Szerző: Emily Murdoch
Cím: Ha megtalálsz
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2016
Műfaj: regény, lélektani
Oldalak száma: 300
 

Vannak ​dolgok, amelyeket lehetetlen magad mögött hagyni…

Egy lepusztult lakókocsi egy nemzeti park végtelen erdősége mélyén. A hely, amit a tizenöt éves Carey az otthonának hisz. Csak a fák oltalmazzák őt és a húgát, Jenessát, miközben mentálisan beteg anyjuk hosszabb-rövidebb időre egyedül hagyja őket, mígnem egyszer csak végleg eltűnik az életükből. A lányokat az apjuk találja meg, és visszaviszi őket a gimik, a ruhák és a helyes fiúk zavarba ejtően sziporkázó világába.
Míg a hatéves Jenessa könnyen alkalmazkodik az új helyzethez, Carey-nek szembe kell néznie azzal, miért rejtette el őt az anyja tíz évvel ezelőtt egy erdő közepén. Mindeközben kísérti a múltja… a sötét múltja, amely megmagyarázza, miért némult el Jenessa már egy éve. Jobb lenne mindent elfelejteni és tovább lépni. De Carey jól tudja, közel kell tartania magához a húgát és még közelebb a titkot, mert ha kiderül, az veszélybe sodorhatja mindkettőjüket.

"...van szereteted. Az én szeretetem a tiéd.. Az sokkal többet ér, mint a Barbie baba. Sosem veszik el, sosem piszkolódik be."

Másodjára olvasom ezt a könyvet, de nem tartom kizártnak, hogy az évek múlásával még le fogom emelni a polcról. Első olvasásra is megrázó volt, viszont, most, hogy én is anya vagyok, méginkább összetört ez a történet. Fel nem tudom fogni, hogy tud egy szülő így bánni a saját gyermekével, mint ahogy szegény kislányokkal bánt az anyjuk. Hetekig magukra voltak utalva az erdő közepén úgy, hogy az a személy hagyta őket védtelenül, akinek a leginkább óvni kellett volna őket.

A történet röviden: 

Carey és a húga, Jenessa egy lakókocsiban élnek az erdő mélyén. A drogos anyjuk hol megjelenik, hol hetekre eltűnik, így gyakorlatilag Carrey neveli a húgát, az ő feladata, hogy anyja helyett anyja legyen, pedig még ő is gyerek, alíg múlt 14 éves.

Egy nap váratlan "vendégek" érkeznek az erdőbe. Egy jól öltözött nő, és egy férfi, Carey apja. Magukkal viszik a lányokat, vissza a civilizációba, egy meleg otthonba. Iskolába, közösségbe járhatnak, mindig van ételük, és tiszta ruhájuk. Jenessa még csak 6 éves, neki könnyebben megy a beilleszkedés, még annak ellenére is, hogy egy éve nem beszél. Carey apjának a felesége és az ő kamasz lánya elhalmozzák szeretettel, ráadásul a család kutyájával egyből megtalálják az összhangot. Careynek közel sem megy ilyen könnyen a beilleszkedés, neki szembe kel néznie a mostohatestvére gúnyos pillantásaival, és megjegyzéseivel. Az iskoláról ne is beszéljünk.

Careyn kívül senki nem tudja, miért némult el Jenessa, de megesküdtek egymásnak, hogy a titkukat nem árulják el senkinek. Ami az erdőben történt, az ott is marad.

Gondolataim:

Megrázó volt olvasni ezt a könyvet. Látni, olvasni, hogy mennyi bántó szó ér egy fiatalt, mert más, mint a többiek, holott az emberek nem tudhatják, hogy mi áll a háttérben, miért viselkedik visszafogottabban, vagy másoktól eltérően. Úgy gondolom, hogy Carey tökéletesen helyt állt mind az erdőben, mind az iskolában. Vigyázott a testvérére, az ő boldogságát tartotta szem előtt, és bármire képes volt, hogy megvédje. Ez a testvéri szeretet becsülendő, és példaértékű a szememben.

Igyekezett minden körülmények között helyt állni, és illedelmesen viselkedni, pedig nem volt előtte ilyen példa. 

A legszomorúbb az egész történetben, hogy ilyen eset most, 2021-ben is bármikor előfordulhat. Ki tudja hány ilyen kisgyerek él a világtól elzártan, szülői gondoskodás nélkül.

Melissa, Carey apjának a felesége nagyon a szívemhez nőtt. Az a szeret, az az önzetlen gondoskodás, amit a lányoknak nyújtott, könnyeket csalt a szemembe.

Borító:

Annyira egyszerű, mégis annyira illik a könyvhöz. Szerintem tökéletes választás volt. Minden rajta van, ami a könyv témájához illik.

Végül egy kis érdekesség, ami a könyv hátsó, belső borítóján olvasható:

Emily Murdoch Arizonában él férjével és örökbe fogadott kutyáival. Napjait egy menedékhely üzemeltetésével tölti, ahol vágóhídról megmentett lovakkal és szamarakkal foglalkozik. Éjjelente gyertyafénynél ír, lejegyezve mindent, ami a nap folyamán megihlette. A Ha megtalálsz az első regénye.

Kivétel nélkül, mindenkinek ajánlom ezt a kötetet. Szívszaggató, mégis gyönyörű. Azt sajnálom csak, hogy nagyon hamar véget ért. Szívesen olvastam volna még a lányokról, hogy alakul az életük, az anyjukról, hogy mi lett vele. Én személy szerint nagyon örülnék, ha lenne egy folytatása.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)