„Aprilynne Pike első regénye, a Szárnyak, egy első könyves szerző bámulatos bemutatkozása. Az általa életre keltett mesevilág leleményességével csak a történetben elhelyezett csavarok bája veszi fel a versenyt.” – Stephenie Meyer, a Twilight saga szerzője
Mágia és összeesküvés, szerelem és veszély – ebből a nagyszerű regényből kiderül, hogy eddig szinte semmit sem tudtál a tündérek világáról.
Erről a könyvről nagyon sok negatív kritikát olvastam, és igazából nem értem a miérteket. Sokan komoly mondanivalót várnak ettől a történettől. Számomra már az elején egyértelmű volt, hogy ez egy fantasy könyv tündérekről, már csak arra voltam kíváncsi, hogy milyen köntösbe lesznek öltöztetve a szereplők.
Olvasás során rájöttem, hogy az ilyen történetek miatt töltöttem már régebben is a szabadidőmet könyek társaságában, és nem a tv előtt az agyzsibbasztó műsorokat bámulva. Az ilyen könyvek ragadtak ki a szürke hétköznapokból, ezek a mesék simogatják az ember lelkét, és amíg a kezében tart egy ilyen könyvet, arra az időre elfeledkezik a problémáiról. Belecsöppen egy álom világba, és sodródik egy kitalált világ felé, ahová minden ember, akiben még él a gyermek, a szíve mélyén vágyik.
Erre a könyvre úgy kell tekinteni, mint egy mesére, nem pedig egy szakkönyvre, ami a tündérek valódiságát hivatott megerősíteni, vagy megcáfolni. Nekem nagyon tetszett, faltam az oldalakat az elsőtől az utolsóig.
A szerzőnek ez az első könyve, és tény, hogy voltak benne kisebb hibák, de ez nem keltett bennem negatív érzéseket. Nagyon jól felépítette a történetet, nem csapott bele a lecsóba, ezáltal folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. A könyv végére szinte minden kérdésemre választ kaptam, és elindított egy újabb szálat, ami ebben a részben nem zavaró, viszont elég ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet a következő rész iránt.
A szereplők szerethetőek, viszont sokak az Alkonyattal azonosítják nemcsak őket, hanem a köréjük írt történetet is. Ha például a szerelmi háromszöget nézzük, akkor igazuk is van.
Ebben a részben Laurelé, Davidé, és Tamanié a főszerep. Megtudjuk hogy került Laurel az emberek világába, és milyen szerepe van az életében Tamaninak. Azt már a könyv elején megtudjuk, hogy Laurel a szüleivel egy erdő melletti házikóban éltek, azonban el kellett költözniük, Laurelnek pedig be kellett íratkoznia a középiskolába, ahol meg kell próbálnia a tinik hétköznapi életét élni, de lássuk be ez nem könnyű, ha az ember lánya csak salátát, és gyümölcsöt eszik, makulátlan a bőre, tökéletes a megjelenése, gyönyörű a haja. A könyv elején leginkább a beilleszkedésé a főszerep, azonban a könyv második felében már jelen van egy kis izgalom is, amikor megjelennek a trollok, megjelenik a bizonytalanság, az aggódás, a nehéz döntések, tehát itt már nem minden rózsaszín.
Nekem kifejezetten tetszett ez a váltás a könyv stílusában. Nem tudom, hogy ez szándékos volt, vagy a véletlen műve, viszont én határozottan pozitívan értékelem.
Aki hisz a mesékben, akiben még él a gyermek, és pár órára szeretné elengedni a mindennapi gondokat, azoknak szívből ajánlom ezt a történetet.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)