Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hogyan védjünk meg egy az ellenségtől körülvett, árulóktól hemzsegő várost, ha szövetségeseinkben sem bízhatunk, elődünk pedig nyom nélkül eltűnt? Ennyi éppen elég is hozzá, hogy egy kínvallatónak menekülni támadjon kedve – pedig bot nélkül még járni sem tud –, csakhogy Glokta inkvizítornak válaszokra van szüksége, mielőtt a gurkhuliak a kapukon dörömbölnek.
Az északföldiek átlépték Angland határait, és tűz meg pusztulás terjed a nyomukban a fagyott vidéken. Ladisla koronaherceg dolga az lenne, hogy elkergesse őket, és dicsőséget szerezzen magának. Csak egy probléma akad: a világ legrosszabbul felfegyverzett, legképzetlenebb és legtehetségtelenebbül irányított seregét kell vezetnie.
Bayaz, az Első Mágus, merész kalandorok csapatát vezeti a múlt romjain keresztül. A délvidék leggyűlöltebb nője, Északföld legrettegettebb férfija és az Unió legönzőbb fiúja különös útitársak bár, de ha nem gyűlölik egymást annyira, félelmetes csapat válhat belőlük.
Ősi titkokra derül fény. Véres csatákat nyernek meg és vesztenek el. Halálos ellenfeleknek bocsátanak meg – de csak miután felkötötték őket.
Olyan érzésem van, mintha nem is könyvet olvasnék, hanem egy izgalmas fantasy sorozatot néznék, és ha véget ért egy rész, azonnal indítom a következőt, mert folyamatosan fennt tartja az érdeklődésemet, és minél hamarabb a végére szeretnék járni annak, hogy merre is tartanak a szereplőink.
Nincs függő vége a könyvnek, de be sincs fejezve. Pont annyira marad nyitott a történet, hogy akarva-akaratlan azon gondolkodsz, hogy másnap mennyi dolgod is lesz, mert ha nem olyan egetrengetően sürgős az elintézni valód, akkor még nem késő éjfélkor elkezdeni a harmadik részt. :)
A második rész pontosan ott folytatódik, ahol az első véget ér. Nincsenek eltelt évek, kihagyott történetek. Olyan érzése van az embernek, mintha lapozott volna egyet az első rész végén, és ez a történet lenne a következő fejezet. Az első rész volt a bevezetés, és itt kezdődik a valódi történet. Akciódúsabb volt, mint az előző, ennél a résznél már sikerül jobban megismernünk a szereplőket, akik nem okoztak csalódást most sem. Glokta belső monológjai továbbra is zseniálisak.
Egy trilógiánál a második rész kulcsfontosságú. Számomra mindig itt dől el, hogy olvasásra érdemesnek tartom-e a sorozat harmadik részét. (Volt már rá példa, hogy itt hagytam abba egy sorozatot). Az első részben megismerjük az alap történetet, a főbb szereplőket. A harmadik részben van a csattanó, a végkifejlet, és az a bizonyos nagy lezárás. Ezt a két részt kell összekötnie egy olyan második résznek, ami az egész sorozat mozgatórugója. Joe Abercrombie tökéletesen vette az akadályokat. Izgalmasak voltak a csatajelenetek, a párbeszédek, a karakterek kidolgozása, semmi nem volt sem eltúlozva, sem túlragozva, pedig még mindig 3 szálon fut a történet. Glokta Dagoska elöljárójaként tevékenykedik, ahol éppen háború folyik. A pénzhiány, az árulás, az ostrom amivel Gloktának meg kell küzdenie.
A csatákból kijut Westnek is, kinek még egy hatalomra és dicsőségre éhes zöldfülű herceggel is "meg kell küzdeni". És még ez a legkisebb baja.
A harmadik, és talán az egyik legfontosabb szála a történetnek Bayaz és az ő különleges csapata. Ezek a részek voltak a kedvenceim. Izgalmas, humoros, és ahogy haladtam előre a történettel, egyre több kérdés merült fel bennem. :) A szereplők a szívemhez nőttek, még Jezal is, pedig ő elég nagy hisztérika volt a könyv elején. Meg a közepén. De a végére azért ő is összekapta magát. :)
Bayaz és Quai még mindig nagy rejtély, kíváncsian várom merre tartanak a harmadik részben. De úgy érzem, hogy a varázslótanonc tartogat még meglepetéseket, ami nagyot fog szólni.
Ez a rész is tökéletes úgy, ahogy van. :)
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
