Szerző: Peter Schmalz
Cím: Vérrel szemben
Kiadó: Helikon Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 448
Fülszöveg:
1941 decemberében az SS halálbrigádja, az Einsatzgruppe lemészárolja egy kis orosz falu csaknem teljes lakosságát. Két fiatal testvér ugyan életben marad, de a tragédia elválasztja őket egymástól: a kisfiút „árja külseje” miatt a támadók Berlinbe deportálják, ahol német nevelőszülőkhöz kerül, míg húgát egy helyi partizán menti meg és veszi pártfogásába. Több mint húsz évvel később, Nyugat és Kelet geopolitikai csatározásai közepette találkoznak ismét, immáron riválisokként, mit sem sejtve a köztük lévő családi kötelékről: Wolf a CIA, Alina pedig a KGB ügynökeként kap megbízatást ugyanarra a célszemélyre vonatkozóan, aki ráadásul az Einsatzgruppe egykori ezredese… Peter Schmalz regénye bő fél évszázadot átölelő, kontinenseken átívelő nagyszabású kémtörténet, melyben a hidegháborús éra számos meghatározó konfliktusa és alakja megelevenedik: a közel-keleti harcoktól a csecsen háborút kísérő terrorcselekményekig; Hitler kedvenc kommandósától, Otto Skorzenytől egészen a Carlos, a Sakál néven elhíresült szélsőbaloldali merénylőig. A Vérrel szemben egy testvérpár kalandos sorsán keresztül láttatja a XX. század szélsőséges ideológiai és véres katonai megosztottságát, illetve azokat a ma már csak fájdalmas nosztalgiával felidézhető éveket is, amikor úgy tűnt, a tegnap halálos ellenségei szövetségesekké válhatnak a terrorizmus elleni küzdelemben. Az elnök kissé oldalra fordította a fejét, és a testvérekre nézve hamiskásan kacsintott egyet. Kedvelte az ilyen pillanatokat. Ilyenkor érezte leginkább, hogy jóllehet annak idején nem rajongott az ötletért, hogy ennek a hatalmas országnak az elnöke legyen, most mégis kezdi élvezni a dolgot. Nagy hatalom, nagy felelősség, gondolta. És történelmi küldetés! De vajon mi az ő küldetése? Hogy Oroszország és a Nyugat barátságát mozdítsa elő? De vajon meg lehet-e bízni a Nyugatban?
"Aki keresi a bajt, az meg is találja."
Peter Schmalz, hazai szerző könyve a Könyvhétre jelent meg, nekem pedig volt lehetőségem most elolvasni, amit ezúton is nagyon köszönök a szerzőnek, és a Helikon kiadónak.
Gondolataim a történetről:
Nagyon összetett könyv volt, fontos, és megrázó eseményekkel, több szereplővel, akiknek látszólag nincs közük egymáshoz, mégis ugyan azt a szálat mozgatják. Nagyon tetszett, ahogy a szerző felépítette a történetet, és több évtizeden keresztül bemutatja az eseményeket, és a szereplők életének alakulását.
1941-ben indulnak az események, amikor az SS lemészárolja egy orosz kis falu szinte teljes lakosságát. Az árja külsejű gyerekeket elszakítják a családjuktól, hogy később nevelőszülőknél éljenek. Így kerül Wolf a Müller családhoz. A húgát egy partizánvezér menti meg a biztos haláltól, és neveli sajátjaként. Húsz évnek kell eltelnie, mire ismét találkoznak, azonban az egyikük a KGB, a másikuk a CIA ügynöke. Nem tudnak az őket összekötő vérségi kötelékről, ráadásul ellentétes oldalon is állnak. A céljuk viszont közös.
Kifinomult írói stílus jellemzi a kötetet, amivel végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet, még úgy is, hogy voltak olyan részek, amelyek megakasztottak az olvasásban.
Számomra a kötet különlegességét pontosan az adta, ami többszöri megállásra is késztetett olvasás közben. Megtudtuk a háborús események közben használt fegyverek, repülők, és egyéb eszközök pontos típusát, de bevallom nekem ez semmit nem mondott. Ilyenkor kénytelen voltam a google-t segítségül hívni, hogy lássam azt, amiről olvasok. Viszont ezektől a részletektől éreztem azt, hogy nem egy légből kapott történetet ismerek meg, ettől vált valóságossá, és ez adta a megrázó hátteret is.
Egyetlen problémám a kötet végével volt. Addigra már bőven belelendültem az olvasásba, vittek magukkal az események, majd mintha valaki kivette volna a könyvet a kezemből, hogy akkor ennyi volt. Láttam, hogy fogynak a lapok, de úgy éreztem, hogy nagyon gyorsan véget ért a történet.
A könyv felépítése tetszett, mert a szerző nem kiragadott bizonyos eseményeket a szereplők éveiből, és csak arra fókuszált, hanem egészen gyerekkortól a nyugdíjas évekig velük tartottunk. A karakterábrázolás hiteles volt, emberi, mindenkinek megvolt a jó és a rossz tulajdonsága is.
A témáját tekintve nem meglepő, hogy voltak benne megrázó események, de két nagyobb blokk között egy kicsit fellélegezhetett az olvasó, mondhatni felkészülhetett a következő megrázkódtatásra. Bevallom engem a történet végén leírt túszejtés rázott meg leginkább, azt volt a legnehezebb olvasnom.
Aki közel érzi magához a háborús eseményeken alapuló történeteket, részletgazdag és kifinomult leírásokkal, annak ajánlom ezt a könyvet.
Értékelésem: 4,5/5
Idézetek a könyvből:
"Mindent megszokik az ember, csak idő kell hozzá."
"Ami elmúlt, az elmúlt, nincs értelme rágódni az egykori igazságtalanságokon."
"A múlton kár rágódni. Én elmegyek, de talán egyszer majd találkozunk még."
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
