A ​Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a könyv három vaskos kötetében – vagyis abban a képzelt időben, mikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, mikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündérek, féltündék, az ősi Nyugat-földe erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdő öregjei fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az emberfajnak. Különös világ ez az emberfölötti – vagy emberalatti – lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sűrű erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható valóság közegében. Különös, hisz ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett eszményeket hirdető kora középkori lovagvilág fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs. Göncz Árpád

A mű első megjelenésének ötvenedik évfordulója alkalmából alaposan felújított angol kiadás nyomán mi is gondos ellenőrzésnek vetettük alá a könyvet, ennek eredménye ez az indexszel és újrarajzolt térképekkel ellátott, pontosabb magyar szöveg. Reméljük, minden Tolkien-rajongó örömét leli benne.

Most kicsit bajban vagyok, mert akkor akartam értékelést írni a Gyűrűk Utáról, amikor nemcsak a könyveket olvastam el, hanem a filmeket is megnéztem. Viszont a film harmadik részéig még nem jutottam el, és a könyv után nem tudom mikor kerítek rá sort. Viszont halogatni sem akartam ezt a bejegyzést, szóval neki is esik. Szerintem nem lesz hosszú, mert sok jót nem fogok tudni mondani. :)

"A ​Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje."

Ha megfordítod a könyvet, a hátsó borítón ez az első mondat. Való igaz, ez egy elképesztően hosszú tündérmese. Töménytelen mennyiségű szereplővel, annál is több helyszínnel, és véget nem érő leírásokkal. Ezek mondjuk engem nem is zavartak, pedig sokan ezért teszik vissza a könyvet a polcra, és nézik meg inkább a fimet.

A férjemnem sem tetszett, leginkább a leírások miatt, viszont ő becsülettel végig olvasta. Azért is ajánlgatta a könyvet, mert tudja, hogy a Hobbitot mennyire szeretem. Még egy Hobbit naplót is kaptam tőle. :)

A könyv történetét nem mesélem el, mert szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott volna az Egy Gyűrűről. Inkább a saját véleményemet mesélném el.

Az első könyv volt a legjobb. Itt kerül a gyűrű Frodóhoz, és indulnak el Elrondhoz, ahol létrejön a Gyűrű szövetsége. Ebben a könyvben is sok volt a leírás, viszont itt még nem volt elnyújtva. Olvastatta magát a történet, könnyen lehetett vele haladni. A szereplők itt még szerethetőek voltak, jókat mosolyogtam rajtuk. Elrond házából egy érdekes csapat indul útnak. 4 hobbit, egy varázsló, egy tünde, egy törp, egy ember, és persze Vándor.

Talán az egyik legfontosabb dolog, amit az első rész végén elmondhattam magamról, hogy végre nem keverem Szauront és Szarumánt. :)

A második rész elején Frodó és Samu nem igazán kap szerepet, ők majd a könyv felénél tűnnek fel, és tudja meg az olvasó, hogy merre is barangolnak. Ez a legnagyobb eltérés a filmhez képest. Na ott már nem tudtam követni, hogy most ki merre is jár, ezért itt is a könyv tetszett jobban.

Aragorn-Legolas-Gimli hármasát imádtam. Komolyan, szinte már jobban, mint a Samu-Frodó kettősét. A második részben már kezdett kifejezetten idegesíteni Frodó. A gyűrű kezdte a hatalmába keríteni, és itt már nehezen volt elviselhető. A legjobban mégis Szméagol karaktere volt. Kicsit skizofrén, kicsit félelmetes, mégis sajnálatra méltó.

Egy dolog volt, ami igazán meglepett. Mégpedig Samu és Frodó viszonya. Pontosabban ahogy Samu viszonyul Frodóhoz. Nekem enyhén homoszexuális tartalomnak tűnt olvasás közben. Szerencse, hogy ez engem nem zavart. :)

A csatajelenetek nagyon izgalmasak voltak, itt még tudtam is követni hogy ki merre jár, ki kivel harcol, és utána merre indulnak.

Na és itt elérkeztünk az ide év legnagyobb szenvedéséhez, a harmadik részhez. Hát ha az enyém lett volna a könyv, szerintem én is belevágtam volna a végzet hegyének tüzébe. Ennyire unalmas (és idegesítő) történetet már rég olvastam. Már elértünk Mordorba, és szinte remegve várja az olvasó, ahogy összecsapnak a seregek a gyűrűért, és kíváncsian várja, hogy két hobbit meg tudja-e törni a nagy Szauron hatalmát. No kérem szépen az egész lezárul másfél (!!!!!) oldal alatt. Itt elhagyta néhány (na jó, elég sok) szitokszó a számat, és kb. 2 napig rá sem bírtam nézni a könyvre. De ha már végiolvastam 1600 oldalt, akkor a maradék százat is elolvasom, ezért nagy duzzogva visszatértem hozzá.

Ennyi hisztériát, nyüsszögést, és még több hisztériát a nők nem tudnak lenyomni egy leárazás alatt a plázában. A kedvenc karakterem még mindig Aragorn volt, mindenki másnak sikerült leírnia magát. Frodó már annyira idegesített, hogy azt sem bántam volna, ha Mordorban marad.

A könyv első 230 oldalán folyik a csata. Nem túlzok, olvassátok el ha nem hiszitek. :) Semmi másról nem szól, csak arról, hogy itt is harcolnak az orkokkal, ott is harcolnak, majd félúton találkoznak, és ott is gyepálják az orkokat. Ráadásul mindenki kapott még vagy 2 nevet az eddigi mellé, szóval ember legyen a talpán, akinek sikerült ezt megjegyeznie.

Összegezve, az első két rész tetszett, nem zavartak a leírások, a szereplők is szerethetőek voltak. A harmadik részt viszont kár volt megírni. Ezért is halogatom annyira a film 3. részét.

(képek forrása: saját, fülszöveg: www.moly.hu)