Szerző: Jacqueline Bublitz
Cím: Meggyilkolt álmok
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 367
Fülszöveg:
Ez nem csak egy újabb történet egy halott lányról.
Amikor a tizennyolcadik születésnapján egy új élet reményében Alice Lee megérkezett New Yorkba, nem volt egyebe, mint hatszáz dollár készpénze és egy lopott fényképezőgépe. Most, egy hónappal később már ő a város legújabb ismeretlen áldozata, aki nem hiányzik senkinek.
Ruby Jones szintén megpróbálja újrakezdeni az életét. Átutazza a fél világot, hogy aztán még magányosabbnak érezze magát. Mindez megváltozik, amikor megtalálja Alice holttestét a Hudson folyó partján.
Ez a letaglózó találkozás elválaszthatatlanul összekapcsolja a két nőt. Ruby – aki próbálja elfelejteni, amit azon a hajnalon látott – rájön, hogy képtelen elengedni Alice-t. Addig nem, amíg életét méltóképpen le nem zárhatja. Csak Ruby képes megoldani annak rejtélyét, hogy ki is volt a lány. Minél jobban beleássa magát az ügybe, Alice annál elevenebbként mutatkozik meg előtte, mintha már-már valóságos lenne a jelenléte…
Jacqueline Bublitz új-zélandi írónő bemutatkozó regénye nem a klasszikus „ki a tettes?” kérdés felől közelít, inkább azt veti fel: „ki volt ő, és mit hagyott hátra?” A válasz azonban meglepő lehet ebben a rendkívül izgalmas írásban, amely egy kegyetlen bűntény felfejtése mellett az emberi kapcsolatok, a traumák és az azokkal való megküzdés kérdéseivel foglalkozik.
"Sosem értettem, miért mondják, hogy az igazság fáj. Nekem mindig úgy tűnt, a hazugságok okoznak fájdalmat."
2022.novemberében az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg Jacqueline Bublitz első regénye, a Meggyilkolt álmok. Már akkor felfigyeltem a kötetre, kíváncsivá tett a fülszöveg. Köszönöm szépen a kiadónak, hogy elolvashattam.
Gondolataim a történetről:
Bevallom, a fülszöveg alapján másra számítottam. A történetnek két főszereplője van, Alice, a 18 éves fiatal lány, és Ruby, a harminchat éves felnőtt nő. Mindketten az eddigi életüket hátrahagyva, nagy tervekkel, a saját életcéljuk, és boldogságuk megtalálása miatt érkeztek New Yorkba. Nem tudnak egymásról egészen addig a napig, amíg Ruby holtan nem találja Alice-t a Hudson folyó partján. Abban a pillanatban változik meg Ruby élete, szinte már a halott lány megszállottjává válik, akiről hetekig ki sem derül, hogy kicsoda. Senki nem keresi, senkinek nem hiányzik. Ruby viszont ismeretlenül is minél többet szeretne megtudni a meggyilkolt lányról.
Nagyon találó lett a könyv címe, ami leginkább akkor nyert értelmet, amikor a történet végére értem. A borító pedig hátborzongató. A színvilágával hívta fel magára a figyelmemet, de minél tovább nézem, annál nyomasztóbb lesz. Mint ahogyan a történet is.
Különleges ez a kötet abból a szempontból, hogy az események narrátora Alice, a meggyilkolt lány. Ő szólítja meg az olvasót, és meséli el a történetét. Ez valóban az ő története. Nem Rubyé, nem a nyomozásé, hanem a halott lányé. Ő közvetíti a gondolatait, de a szemein keresztül látjuk a többi szereplőt is.
Ha egy pörgős, nyomozós krimire vágysz, akkor ez nem a te könyved lesz. Viszont ha egy gyönyörű líraisággal megírt, lélektani történetet szeretnél olvasni, ahol a szereplők lelki világa, gondolatai, vágyai, és álmai kerülnek terítékre, akkor vedd kezedbe a könyvet, és hagyd, hogy magába szippantson.
Nem volt könnyű olvasni. Egyrészt azért, mert nagyon kevés párbeszédet tartalmazott. Leginkább Alice gondolatain keresztül követjük az eseményeket, és ismerjük meg a szereplőket. Másrészt a kötet témája is nyomasztó kissé. A fő mozgatóeleme Alice holttestének megtalálása, de nemcsak azt látjuk, hogy ezt hogy tudja Ruby feldolgozni, mit érez utána, egyáltalán hogy érzi magát. Ahogy a mindennapjainkban, úgy a könyv lapjain is megjelenik a halál, a veszteség, a gyász, az elmúlás. Úgy gondolom tökéletesen bemutatja a Halálklub tagjain keresztül, hogy ezzel a veszteséggel, a gyász feldolgozásával nem vagyunk egyedül, vannak sorstársaink, és együtt, közös erővel tudjuk támogatni egymást.
Ami számomra negatívum, hogy helyenként csapongónak éreztem a történetet. Volt rá példa, hogy vissza kellett lapoznom, mert nem tudtam nyomon követni, hogy most Alice saját gondolatait olvasom, vagy éppen Rubyt látom, Alice szemén keresztül. A végkifejlet pedig nekem túl gyors volt. Nem a nyomozás a hangsúlyos ebben a kötetben, mint ahogy azt korábban írtam is, de ahogy eljutunk a tettes személyéig, az nekem túl gyors volt a regény többi részéhez képest. Rubyt pedig nem nagyon sikerült megkedvelnem.
A szerző nem finomkodik a leírásokkal. Sokszor már tényszerűen közöl dolgokat, legyen az akár nemi erőszak, akár a gyilkosság ténye. Ezért valóban csak annak ajánlom ezt a kötetet, aki nem idegenkedik ezektől a témáktól.
Értékelésem: 4/5
Néhány idézet:
"Ha megint elmegyek, hiányzom majd valakinek?"
"Ha valamit nem tapasztalunk meg, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy vágyunk is arra az élményre."
"Ha nem felejtesz el felfelé nézni, látni fogod, ahogy változik feletted az égbolt, még akkor is, ha egy helyben állsz."
A könyvet itt tudjátok megrendelni:
