Szerző: Mario Escobar
Cím: A varsói tanár
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 352
Fülszöveg:
1939. szeptember 1. A hatvanéves Janusz Korczak és a Dom Sierot, a zsidó árvaház diákjai és tanárai egy gyönyörű napot töltenek Varsóban. Órákkal később örökre megváltozik az életük, miután a nácik rájuk támadnak. A szülővárosában egyszeriben számkivetetté vált Janusz – a hősiességéről és remek tanári képességeiről híres, tekintélyes vezető – elhatározza, mindent megtesz, hogy megvédje a gyerekeket az elkövetkező borzalmaktól.
Több mint négyszázezer zsidó ember – köztük Janusz és barátai – gyűlik össze a varsói gettó fallal körülvett épületében. Drasztikus intézkedéseket tesznek, hogy megóvják a gyerekeket a betegségektől és az éhezéstől. A Dom Sierot tanárai és diákjai méltósággal létrehozzák saját parányi szeretetseregüket, és bátran felkészülnek rá, hogy farkasszemet nézzenek a jövővel – bármit is tartogasson az számukra.
Felejthetetlen mű, amely hatalmas meggyőző erővel ábrázolja egy valós holokauszthős történetét. A varsói tanár arra emlékezteti a világot, hogy egyetlen ember is képes értelmet keresni a borzalmak közepette, s reményt és szeretetet ébreszteni másokban.
"Minden történetnek lelke van, amely jócskán megelőzi a nyomatot, a gondosan kötött gerincet és az aranyfóliával gravírozott borítót."
Mario Escobar két könyve már a polcomon várakozik, mégis A varsói tanár volt az, amivel legelőször megismertem a szerző stílusát. Rendkívül nagy hatást gyakorolt rám. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim a történetről:
Hol is kezdjem? Nagyon nehéz beszélni erről a történetről, mint ahogy az összes, holokauszt témában íródott könyvről. Vannak köztük olyanok, amelyek annyira megrázóak, hogy biztos vagyok benne, hosszú-hosszú évekig velem lesznek még. Ilyen volt A varsói tanár is. Már az olyan történetek is borzalmasan mélyen érintenek, ahol felnőtt emberek szenvedésein keresztül ismerjük meg a 2.világháborús eseményeket, de amikor gyerekek a főszereplők.... Nagyon megrázott. Nehezen találom a szavakat.
A főszereplőnk Janusz Korczak gyerekorvos, aki az árva zsidó gyerekek részére fenntartott árvaházat vezeti. Arra tette fel az életét, hogy mindent megadjon a gyerekeknek, ami erejéből telik, megmutassa nekik, milyen szeretetet adni, és bármilyen borzalmas is a világ, mindig igyekezett mosolyt csalni az arcukra. Amikor Varsót megszállják a németek, és a gettóba kényszerítik a zsidókat, akkor Korczak az életét nem sajnálva minden nap azért küzd, hogy kijuttassa a gyerekeket a földi pokolból. Mindeközben naplót vezet, hogy megmutassa a világnak, hogy miken kellett keresztülmenniük.
Nem tudom könnyek nélkül megírni ezt az ajánlót. A világnak sokkal, de sokkal több Janusz Korczakra lenne szüksége. Az az önzetlenség, az a feltétel nélküli szeretet, amit a gyerekek felé tanúsított sajnos nagyon kevés emberben van meg. Őt nem érdekelték az anyagi javak, a pompa, a hírnév. Akkor látta értelmét a létezésének, ha boldognak tudhatta a gondjaira bízott gyerekeket.
Szerintem bátran kijelenthetem, hogy olvasmányainkból, vagy az iskolában tanultakból már mindannyian ismerjük a 2. világháborús eseményeket, és hogy milyen brutalitásokra voltak képesek a németek a zsidókkal szemben. Azonban én az utolsó sorokig bíztam abban, hogy egy ilyen tiszta és nemes lélek, mint Korczak, sikerül elkerülnie azt a sorsot, ami több millió zsidónak a vesztét okozta. Meglett volna az esélye többször is, hogy élve kijusson a gettóból, azonban, ahogy a könyv hátsó borítóján olvasható:
"Énekelve, egymás kezét fogva indul a halálba a gyerekcsapat, de közöttük lépdel a szeretett tanító."
A tanár a legsötétebb időkben is csak adott. Reményt, szeretetet, hitet. Mindig a gyerekeket tartotta szem előtt még akkor is, amikor már mindenki más lemondott róluk, és az életről. Tanít, még most, 2023-ban is. Én is kaptam útravalót.
Szeretettel ajánlom mindenkinek ezt a történetet.
Értékelésem: 5/5
Kedvenc lett!
Idézetek a könyvből:
"(...) a szabadság ott ér véget, ahol a félelem elkezdődik, ezért nem is féltem soha."
"Maga tanított rá, hogy az otthonunk nem egy épület, hanem a bennünket szerető emberek szíve."
"Az igazi boldogság nem a hatalomért folytatott, becsvágytól hajtott vad küzdelemben rejlik; a szem nem láthat és a fül sem hallhat eleget; de valahányszor mosolyra késztetünk egy gyermeket, már érdemes volt élnünk."
"Mindannyiunknak van egy célunk, amiért a világra jöttünk, és addig nem távozhatunk, amíg be nem teljesítettük a küldetésünket."
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
