Szerző: Sándor Anikó
Cím: Összezárva
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 240
Fülszöveg:
„Ugye, tudod, hogy én ezt még senkinek nem mondtam el?”
Mindaz, amit elmesélek, soha nem történt volna meg, ha négy hónappal a bérelt lakásba való beköltözésem után nem üt be a járvány, amely hosszú időre rám reteszelte a Völgy utcai ház kapuját.
Olyan volt az egész, mint valami rossz álom, csak ez most nem akart véget érni. Egyik napról a másikra drámaian megváltozott az életem. Hetek teltek el, hogy nem érinthettem meg senkit. Egyre kétségbeesettebben vágytam egy emberi test közelségére, egy leheletre, egy pillantásra. A puszta jelenlétére valakinek.
Nem tudom, melyik pillanatban tudatosult, hogy valami nagyon fontos átalakulás indult el, nemcsak bennem, hanem a világban, és átírhat mindent, ami eddig történt. A felismerés, hogy örökre vége a megszokott életemnek, észrevétlenül kúszott be a bőröm alá.
Összezárva, négy magányos nő és egy véletlenszerűen odavetődött férfi, akik szándékuk és akaratuk ellenére kerültek olyan helyzetbe, amelyben az egymásra utaltság elfogadása maradt az egyetlen kapaszkodójuk az élethez. Ahogy a víz formálja a követ, lassan oldódott le róluk a kinti világgal szembeni ellenállás.
Sándor Anikó eredetileg újságíró, akinek élete akkor vett nagy fordulatot, amikor 2011-ben végiggyalogolta a 800 km-es zarándokutat, az El Caminót.Hazatérve hátat fordított addigi életének, azóta 15 könyve jelent meg a világ távoli pontjaira megtett külső-belső utazásairól, amelyek középpontjában mindig az emberi lélek áll.
"Milyen jóleshet csupán egy kedves gesztus egy másik embertől, amit máskor észre sem veszünk."
Szerintem mindenki emlékszik arra a bizonyos 2019 év végére, amikor néhány információmorzsa érkezett egy ismeretlen vírusról. Majd a 2020-as tavasz elejére, amikor rabok lettünk az otthonunkban, az országunkban. Igen, ez a könyv a covid19 köré épül. Nem volt könnyű olvasmány, viszont örülök, hogy elolvashattam. Köszönöm szépen a Jaffa Kiadónak.
A történet röviden:
Tamás operatőrként dolgozik, amikor az országot is eléri a járvány. Egy bérelt lakásban ragad, munka nélkül, cél nélkül, család és barátok nélkül. A lakóközösség egy kisebb társaságból áll, akik a bezártságot napi scrabble partikkal, és az egymásnak adott vacsorával próbálják elviselhetővé tenni. Sok unszolás után Tamás is csatlakozik a négy nőből álló csapathoz. Eleinte kizárólag a játék érdekli, hajtja a versenyszellem, azonban ahogy telnek a napok, úgy nyílnak meg előtte a csapatuk hölgy tagjai. Az unalmas mindennapokat nagy beszélgetések teszik színessé, azonban felszínre kerülnek olyan titkok, amelyekkel Tamás sem tud megbirkózni.
Gondolataim:
Emlékszem egy bizonyos vasárnapi napra, amikor csörgött a telefonom, a főnököm keresett. Másnap mindenkinek el kell hoznia az összes munkához kapcsolódó holmiját az irodából, mert a továbbiakban bemenni tilos, home office kezdődik. Kérdések ezrei kavarogtak bennünk. Mi lesz most? Hogy tudunk így dolgozni? Megoldottunk, nem volt gond, az első 2-3 hét még gyorsan el is telt. Majd jött a bezártság érzés, a szorongás. Nekem szerencsém volt, mert kertes házban lakunk, volt munka bőven az udvaron is, elfoglaltam maga. De Tamás helyzetét nagyon át tudtam érezni. Csak a 4 falat látod (bár én csak napközben éreztem ezt), nincs személyes emberi kommunikáció, nem ülhetsz be egy kávéra, vagy nem mehetsz moziba. Nem csinálhatsz semmit. Rémálmaimban se jöjjön elő az az időszak.
Az események narrátora Tamás, az ő életét, gondolatait követhetjük nyomon. Elmeséli, hogy élte meg a pandémiát, a bezártsággal járó teljes elszigeteltséget, hogy függött rá az internetre, pedig azelőtt ez hidegen hagyta. (Mondjuk ezt átérzem, soha annyi könyvet nem rendeltem még évek alatt sem, mint 2020-ban.. :D )
Tamás által megismerjük a szomszédait, akik nemcsak kitüntetik a figyelmükkel, de meg is nyílnak előtte. Mint egy pszichológusnak, neki mesélik el az életük történetét, a lelkükben dúló viharokat. Van, amikor segítő kezet tud nyújtani, azonban van egy történet, ami Tamást teljesen kiborítja.
A szerző komoly témákat sorakoztat fel. Az egész könyv hangulata fájdalmas, csak néha törik meg a depresszív hangulatot a vacsoraasztalnál elhangzó beszélgetések, recept ötletek. Engem mélyen érintett ez a kötet, mert felidéztette velem azt a bizonytalanságot, amiben akkor éltünk. Ráadásul én veszélyeztetett terhes is voltam akkor, így visszagondolva, még mindig összeugrik a gyomrom a gondolatra, hogy mi történhetett volna, ha csak egyszer nem "követem az utasításokat".
A karakterábrázolás nagyon tetszett, mert pontosan bemutatta, hogy milyen is a valóság. Hiába tűnik valaki kiegyensúlyozottnak a külső szemlélő szemében, belül ő is hordhatja a keresztjét. Nem tudhatjuk, hogy az adott viselkedést mi váltotta ki, mit éltek meg az emberek hónapokkal, évekkel ezelőtt.
A szereplők akár mi is lehetünk, vagy a barátaink, szeretteink.
Nehéz volt olvasni ezt a könyvet, de egyáltalán nem bántam meg, hogy kézbe vettem. Sándor Anikó fantasztikusan ír, nincsenek közhelyek, elcsépelt gondolatok a könyvében, csak az őszinte, színtiszta, és olykor fájdalmas valóság.
Olvassátok el, én szívből ajánlom.
Értékelésem: 5/5
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
