Szerző: Caroline Bernard
Cím: Randevú a Flore kávéházban
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 416
Fülszöveg:
A Montparnasse szerelmesei
Párizs, 1928. Vianne arról álmodik, hogy botanikus lesz a neves Jardin des Plantes-ban. Amikor beleszeret a feltörekvő festőművészbe, Davidba, és belemerül a férfival a francia avantgárd csillogó bohémvilágába, a boldogsága tökéletesnek tűnik. De az élete tragikus fordulatot vesz…
Évtizedekkel később Marlene a Musée d'Orsay-ban áll egy nő arcképe előtt, aki a megtévesztésig hasonlít rá. Az idegen nő kisugárzásától elbűvölve Marlene a keresésére indul, és eközben élete fokozatosan megváltozik.
Megindító, érzéki és très français – két erős nő története egy lélegzetelállító metropolisz kulisszái között.
"A legsötétebb óra is csak hatvan percből áll."
Őszinte leszek. Ránéztem a borítóra, és elolvastam a címet. Majd döntöttem, nekem el kell olvasnom ezt a könyvet. Nem tudnám megmondani az okát, de éreztem, hogy hívogat. És milyen jól döntöttem, amikor hallgattam a hívó szavára. Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim a történetről:
Már így, az ajánló elején ellövöm a poént: hatalmas kedvenc lett számomra ez a könyv. Olyan volt, mint egy andalító zene, ami simogatja a lelkemet. Kedves, olvasmányos történet nagyon sok mondanivalóval, és tanulsággal.
Szeretem az olyan történeteket, ahol a főszereplőnk a múlt eseményeit göngyölíti fel, ezáltal nemcsak a rég elhunyt családtagjait ismeri meg, hanem saját magát is. Jelen esetben is ez történt, ugyanis Marléne, a szerelem városában töltötte a házassági évfordulóját a férjével. A kirándulás azonban nem úgy sikerült, ahogy azt ő remélte volna, viszont ennek köszönhetően sétált be egy múzeumba, ahol saját magával nézett farkasszemet. A falon lévő festményen szereplő nő ugyanis megszólalásig hasonlít rá. Marléne nyomozásban kezd, mert szeretne mindent megtudni a képen szereplő nőről.
A múltba is visszatekintünk Vianne-nek köszönhetően, aki szívében nagy álmokkal elhagyja a családi házat, és Párizsban kezd új életet. 1928-at írunk ekkor. A fiatal lány legnagyobb vágya, hogy botanikus legyen, és amikor állást kap a híres francia Botanikus Kertben, a boldogsága határtalan. Ráadásul az örömét megoszthatja szerelmével, az angol festővel, Daviddel is. A második világháború az ajtóban kopogtat, és Vianne élete legnehezebb döntése előtt áll.
Ó de nagyon szerettem ezt a történetet. Két erős, céltudatos női főszereplő életét követhetjük nyomon, több évtizedes különbséggel. Annyi az eltérés közöttük, hogy Vianne nem adta fel az álmait, és kitartóan küzdött, amíg el nem érte a célját.
Ami számomra zavaró volt a könyv elején, hogy a fejezetek esetében nem volt jelölve, hogy az adott történetnél ki a narrátor. Viszont ahogy haladtam előre, úgy már könnyebb volt felismerni mikor halljuk Marléne gondolatait, vagy mikor vagyunk jelen az 1920-30-as években.
A szerző írásmódja nagyon tetszett, könnyen olvasható volt a történet, gyorsan lehetett vele haladni. Örömmel jártam én is Párizs utcáit, tértem be kávéházakba a szereplőinkkel. Nem minden döntésükkel értettem egyet, viszont elfogadtam a két nő látásmódját. Örülök, hogy Marléne tudott elég bátor lenni, és végre saját magát is szem előtt tartotta.
Egy nagyon hangulatos történet volt az újrakezdésről, a múlt megismeréséről, Párizs varázslatos hangulatáról, és a nők szerepéről a második világháborúban. Kellemes kikapcsolódást nyújtott minden perc, amit az olvasásával töltöttem. Szeretettel ajánlom mindenkinek.
Értékelésem: 5/5
Mondanom sem kell, hogy kedvenc lett. :)
Idézetek a könyvből:
"Már ott tartottam, hogy fülig szerelmes legyek. Akaratom ellenére, de hát ki az, aki azért lett szerelmes, mert éppen illett a napirendjébe?"
"Ezenkívül, ha az ember beleszeret valakibe, és viszontszeretik, akkor azt elkötelezettségnek, ajándéknak kell tekinteni, amit nem lehet visszautasítani."
"Az evés és ivás épen tartja a testet és a lelket."
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
