Szerző: Carly Schabowski
Cím: A szivárvány
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 384

A ​poros deszkapadlón gondosan összehajtogatott papírlap hevert. Egy német nyelvű újságcikk, fakó fényképpel felfelé, amelyen két náci egyenruhás katona néz a fényképezőgépbe. Éppen vissza akartam tenni a dobozba a többi régi holmi közé, amikor a szöveg egy részlete megütötte a szemem. Elakadt a lélegzetem. Ismerem ezt a nevet.

London, napjainkban. Isla szeretett nagyapja történetein nőtt fel, amelyek a világháború előtti Lengyelországról szóltak és egy fiatal katonáról, aki bátran harcolt a németek ellen, hogy megvédje a honfitársait. Amikor a nagyapja kilencvenötödik születésnapjára készülve fényképeket keresgél, megdöbbenve pillantja meg a férfit náci egyenruhában. Minden hazugság lenne, amit róla tudott?

Nagyapja súlyos demenciában szenved, őt nem tudja megkérdezni, ezért Isla magára tekeri a szivárványszínű kendőt, amelyet a férfi a háborúból hozott, és nekilát, hogy kiderítse az igazságot. A történet, amit felfedez, letaglózza. Egy gyerekkori szerelemről szól, amit családi kötelezettség tép szét, és arról, hogyan kockáztatta az életét, a szerelmét és becsületét egy fiatal férfi, hogy titokban az igazságért harcoljon az ellenséges csapatok szívében…

Megható történet szerelemről, kötelességről és a családot átszövő titokról, igaz történet alapján.

"Kiderült számomra, hogy a történelem nem csak tényekből áll. Sokkal gazdagabb ennél. Történetekből formálódott, szemtanúk elbeszélése alapján, emlékekből - néha a sajátunkéból, néha másoké."

Erre a kötetre a borítón lévő rövid ismertető miatt figyeltem fel: Lebilincselő, érzelmes történet a II. világháborúból. Valóban az volt. Köszönöm szépen Kossuth Kiadó, hogy elolvashattam!

A történet röviden:

Isla a szeretett nagyapja 95. születésnapjára készül. A padláson fényképek után kutatva rábukkan egy szivárvány színű sálra, és egy megkopott fényképre, amelyen a nagyapja szerepel náci egyenruhában. Teljesen összezavarodik, mert abban a hitben nőtt fel,  hogy a németek ellen, és nem a németek oldalán harcolt. Mivel tőle nem tud információhoz jutni az előrehaladott demenciája miatt, ezért olyan emberek segítségét kéri, akik ismerték fiatalon a nagyapját. Viszont minél többet megtud, annál több kérdés fogalmazódik meg benne. Vajon egész életében félrevezették? A nagyapja mégsem az, akinek gondolta? 

Gondolataim:

Nem volt egy könnyű olvasmány, ahogy azt előre sejtheti is az olvasó, amikor egy II. világháborús kötetet tart a kezében, viszont minden fájdalma ellenére letehetetlen volt. Ez a kötet más volt, mint az eddig olvasottak. Egy új oldalát mutatta be a háborúnak, amikor szinte gyerekként elhurcolnak, és erőszakkal kényszerítenek arra, hogy a saját hazád, a saját honfitársaid ellen emelj fegyvert.

A történet 2 idősíkon játszódik. Napjainkban Isla az elbeszélő, aki válaszokat szeretne kapni arról a bizonyos fényképről, amelyen a szeretett nagyapja szerepel. Lengyelországba utazik, ahol soha nem látott rokonokat ismer meg, ezáltal egyre mélyebbre ás a múltban. Naplók, és megsárgult levelek segítségével igyekszik megismerni a második világháború eseményeit.

Ezekből a naplókból ismerjük meg mi is Tomasz történetét. Egy 10 éves kisfiú, akire hamar rátalál a szerelem, és akit a háború kitörésekor elszakítanak a családjától. Az ő megpróbáltatásait olvasni nem volt könnyű. Hozott olyan döntéseket, amelyekre senkit nem szabadna kényszeríteni. Testileg, lelkileg megtörték, megsebezték, de Zofia iránt érzett szerelme volt az, ami újra és újra talpra állította.

Gyönyörűen volt lefestve a háború borzalmai között a feltétel nélküli szerelem. De nemcsak az törhet meg egy embert, ha elszakítják a szíve választottjától, vagy a családjától. A barátság is kiemelkedő fontosságú a történetben. Mire vagy képes a barátságért. Ha életeket kell feláldozni, kit választasz? Magadat? Vagy esetleg a másikat? A barátodat? A szerettedet?

A történetből tudjuk, hogy Tomasz idős korában demenciában szenved. Úgy gondolom, hogy azok után amin át kellett mennie, ezt a betegséget szinte már megváltásként fogadta. Mert a tiszta pillanatokban újra és újra átélte az évtizedekkel ezelőtti fájdalmakat. Amikor nem emlékezett, akkor meg tudott nyugodni a lelke is. 

Elolvasva a szerző gondolatait és a köszönetnyilvánítását, ledöbbentem. Egyrészt azért, mert ezt a kötetet hét éven keresztül írta. Másrészt pedig a saját családjából merített ötletet, a szerettei által átélt eseményeket dolgozta fel, és juttatta el az olvasókhoz. Az, hogy lengyel fiatalokat soroztak be a német hadseregbe, hogy a saját hazájuk, a saját népük ellen harcoljanak az valóban megtörtént.

Nehéz olvasmány volt a háború brutalitásáról, az átélt és megélt érzelmekről, a választás életre szóló hatásairól, és családi titkokról. Valóban lebilincselő, és letehetetlen kötet. 

Borító:

Sokszínű, mint a szivárvány. :) Nagyon el lett találva, viszont a történet közel sem olyan vidám, mint egy szivárvány színű sál.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)