Szerző: Velenczey Dávid
Cím: Az anyai szív
Kiadó: Semper Paratus Kft
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 226
Fülszöveg:
Anya és fia között különleges a kapcsolat. Ha nem tudnának beszélni, akkor is megértenék egymást: a pillantásokból, egy kósza mozdulatból, a test rezdüléseiből. Harmonikus, idilli helyzet az övék, amit nem lehet feldúlni, semmissé tenni. Még akkor sem, ha az élet közbeszól. Ez a szeretet oly mély, oly erős, hogy azt még a távolság sem csorbíthatja. Sem egy háború, sem a félelem, sem a szűnni nem akaró aggódás.
A két főszereplő, Réthy János és édesanyja az I. világháború poklában találja magát. A fiút besorozzák, és a galíciai front közepére vezénylik, minden további napját halálos veszélyben tölti éhezésben és fagyban.
A családja pedig retteg. Retteg, hogy a postás mikor hoz nekik hírt a fiúról, és az a hír vajon miről szól majd. Életről vagy halálról? Reményről vagy elmúlásról?
A regény nem várt események sorát meséli el, melyek alapját igaz történet adja. Bemutatja a háború borzalmait, az otthon maradottak kínjait, de leginkább azt, hogy egy anya még arra is képes, hogy a fia után menjen a frontra. Nem ismer lehetetlent. Mindennel és mindenkivel szemben eléri a célját. Félelmet nem ismerve egy olyan korban, amikor az egész világon gyűlölet tombol.
Egy anya szeretete a világ ellen.
Bámulatos az anyai szív, amikor nagyot dobban.
"Az észérvek semmit sem érnek egy anyai szív ellen."
Melyik anyát ne szólítaná meg ennek a gyönyörű könyvnek a borítója, és a címe? Amikor a szerző megkeresett, hogy elolvasnám-e az első kötetét, egy percig nem haboztam, hogy igent mondjak-e. Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt.
Gondolataim:
Nehezen találom a szavakat. Az már a fülszövegből sejthető, hogy nem egy könnyű olvasmányt tart a kezében az olvasó. Olvastam már háborús történeteket, de mind közül ez volt a legmegrázóbb. Nemcsak azért, mert a fronton történt eseményeket követjük nyomon, hanem mert megismerjük azt az oldalt is, hogy egy anya mit érez, amikor el kell engednie a gyermeke kezét, mert háborúba szólítják.
Az 1900-as évek elején járunk, a kötet főszereplői a Réthy család. Boldog házasságban élő szülők, akik szeretettel nevelik 5 gyermeküket. A legidősebb, Feri egy gyermekkori baleset következtében nem hadköteles, azonban öccse, Jancsi igen. Őt elszakítja a háború a családjától, a fronton kell szolgálatot teljesítenie. Útravalónak talán a legbölcsebb tanácsot kapja:
"Maradj ember! Én csak ezt kívánom: maradj ember!".
Ő pedig minden egyes nap, hóban, fagyban, éhezéssel töltött napokon is csak erre törekszik. A családja pedig minden napját rettegésben éli, hogy mikor hoz a postás egy olyan levelet, ami romba dönti az életüket.
Rettenetesen megrázó volt ez a kötet, Jancsi édesapjának az útravalóként adott tanácsát azóta is hallom. Bármi történjen, a fia maradjon ember. Mióta befejeztem a könyvet, azóta is ezen gondolkodom. Szétnézek akár az utcán, akár tömegközlekedésen, és azon jár az eszem, hogy ezt a két szót mennyi embernek lehetne tanácsként adni most, 2023-ban. Mennyi mindent tanulhatunk mi a Réthy családtól, mind a szülők egymás iránt érzett tiszteletéről, szeretetéről, és a gyerekektől, akik látva a szerető családjukat dolgos, illedelmes gyerekek, majd fiatal felnőttek lesznek. Az előttük lévő példát követik.
Nem merek, és nem is tudok belegondolni, hogy Jancsi anyja mit élhetett át, amikor a háborúba engedte a fiát tudva azt, hogy lehet akkor látja utoljára. Mit élhet át egy anya ilyenkor? Le lehet egyáltalán szavakkal írni? Nos bevallom, én nem tudnám ezt az érzést szavakba önteni, azonban Velenczey Dávid gyönyörű szóhasználattal, lelket simogató líraisággal megtette. Papírra vetette azt, amit én nem tudnék, pedig bennem is anyai szív dobog. Egy anyai szív soha nem szűnik meg szeretni a gyermekét. Egy anya van ott a gyermeke első lélegzetvételénél, az első sírásnál, az első lépéseknél, az első sikernél, és az első kudarcnál. Hiába nő fel a gyerek, egy anyának mindig az ő imádott kicsi gyermeke marad, akiért a nap minden percében aggódik, és élete minden pillanatában szereti. Még egy háború sem tarthatja vissza, ha eldönti, hogy a frontra is a fia után megy.
Már a könyv elején gombóc volt a torkomban, de a felétől teljesen összetörtem. Többször le kellett tennem a könyvet, mert zokogtam. Még most is könny gyűlik a szememben, nehéz szavakba önteni amit érzek, és gondolok.
A szerző írói stílusa lenyűgöző. Olyan szépen, és szeretettel használja a magyar nyelvet, mint kevesen. Minden sora egy élmény volt, az ember lelkét simogatja.
Őszinte hálával tartozom Dávidnak, hogy olvashattam ezt a kötetet. Bízom benne, hogy nekem is sikerül a fiam kezét úgy elengedni, hogy tudom, a számára kijelölt úton, ember tud maradni!
Köszönöm, Dávid!
Az első világháborús családregények kedvelőinek szívből, és szeretettel ajánlom Az anyai szív című könyvet. A témában nekem a legnagyobb kedvenc lett!
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
"Akinek már nem élnek a szülei, a világ árvája lesz, megszűnik gyereknek lenni."
"Amit a természet simogatóan ápolt száz éven keresztül, azt az ember másodpercek alatt tette semmivé."
"Csak az igen, vagy a nem számít egyenesnek. A talán egy kapcsolatban hamis, és hosszú távon tönkretesz mindent és mindenkit."
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
