"-- Ilyet soha többé ne mondj, megértetted, Jess? -- A hangja fenyegető volt, a szeme csak úgy szikrázott haragjában. -- Ne szeress!"

Jess igazából nem vágyott másra a nyári szünet alatt, mint hogy pár nyugodt hetet tölthessen egy táborban, a Sziklás-hegységben. Az, hogy szerelmes lesz, egyáltalán nem szerepelt a tervei között. Aztán megismerkedik Caydennel, a smaragd szemű fiúval, aki elrabolja a szívét. De Cayden szeme előtt más cél lebeg: egy isten fiaként egyezséget kötött Zeusszal, és már évszázadok óta várja, hogy a megállapodásuk végre beteljesüljön. Ha talál egy lányt, aki képes ellenállni neki, Zeusz teljesíti leghőbb vágyát, és halandóvá válhat.

Vajon Cayden hajlandó-e mindent megtenni a győzelemért -- még akkor is, ha ennek Jess szíve az ára?

Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert bár nem ez az idei évem legjobb olvasmánya, mégis képtelen voltam letenni. A fülszöveg után túl sok meglepetés nem fog minket érni a történetben, mert az a pár mondat gyakorlatilag összefoglalja a könyv lényegét. 

A történet nem hétköznapi, mert görög istenek, titánok, és az emberek állnak a középpontban. A szereplők vagy idegesítenek, vagy csak úgy vannak, a tinihiszti helyenként kikészít, a napok telnek egymás után, igaz hogy néha történik benne valami, ami ad egy kis lendületet a könyvnek, de mindezek ellenére képtelen vagy letenni, csak olvasnád, és olvasnád.

A főszereplőnk Jess, aki szeretne elszakadni az otthoni problémáktól, ezért a barátnőjével, Robynnal elindulnak egy 6 hetes nyári táborba a Sziklás-hegységbe. Hogy ne legyen minden olyan egyszerű, az istenek, Zeusz, Héra, Prométheusz, Apollón, és Athéné is ezt a tábort szemelték ki maguknak a 100 évenkénti Földre látogatásuk helyszinéül. Prométheusz, - aki Cayden néven próbál elvegyülni a tömegben - évszázadokkal ezelőtt egy egyezséget kötött Zeusszal. 100 évente a Földre látogatnak, és ha Cayden eléri, hogy a kiválasztott 3 lány közül valamelyik visszautasítja, akkor Zeusz teljesíti a leghőbb vágyát. 

Röviden ennyi a történet lényege (mondtam, nem nagy meglepetés). A könyv eleje kusza, azt sem tudtam, hogy ki kicsoda, kihez tartozik, kinek a nézőpontjából követjük az eseményeket. De ahogy haladunk előre, úgy tisztul a kép.

Kapunk egy kis (nagy) szappanoperát is. Cayden után nyálcsorgatva vonulnak a tinilányok, amit ki is használ, bízva abban, hogy egyszer sikerrel jár, és behajthatja Zeuszon az ígéretét. Viszont amikor kikezd Robynnal is és Jessel is, akkor ott kapunk egy nagy adag drámát a nyakunkba. Robyn szívből utáltam, Jess meg annyira dühített, hogy arra nincsenek szavak. Néha olyan volt, mint egy hisztis kisiskolás. Nem igazán értettem, hogy hogy lehet valakinek ennyire 0 önbecsülése. Úgy loholt Robyn után és Cayden után is, mint egy pincsikutya. Utána meg csodálkozik, ha összetörik a szíve. 

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ha ennyire nem jött be a könyv, akkor miért nem tettem le, és kezdtem bele egy másikba? Őszintén, mert nem tudtam. :D Az egészet ráfoghatnám Caydenre, de akkor lehet orvoshoz cipelne a családom. :D Igazából hajtott a kíváncsiság. A görög mitológia még gimis koromban közel állt hozzám, gondoltam nosztalgiázom egy kicsit. A történet végére is nagyon kíváncsi voltam, szóval elég gyorsan haladtam vele. Viszont nagyon durván függővége van, erre készüljetek. :)

Így a végére két nevet kiemelnék. Az egyik Leah, a másik Apollon. Leah igazi barát, nagyon jó fej, Apollon meg a legjobb fej az egész történetben :D Imádtam az egész lényét. :)

(kép és fülszöveg: www.lira.hu)