Szerző: Sylvia Day
Cím: Túl közel
Kiadó: Álomgyár kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 432

Fülszöveg:

Nem ​hihetsz mindegyiknek, de bízhatsz egyáltalán bármelyikben?

A megözvegyült Kane Black még mindig nem tud elszakadni néhai feleségétől, Lilytől. Kiüresedett a gyászban… mígnem Manhattan utcáin meg nem lát egy nőt a felesége utánozhatatlan szépségével. Kane beköltözteti őt luxuslakásába, a sötét és pazar gazdagságba, ahol a széltől is óvja. A fojtogató légkört áthatja Lily emléke.

Aliyah, Kane anyja nem bízik fia új párjában. „Lily” befolyása a férfira veszedelmes méreteket ölt, márpedig ezen a trónon csak egy királynő ülhet.

Amy, Kane sógornője csalás és árulás áldozata, ezért egyre mélyebbre merül gyilkos haragjába. Túl nagy árat fizetett, de most kiköveteli, ami neki jár.

Három nő, akiket az eltemetett titkok kapcsolnak össze és egy férfi láncol le. Egy férfi, aki fenntartások nélkül elfogadja, hogy rég halott és hőn szeretett felesége visszatért hozzá. Kane boldogabb, mint valaha, és bármit kész megtenni, hogy ez így is maradjon.

Túl sok a kérdés, túl kevés a válasz, és túl nagy a tét.

A New York Times és Sunday Times bestsellerszerző Sylvia Day egy olyan regénnyel tér vissza a magyar olvasóközönséghez, ahol a történetet a váratlan fordulatok határozzák meg. Buja gótikus regény, perzselő érzékiséggel megfűszerezve.

"Ugyanott vesztettem el, ahol megtaláltam." 

Amikor elolvastam a könyv fülszövegét, pont az keltette fel a figyelmemet, hogy szinte semmit nem értettem belőle. :) Nagyon zavaros volt. Ami azért ritkán szokott előfordulni. Megjelenés után azonnal olvashattam is a kötetet, amit nagyon szépen köszönök az Álomgyár kiadónak.

Gondolataim a történetről:

Ez volt az első Sylvia Day könyvem. Nagyon sokan ajánlották már a regényeit, de eddig mindig elkerültük egymást. Annyit tudtam a szerzőről, hogy nem finomkodik a szavakkal, az arcpirító, és a helyenként vulgáris kifejezésektől sem riad vissza, és a történeteit átjárja a fűtött erotika. Nos, ezt tanúsíthatom, szóval akit zavarnak a káromkodások, vagy a forró jelenetek, azok nem ezt a könyvet keresik.

Mint ahogy azt korábban említettem, a fülszövegből túl sok minden nem derült ki, és nem is igazán értettem. Arra számítottam, hogy ha elkezdem olvasni a könyvet, akkor gyorsan helyére kerülnek a kirakós darabjai. De nem.. A 150.oldalon még mindig a sötétben tapogatóztam, újabb 100 oldallal később pedig már azt sem tudtam én ki vagyok. :) Egy gondolat cikázott újra és újra a fejemben, mégpedig az, hogy itt kivétel nélkül mindenkit kezeltetni kellene. Ilyen szereplőgárdával én még nem találkoztam az eddigi olvasmányaim során. 

Az egész történet középpontjában Kane áll, aki 6 éve gyászolja halott feleségét, Lilyt. Mindennek, és mindenkinek hozzá van köze, minden szál vagy hozzá vezet, vagy tőle indul. Viszont mégis ő az, aki szinte meghúzódik a háttérben.  

A könyv végére kezdett összeállni nagyjából a történet. De tényleg csak nagyjából, mert amikor az utolsó mondat után becsuktam a kötetet, még több kérdem volt, mint akkor, amikor elkezdtem olvasni. Ami egyrészt rettenetesen zavaró, mert személy szerint én szeretem, ha egy történet le van zárva, és a szerző választ ad a kérdéseimre. Másrészt viszont Sylvia Day olyan gondosan kuszálta össze a szálakat, és vezette tévútra újra és újra az olvasót, hogy nagyon oda kellett figyelni minden apró részletre olvasás során. Egy kicsit elkalandozol, és olvashatod is újra az adott fejezetet.

A történet tele van titkokkal. Mi történt valójában Lilyvel? Mi lesz a családi vállalkozással? Mit akar Kane anyja? Ki az a titokzatos idegen, aki megszólalásig hasonlít Kane halottnak hitt feleségére? Lehet hogy mégsem halt meg? Annyi kérdést hordoz magában ez a kötet, és az írónő a legkevésbé sem segít abban, hogy könnyen meg lehessen válaszolni ezeket a kérdéseket.

Több elbeszélője van az eseményeknek, mindig más szemszögéből követhetjük a történetet, más szereplőt ismerhetünk meg. Ezeknek a fejezeteknek szinte megegyezik az írásmódja. Ilyenkor a szereplő az olvasónak mesél, őt tájékoztatja, hogy mi jár a fejében, mi történet vele. Van viszont egy, ami ettől teljesen eltér, mert abban leginkább Kane-t szólítja meg az elbeszélő, aki nem más, mint Lily. Ugye mondtam, hogy nem egyszerű? :)

Nem egy hétköznapi olvasnivaló volt, az biztos. Viszont annyi kérdésem maradt megválaszolatlanul, hogy már alíg várom, hogy folytatni tudjam a történetet. Amiről egyébként túl sok mindent nem is tudok mondani, mert bármibe belekezdenék, az biztos, hogy spileres lenne, akkor pedig elvenném tőletek az olvasmányélményt. 

Ha már olvastad, akkor kíváncsian várom a véleményedet, mert erről a könyvről muszáj beszélnünk. :)

Ha szereted a kiszámíthatatlan, rejtélyekkel övezett, szókimondóan erotikus történeteket, akkor ajánlom ezt a kötetet. Össze fog zavarni, de pont ez az amiért muszáj mindig többet és többet olvasni belőle.

Értékelésem: 4/5

Idézetek a könyvből:

"A dacnak ára van: a leleplezés."

"Szép kis páros vagyunk mi ketten, megtörtek, de a vágy és a halál összeköt minket."

"Ha valamit megtanultam az életben, az az, hogy meg kell ragadni a boldogság minden adódó, röpke pillanatát."

A követ itt tudjátok beszerezni:

Túl közel | Álomgyár (alomgyar.hu)