Szerző: Joanne Harris
Cím: Csokoládé
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2010
Műfaj: gasztroregény
Oldalak száma: 336

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

Nagyon szeretem a gasztroregényeket, a csokit meg még jobban, így nagyon örültem, hogy megnyertem ezt a könyvet egy játék alkalmával. A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam, mint amit a könyv nyújtott, ezért van némi csalódottság bennem.

A történet röviden:

Vianne a kislányával egy kis faluba költözik, ahol megvásárolt egy régi pékséget azzal a céllal, hogy csokoládéboltot nyit a helyén. Eleinte nem nézik jó szemmel a helyiek, mert egy kicsi településen ugyan mi helye lenne egy csokoládéboltnak? Az üzlet emiatt nehezen indul be, de Vianne személyisége, és a helyiek kíváncsisága egyre több vevőt vonz az üzletbe.

Vianne nemcsak a falusiakkal, hanem a falu szélén horgonyzó látogatókkal is igyekszik megtalálni a közös hangot, ami ugyancsak ellenérzéseket vált ki sokakban. Különösen a helyi pap tiltakozik. Amikor Vianne, húsvétra csokoládéfesztivált tervez a faluban, azzal még inkább felkavarja az állóvizet.

Gondolatok:

Mindenre számítottam, de egy ilyen történetre nem. Vianne néha túl kedvesnek, túl nyugodtnak hatott, amitől nekem mesterkéltnek tűnt. Igyekezett mindenkihez közel kerülni, és valóban segített ahol tudott, ezt becsültem benne, de mégsem tudtam annyira megkedvelni amennyire szerettem volna.

A pap egy idióta. Röviden, és tömören. :D Nem szerettem, a monológjai idegesítettek, a beszűkült nézeteivel pedig ki tudott volna üldözni a világból.

Ugyan ezt sok helybéliről is el tudnám mondani.

Az tetszett, ahogy Vianne a csokoládéhoz viszonyul, egy eldugott kis faluban is lát fantáziát, és szeretné fellendíteni az üzletét. Viszont hiába említett meg a történet során rengetek féle csokoládét, én hiányoltam az elkészítés módját. Ezek nélkül nekem csak szavak maradnak, semmi pluszt nem adott a történethez. Ha legalább 1-1 elkészítési módot megtudtunk volna, az számomra élvezetesebbé tette volna az olvasást.

Borító:

Nekem az Ulpius-ház által kiadott kötet van meg, de a Libris sokkal jobban tetszik. Bár az kicsit magyarosra sikeredett :D

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)