Szerző: Erica Anthony - Susannah Skiethen
Cím: A múlt emlékei
Kiadó: Book Dreams
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318
Fülszöveg:
Faith
Az életem hazugságokra épül, amit javarészt én kreálok magamnak. A festészet szeretetét az anyámtól örököltem, mégis ezt muszáj lepleznem a családi béke miatt. A műtermem a mentsváram, ahova most beengedtem őt. Egy álarc, amit esténként az arcomra húzok, de a lelkemet így sem rejthetem el előle. Sötét szeme elvarázsolt, ahogy a színpadon állva, tekintetünk egybefonódott. Egy ajánlat, ami megváltoztathatja az életem, de ha nem vigyázok akkor el is vehet tőlem mindent.
Hudson
Az életem szinte tökéletes. Mindenem megvan, ami a boldogsághoz kell: hatalom, pénz, nők. Anyám hagyatéka azonban felborított mindent. Az örökségem a bosszú tárgyává vált. Mindaddig, amíg egy napon meg nem ismertem őt. A személyt, akit látatlanul is gyűlölök a közös kötelék miatt. Akit mindenképpen és minden módon le akarok igázni…
Hogy is van a mondás? Ember tervez… és a tervek azért vannak, hogy felrúgjuk őket.
Minden csupán illúzió, amely bármelyik pillanatban elillanhat.
"De az élet bebizonyította, hogy a rossz dolgoknak egyszer vége szakad, és a vihar után mindig eloszlanak a felhők."
A Bookstagram Tour keretein belül volt lehetőségem elolvasni A múlt emlékei című kötetet, amit ezúton is nagyon köszönöm a Book Dreams Kiadónak, Erica Anthony és Susannah Skiethen írónőknek!
Gondolataim a történetről:
Erica Anthony munkásságát nagyon szeretem, mindent elolvastam, ami a nevéhez kapcsolódik. Susannah Skiethen írónőt pedig A múlt emlékei által ismertem meg, tőle sajnos még nem olvastam semmit, leszámítva ezt a kötetet. Viszont ezzel fel is került a radaromra. :)
Számomra mindig nehéz kézbe venni olyan kötetet, ami két szerző nevéhez köthető. Ilyenkor mindig kétségek kavarognak bennem, hogy mennyire lesz összhangban a szöveg, nem üt-e el nagyon az egyik szerző írásmódja a másik szerzőétől. Úgy gondolom, hogy ketten csak akkor tudnak egy lendületes, élvezhető, és olvasmányos történetet az olvasók elé tárni, ha megvan köztük az összhang, közösek a rezgéseik, a gondolataik. Nos, jelen esetben nem csalódtam, a két írónő nagyon olvasmányos történettel örvendeztette meg az olvasókat.
Két nap alatt elolvastam a könyvet, vitt magával a történet, megvolt a lendülete, tetszett az írásmód, bár kicsit erotikusabb volt, mint amire számítottam. :) Ami meglepett, hogy amilyen intenzív volt a könyv szinte teljes egésze, nagyon visszafogott lett a végére. Az utolsó 2-3 fejezet során meg tudott kicsit pihenni az olvasó, át tudta gondolni az olvasottakat.
Egy negatívumot sajnos ki kell emelnem, ami számomra teljesen érthetetlen volt. Biztos megvolt az oka, csak én nem értettem. Ez pedig Faith anyjának a festményekkel kapcsolatos kétes ügyletei. Miért? Nem értem.. Számomra ez nem adott pluszt a történethez. Ezt a részt én kihagytam volna.
De vissza a pozitívumokhoz. :) A karakterek kidolgozottsága, és a jellemfejlődése tetszett. Faithnek és Hudsonnak is sötét emlékek árnyékolják be a múltját. Egyiküket a bosszú fűti, a másikukban a harag munkálkodik kérdések ezreivel. Ketten együtt kellenek ahhoz, hogy hogy felfedezzék önmaguk igazi énjét, és a megbocsájtás útjára tudjanak lépni. Hiába volt heves, érzelmekkel túlfűtött, és erotikában gazdag az ő kapcsolatuk, mindezek mögött ott volt a valódi énjük keresése, önmaguk felfedezése.
Amit hiányoltam még egy kicsit, az Faith apjának a magyarázata a művészethez való hozzáállásáról. Nemcsak a lányára nézve, hanem Kendrára is.
Azt már a történet elején sejteni lehetett, hogy drámában nem lesz hiány. Nem is éreztem hogy nélkülözném a drámai jeleneteket, alaposan felpörgették az eseményeket. Faith és Hudson kapcsolata egyébként is egy tomboló viharra emlékeztetett, de amikor benézett Tyler is a képbe, akkor vált elsöprő hurrikánná. A több évtizedes családi titkokról már említést sem teszek, hogy egy kicsit fenn tartsam a kíváncsiságotokat.
Végül pedig, tudom, tudom, hogy gyerekes Tyler viselkedése, de én olyan jókat mosolyogtam a Hudsonra tett megjegyzésein. :)
Aki kedveli a pikánsan romantikus történeteket, ami nem szűkölködik drámai eseményekben, annak ajánlom ezt a történetet.
Kedvenc idézeteim:
"Az emlékeidet senki sem veheti el tőled."
"De az élet bebizonyította, hogy a rossz dolgoknak egyszer vége szakad, és a vihar után minidg eloszlanak a felhők."
"A múltad átszövi majd a jelened, de a jól megtervezett jövődet is felülírja."
"A vihar tele van szenvedéllyel és mindent elsöprő energiával - vágott közbe. - Kell a vihar, hogy értékelni tudd a napsütést."
"A múlt traumája rányomta a bélyegét az életünkre, amit a mai napig cipelünk a lelkünkben."
Értékelésem: 4,5/5
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
