Szerző: Frances Hodgson Burnett
Cím: A titkos kert
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2020. (ebook)
Műfaj: ifjúsági irodalom, gyerekkönyv
Oldalak száma: 160

Évtizedek óta kultuszkönyv, amit nagyanyáink és apáink is változatlan érdeklődéssel olvastak, s olvassák a mai fiatalok is. A könyvnek számtalan különféle kiadása jelent meg, filmet is készítettek belőle, manapság is játsszák. Az édes-bús történet központi szereplői: egy zárkózott, árva kislány és egy betegeskedő kisfiú, akik rátalálnak az elveszett Édent felidéző, varázslatos kertre – és egy jó barátra, Colinra. A könyv most új köntösben, de változatlan szöveggel jelenik meg.

"Azon a helyen, ahová rózsát ültetünk, nem nőhet bogáncs!"

Én még csak most találkoztam ezzel a könyvvel, és most, hogy befejeztem, sajnálom, hogy kamasz koromban nem tudtam a létezéséről. Nagyon aranyos történet, amit mindenkinek érdemes elolvasni, akár hisz a varázslatokban, akár nem. :)

A történet röviden:

Kitört a kolera, és az elkényeztetett kislány, Mary Lennox árván marad. Miután felfedezik, hogy egyedül maradt egy kihalt házban, az egyik rokona magához veszi, azonban a nevelésében nem kíván részt venni. Mary az idegen helyen nem tud magával mit kezdeni, elkényeztetett, magasan hordja az orrát, és mivel egész életében kiszolgálták, ezért a saját ruháit is csak segítséggel tudja felvenni. Azonban Martha, az egyik alkalmazott szépen lassan megismerteti a való világgal, és az őt körülvevő környezettel. 

Mary egyre több időt tölt a friss levegőn, napról napra többet játszik, ugrál, és szépen lassan elkezd hízni is. Egyre nagyobb érdeklődést mutat a kert, a virágok, és a természet iránt, amiben Martha testvérében, Dickonban társra lel. A gyerekek egy varázslatos titkot őriznek, amibe csak 2 embert avatnak be: egy beteg kisfiút, és az idős kertészt.

A gyerekek hisznek abban, hogy a titkos kertjüket varázslat lengi körül, ahol meggyógyul a test és a lélek, ahol új erőre kap ember, állat és növény, és ahol bármi lehetséges, ha igazán akarja az ember.

Gondolataim:

Gyönyörűen megírt történet a barátságról, a hit erejéről, és a varázslatról. A szóismétlések ellenére nagyon szívesen olvastam a történetet, és biztos vagyok benne, hogy még fogom olvasni az elkövetkezendő években.

Egy gyerekkönyvről van szó, de nekem mégis többet adott, mintha egy önsegítő könyv tömény filozofálását olvastam volna. Hittem a természetben, szívem szerint azonnal mentem volna ki én is a kis kertecskémbe, hogy gondoskodjam a növényeimről. (megjegyzés: kb 3 hétig szakadt az eső, az első próbálkozásnál bokáig süllyedtem a sárba :/ ). Napos idő hiányában csak az ablakból figyeltem, ahogy erőre kap az ősszel elültetett rózsahajtás, ahogy nyílik a szegfű, és az írisz.

Egyszerűen léleksimogató ez a történet. Ha hiszünk magunkban, és a varázslatokban, akkor tényleg képesek vagyunk bármire. 

Fontos megemlítenem a főszereplőink jellemfejlődését a regény során, az idegesítő, mindig mogorva, elkényeztetett kislány hogy ismeri meg a természet erejét, és hogyan hat ez a természetére. Vagy a barátság erejét, ami képes 10 évnyi rossz szokást elfeledtetni néhány hét leforgása alatt, és visszaadni az élet utáni vágyat.

Szívből ajánlom mindenkinek, felnőttnek és gyereknek egyaránt ezt az aranyos kis történetet. Én biztos, hogy újra fogom olvasni.

(Nagyon sok borítója van a könyvnek, nekem a fenti a kedvencem) 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)