azóta változott, most ha hallani akarom, meg kell tanulnom eljátszani, bár legalább megtanít rá. :)) Egy hangulatos, kellemes kikapcsolódást nyújtó történetre vágytam, amit meg is kaptam. Nagyon köszönöm a Jaffa kiadónak, és Mörk Leonóra írónőnek a recenziós példányt.

Gondolataim:

Mörk Leonórát olvasni olyan, mint egy gyönyörű, napsütéses tavaszi napon kiülni egy padra a tó partján. Megnyugtató, lelket simogató, és teljes kikapcsolódást nyújtó élmény. Nemcsak a történeteinek a romantikus mivolta az, ami engem minden alkalommal magával ragad, hanem a különböző művészeti irányzatok bemutatása, megismertetése is. Ebben a kötetben a zenéé a főszerep, mégpedig a számomra legszebb klasszikus dallamé, a zongorajátéké.

Eszter orvos, és nagy rajongója a komoly zenének, azon belül is Alexander Thiemann osztrák zongoraművésznek. Örömmel látogatja a hangversenyeit, és gyerekkora óta arról álmodozik, hogy egyszer találkozhat, beszélhet is vele személyesen. Amikor Alexander egy lejárató kampány kereszttüzébe kerül, akkor a sors, és egy évtizedekkel ezelőtt eltűnt Mozart-kézirat úgy hozza, hogy Eszter álma valóra válik, ugyanis a magyar lány az egyedüli, aki segíthet tisztára mosni a zongoraművész nevét. Ezért Salzburgba utazik, és a közös nyomozásuk alatt nemcsak a múltbeli eseményeket ismerik meg, hanem egymáshoz is egyre közelebb kerülnek.

Ezt a kötetet nem lehet zene nélkül olvasni. Ahogy elmerül az olvasó a történetben megismer egy olyan világot, ahová talán soha nem lesz lehetősége betekintést nyerni. A történet igazi hangulatát a könyvben említett zongorajátékok adják. Olvasom a könyvet, hallgatom a zongora lágy dallamait, és mintha én is ott ülnék Alexander hangversenyén. Bele tudom képzelni magam az eseményekbe.

A romantikus szál nagyon tetszett. Az ismeretlen magyar lány, és a nők millióinak bálványa szerelembe esik. Igen, kiszámítható, és igen, tündérmesébe illő, mert a való világban erre igen csekély esély van, de én pont ezért szeretem az ilyen történeteket. Megvan a varázsa ennek a szerelemnek.

A szereplők is nagyon a szívemhez nőttek. Alexandernek megismerjük az emberi oldalát, és nemcsak mint sztárt mutatja be a szerző. Eszteren keresztül pedig végigkövetjük, hogy alakul át a gyerekszerelem egy felnőtt ember valós érzéseivé. Ami a leginkább szimpatikus volt benne, hogy a rajongása Alexander és a zene felé nem volt erőszakos.

A kötet nagy része a jelenben játszódik, azonban egy kis időre visszatérünk 1944-be, ahol megismerjük a Mozart-kézirat sorsát is, ami elindította az eseményeket.

Mörk Leonóra írói stílusa magával ragadó, a lágyságot váltja a fanyar humor, a zene iránti szeretet pedig az egész történet gerincét képezi. Gyorsan lehet vele haladni, mégis tökéletes kikapcsolódást nyújt. Aki egy elragadó szerelmi történetre vágyik, amit a komolyzene színesít meg, annak szívből ajánlom a Holdfény szonátát. A hab a tortán pedig a könyv borítója. Egyszerűen meseszép.

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"A lelkem mélyén mindig hittem benne, hogy Ludmilla Ulickajának igaza van, a világ valóban olyan, mint a centrifuga, egymás mellé sodorja azokat, akiknek valami dolguk van egymással."

"(...) két embert valójában nem a különbségek, hanem a hasonlóságok tartanak össze."

"Akkor tanulta meg azt, amit a nők általában szülés közben szoktak, hogy a legerősebb fájdalmat is túl lehet élni, mert ha rögtön nem halunk bele, előbb-utóbb elmúlik."

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Holdfény szonáta - magyar (jaffa.hu)