Szerző: Sissel-Jo Gazan
Cím: Fehér virágok
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 486

A ​kis dán szigeten, Samson semmi sem az, aminek látszik. Amikor váratlanul nyoma vész a tizenhét éves Bettinának, a szigetlakók egy emberként vetik bele magukat a találgatásokba. Mi történhetett a lánnyal? Meghalt? Vagy csak újra megszökött az őt nevelő családtól, ahogyan korábban is tette már? Telnek a hetek, és a rejtély nem oldódik meg, viszont egyre vadabb híresztelések kapnak lábra. Jennyt és az unokatestvérét, Tessát is nyugtalanítja az ügy, képtelenek másról beszélni. Azután egy teljesen valószínűtlen helyen váratlanul felbukkan Bettina cipője, és a dolgok ezzel komolyra fordulnak. Valaki a szigeten nagyon jól tudja, hová lett Bettina, és ez a valaki Jennyhez és Tessához is közel áll.
Bettina eltűnése olyan lavinát indít el, amely megváltoztatja a szigeten élő kis közösség és Jenny életét egyaránt. Az érzékeny kamaszlány rájön, hogy édesanyja, a tetoválóművész Kissa szintén titkokat őriz, és hazudik a rendőrségnek. Hogy Jimmy bácsi, a nagybátyja, akit annyira szeret, valószínűleg nem teljesen ártatlan. Hogy a náluk lakó vonzó ausztrál fiú, Jack nem pusztán a kerti munkában segédkezik. Jenny a természet rendezett világában próbál vigaszt találni, miután azonban megörökli híres botanikus dédapja növénygyűjteményét, amelyben ritka és mérgező fajok is találhatók, kénytelen rájönni, hogy a természet is lehet szeszélyes. Miután elkezdi a gimnáziumot Aarhusban, egyre határozottabban követi a dédapja nyomait, és közben azt is felfedezi, hogy benne is ott él édesanyja kompromisszumokat nem ismerő igazságérzete és csillapíthatatlan bosszúszomja.
Bűn és bűnhődés, tetoválások és növények: a Fehér virágok egyszerre generációs regény, krimi, családi krónika, hűséges képe az 1990-es évek világának, és felháborodott társadalomkritikai mű.

"Az ember a családja kezét engedi el legutoljára."

Bolyongtam a neten, és egyik pillanatban elém került ez a kötet, ami a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. A borító is és a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet. Egy izgalmas olvasmány ígéretét hozta magával a könyv, ezért is csodálkoztam annyira, hogy eddig nem is találkoztam vele. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Jaffa Kiadónak.

A történet röviden:

Bettina eltűnik. A nevelőanyja nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, a lázadó, 17 éves lánynak nem ez az első kilengése. Ám ahogy telnek a napok, végül kénytelen jelenteni a rendőrségen. Elindul a nyomozás a lány után, azonban nemcsak a rendőrség, de a szigetlakók is egy emberként találgatják, hogy mi történhetett vele. Valaki tud valamit. Vagy valakik. Az ügy felgöngyölítése azonban olyan titkokról rántja le a leplet, amivel sokan megüthetik a bokájukat. Családok hullanak szét, bizalmak inognak meg, és a mindig visszafogott Jenny is rájön, hogy egy több éves, vagy inkább évtizedes hazugságbuborékban élt, amit a szeretett anyja alakított ki körülötte. Bettina eltűnése pedig egy tű volt a buborék falán.

Gondoltaim:

A könyvvel nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk. Nagy elvárásokkal, és lendülettel kezdtem bele az olvasásba, de ugyan ilyen lendülettel meg is torpantam. Az első 50 oldal nem hozta a várt hatást. Hozott ellenben unalmas perceket, kétségeket aziránt, hogy el tudom-e olvasni ezt a kötetet, ugyanis az első 50 oldal egy része a tetoválásról, és a tetoválókról szól, a másik része pedig gyakorlatilag egy botanikus könyv. Ez utóbbi engem annyira nem kötött le, a tetoválással kapcsolatos információk pedig egy kicsit untattak. Egy rövid időre félretettem a könyvet, majd miután újra elővettem, akkor volt egy pont, amikor elkezdtek beindulni az események, és alíg lehetett letenni.

A történet narrátora Jenny, egy 14 éves kislány, aki minden percét az unokahúgával, Tessával tölti. A két lány a tűz és a víz. Amíg az egyikük nyugodt, addig a másik lázad, és nem törődik a tettei következményeivel. Amíg Jenny békében él az édesanyjával, addig Tessa egy káoszban lakik 3 bátyjával, 2 fogadott testvérével, és az anyjával, aki sem az alkoholt, sem a drogokat nem veti meg.

Ez a könyv egyszerre dühítő, sokkoló, megbotránkoztató, és nagyon összetett. Mint egy puzzle. Az olvasó előtt vannak az apró darabkák, amit türelemmel egymás mellé kell helyezni, hogy a végén összeálljon a kép, és tisztán lehessen látni.

Amikor befejeztem a történetet, elolvastam a szerző gondoltait is, és akkor ért a második igazi nagy sokk. Azt gondolná az ember, hogy ez egy fikció, az író elméjében megszülető gondolatok. De nem. A könyvben felsorakozó események mind megtörtént eseteket dolgoznak fel. Már sokszor olvasni is borzalmas volt, de tudni, hogy ez valós, erre tényleg nincsenek szavaim.

A szereplők egy részét nem tudtam hova tenni. Mindenki hordozza magában a tüskéket. Ki hosszabb, ki rövidebb idő óta, ami nagyban hozzájárult a jellemükhöz. Jenny és Tessa esete kitűnően megmutatja, hogy hiába tartoznak egy családhoz, ha eltérő nevelésben részesülnek, eltérő családképet látnak maguk előtt, az nagyban hozzájárul a döntéseikhez is. Az erőszak, erőszakot szül, és ha valaki egyszer elindul a lejtőn, akkor nagyon ritka, hogy meg tud állni anélkül, hogy kárt ne okozna saját magában, vagy a környezetében.

Bettina eltűnése volt a lavina elindítója.  Ő volt a kanóc a bombán. Ahogy teltek a napok, akkor előkerült a gyufa is, ami berobbantotta az eseményeket. Ahogy haladunk előre az eseményekben, úgy ismerjük meg egyre jobban a szereplőinket, és úgy hullanak ki a csontvázak a szekrényből. Végül pedig kiderül, hogy senki nem az, akinek megismertük. Ez a történet ezzel együtt lesz kerek egész.

Izgalmas volt, nagyon vártam olvasás során a végkifejletet. A könyv végére összeállt a kép, ledöbbentem, de meg is botránkoztatott, hogy egyes fiatalokkal mennyi szörnyűség történhet. Viszont maradt bennem egy kis hiányérzet, úgy érzem még most is, hogy nem varrtunk el minden szálat a kötet végén.

Hogy ajánlom-e a könyvet? Persze, mert valóban egy izgalmas thrillert kaptunk. De hogy kinek ajánlom, az egy kicsit keményebb dió. Azt mondanám, hogy annak, akinek van gyomra az erőszakhoz, a pedofíliához, a gyermekbántalmazáshoz. Kemény szavak ezek. De a könyv is az.

Borító:

Már értem. Látom, amit látni kell. Amikor kerülgettem a kötetet, akkor a borító keltette fel az érdeklődésemet legelőször. Gondoltam milyen szép virágos borító. De ezek a virágok szépen lassan szólítják meg az olvasót, ahogy halad az események folyamán.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)