Szerző: Bauer Barbara
Cím: A fekete rózsa
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 312
 

Azt ​mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában?

Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.

Andris felmenői – szíjgyártók és borászok – a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is megkóstolta. Lehet, hogy ezért tűnik fel előtte újra meg újra egy fekete márványlap, belevésett nevekkel, köztük azéval, akit mindenkinél jobban szeret?

A háború, az utána következő politikai változások, a kitelepítések a falu és Annus életét is fenekestül felforgatják. Az egyedül maradt lány felköltözik a szőlőhegyre, a Vénemberhez, abban reménykedve, hogy Andris visszatér. Ám szerelme helyett valaki más érkezik, és Annust minden korábbinál nagyobb próbatétel várja. Vajon lesz elég ereje és bátorsága legyőzni a kishitűséget, a reménytelenséget, sőt még a halált is? Megőrizni a szerelmet, megfejteni a fekete rózsa és a Vénember különleges borának a titkát?

"Ha tudod, hogy van miért várni, akkor nincsenek kérdéseid. Akkor a várakozás az életed része lesz, a várakozás egyet jelent vele, mintha ott lenne. De csak ha biztos vagy benne. Ha a zsigereidben érzed."

Nem tudtam miről szól a történet, nem olvastam el a fülszöveget. Csak a címet. A fekete rózsa. Mindig elmosolyodom rajta, ugyanis nagyon kellemes emlékeket idéz bennem. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

Annus Etyeken él a családjával. Alíg 14 éves, amikor kitör a második világháború. Nemcsak az addigi gondtalan gyermekévektől kell búcsút vennie, hanem a testvéreitől, édesapjától, és a szerelmétől is, akik a fronton teljesítenek szolgálatot.

Telnek az évek, a háború egyre több áldozatot követel. A gyász, a nélkülözés senkit nem kímél, családok szakadnak szét. Csak a hit és a remény marad. Annus is ezekbe kapaszkodik, miközben igyekszik tovább élni az életét a szőlők között, a fekete rózsabokor társaságában. Hisz, bízik, és várja haza a szerelmét.

Gondolataim:

A lelkemet is kisírtam ezen a történeten. Az első 40-50 oldal kellemes nosztalgia érzéssel töltött el. A szüreti bál, a felvonulás a szekéren, a zene. Mind-mind a gyerekkorom kellemes emlékei. Nekem ebben részem volt, és szívből sajnálom, hogy ez mára már kiveszett a köztudatból, és nem őrzik ezt a hagyományt.

Gyönyörűen van bemutatva a falusi élet, a tájak, a népszokások, a mindennapi feladatok, ahogy a falusi emberek a levelek rezdüléséből, az állatok viselkedéséből értettek, meg tudták jósolni az időjárást, érezték a közelgő vihart. És mindig pontosan tudták, hogy milyen termés várható. De engem az érintett meg legjobban, hogy a könyv nemcsak megtörtént események alapján lett megírva, hanem konkrétan olyan személyek visszaemlékezéseit olvashattuk, akik valamilyen formában érintettek voltak az akkori eseményekben. Nagypapám mesélt nekem is, de mivel akkor még kicsi voltam, így túl sok mindent nem, csak éppen 1-2 dolgot. A mai napig emlékszem, pedig már eltelt több, mint két évtized. 

Nem mondom, hogy legyen kötelező olvasmány, mert akkor még véletlenül sem venné senki a kezébe a könyvet. De legyen rajta a középiskolák ajánlott olvasmányai között. Mert ez az a könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia. Mert ez az a könyv, ami megmutatja, hogy mennyi érték van körülöttünk, amit észre sem veszünk, megszoktuk, és fel sem tűnik, hogy a mindennapjaink része. Mert ez az a könyv, ami tanít, célt ad, ami emlékeket hív elő, ami miatt szeretnél visszautazni az időben, hogy leülj a kis sámlira, és csak még egy kicsit tudj beszélgetni a nagyszülőkkel, dédszülőkkel. Mert ez az a könyv, ami darabokra töri a szívedet, lelkedet, de segít is összeforrasztani a darabokat. Mert ez az a könyv, ami reményt ad.

Ismét csak azt tudom mondani, hogy Bauer Barbara csodálatosan fogalmaz, egyszerűen gyönyörű, ahogy használja a magyar nyelvet. Képtelenség abbahagyni az olvasást. Személy szerint én igyekszem minél több könyvet elolvasni a szerzőtől. Ezt a történetet is szívből ajánlom mindenkinek. A szerelem, a szeretet és a hit ereje ott van mindenkiben, csak ki kell nyújtani a kezünket, hogy elérjük.

Olvassátok, szeressétek!

Borító:

Annyira csodálatos, egyszerűen öröm ránézni, kézbe venni, közelebbről megszemlélni.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)