Szerző: Kristin Hannah
Cím: Fülemüle
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 544

Franciaország, ​1939
Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.
Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal, aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért.

Kristin Hannah érzékenyen tárja elénk hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története, akiket tapasztalataik, ideáljaik, vérmérsékletük és körülményeik elválasztanak egymástól, és mindketten saját veszélyes útjukon indulnak el a túlélés, a szerelem és a szabadság felé a németek által megszállt, háborútól szétszabdalt Franciaországban. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt.

"A szeretetnek erősebbnek kell lennie, mint a gyűlöletnek, különben nem létezik jövő a számunkra." 

Őszinte leszek, amíg nem találkoztam ezzel a könyvvel, addig nem ismertem sem az írónőt, sem a munkásságát. A Fülemüléről sem tudtam semmit. Többször láttam már a weboldalon, mindig megcsodáltam a borítóját, és emlékszem, hogy azt gondoltam, hogy milyen hangulatos, biztos egy kedves kis történetet rejt. Majd amikor újra és újra kereszteztük egymás útját, akkor éreztem, hogy ez nem véletlen. Szóval nem mondanám, hogy én találtam rá a könyvre, inkább ő szólított meg engem. Nagyon szépen köszönöm a Park Könyvkiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

A főszereplőink egy testvérpár, Isabelle és Vianne. Isabelle a lázadó, szabadszájú és harsány 18 éves, akit sorra tanácsolnak el az iskolákból, és Vianne a nyugodt, csendes természet, aki egy kis faluban él a férjével és a lányával. Vianne nem hisz abban, hogy Franciaország eleshet a háborúban, azonban amikor a férjének megérkezik a behívója, akkor kénytelen elfogadni a tényt, hogy a nácik megszállhatják az országot. Ezzel együtt Vianne házát is, így muszáj megosztania egy szobát az ellenséggel. A mindennapjaik félelemben, éhségben, és nélkülözésben telnek. Az idő előrehaladtával meg kell küzdeniük nemcsak a testi, hanem a lelki fájdalommal is, és viselniük kell a tetteik következményét.

A két testvér vérmérséklete teljesen különbözik, ezért amikor egy német tiszt beköltözik Vianne házába, Isabelle elutazik, így igyekszik megóvni a nővérét és az unokahúgát. Párizsba utazik, ahol csatlakozik az Ellenálláshoz, ezzel segítve az emberek életének megmentését. Mindezt az élete kockáztatásával.

Gondolataim:

Nagyon nehéz szavakba önteni, hogy most milyen érzések kavarognak bennem. Dühös vagyok, és fáj a lelkem egyszerre. Érzelmek sokasága vonult rajtam végig, amíg olvastam a könyvet. A szereplőkkel együtt voltam fent, amikor reméltem egy jobb holnapot, és voltam nagyon mélyen, amikor nem volt más, csak elfogadni a kegyetlen valóságot.

Több száz könyvet elolvastam már életem során.Voltak köztük olyanok, ami után évekig rá sem néztem könyvre, mert annyira elvette a kedvem az olvasástól, és voltak olyanok is, amelyekre a mai napig emlékszem, mert fontos gondolatokat, és tanulnivalót kaptam tőlük. A Fülemüle az életem során elolvasott összes kötetet figyelembe véve az egyik legmeghatározóbb, és legfontosabb olvasmány lett. Gyönyörű, szívet tépő, lelket kiszakító történet a második világháború idejéből.

Nagyon sokáig nem értettem sem a címet, sem a borítót. Egyik sem utalt a világháborúra, vagy a náci megszállásra, leszámítva a háttérben meghúzódó repülőket, és a katonát. Amikor mindez értelmet nyert, akkor bevallom megkönnyeztem.

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is foglalhatnám össze röviden, hogy miről szól ez a kötet. Hogy mi a mondanivalója? Mitől olyan különleges? Hiszen számos olyan könyvvel találkozunk, ami a holokausztot dolgozza fel. Ebben a történetben két nővér az élete kockáztatásával igyekszik segíteni az embereken mindezt szinte a Gestapo és az SS szeme láttára. Ha elkapják őket, az azonnali halállal jár.

A könyv elején nem volt szimpatikus Isabelle. Nem éreztem őszintének a kirohanásait. Kétségbeesetten vágyott arra, hogy valaki szeresse, hogy kötődjön hozzá, ezért ment a saját feje után, és nem érdekelte, hogy kin fog átgázolni. Majd ahogy haladtunk előre a történetben, és szembesültünk azzal a töménytelen mennyiségű borzalommal, amit a franciáknak és a zsidóknak el kellett viselniük, úgy nőtt fel és komolyodott meg Isabelle is, és vált egy olyan nővé, aki mögött a férfiak milliói elbújhatnának. Nap mint nap az életét tette kockára, hogy megmentse egy ismeretlen ember életét. Mindezt önzetlenül, és teljesen természetes módon. Tudta, hogy neki ez a feladata. 

És tudjátok mi jutott újra és újra eszembe róla? Most, 2022-ben még abban sem remélhetsz segítséget, amikor útbaigazítást kérsz egy ismeretlentől az utcán. Ezt sajnos tapasztalatból tudom, ugyanis én pontosan így jártam. 3-ból 3 ember utasította el a segítség kérésemet. Pedig nem gondolom, hogy hajléktalanokra emlékeztetne a külsőm... 

Vianne teljesen eltérő temperamentummal rendelkezett, mint a húga. Neki értelem szerűen az volt a feladata, hogy észrevétlen maradjon úgy, hogy egy házban lakik az ellenséggel. Hogy lehetőségéhez mérten megadjon mindent a lányának, és életben maradjanak mindketten. Megjárta a poklot, és amikor azt gondolta, hogy rosszabb már nem lehet, akkor a németek minden egyes alkalommal rácáfoltak. Az ő kitartásából és élni akarásából sokat lehet tanulni. Úgy tűnhet, hogy ő nem tesz semmit a helyzet ellen, pedig a háttérben meghúzódva kihasználja a lehetőségeit, és segít ahol tud.

Az egész történet mélyen megérintett. Az utolsó 200 oldalt gyakorlatilag végig könnyeztem, sőt az utolsó 10 oldalnál kétszer is félre kellett tennem a könyvet, mert nem láttam a patakokban folyó könnyeimtől. Nagyon megviselt, és nagyon fájdalmas volt. Még mindig nem tudtam elengedni, és úgy érzem, hogy még sokáig velem fog maradni ez a történet.

Zárásként csak annyit írnék, hogy ha csak egy könyvet olvasol el a témában, akkor ez legyen az.

Borító:

Minden centimétere gyönyörű. Eddig beszélt hozzám, de mér értem amit mond. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)