Szerző: Damaris Kofmehl
Cím: A barlang
Kiadó: Fátyol Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 288

Natalie, a fiatal amerikai barlangászlány 2015-ben egy ukrajnai expedíción megdöbbentő leletekre bukkan a föld alatt: cipőket, edényeket és egy gabonamalmot talál, meg egy héber feliratú arany nyakláncot. A nyomok egy zsidó nagycsaládhoz vezetnek, melynek tagjai 1942-ben ott találtak menedéket Hitler katonái elől. Az egyik túlélő, az ekkor már nyolcvankilenc éves Josa Burker megeleveníti Natalie előtt a tizenévesen átélt üldöztetés történetét, hogyan tartotta benne a reményt családja bátorsága, összetartása és hite, valamint a gettóba zárt kedvese iránt érzett szerelme a legsötétebb időkben is. Azt is elárulja Natalie-nak, mit jelent a barlangban talált aranylánc szív alakú medáljára vésett, héber 91-es szám… 

"Annyi báránybőrbe bújt farkassal találkoztam már, hogy nem hittem, hogy vannak még emberek ebben a sötét világban, akik nem közömbösek a sorsunk iránt."

A kötet megjelenése előtt keresett meg a Fátyol Kiadó, hogy hamarosan újabb könyvvel bővül a kínálatuk, elolvasnám-e. A II. világháborús könyvekre, amelyek igaz történet alapján íródtak, nem tudok nemet mondani, így örömmel fogadtam a könyvet. Ezúton is köszönöm a Kiadónak.

A történet röviden:

Natalie barlangkutató. Egy elhagyatott, részben feltárt ukrajnai barlang vizsgálata közbe meglepő felfedezést tesz. Egy malomkő, evőeszközök, fél pár cipő, egy szív alakú medál pihent a sötétség mélyén. A szóbeszéd szerint a második világháborúban zsidók rejtőztek a barlangban. Natalie szeretne ennek a végére járni, ezért a nyaklánc tulajdonosának keresésére indul, így találkozik egy otthonban élő, 89 éves zsidó származású úrral, Josa Burkerrel. Ő az egyik túlélője a nácik mészárlásának, aki a barlang mélyén rejtőzködött. Josa meséli el, hogy miken kellett keresztülmennie neki és a családjának az életben maradásért, és tőle tudjuk meg a nyaklánc történetét is.

Gondolataim:

Összetörtem. Ahogy befejeztem a könyvet, azzal a lendülettel fel is került a kedvenceim listájára. 

A történet eleje nagyon izgalmas volt. Egy sötét barlangban felfedezni az ismeretlent, ott körbenézni, ahol előttem még nem járt senki.. Ki ne vágyna erre az izgalmas kalandra? Hajt az adrenalin, a kíváncsiság, és a remény, hogy hátha valamilyen sorsfordító dologra, tárgyra bukkansz. Mint ahogy jelen esetben Natalie, aki a véletlen folytán megtalálta a nyakláncot. A nyakláncnak története van, és szeretné megismerni. 

A történet fő narrátora Josa, aki a családjával élt egy kis faluban, és aki már fiatalon megtapasztalja az igaz, és mindent elsöprő szerelem érzését. A családja vallásos, és hisznek abban, hogy ha segítenek másokon, akkor amikor szükséges, ők is segítő kezekbe kapaszkodhatnak. Amikor a hazájukat, és az otthonaikat megszállják a németek, akkor rájönnek, hogy nagyobbat nem is tévedhettek volna. A barátaik, a szomszédaik egy emberként fordulnak el tőlük, csak azért, mert zsidó származásúak. A családi összetartás, és a hit ereje az, amibe kapaszkodni tudnak, amikor az életükért menekülnek.

Amikor megtalálták a barlangot, akkor szinte megkönnyebbültem én is. Sikerült, túl fogják élni. Nem lesz könnyű, sőt, egész életük legnagyobb kihívása lesz, de túl fogják élni. Viszont egy apró hiba, egy pici figyelmetlenség az életükbe kerülhet. 

Josa történetét hallgatva teljesen ledöbbentem. Hosszú hónapokon keresztül napfény nélkül, teljes sötétségben, az állandó 10 fokban éltek, mégsem adták fel. Minden egyes megpróbáltatás által erősebbek lettek. Az életösztön és a hitük, hogy van egy felsőbb hatalom, aki fogja a kezüket, és aki védőpajzsot tart a fejük fölött az, ami miatt erősebbé váltak. Pedig éheztek, fáztak, szenvedtek, legyengültek. Bennem mindeközben a harag munkálkodott. Miken kell még ennek a családnak keresztülmennie? Miért kell nekik egy sötét barlang mélyén az életüket félteni, és miért fordít nekik hátat mindenki, akin eddig ők segítettek? Dühös voltam, bevallom. Az emberekre, és az egész helyzetre, ami a föld alá kényszerítette a Burker családot. Csak magukra számíthattak, mert akiket a barátaiknak gondoltak, elfordultak tőlük. Egy angyali segítségben reménykedtek, hogy csak 1 ember lássa meg bennük azt, hogy ők is érző, lélegző emberek.

Sokat adott nekem ez a könyv. Egyrészt a hitet, pedig egyáltalán nem vagyok vallásos. A kitartást, hogy soha nem szabad feladni. Minden buktató után erősebben kell felkelni, és tovább indulni. Az igaz szeretet és szerelem erejét, ami évtizedeken át, a legnagyobb kilátástalanságban sem hagyja el az embert. És a célt, amit kitűzünk magunk elé, és amiért érdemes küzdeni.

A legmegrázóbb számomra maga a tudat, hogy a könyvben elhangzottak valóban megtörténtek. Valóban volt egy család, aki a háború borzalmai elől egy barlang mélyére menekült, és önként vállalták a napfény nélküli életet hosszú hónapokon keresztül azért, hogy életben maradjanak.

Annyi mindent tudnék még mesélni erről a könyvről, és a bennem kavargó érzésekről. De csak annyit mondanék zárásként, hogy olvassátok el, mert megéri. Szívet tépő, de nagyon szép olvasmány.

Borító:

Nagyon illik a könyvhöz. Minden szerepel rajta, aminek jelentősége van a történetben. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)