Szerző: Hugyec Anikó
Cím: Túl hosszú út
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény - romantikus
Oldalak száma: 382


Talán ​épp ideje, hogy egy újabb lépést tegyek a boldogság irányába.”

Juli új esélyt kap az élettől, hogy múltbéli veszteségének súlya alól felszabaduljon. Reménykeltő és egyben ijesztő a gondolat, hogy egy másik férfi oldalán megtalálhatja még a boldogságot. A múlt démonjaival azonban továbbra sem tud megküzdeni. Nehéz feladat elfogadni a megváltoztathatatlant és beengedni a boldogságot úgy, hogy már megtapasztalta, milyen törékeny is az élet. Nem könnyű döntés a barátságot szerelemre, a barátot társra cserélni, hiszen a szíve épsége a tét…
Vajon győzhet a jövő a visszatartó erő felett? Létezik kiút a múlt fogságából?
Arnold egy félresikerült kapcsolat után egyedül, mégis példaértékűen neveli a fiát, mígnem életébe váratlanul bekopogtat a szerelem. Úgy érzi, kész meghódítani a nőt, aki megsebzett szívén egy életre szóló heget visel, és képes elfogadni, hogy egy másik férfi emlékével kell osztoznia.
De vajon elég erős és kitartó a szerelme, hogy ledöntse a lelkiismeret sziklaszilárd falait?
Mennyire lesz hosszú és rögös az út a boldogság felé?

A Túl hosszú út lapjain két sérült ember lassú, óvatos egymásra találása elevenedik meg. Vajon le tudják győzni az élet rájuk leselkedő veszélyeit? Mennyi fájdalmat képes elviselni az emberi lélek? Mennyi el nem sírt könny lakozik egy összetört szívben?
Ezekre a kérdésekre ad választ a regény, mely méltó folytatása és lezárása elődjének, a nagysikerű Túl kevés időnek.

"...csupán egy icipici, aprócska sarokra vágytam a szívében. Talán idővel csinál nekem benne helyet."

El sem tudom mondani, milyen megtisztelő számomra, hogy megjelenés előtt olvashattam ezt a kötetet. Aki nyomon követi az oldalamat és a bejegyzéseket, az tudja, hogy az első részt mennyire imádtam, mennyi érzelmet megéltem az olvasása közben. Nem volt ez most sem másként. Ha nem kellett volna letennem, hogy a szívem apróra tört darabjait összeszedjem a földről, akkor egy nap alatt elolvastam volna. De hiába szedtem össze magam újra és újra, amikor az utolsó mondathoz értem, és becsuktam az olvasót, zokogott a szívem a gyerekszobában. 

A történet röviden:

Juli története folytatódik. Márk elvesztése továbbra is fájdalmas a számára, azonban Arnold személyében újra bekopogtat a szerelem az ajtaján. Azonban mégsem felhőtlen a boldogsága, mert ismét megtapasztalja a gyász gyötrő érzését. Mindezek mellett kétségei vannak, hogy "joga van-e" újra megnyitni a szívét a boldogság előtt? 

Gondolataim:

Anikó viszonylag kevés szereplőt szólaltat meg a regényeiben, ezért nagyon családias az egész történet. Lélekben ott tudunk lenni Juliékkal, tudunk azonosulni minden rezdülésükkel, érezzük a boldogságukat, és a szívüket mardosó szomorúságot is.

Az olvasás során ugyan az a gondolat újra és újra társamul szegődött. Egy darabokban lévő szív mennyi szenvedést tud még elviselni? Egy lélek mennyi bánatot tud még magába zárni anélkül, hogy feladná? Juli a legerősebb női karakter, akit az eddigi olvasmányaim során megismerhettem. Sorra veszíti el a szeretteit, megtörve bár, de mégis feláll. Erőt merít a csodálatos gyermekeiből, és a barátaiból. Ők, mint egy erőd falai, szilárdan állnak Juli mellett, és támogatják minden élethelyzetben.  

Egy szívet tépő történet igaz barátságról, szeretetről, szerelemről, és reményről, mert hiába túl hosszú az út, a remény soha nem múlhat el, hogy egyszer egymásra találhat két sérült, összetört szív.

Az egész történet nagyon olvasmányos volt, és ahogy az első résznél, itt is egy érzelemvasúton ültem olvasás közben. Egyik oldalon még Rián röhögtem, a másik oldalon pedig már a könnyeimet morzsoltam el remegő kezeimmel. Örömmel olvastam a hétköznapi dolgokat is, például amikor egy szülő táborba küldi a gyerekét. Ez is bizonyítja, hogy a szereplők is mennyire hétköznapiak, Juliék akár a szomszédaink is lehetnének. :) 

Amit külön ki szeretnék emelni, azok a kamaszoknak a személyisége. Tisztelettudóak, vannak céljaik, és mindent megtesznek azért, hogy elérjék azokat. (Annak pedig különösen örülök, hogy nem használnak tini szlenget.)

Talán nem meglepő, hogy a szereplőket egytől egyig nagyon szerettem.

Juli kitartása példaértékű mindenki számára.
Ria őröltsége, és önzetlensége újra eszembe juttatta, hogy egy ilyen barátra mindenkinek szüksége van.
Arnold gyengédsége, és tiszta szíve.. Mit is mondhatnék, teljesen elvarázsolt.

Anikó, nagyon köszönöm Neked, hogy a részese lehettem Juli életének. Sokat tanultam a könyv olvasása közben. Ezeket az ismereteket viszem magammal. 
Ahogy írom ezeket a sorokat, azon gondolkodom, hogy 1-1 motívum mennyire hatással tud lenni az emberre. Biztos vagyok benne, hogy amint kinyílik a kis kertemben az első tulipán, arról Márk fog eszembe jutni. Ha elmegyünk a Balatonra, az első hattyúról pedig Arnold. :)  

Borító:

Gyönyörű. Ashley keze munkáját dicséri ez a fantasztikus borító is. Én imádom, nemcsak a történethez illik, hanem az első kötethez is.

A bejegyzéseket általában azzal zárom, hogy a könyv elolvasását kinek ajánlom. Nos, én ezt a történetet (és természetesen a Túl kevés időt is) Mindenkinek tiszta szívből tudom ajánlani!
Férfiaknak, hogy lássák, egy szerető szívű nő nem vágyik drágaköves ékszerekre, lelke legmélyéről is tud örülni egy csokihattyúnak is.
Azoknak az olvasóknak, akiknek a szíve gyászol, mert Juliból erőt tudnak meríteni.
Barátnőknek, hogy tudjanak annyira őrültek lenni, és annyira élvezni az életüket, mint Ria.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)