Szerző: Debbie Macomber
Cím: Első hó
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2016
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 216

Ashley ​Davison, a mindig vidám egyetemista lány eredetileg úgy tervezte, nem utazik haza karácsonyra, egy váratlan kényszerszabadság miatt azonban lehetősége adódik arra, hogy egyedülálló édesanyjával töltse az ünnepeket Seattle-ben. Dashiell Sutherland, az egykori katona is ugyanoda tart egy állásinterjú miatt. Csak a repülőtéren szembesülnek azzal, hogy a karácsony előtti utolsó járatra elfogytak a jegyek, és már az autókölcsönzőnél is csak egyetlen kocsi maradt szabadon. Bár elsőre kifejezetten ellenszenvesnek találják egymást, a kényszer szülte helyzetben vonakodva mégis úgy döntenek, hogy együtt kelnek útra.

Néhány percnyi kínos csend után azonban megtörik köztük a jég: nemcsak az derül ki, hogy sok közös van bennük, hanem meglepődve veszik észre, hogy lassan, de biztosan vonzódni kezdenek egymáshoz. Az úton kalandos események sora hátráltatja őket – lehet, hogy nem érnek oda időben Seattle-be, de még az is megtörténhet, hogy a legszebb karácsonyi ajándékkal lepi meg őket az élet.

Nálam már szinte hagyomány, hogy ha eljön a december, akkor Debbie Macombert olvasok. Az utóbbi években vele hangolódok a Karácsonyra. Annyira meg tudja teremteni a hangulatot, az izgatott várakozást, és ennek az időszaknak a varázsát, hogy már el sem tudom képzelni a decembert a könyvei nélkül, még akkor is, ha teljesen kiszámíthatóak. :)

Annyit sírtam mostanában a könyveken, hogy kellett az összetört lelkemnek egy kis szirupos romantika. :)

A történet röviden:

Ashley váratlan szabadságának köszönhetően lehetőséget kap arra, hogy karácsonykor meglepje az édesanyját Seattle-ben, azonban már a reptéren elakad, ugyanis ünnepekhez közeledve, már nincs szabad hely egyik járatra sem. Ugyan így jár Dash is, aki egy állásinterjúra készül elutazni szintén Seattle-be. Mivel az autókölcsönzőben is csak 1 szabad autó maradt, ezért kénytelenek osztozni rajta, aminek egyikük sem örül. Az út bár hosszúnak, és unalmasnak ígérkezik, nem várt események zavarják meg a főhőseink nyugalmát.

Gondolataim:

Aki olvasott már Macomber könyvet, az pontosan tudja, hogy mi lesz a könyv végén a főszereplők sorsa. Ezen én sem lepődtem meg, azonban amikor megjelent az FBI, és elindult egy üldözési hullám összeesküvés elméletekkel fűszerezve, akkor nagyon jókat mosolyogtam rajta. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepett meg, mert ilyennel még nem találkoztam az írónőtől eddig olvasott könyvekben, viszont engem egyáltalán nem zavart, sőt. Adott némi plusz izgalmat a történetnek. Kellően humoros volt, és nagyon kíváncsi voltam, hogy mi sül ki ebből a könyv végén. :)

A szereplőket is megkedveltem. A mindig cserfes Ashley és a mufurc exkatona Dash a tűz és a víz. Mégis olyan jól passzoltak egymáshoz. Dash anyukája meg haláli. :) Hírtelen átfutott az agyamon, hogy ha évek múlva kapnék egy ilyen telefont, én hogy reagálnék. :D Lehet az én fiam is fogja majd a fejét. :D

Az ügynököket is nagyon bírtam, mert olyan szerencsétlenek voltak, hogy az valami hihetetlen. :) Beleillettek ebbe a történetbe. :) Nyilván egy krimiben egy tökéletesen informált és összeszedett FBI ügynököt vár el az olvasó, de ide pont ez a néhány balfácán illett. :)

Borító:

Imádom, annyira hangulatos. Már attól megjön a kedvem a mézeskalács sütéshez, és a téli sétákhoz, ha csak ránézek, pedig én aztán nagyon nem bírom a hideget. :D 

Azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik nem bánják, ha kiszámítható egy történet, akik szeretik a szirupos, klisés romantikus könyveket, és akik nem várnak el túl sokat az FBI-tól egy romantikus karácsonyi történetben, viszont annál inkább szeretnének rajtuk nevetni.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)