"Különben nem érdekel mit csinálsz az életeddel. Csak arra az egyre kérlek, hogy vigyázz a virágaimra."

Ez a könyv már nagyon régen felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy elolvashattam. Amikor a facebook-on kitettem a képet, hogy éppen ezt a kötetet olvasom, érkezett egy komment, ami így szólt: Ez a könyv tökéletes. Ennek a mondatnak minden szavával egyet értek.

A történet röviden:

A cselekmény két szálon fut. Valamikor az ötvenes években, és napjainkban. Két teljesen különböző élet, mégis van, ami közös bennük. Az eseményeket párhuzamosan követjük nyomon, így betekintésünk van abba, hogy néhány évtized alatt mennyit változott a világ.

Nyomon követünk egy tiltott szerelmet abban az időben, amikor még a szülők szava szent volt, amikor egy hajadon lány nem sétálgathatott kedvére egy agglegénnyel, mert szájára veszi a falu, és szégyent hoz a családra. Amikor rettegésben élsz, mert az éjszaka közepén bármikor rád törhetik az ajtót, és elhurcolhatnak, vagy éppen minden értékedet elvehetik.

De megismerjük azokat a fiatalokat is, akiknek az érzései egy vidám családi nyaraláson lobbannak lángra, amikor a továbbtanulás, és a karrierépítés teszi ki a gondolataikat, és az esőben lopott csókok, egy kézfogás, vagy egy ölelés nem számít bűnnek. 

Gondolataim:

Ennek a könyvnek lelke van, és a történetnek megvan a varázsa. A jelennek is, és a múltnak is. Tiltott szerelmek, összetört szívek, lopott pillantások, átsírt éjszakák ugyanúgy jellemzik a múltat is, és a jelent is. 

Mind a  két szálon futó cselekményt szívesen olvastam. Nagyon sokszor összeszorult a torkom, és éreztem, hogy a könnyeim utat akarnak törni a külvilág felé. Egészen az utolsó oldal utolsó mondatáig nem engedtem útjukra. De amikor becsuktam a könyvet, akkor már nem tudtam megakadályozni, útjukra bocsájtottam őket.

Bogival annyiban tudtam azonosulni, hogy ő is 18 évesen költözött fel Pestre, hogy tovább tanuljon, és én is. Csak amíg ő egy nagyobb városból, addig én egy picike kis faluból indultam útnak a főváros felé. Pontosan tudom milyen érzés, amikor csak a villamoson annyi ember van, mint nálunk az egész faluban. :D Egyedül a panel rengetegben, ahol nem ismersz senkit. Ez nagyon ijesztő.

Viszont őt nem minden szituációban tudtam kedvelni. A legváratlanabb pillanatokban dobott be olyan témákat, hogy pislogni is elfelejtettem. A kapcsolata Gergővel hol idilli, hol viharos, de nekem hiányzott a kompromisszum, és az őszinte kommunikáció. De ezt leszámítva nagyon szerettem olvasni a történetet.

Ahogy olvastam a könyvet, úgy lett egyre világosabb, hogy a múltbéli események kinek a szemszögéből íródnak. Így már más szemmel néztem bizonyos szituációkat, és a magamban megfogalmazódott kérdésekre is választ kaptam.

Minden emberben megvan a vágy, még ha mélyen magába temetve is, hogy előrébb jusson, hogy kitörjön, és valami igazán nagyot tudjon elérni az életben. Ennek van ára, és vannak következményei is. Saját magunknak kell eldönteni, hogy hogyan alakítjuk a sorsunkat, ehhez viszont nem árt kompromisszumot kötni. Mert nemcsak könnyekből áll az élet. Én ezeket a gondolatokat, és érzéseket viszem magammal ebből a történetből.

Úgy gondolom, hogy egy ilyen könyvhöz meg kell érni, fel kell nőni. Ezért, Kedves Olvasó, mindenképp szánj rá időt, olvasás közben állj meg, gondolkodj el!

Borító:

Egyszerű, letisztult, és gyönyörű. Emiatt is figyeltem fel erre a könyvre sok évvel ezelőtt.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)