Szerző: Jane Austen
Cím: Büszkeség és balítélet
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2021
Műfaj: klasszikus irodalom
Oldalak száma: 338.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Szerelmek és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit…
Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.
"Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom."
Amikor elmeséltem egy közösségben, hogy én még soha nem olvastam ezt a könyvet, volt nagy meglepődés, hiszen ez alapmű, mindenkinek olvasnia kell, szinte már kötelező! Nos, itt a "kell" és a "kötelező" szóval vannak problémáim, ugyan ez volt a gondom iskolás koromban is. Nekem senki ne mondja meg mit kell és mit nem kell olvasnom, el tudom dönteni én magam is. :) Ami kötelező volt azzal nem foglalkoztam, de amikor szabadon választhattam, akkor szerettem olvasni az általam választott könyvet. :)
Nagyon örülök, hogy ezt az elvet követtem, és 34 évesen vettem kézbe ezt a könyvet, amihez nagyban hozzájárult Edmond is, az Edmond könyvkuckója youtube csatornájáról. Mert ha pl. középiskolában akarták volna "lenyomni" a torkomon, mint kötelező olvasmány, biztos, hogy félreteszem, és soha többet rá sem nézek. Nem tetszett volna a nyelvezete, nem érdekelt volna a történet, lehet egy mondatot sem fogtam volna fel belőle, mert elkalandoztak volna a gondolataim.
Mivel nem vagyok rajongója a klasszikus irodalomnak, ezért magamat leptem meg a legjobban, hogy megvásároltam a kötetet, és milyen jól tettem. Egyszerűen imádtam! Olyannyira megtetszett Austen stílusa, hogy remélem még idén, az összes könyvét be tudom szerezni a Lazi kiadótól.
Bár sok időm nem volt olvasni, ezért lassan is haladtam vele, de ennek ellenére faltam az oldalakat.
A történet röviden:
Főszereplőink egyike a Bennet család, ahol 5 lánygyermek nevelkedik. Édesanyjuk leghőbb vágya, kiházasítani a lányait, de mivel még a legidősebbnek sincs még kérője, ezért gyakran vannak álmatlan éjszakái. Olyannyira megszállottja ennek, hogy nem szégyenli akár kellemetlen helyzetbe hozni a lányait a célja elérésének érdekében, különösen, amikor a vagyonos, Mr. Bingley a szomszédjukba költözik. A vacsora - és táncestek tökéletes alkalmat biztosítanak, hogy akár a katonatisztek közül is, de férjet szerezzen a lányainak.
Egy ilyen esten találkozik Jane, és Lizzie a két legidősebb lány Mr.Bingley-vel, valamint a kissé mogorva Mr. Darcy-val. Az egyik páros között vonzalom, a másik között pedig ellenszenv alakul ki. Az sem segít a helyzeten, hogy Lizzie, Mr. Darcyt okolja, hogy a fiatal szerelmesek között nem köttetett frigy, holott szemmel láthatóan odáig vannak egymásért.
A kisebbik húguk, a zabolátlan Lydia szerencsétlen döntése felborítja a Bennett család mindennapjait, ami után Elizabethnek át kell értékelnie az érzéseit, és a korábbi döntéseit. Lehet, hogy balul ítélte meg Mr. Darcyt, aki mégsem olyan goromba, faragatlan fiatalember, mint amilyennek hitte?
Gondolataim:
Mint ahogy fent említettem, örülök, hogy nem tizenévesen akadt a kezembe a könyv, mert valószínűleg az ragadt volna meg belőle, hogy majd anyuka eldönti kihez megy hozzá a lánya, mert ugye az a legfontosabb, nehogy vénkisasszony legyen. Biztos, hogy untam volna és be sem fejezem a könyvet. Viszont a 30-on túl már látom a társadalmi különbségeket, a karakterek hétköznapiságát, a döntések súlyát, a nők kiszolgáltatottságát.
Kicsit hiányoltam a személyleírásokat. A történetben valaki vagy szép, vagy csúnya. Nagyon szerettem Mr. Bennet karakterét, és a lányával való kapcsolatát. Mrs. Bennet-től viszont néha a fejemet fogtam. Kicsit butácska, nála minden vagy fekete, vagy fehér.
Így a bejegyzés végéhez közeledve be kell vallanom, hogy bár a maga szótlan, zárkózott, kissé mogorva módján megnyerő karakter volt Mr. Darcy, mégsem estem elsöprő szerelembe. :) Elizabeth Bennet karaktere viszont mindenki közül a kedvencem volt. Volt bátorsága önmaga lenni, szembemenni a kor elvárásainak, kiállni magáért, és egyenrangúnak tekinteni önmagát bármelyik férfival.
Voltak azonban olyan szereplők is, akiktől a hideg rázott. Pl. Mr. Collins, Lady Catherine de Bourgh, és Lydia Bennet. Az az elkeserítő, hogy ilyen kibírhatatlan tulajdonságokkal rendelkező emberek nemcsak Austen korában élnek, hanem a mai napig köztünk járnak.
Borító:
Nekem a kemény fedeles filmes borítóval sikerült beszereznem ezt a kötetet, bár valójában az új kiadásra pályáztam. Az a borító egyszerűen gyönyörű! De mint ahogy már említettem, szeretném az összes Austen könyvet beszerezni, és azokhoz a birtokomban lévő kötet borítója tökéletes összhangban van, így nem bánom, hogy ezt a példányt sikerült megvásárolnom.
Zárásként pedig, hogy kinek ajánlom ezt a könyvet? Egy szóval, mindenkinek. :) Férfiaknak, nőknek, azoknak az olvasóknak, akik szeretik a helyenként elejtett szarkasztikus és humoros megjegyzéseket, az angol irodalom kedvelőinek, a klasszikus irodalommal ismerkedőknek, és még sorolhatnám végtelenségig. :)
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
