Szerző: Damaris Kofmehl
Cím: Tony Brown
Kiadó: Fátyol Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254
 

Tony egy észak-karolinai börtönben látta meg a napvilágot, hat hónappal azután, hogy lopás miatt elítélt anyját megerőszakolta egy börtönőr. Örökbefogadó szülőkhöz kerül, ahonnan azonban a rendszeres bántalmazások miatt a gyámhatóság kiemeli és árvaházban helyezi el.

“Úgy tűnt, hogy árvaként még nem éri el az ember a társadalom legalsó fokát, hanem van egy még alacsonyabb szint is, amit csak az olyan gyerekek ismernek, mint én, akinek nem az az egyetlen bűne, hogy nincsenek szülei, de még azt a gaztettet is elköveti, hogy túl sötét bőrszínnel születik.”

Gyermekkorát csillapítatlan szeretetéhsége és az abúzus különböző formái kísérik. Tizennyolc évesen utcára kerül, drogdílerként a rendőrség elől bujkál, míg végül már csak egyetlen kiutat lát nyomorából: az öngyilkosságot. Élete ekkor azonban drámai fordulóponthoz érkezik…

… ami olyan mértékű változást hozott, hogy egészen 2017-ben bekövetkezett haláláig Damaris Kofmehl svájci írónő férje lehetett.

"Pontosan úgy volt minden, ahogyan gondoltam: semmit sem ért az életem, és halálom sem tűnt volna fel senkinek. Minden mindegy volt." 

Sem a cím, sem a borító nem mozgatott meg bennem olyan érzelmeket, vagy gondolatokat, hogy nekem mindenképp el kell olvasnom ezt a könyvet. Azért mondtam mégis igent a Fátyol Kiadó megkeresésére, mert a fülszöveg nagyon ígéretesnek tűnt, egy izgalmas könyv ígérete jelent meg előttem. Nem is csalódtam.

A történet röviden:

Tony egy börtönben látta meg a napvilágot. Mivel a vér szerinti anyjával ott nem maradhatott, ezért előbb a nagyanyja nevelte, majd 3 évesen örökbefogadó szülőkhöz került. Ott megismerte a bátyját, és azt gondolta, hogy boldog életet élhet. Azonban a folyamatos bántalmazások miatt árvaházba került, majd onnan egyik nevelőszülőtől a másikig. Egy kis szeretetre vágyott, és hiába a bántalmazások, visszavágyott az örökbefogadó szüleihez. Mindig bízott a jobb holnapban, azonban az nem jött el. A barátainak akkor volt jó, amíg hasznuk származott belőle. Egyre lejjebb süllyedt, míg egy napon az utcán találta magát. Alkohol, drogok, és a sorozatos öngyilkossági kísérletek voltak a társai, amíg egy napon egy váratlan esemény meg nem változtatott mindent.

Gondolataim:

Ez egy nagyon nehéz olvasmány volt. A történet elején szívből sajnáltam Tonyt. Csak egy kis szeretetre, törődésre vágyott. Annyira szomjazta, hogy valakinek fontos legyen, érezze, hogy van értelme az életének, hogy tárt karokkal fogadott mindenkit, aki egy kedves szóval, vagy egy mosollyal közeledett felé. Hitt, bízott az emberekben, akik sorra fordultak el tőle. A kilátástalan helyzete egyre mélyebbre sodorta, de még akkor is hitt abban, hogy legalább vannak barátai. Komolyan fájt a szívem érte.

Nem volt könnyű élete, sok mindent megélt az élete során, és még csak nagykorú sem volt. Még nem olvastam olyan könyvet, ahol ekkora szeretetéhsége lett volna a főszereplőnek. Az pedig, hogy ez egy igaz történet, különösen megrázó volt. Emiatt lassabban is haladtam az olvasással, mert idő kellett, hogy az olvasottakat az én lelkem is fel tudja dolgozni.

A történet végéig bíztam abban, hogy Tony találni fog valakit, akiben valóban megbízhat, akinek fontos, aki törődik vele. Mert minden ember megérdemli a szeretetet, minden embernek szüksége van arra, hogy tudja, van értelme annak, hogy meglátta a napvilágot, és okkal született meg.

Az eseményeket ő maga meséli el, a szemünk előtt elevenedik meg az élete, szinte már kézzel fogható a fájdalma. Emiatt is megrázó a kötet. Viszont a nyelvezete egyszerű, szinte már a "száraz tényeket" kapjuk, mindenféle cenzúra nélkül. Könnyen, és gyorsan lehetne olvasni, de a témája miatt időnként meg kell állni, mert ennyi kínt, ennyi megpróbáltatást egyszerre nem tud feldolgozni az olvasó. Legalábbis nekem nem ment.

A történet folytatását kíváncsian, és reményekkel telve fogom kézbe venni.

A Kiadó oldaláról most te is beszerezheted a kötetet a második résszel együtt 10 % kedvezménnyel. Ehhez használd a kuponkódomat: szavakerdeje

Köszönöm a kiadónak, hogy elolvashattam a kötetet.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)