Szerző: Nicolas Barreau
Cím: A nő mosolya
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2017.
Műfaj: regény - romantikus
Oldalak száma: 286.

Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha…
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…

"Az ember néha azért indul el, hogy valahová megérkezzen. Néha viszont csak elindul, hogy menjen és menjen, amíg a köd kitisztul, a kétségbeesés elcsitul, vagy a csírázó gondolatot sikerül végiggondolni."

A Park Kiadónak köszönhetően lehetőségem van számomra új szerzőktől olvasni. Az egyik író, akinek a könyveivel gyakran találkozom Nicolas Barreau. Nagyon köszönöm, hogy elolvashatta A nő mosolya című könyvet.

A történet röviden:

Aurélie a saját kis éttermét vezeti, és ahogy ő fogalmazott, a főzés az ő "asztala" nem az olvasás. A sors azonban úgy hozza, hogy egy novemberi napon, amikor a lelke és a szíve darabokban van, betéved (pontosabban bemenekül) egy könyvesboltba, ahol mondhatni megszólítja A nő mosolya című könyv. Első ránézésre egy romantikus regénynek tűnik, azonban amikor felfedezi, hogy a saját éttermében játszódik a történet, nem tud ellenállni a kíváncsiságának, és elolvassa a könyvet. Ezzel megnyugszik a lelke, viszont fenekestől felfordul az élete. Egy dologban biztos, hogy neki találkoznia kell a könyv szerzőjével. Ami közel sem tűnik olyan egyszerű dolognak, ezért a szerkesztőn keresztül próbál kapcsolatot teremteni az íróval. Az események viszont nem teljesen úgy alakulnak, ahogy Aurélie reméli.

Gondolataim:

A könyv elején kicsit nehezen rázódtam bele az olvasásba, a francia nevek, kifejezések kicsit megakasztottak, de amint ezen túllendültem, akkor már el tudtam mélyedni a történetben. Kellemes kikapcsolódás volt, hangulatos olvasnivaló egy hosszú nap után. 

Soha nem voltam még Franciaországban, ezért nem tudom jellemezni a francia emberek temperamentumát, stílusát, viszont engem nagyon emlékeztetett az olaszokra. Őket pedig imádom. :) A történetnek köszönhetően viszont oda tudtam képzelni magam Párizsba, egy hangulatos kis kávézó teraszára, egy finom kávéval, és egy frissen sült croissant-al. 

Ahogy olvastam a könyvet, mintha egy filmet néztem volna. Az események folyamatosan fenntartották az érdeklődésemet, nem volt olyan oldal, vagy fejezet, ahol unatkoztam volna, mert mindig történt valami, ami vagy kíváncsivá tett, vagy ledöbbentett. Bennem volt a "na ebből mi fog kisülni" érzés. Én pedig szeretem ezeket az érzéseket olvasás közben átélni. :)

A főszereplőink erős jellemek, egyiket sem kell félteni, hogy át tudják-e lépni az akadályokat. Aurélie pedig nem ismer lehetetlent. Amit a fejébe vesz, azért tűzön-vízen át küzd. 

Ami pedig feltette a koronát a történetre, azok a könyv végén található receptek. Egyszerűen imádom az olyan könyveket, ahol nemcsak megemlítenek egy-egy ételt, hanem a receptnek köszönhetően lehetővé is teszi, hogy az olvasó elkészítse. Én is így fogok tenni, mielőtt újraolvasom a könyvet. Érezni az ízeket, amelyek megelevenednek a lapokon. Van ennél jobb?

Aki egy kellemes kikapcsolódásra vágyik, annak szívből ajánlom ezt a kötetet. Igazi üde olvasmány. Egyébként van film is belőle, én már alíg várom, hogy megnézzem. :)

Borító:

A borító volt az egyik, ami miatt el szerettem volna olvasni ezt a kötetet. Megvan a hangulata, szinte már ígéretet tesz néhány békés órára, amit elmélyülten tud olvasással tölteni, aki a kezébe veszi a könyvet. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)