Szerző: Dani Atkins
Cím: Amikor kiolvad a szív
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény - romantikus
Oldalak száma: 439
 

Sophie Winters szinte burokban él, a külvilágtól önszántából elvonulva. Fordítóként dolgozik otthon a kis lakásában, egyedülálló, harmincegy éves. Nem ilyen életről ábrándozott, ez igaz, de rég nem hisz már a boldogságban. Egészen pontosan tizenöt éves kora óta, amikor tragédia sújtotta a családját. Azóta fél elköteleződni, és irtózik a kockázatvállalástól, úgyhogy inkább mindenkitől három lépés távolságot tart. Tudja, hogy ez nincs rendjén, de attól még, hogy tudja, nem áll készen megoldást keresni.

Egy este a lakása alatti emeleten nagy tűz üt ki. Sophie az épületben reked, de szerencsére a véletlenül arra járó Ben megmenti. Vajon mi lesz a következménye ennek az egész életére kiható eseménynek?

A nemzetközi bestsellerszerző, Dani Atkins egy újabb nagyszerű regényben kutatja az emberi lelket próbára tevő traumákat, és megvilágítja, hogy ha hosszú idő után valaki újra kinyitja a szíve ajtaját, megéri rajta beengedni a világot

"Egy idegentől egy kedves gesztus néha szinte megszorongatja az ember szívét." 

Dani Atkins neve egyet lennel egy 5 csillagos olvasási élménnyel, szívszorító történettel, és nagyon sok elhullajtott könnycseppel. Nagyon szépen köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet is.

A történet röviden:

Sophie 31 éves, a macskájával él. Fél az elköteleződéstől, mert nem szeretne ismét csalódni. Egyik este az alsó szomszéd lakásában tűz üt ki, és Sophie-nak az utolsó pillanatban sikerül kimenekülnie a lakásból, hála az éppen arra járó Bennek. A lánynak mindene odalett, a lakása lakhatatlan, mindene elégett, a macskája eltűnt. A helyzete kilátástalan, nincs hol laknia. A segítség viszont olyan helyről érkezik, ahonnan a legkevésbé sem várná. Már csak az a kérdés, hogy fejest ugrik-e az ismeretlenbe, és képesnek érzi-e magát arra, hogy közel engedjen magához valaki, sőt, a bizalmában fogadja?  

Gondolataim:

A könyv egy tűzesettel kezdődik. Na nekem már itt összeugrott a gyomrom. Átéltem újra, amikor a füst elöltötte a házat, és csak perceim voltak, hogy a néhány hónapos kisfiamat felöltöztessem, és kivigyem a házból, amíg megérkeznek a tűzoltók. Sophie-val ellentétben nekünk szerencsénk volt, mert egy alapos szellőztetéssel megúsztuk, és visszamehettünk a házba. Viszont teljes mértékben együtt tudok vele érezni, borzalmas érzés, amikor szó szerint menekülni kell az otthonodból, ami a biztonságot jelentené az ember számára.

A könyv olvasása során végig görcsben volt a gyomrom, éreztem, hogy valami történni fog. Hogy mi, azt nem tudtam, csak azt, hogy ez a könyv engem nagyon össze fog törni. Amikor a végén fény derül egy nagy titokra, akkor mondhatni fellélegeztem, megnyugodott a lelkem, bár fájt a szívem a főszereplőinkért. Majd jött Atkins, és azon a bizonyos tőrön még forgatott vagy kettőt. Az utolsó néhány oldalt kétszer olvastam el, mert biztos voltam benne, hogy valamit rosszul értelmeztem. De nem. Kitört belőlem a zokogás. Annyira éreztem már a kötet legelején, hogy darabokra hullik a lelkem, de erre a befejezésre nem számítottam.

A történet szereplőit nagyon megkedveltem, mindegyik külön egyéniség. Egyes jeleneteken jókat tudtam mosolyogni. Amit Ben tett, és képviselt, az nagyon az megdobogtatta a szívemet. Önzetlen, szerethető, , romantikus. Szóval tökéletes. :)

Nagyon tetszettek a történetben a Sophie mellette álló "hangok". A támaszai voltak, hol segítették, hol pedig kapott egy alapos fejmosást. Ahogy haladtunk előre a történetben, úgy követhettük figyelemmel a lány jellemfejlődését. Pontosan úgy nyitott a külvilág felé, mint ahogy egy virág kinyílik egy késő tavaszi eső után. Képes volt teljes valójában pompázni. De ehhez kellett egy olyan kéz, amelyik visszavezeti arra az útra, amit járnia kell.

Szerintem senkit nem fogok meglepni, ha azt mondom, hogy a kedvencem az egész történetben Ben volt. Minden titkával együtt az idei évem egyik legszerethetőbb karaktere. Ő is hordja a saját keresztjét, de képes arra, hogy elérje az olvasónál, hogy bízzon magában, ne féljen az ismeretlentől, és éljen meg minden pillanatot. Az egyik legnagyobb tanító, szinte már példakép lett számomra.

Hosszú oldalakon keresztül tudnék még írni a könyvről, de már csak annyit mondanék, hogy olvassátok el! Majd bízzatok magatokban, ugorjatok fejest az ismeretlenbe, és pipáljátok ki a bakancslistán szereplő terveket. 

Borító:

A megjelenő Dani Atkins könyvek borítói ugyanabban a stílusban készülnek, és nekem pont ez az ami tetszik. A színek, a kontrasztok nagyon erősek, és pont ez az, ami hűen tükrözi a történetet is. Mert mindegyik ugyan ilyen intenzív.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)