Szerző: Kerry Fisher
Cím: Amit az idő sem gyógyít be
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 414

Te ​képes lennél befogadni a legjobb barátod gyerekét, még úgy is, ha ez a lépés esetleg tönkreteszi a saját családodat?

Jo azt hitte, hogy az élete – és a szíve – megtelt. Lefoglalja a munkája, a férje és kamasz lánya, akinek kezd kisiklani az élete, ezért már most is nehezen tudja kézben tartani a dolgokat.

Amikor ott ül a legjobb barátnője, Ginny temetésén, porig sújtja, hogy véget ért harmincéves barátságuk, ami még a főiskolán kezdődött, és elkísérte őket az első munkanapjuktól kezdve odáig, hogy megállapodtak, és saját gyerekük született.

Férje akarata ellenére Jo sorsfordító döntést hoz: befogadja Ginny kamasz fiát, Victort, hogy sajátjaként nevelje fel. Kétségei ellenére úgy érzi, nincs más választása: Ginny egyedül nevelte a gyereket, a fiúnak pedig nincs más rokona, aki gondoskodhatna róla.

Victor érkezése azonban elmélyíti azokat a hajszálrepedéseket, amelyek már elkezdtek megjelenni Jo családi életének és a kis, vidéki közösség életének felszínén… Lelepleződik egy hosszú évek óta rejtegetett titok, és ennek elsöprő következményei lesznek.

Kerry Fisher, USA Today bestsellerszerző regénye egy lebilincselő és szívfacsaró történet arról, milyen titkokat őrzünk a családunkban, és milyen áldozatokat vagyunk hajlandóak meghozni a szeretteinkért.

"Nagyon felszabadító, ha az ember úgy dönt, nem akar megfelelni többé mások elvárásainak."

Ez volt az első olvasmányom Kerry Fisher tollából, de a könyv felénél sem jártam még, amikor eldöntöttem, hogy az eddig megjelent könyveit is szeretném beszerezni. Köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet.

A történet röviden:

Jo és Patrick több, mint 10 éve élnek boldog házasságban. Nevelik a kissé problémás kamasz lányukat, a legjobb tudásuk szerint igyekeznek megoldani a napi problémákat. Jo legjobb barátjának, Ginnynek a temetésén olyan döntést hoz, amivel gyökeresen megváltoztatja a napjaikat. A férje akaratával szembe megy, és befogadja Ginny kamasz fiát, Viktor. Ezzel a döntésével bár eleget tesz a barátnője utolsó akaratának, azonban a családi békét fenekestől felforgatja. Egyre több a vita, Pheobe egyre kezelhetetlenebb, és amikor fény derül egy hosszú évek óta őrzött titokra, akkor Jo is meginogni látszik.

Gondolataim:

Ez a könyv engem teljesen levett a lábamról.

Sokkal több volt benne, mint amit elsőre vártam tőle. Két komoly témát is felsorakoztat a szerző. Ebből az egyik a rasszizmus, és hogy mennyi előítélettel tudnak lenni az emberek a társuk iránt, függetlenül attól, hogy egyáltalán nem ismerik, és csak egy kósza pillantásra méltatták. A másik pedig, ami szerintem kivétel nélkül minden szülőt érint, az a kamasz gyerek és a szülő kapcsolata. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek voltak hullámvölgyei a lázadó kamasz gyermekével, vagy éppen most van ebben a helyzetben. 

Annak ellenére, hogy nehéz témákról van szó a kötetben, gyorsan lehetett vele haladni. Olvasmányos volt, helyenként humoros, vagy éppen szarkasztikus. Mindezek mellett tanulságos is. Legalábbis én sok mindent kaptam tőle. Bepillantást nyerhetünk abba, hogy miken megy keresztül egy szülő függetlenül attól, hogy milyen idős a gyermeke. Jo-val abszolút tudtam azonosulni, amikor legalább 10 féle forgatókönyv jelenik meg a lelki szemei előtt, hogy milyen katasztrófa történhet a gyermekével. Ilyen vagyok én is. 

Mindezek mellett láthatjuk, hogy mivel küzdenek meg nap mint nap a szülők. Vajon megfelelő választ adott a gyereke kérdésére? Ott legyen minden pillanatban vele? Vagy hagyjon egy kis szabadságot? Szigorú legyen, vagy engedékenyebb? Melyikkel nyithatja ki a bezárult ajtókat? Ezek a kérdések nap mint nap megfogalmazódtak benne, és biztos vagyok abban, most sokan bólogatnak otthon, hogy igen, ezt az érzést én is ismerem.

A szereplők egy részét sikerült megkedvelnem, viszont volt olyan, akitől a hideg rázott. Jo anyja egy icipicit (na jó, nagyon) idegesítő volt. Ő mindig mindenkinél mindent jobban tud. Nem lett a kedvenc karakterem. Ahogyan Faye sem. Úgy éreztem, hogy ő nem a probléma megoldására törekedett, hanem hárított. Mindezek mellett olyan nyomás alatt tartotta a lányát, ami már káros. Viszont a következmények előtt becsukta a szemeit.

Jo személyiségén keresztül hitelesen lett ábrázolva az, hogy milyen sokrétű is egy szülő szerepe. Helyt kell állni anyaként, feleségként, háziasszonyként, dolgozó nőként, barátként, nevelőszülőként, és mindezek között meg kell találni a tökéletes egyensúlyt, hogy senki ne szenvedjen hiányt, és hátrányt semmiben.

Viktor a kedvenc karakterem az egész történetből. 18 éves, jóval idő előtt elvesztette az anyját, el kell hagynia az otthonát, a nagyapját, a barátait, ráadásul még a bőrszíne miatt is folyamatosan célkereszt van a mellkasán. Viszont mégsem lázad. Képes higgadt fejjel gondolkodni, viseli a tettei következményeit, és az önzetlen segítsége példaértékű. Amikor Jo már elvesztette a harcot a lányával, Viktor akkor is képes megzabolázni Pheobe-t.

Nagyon szerettem ezt a történetet. Nem vett el semmit az olvasás élményből az sem, hogy a nagy titkot már hamar kitaláltam. Egyszerre volt könnyű és nehéz olvasni. Viszont minden nehézsége, és helyenként idegesítő pillanatai ellenére nekem sokat adott. Nem tagadom, a végén elmorzsoltam néhány könnycseppet. Mindenki meghozta a saját döntéseit, vállalva az esetleges kockázatot.

Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a kötetet.

Borító:

Nekem nagyon tetszik. Nemcsak a színei miatt, hanem amiatt is, amit a törött üveg szimbolizál. Visszaadja az egész könyv hangulatát, és a legfontosabb kérdést, ami köré épül a történet. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)