Szerző: Elly Griffiths
Cím: Átkelők
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 352
Fülszöveg:
A harmincas évei végén járó, egyedülálló igazságügyi régész, dr. Ruth Galloway boldogan él két macskájával Norfolk közelében, egy kietlen, távoli vidéken, amelyet vaskori lakói szentként tiszteltek – nem szárazföld, de nem is tenger igazán. A megszokott, csontok és más ősi tárgyak feltárásával töltött napjai azonban durva véget érnek, amikor egy gyermek csontjai kerülnek elő a tengerpart egy elhagyatott részén. Nelson főfelügyelő Galloway segítségét kéri, mert úgy hiszi, ezek Lucy Downey, egy tíz éve eltűnt kislány maradványai. Elrablója azóta is bizarr levelekkel provokálja a nyomozót, melyek rituális áldozatra, Shakespeare-re és a Bibliára vonatkozó utalásokat tartalmaznak. Aztán eltűnik egy újabb lány, és Nelson ismét levelet kap, pontosan olyat, mint a Lucyval kapcsolatosak.
Ugyanaz a gyilkos lenne? Vagy valaki, aki utánozza őt, és valahogy kötődik a Ruth távoli otthonához közel eső helyszínhez?
"Hajnal előtt legnagyobb a sötétség."
Először a könyv borítója tűnt fel. Nemcsak a színvilága tetszett, hanem a titokzatossága is. Ezért is vártam annyira, hogy megjelenjen ez a kötet. Kíváncsi voltam, hogy mi rejtőzik a borító alatt. Ahogy haladtam a történettel, úgy lett egyre hátborzongatóbb a borító. Köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim a történetről:
Amikor elkezdtem olvasni, akkor egy idő után a Dr. Csont sorozatot láttam benne. Körbelengte ugyan az a titokzatosság, ami a sorozatot. Van egy rendőr, aki az igazságot keresi, és van egy nő, akihez a csontok beszélnek (többek között, mert ugye Ruthnak régészként nem ez a szakterülete). Ketten együtt dolgoznak, ami egy izgalmas, bár feszültséggel teli nyomozáshoz vezet.
Ruth neves régész, és amikor a rendőrség csontokat talál a Szikes-lápon, akkor segítséget kérnek tőle. Meg kell vizsgálnia a csontokat, és megállapítani, hogy mióta vannak a láp fogságában. Nelson nyomozó tíz éve keresi Lucy Downey maradványait. Minden reménye Ruth, és az ő szakértelme. Amikor kiderül, hogy a csontok több ezer évesek, a rendőr nyomozó akkor sem adja fel, a régész szakemberrel közösen kezdik meg felgöngyölíteni Lucy több éve húzódó ügyét. Ruth ismeretei segítenek értelmezni azokat a leveleket, amelyeket Nelson kap. A korábbiakat is és azokat is amelyeket az újabb kislány eltűnése után érkeznek hozzá. Ahogy egyre közelebb kerülnek a megoldáshoz, úgy lesz a nő egyre nagyobb veszélyben. Az izgalommal teli, bár nyugodt ásatások egyre hátborzongatóbbak, és veszélyesebbek lesznek.
A könyv elején a szerző szépen felvezeti az eseményeket, majd lassan, megfontoltan halad előre a történetben. Ahogy közeledünk a végkifejlet felé, úgy nő a belső feszültség, és válik egyre letehetetlenebbé a kötet. Nem mondanám, hogy az események végigsöpörnek a könyvön, inkább oldalról oldalra épülnek fel. Aki egy pörgős thrillerre vágyik az csalódni fog, inkább egy belső feszültséget eredményező kriminek mondanám az Átkelőket.
Tipikusan az a könyv, amikor minden apróságnak fontos jelentése van. Olvasol valamit a történet elején, hirtelen átfut az agyadon, hogy ez most miért fontos, majd azzal a lendülettel el is felejted. Majd a kötet végén értelmet nyernek az apróbb utalások. Ezért is érdemes figyelmesen olvasni, elmerülni a történetben, és nem "átszaladni" rajta.
Griffith írásmódja nekem tetszett, mert megfontolt, nem rohan az eseményekkel, kifejti, de mégsem unatkozik közben az olvasó. Nincsenek benne oldalakon átívelő, mélyenszántó irodalmi körmondatok, a lényegre összpontosítunk, a szerző pedig hagyja nyomozni az olvasót is, amihez Ruth szakértelme a segítség. A régészeti utalásokat tőle ismerjük, miközben az olvasó azonosulhat Nelson nyomozóval. Bevallom, engem azért sikerült egyszer-kétszer félrevezetnie a szerzőnek.
Úgy gondolom, hogy ez a kötet tökéletes felvezetése volt egy sorozatnak. Megkapjuk az alapokat, megismerjük a szereplőket, szert teszünk némi régészeti alapismeretre, kifejezésre, és betekintést nyerhetünk az északi mitológiába is. A tettes kiléte pedig egészen a történet végéig nem derül ki.
Kíváncsian várom a folytatást. :)
Értékelésem: 4,5/5
Kedvenc idézeteim:
"Amit egyszer a Borzongó Homok elnyel, azt a föld nyelte el, és többé nem kerül elő."
"Ez minden szülő rémálma. A legrosszabb, a lehető legrosszabb. Amikor az embernek gyereke lesz, hirtelen a világ egy sokkal rémisztőbb helyé válik. Minden fadarab és kő, minden autó, minden állat, de főleg minden ember hirtelen rettenetes veszélyforrássá válik. Az ember rájön, hogy bármit, bármit megtenne a biztonságukért: lopna, hazudna, ölne, amit csak akar. De néha egész egyszerűen nincs mit tenni. És ez a legnehezebb."
"Nem, nem. A leltáraknak megvan a maguk fontos szerepe, de nem árulják el nekünk, hogy az emberek hogyan éltek, mi volt fontos számukra, mit dicsőítettek. Nem, a legfontosabb dolog az irány volna. Hogy merre néznek a székek. Ez megmutatná a jövő régészeinek, hogy a legfontosabb tárgy a huszonegyedik századi otthonban a sarokban lévő nagy fekete téglalap volt.
A könyvet itt tudjátok megrendelni:
