Szerző: Donatella Di Pietrantonio
Cím: Halásznegyed
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 224

A ​visszaadott lány folytatása

„Van bennem valami, ami arra késztet másokat, hogy elhagyjanak.”
Az éjszaka legsötétebb órájában Adriana, karjában egy kisbabával, a nővére ajtaján dörömböl.
Ki elől menekül? Tényleg veszélyben van? Kérdéseket és kételyeket, felfordulást és nyugtalanságot hoz magával, hamar észreveszi a nővére házassága mélyén rejlő repedéseket.
Évekkel később az elbeszélő egy francia kisvárosban él, ahonnan váratlanul egy telefonhívás szólítja el.
Végtelennek tűnő éjszakai utazása során emlékezetének zugaiból előhívja saját és húga ifjúságát, szerelmeiket és veszteségeiket, titkaikat és megbánásaikat.
Pescara tengerparti halásznegyedében, ebben a sziklaszilárd törvényekre épülő, mégis befogadó mikrokozmoszban, hol vendégszerető, hol ellenséges emberek között deríti ki, mi történt a húgával, képes-e megbékélni a múltjával.
Donatella Di Pietrantonio A visszaadott lány után egy feszült, bensőséges, sűrű szövésű regénnyel tér vissza, amelynek középpontjában a nővérek közötti ambivalens, de szilárd kapcsolat áll.

"Az emlékezés egyfajta szemrehányás. A megbocsájtás az, amit hiába keresek." 

Nagyon kíváncsi voltam már A visszaadott lány folytatására, köszönöm szépen a Park Könyvkiadónak, hogy elolvashattam a Halásznegyed című könyvet is.

A történet röviden:

Az első könyvhöz hasonlóan, ez a történet is egy visszaemlékezés, utazás a múltban. A főszereplőnk egy francia kisvárosban él, de egy telefonhívás mindent megváltoztat. Azonnal vonatra ül, és az egy napos utazása során feleleveníti a múlt egy részletét:

Adriana, karján egy kisfiúval dörömböl a nővére ajtaján, aki a férjével lakik egy kis lakásban. Retteg, menekül, de az okokról nem beszél. A Halásznegyedben élt, ahol mindenki egy közösség, egy nagy család tagja. Senki nem árulja el a másikat. A történet során megtudjuk, hogy felnőttként hogy boldogulnak a lányok, milyen terveik, céljaik vannak, és mit értek el eddig.

Gondolataim:

Érdekes volt olvasni, hogy az egy családból származó testvérek (akik, mint tudjuk más neveltetést kaptak) mennyire eltérő életvitelt folytatnak. Viszik magukkal a családi mintát, és közel a 30-hoz sem tudják, és talán nem is akarják levetkőzni a gyermekkori szokásokat. Mindkét lánynak küzdenie kell az élet egyes területein, hogy sikereket könyvelhessenek el.

Nem tudom eldönteni, hogy az első rész tetszett-e a jobban, vagy ez a mostani. A főszereplőink ugyan azok, de más-más élethelyzetet mutat be a történet. Nem volt egyszerű olvasni, mert bár elég rövid könyvről szól, de a témája olyan erős, hogy emiatt nem lehet csak úgy ledarálni egy nap alatt. Legalábbis én rászántam az időt, hogy minden mondatot gondosan elolvassak, átgondoljak, elemezzek.

A könyv egy telefonhívással kezdődik, de a történet végéig nem derül ki, hogy miről is szólt az a bizonyos hívás, csak annyit tudunk, hogy valami történt. Ez a feszültség, ami oldalról oldalra elkísér minket a történet során, szinte már a bőrünk alá férkőzik. Közben pedig megismerjük a lányok életét, szerelmeit, döntéseik következményeit. Izgalmas volt végigkövetni a főszereplőink életét. De számomra mégis az volt a legmeghatározóbb élmény, a legpozitívabb dolog, hogy bár nem egészen együtt nevelkedtek a lányok, mégis egy olyan erős kötelék fűzte őket egymáshoz, amelyik gyakorlatilag elszakíthatatlan. Hiába más az útjuk, más életvitelt folytatnak, mégis mindig visszatalálnak egymáshoz. Vitatkoznak, dühösek egymásra, szavakkal bántják egymást, de mégis ők szinte egyek, egy test, egy lélek.

Amit nagyon sajnálok, hogy olyan gyorsan véget ért a történet. Szívesen olvasnék egy részt, ami Adriana szemszögéből írja le az eseményeket. Mert ki más tudna választ adni a felmerült kérdésekre, ha nem az érintett?

A halásznegyedben játszódó jelenetek voltak számomra a legmegrázóbbak. Abban a közösségben valóban mindenki egy család. Ha bajban vagy, mögötted állnak, azonban ha hibázol, akkor magadra maradsz. Ha oda valaki bekerül, akkor az az ott élők támogatását élvezi. Viszont ha hátat fordít a közösségnek, akkor hátat fordít az egész addigi életének, mert ha bármi történik, akkor senki nem lát semmit, és senki nem hall semmit.

Ismét egy nagyon erős lélektani történetet kaptam, amit szívvel ajánlok mindenkinek. 

Borító:

A borítót nem értettem, amikor megjelent a kötet. Valóban végig kellett olvasni a könyvet, hogy értelmet nyerjen.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)