Szerző: Joseph Boyden
Cím: A fenyőfák között
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 456

Fülszöveg:

Moosonee ​egy krí indiánok lakta kis település Kanada északi részén, közel a sarkvidékhez. Körös-körül sötét fenyvesek, sűrű, komor rengeteg, amelynek háborítatlan nyugalmát csak a nyestcsapdákat állító prémvadászok zavarják meg. A városka kórházában kómában fekszik Will, az egykori pilóta, ágya mellett mindennap ott ül unokahúga, Annie, hogy beszéljen hozzá. Ők ketten valaha szavak nélkül is értették egymást, most a hangosan kimondott szó ereje az, ami visszahozhatja Willt az életbe.
Annie nemrégiben tért vissza veszélyes kalandokkal, gyötrelmes megpróbáltatásokkal teli, hosszú utazásából. Azért indult el, hogy felkutassa eltűnt húgát, Suzanne-t, aki modellkarrierre vágyva hagyta el a szülőföldjét. Annie, akinek addig a vadon, a szikrázó hómezők, vadludak látogatta tavak, pisztrángos folyók jelentették a mindenséget, kénytelen alámerülni egy másik világba. A nagyvárosok világába, ahol a csillogó felszín romlottságot és bűnt takar, amely kis híján őt is végleg elnyeli. Közben Will öntudatlanságának homályában azt az utat járja be újra, amely idejuttatta őt, a kórházi ágyra. Életének romjai között bolyongva idézi meg önmaga, családja és közössége, gyökereit vesztett népe történetét.
Ez a két emberi sorsról két hangra írt, fájdalmasan szép regény olyan, akár egy két ágra szakadt, ám ugyanonnan eredő és ugyanoda tartó folyó. Az olvasó gyönyörűséges borzongással merül alá az egyre szövevényesebb, thrillerszerű cselekménybe és a kivételesen gazdag prózanyelvbe. A hol lassan áramló, hol hirtelen felgyorsuló, térben és időben egymástól eltávolodó, majd ismét egyesülő történetfolyam feltartóztathatatlanul hömpölyög a végkifejlet felé, amely örökre megváltoztatja Will és Annie életét. A fenyőfák között katartikus erejű regény, amely mesterien ragadja meg és ábrázolja az indiánok és a modern társadalom konfliktusát.

"Haza akarok menni, de a lelkem mélyén hiszek neki, amikor azt mondja, nincs otthonom, amíg utazom tovább." 

Egy ideje már a listámon szerepel ez a könyv, bevallom a témája felkeltette az érdeklődésemet. Emlékeim szerint soha nem olvastam még indiánokról szóló könyvet, ezért is örültem annyira, hogy a Jaffa Kiadónak köszönhetően lehetőségem volt kézbe venni ezt a kötetet. Ezúton is nagyon szépen köszönöm.

Gondolataim a történetről:

A könyv eleje kicsit nehezen indult, nem tudtam ki a főszereplő, ki a narrátor. Két szemszögből ismerjük meg az eseményeket, azonban a fejezetek elején nincsenek jelölve, hogy most éppen kinek a gondolatait halljuk. Ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy már könnyen ki lehet találni, viszont a kötet elején számomra ez nagyban megnehezített az olvasást.

A főszereplőink életét, az általuk elmondottak alapján két idősíkban látjuk. Will, a volt pilóta kómában fekszik, és többek között Annie, az unokahúga látogatja. A nővér javaslatára elkezd beszélni hozzá. Elmeséli, hogy a húga eltűnt, és miként indult a keresésére, hogy járta be azt az utat, amit a testvére, milyen élményekkel gazdagodott, és miken kellett keresztülmennie. A múltba pedig Willnek köszönhetően jutunk vissza, aki a két unokahúgának meséli el, hogy mi történt vele, és ezáltal mi, olvasók is megtudjuk, hogy mi vezetett odáig, hogy most kómában fekszik egy kórházi ágyon.

Szókimondó, helyenként megrázó volt a történet. Sok mindent megtudtunk a modellek világáról, és a vadonban eltöltött időkről. Mivel ezeket két külön személy mesélte el az olvasóknak, ezért a hangulata, és a stílusa is különböző volt a két szálnak. Számomra érdekes volt Willt hallgatni, és megtudni, hogy tudott életben maradni a vadonban, hogy látta el magát élelemmel, és hogyan készítette el magának a saját táborhelyét. Ahogy olvastam, rájöttem, hogy engem nagyon gyorsan benyelt volna a vadon, ötletem nem lenne, hogy miből és hogyan készítsek magamnak egy zárt helyet, ahol nem falnak fel például a medvék, vagy nem fagyok meg éjszaka... 

Anniet még mindig nem sikerült megértenem. Olyan, mintha két különböző személyiség lenne. A húga nyomdokaiba lépő modell, aki megismeri a csillogást, a hírnevet, a drogokat. Egyik percben ünnepelik, de a másik percben eltapossák. Talán az ő történetét nehezebb volt olvasni, mint Willt hallgatni, mert való igaz, hogy a tényeket mondták el mindketten, de az indián lánnyal történtek mégis megrázóbbak voltak. Ő nem ismerte ezt a világot, amibe belecsöppent, és úgy éreztem, hogy még maga sem tudja eldönteni, hogy valójában tetszik-e neki. A belőle áradó feszültség, a vívódás minden mondatából érződött.

Ami csalódást okozott, az a kötet vége volt. Nagyon gyorsan le lett zárva, úgy éreztem, hogy ott már elfogyott a lendület, a mondanivaló, és kaptunk egy "kényszer happy end-et", amiből én mégis hiányoltam az egyik fő szál magyarázatát. Az egyik pillanatban még egy kórházi ágy mellet vagyunk, a másik pillanatban pedig vége van a könyvnek. Nagyon dühített, nem szeretem az ilyen magyarázat nélküli lezárásokat. 

Mégis megadom a 4 csillagot a könyvnek a negatívumok ellenére is, mégpedig azért, mert ez egy jó könyv. Van lendülete, van hangulata, van benne feszültség, emberi sorsok, újrakezdés, jobb napok, és rosszabbak, mint bármelyikünk életében. Előfordulnak benne megrázó, és felkavaró jelenetek, leírások, ezért csak annak ajánlom az olvasását, aki nem idegenkedik ettől.

Értékelésem: 4/5

Idézetek a könyvből:

"Bármit felépítesz, az leomlok. Porig ég. Minden, amire szükséged van, odaveszhet."

"Apám tudta, hogy a vadonban mindössze három létszükséglet létezik. Tűz, menedék és élelem."

"Néha úgy érzem, hogy az egész életem veszteségek sora."

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

A fenyőfák között - Szépirodalom (jaffa.hu)