Én ​nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem. 
Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött. 
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött. 
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról. 
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot. 
Sarah J. Maas New York Times bestseller szerző lélegzetelállító fantasy-sorozatának második kötete. 

A szerelemért még a halált is kicselezte. 
A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver.

Én komolyan nem hiszem el, hogy az írónő (meg egyáltalán bárki!) hogy képes így befejezni egy könyvet, mint ahogy ezt befejezte??!!! Ez amúgy teljesen legális?? :D Én meg rághatom a kefét, amíg kijön a következő része!

Az első könyv "kivégzése" után olvastam más könyvmolyok értékelését is, és nem értettem miért ez az őrült rajongás Rhys iránt. Na most már tudom :D Péntek este fél 11-11 körül végeztem a könyvvel, és még szerencse, hogy akkor már minden zárva volt, mert szerintem elrohantam volna magamra tetováltatni a nevét, mondjuk egy szivecske koszorúba :D (nem, nem vagyok tini, és őrült sem -bár jelen esteben a férjem lehet másképp nyilatkozna - :D )

Tamlint viszont úúúúúúgy megutáltam!! De most komolyan! A könyv végén már szabályosan rosszul voltam tőle!

No de hogy konkrétumokat is mondjak.  :) Az értékelés lehet spoileres lesz, szóval csak saját felelősségre olvasd el :)

A Tüskék és rózsák udvarában Rhys megmentette Feyre életét, de ennek ára volt. Feyre élhet, ha minden hónapban egy hetet Rhysand társaságában tölt. Szentül meg voltam győződve benne, hogy a könyvben megy majd a huzavona, és Feyre labdaként pattog majd a két udvar között, és a két pasi vadállatként megy egymásnak minden hónapban.

Na ettől nagyobbat nem is tévedhettem volna.

A történet Amarantha halála után játszódik, amikor a testileg és lelkileg megtört tündérek próbálják feldolgozni a történteket, és újraépíteni a városukat.
Feyre rémálmokkal küzd, Tamlin pedig túlzásba viszi az aggódást miatta. Még a széltől is óvni próbálja, ezzel viszont még mélyebbre süllyeszti a depressziójában. Már itt, - a történet elején - nem igazán tetszett Tamlin viselkedése, de ott lett végleg elegem belőle, amikor bezárta Feyre-t a házba, mint egy foglyot. És úgy igazából itt jön be a képbe Rhys, és az Éjszaka udvara.

Az első részhez képest óriási a fordulat a szereplők viselkedésében. Olvasás közben csak kapkodtam a fejem, hogy most akkor mi történik? Fantasztikusan mutatja be azt az utat, amin Feyre keresztül megy, és hogyan láball ki a legmélyebb depresszióból, és hogy lesz belőle igazi harcos. Az első részben feldobja a labdát az írónő, és a második részben kőkeményen le is csapja.

Nem, nem mondom el, hogy mire gondolok :) Bocsi! :) És magáról a történetről sem fogok többet mesélni, mert spoiler nélkül nem is igazán tudnék.

Ami biztos, hogy nekem nagyon tetszett magának a történetnek a felépítése, Feyre és Rhys érzéseinek bemutatása, és igen, valóban odáig voltam Rhys-ért, és csalódtam Tamlinban, de most, pár nappal a könyv elolvasása után olyan érzésem van, mintha nem is én döntöttem volna ezek mellett az érzések mellett, hanem az írónő döntötte volna el, hogy akkor most ki mellé "álljunk", kit kell csodálnunk, és kiben kell csalódnunk. Mindemellett imádtam olvasni a két főúrra vonatkozó ellentéteket. Amíg Tamlin az udvarra sem engedi ki a szíve választottját, addig Rhys csatába viszi. Az egyik tanítja használni a képességeit, a másik elrejtené a világ elől. Zseniális! És ami a legjobb, hogy nincs túlerőltetve. Nincs az az érzése az embernek, hogy most olvastam egy negatívat az egyikről, akkor kell egy pozitív a másikról. Oldalról oldalra van felépítve, nem a könyv elején van az arcunkba tolva, hogy "nesze, ez lesz a könyvben".

Ritka, amikor végére érek egy könyvnek, és a felsorakoztatott szereplőket egytől egyik megkedveltem. Már ma beköltöznék az Éjszaka udvarába, de komolyan :) csak legyen ott a belső kör összes tagja. :)

Feyre nővéreiben kellemeset csalódtam, és nagyon kíváncsi vagyok mi lesz velük. Itt mondjuk külön kiemelném Nesta és Cassian cívódását :) Aww, szurkolok nekik :)

Ahogy olvastam a történetet, oldalról oldalra lelkiismeret furdalásom volt, amiért mostanában elhanyagoltam a hasonló fantasy történeteket. Régebben szinte mást sem olvastam, csak tündérekről, bukott angyalokról, vámpírokról, démonokról, boszorkányokról szóló könyveket, viszont az utóbbi időben valamiért hanyagoltam őket. De hogy miért, azt nem tudnám megmondani. Viszont piszkosul hiányoznak az ilyen történetek, mint amilyen a Köd és harag udvara volt. Amikor betoppan Rhysand, te meg azt is elfelejted, hogy hol vagy, ki vagy, csak a nyálad csorgatod, mert megjelenik a lelki szemeid előtt Ő :)

Hogy ajánlom-e a könyvet? Naná!! :) Ha szereted a romantikát, vágysz egy kis izgalomra, és hiszel a tündérmesékben, akkor ez a Te történeted :)
Az biztos, hogy fájó szívvel fogom visszaadni a könyvet a tulajdonosának. Már most úgy érzem, hogy egy darabot téptek volna ki belőlem.

(fülszöveg és borítókép: www.moly.hu)