Sziasztok!

Ez most csak egy ilyen "gondolat megosztós" bejegyzés lesz. :) Az utóbbi időben sokszor eszembe jutott, hogy mit is jelent számomra az olvasás, mit jelentenek a könyvek. Gyerekkoromban nem voltam egy nagy könyvmoly, nem cipeltem magammal mindenhova könyvet. Amit kötelező volt elolvasni, azt már akkor untam, amikor ránéztem a borítóra, sokszor ki sem nyitottam. Mert kötelező volt.

Amikor azonban saját magam választhattam ki az olvasnivalómat, akkor szívesen fogtam a kezembe könyvet, írtam olvasónaplót, indultam pályázatokon. Középiskola után 2 hetente várt rám egy közel 4 órás vonat út minden pénteken és vasárnap, valamint 2 hetente egy szinte üres kollégium. Valamivel ki kellett tölteni a szabad órákat, így elkezdtem könyvvel a táskámban járni. Nagyon sok könyvet kölcsön kaptam, sok témában olvastam, de még ekkor sem neveztem magam könyvmolynak.  

Az áttörést az egyik munkahelyem hozta a 20-as éveim elején. Ott megismertem az egyik legjobb barátnőmet, aki magával hozta az Alkonyat lázat, a másik barátnőm pedig a Testvériséget. Ez volt az a pont, amikor elindult bennem valami, és a könyvek megszállottjai lettem. Elkezdtem gyűjteni őket, és kincsként őriztem mindegyiket.

Olvastam, amikor egyedül voltam hétvégén, munkába menet, a munkahelyen, szóval szinte mindig. :) Ez lett az egyik legfőbb hobbim. Egy hosszú nap után szerettem eldőlni, és egy másik világban kalandozni. Ha rossz napom volt, akkor elég volt csak néhány fejezetet elolvasni, hogy teljesen kizökkentsen a letargiából. Több fantasy világot, nagyon sok országot bejártam az olvasásnak köszönhetően, lettek kedvenc helyeim, amiket a könyvben leírtak miatt szeretnék látni, lettek olyan ételek, amelyeket az olvasásélmények miatt szeretnék elkészíteni. 

Ez a blog is a könyveknek köszönhető. :) Szeretek írni, és szeretem megosztani másokkal az olvasásélményeimet, és erre - számomra - ez a felület a legtökéletesebb. :) A könyveknek köszönhetően sok embert megismertem, szélesedett az a skála, amiben olvasok, úgy érzem, hogy választékosabban tudom kifejezni magam. Örülök, hogy a discord-on egy olyan közösség tagja lehetek, ahol nem kell attól félnem, hogy vicc tárgya vagyok, mert pl. egy ifjúsági irodalmat olvasok 35 éves fejjel, vagy mert nem fogtam a kezembe klasszikus irodalmat nagyon sok évig. 

Kikapcsol, és feltölt, örömmel ülök le akár egy esős napon, vagy amikor kint hóvihar van egy könyv mellé. (Már amikor a gyerek engedi. :D )

Röviden ennyit szerettem volna most megosztani veletek. :) Ha hasonló gondolataim támadnak, akkor jövök újabb bejegyzéssel. :)

 (a kép saját, az idei nőnapi ajándékom. Igen, kicsit korai még, de most volt akció :) )