Szerző: Linda Winterberg
Cím: A pezsgőgyár 1 - A Herzberg-pincészet újjászületése
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 352

Fülszöveg: 

Wiesbaden, ​1945. szeptember. A második háborúnak vége, a Herzberg-pezsgőgyár pedig súlyos károkat szenvedett. A Herzberg család legidősebb lánya, egyben a pincészet többségi tulajdonosa, Henni élete is romokban hever. Férje eltűnt Oroszországban, és most elhunyt apját is gyászolja. A temetésre megérkezik Henni idősebb húga, Lisbeth, a család fekete báránya, akinek múltja súlyos teherként nehezedik a két nőre, csak a legfiatalabb testvérükért, Billéért érzett felelősségük egyesíti őket. Bille ápolónőként szolgált a fronton, de már régóta nem hallottak felőle, aztán váratlanul mégis hazatér.
A pezsgőgyár minden gondja és terhe Henni vállát nyomja, egy dolgot azonban biztosan tud: nem hagyja, hogy tönkremenjen a családi vállalkozás. Henninek egyetlen esélye van arra, hogy megmentse a pincészetet, és újra beindítsa a zavartalan működését, ehhez pedig mindent kockára kell tennie – az új szerelemre való reményét is.
Linda Winterberg lebilincselő családregény-sorozatot alkotott a Rajna-menti pezsgőpincészet háború utáni időszakáról, amelynek első részét tartja kezében az olvasó.

"Az ember csendben viselte a szenvedést, és próbálta valahogy feldolgozni. Az egyiknek jobban sikerült, a másiknak kevésbé."
 

Most egy kicsit bajban vagyok az ajánló megírásával, mert nem tudom határozottan kijelenteni azt hogy tetszett a könyv. A borító keltette fel az érdeklődésemet, mert ahogy ránéztem, olyan vidámnak hatott, egy kellemes kikapcsolódást ígért. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

A kötet egy év eseményeit öleli fel, 1945.szeptemberétől 1946. októberéig követhetjük nyomon a Herzberg-pincészet sorsát, és a szereplők életét. A világháborúnak vége, a pezsgőgyár jövője kérdéses, ugyanis apjuk halála után a 3 testvérre száll a pincészet. Henni, a legidősebb Herzberg lány örökli a nagyobb részt, és minden erejével azon van, hogy újra fellendítse a családi vállalkozást. Még akkor is, ha olyan dologra kell rábólintania, amit egyetlen porcikája sem kíván.

A borító alapján én egy könnyen olvasható, kellemes, nyugodt kis történetre számítottam, ami csendben sodor magával. Részben meg is kaptam, mert valóban könnyen olvasható, fenntartja az olvasó érdeklődését, egyszerű a nyelvezete, emiatt gyorsan lehet vele haladni. Két nap alatt értem én is a végére. (Itt azért szeretném megjegyezni, hogy a borítón lévő három vidám hölgy kicsit félrevezető).

Amivel én nem tudtam azonosulni, az a három Herzberg lány személyisége. Henni a többségi tulajdonosa a pincészetnek, látszólag mindent megtesz azért, hogy a második világháború okozta károkat helyrehozza, és újra fellendítse a családi vállalkozást, ami a megélhetést biztosítja számukra. Viszont nekem olyan érzésem volt, hogy egy helyben áll. Látszólag áldozatokat hoz, de valójában mégsem.

A két húga pedig a színskála két vége. Bille a csendes legkisebb testvér, aki szó szerint megjárta a poklot, amikor a háborúban teljesített szolgálatot nővérként. A hazatérés után is kísértette az a sok borzalom amit átélt, de nekem nagyon gyors volt az, amikor kijelentették, hogy igen, jobban van. A legkevésbé sem volt jól, és nekem hiányzott az a fajta törődés, vagy gondoskodás, amit elvártam volna a családjától.

Lisbeth a középső lány, a család fekete báránya. Ő keresi a helyét, de nem találja, nem tartozik sehová. Számomra minden döntése, vagy cselekedete egy kétségbeesett lány segélykiáltása volt, aki szintén csak egy kis törődésre vágyik már születése óta. Sok rossz dolog szárad az ő lelkén, nem értettem egyet a döntéseivel, de látszott benne az a szerethető személyiség is, amit nagyon mélyen eltemetett magában.

Úgy éreztem, hogy ebben a kötetben nem a pincészet újjászületésén volt a hangsúly. Nyilván nyomon követjük azt is, de inkább egy kétségbeesett próbálkozásnak tűnt az emberek részéről, hogy maguk mögött hagyják a háborút. Láttuk a próbálkozásokat, láttuk, ahogy minden perccel egyre csökken a remény, hogy élve hazatér a szerettük. Láttuk, hogy mit kell nap, mint nap megtenniük a túlélésért. Ami nekem nem tetszett az az éles kontraszt. Amikor az egyik oldalon arról olvasunk, hogy alíg van mit a gyerekek elé tenni az asztalra, a másik oldalon pedig azt, hogy dúskálnak a javakban, és cukrászdát nyitnak a romok között. Nekem ez nem hiteles. 

A másik problémám az LMBTQ szál. Ne értsetek félre, semmi bajom vele, viszont ebbe a könyvbe nem illett. A második világháború éppen véget ért. Egy kis túlzással, de Hitler lemészárolta fél Európát, mert zsidó, és szerinte nekik nincs helye a társadalomban. Viszont a nyíltan meleg partiknak van? Ismétlem, nem az LMBTQ szállal van problémám, hanem azzal, hogy ez nálam nem állja meg a helyét egy olyan könyvben, ami 1945-46-ban játszódik.

Ez a kötet önmagában nem volt az én könyvem. De, mivel ez egy sorozatnak az első része, így bízom abban, hogy ez csak egy kis ízelítő volt, mint egy előszó, ami felvezeti az eseményeket.

Ami számomra még meglepő volt, azok az erotikus tartalmak. Bevallom nem számítottam egy történelmi regényben ennyi pikáns részletre. :)

Adjatok egy esélyt ennek a könyvnek, én kíváncsi vagyok a véleményetekre. 

Értékelésem: 3,5/5

Idézetek a könyvből:

"Minden dolgozót, még a legalacsonyabb beosztásban lévőt is kezelj tisztelettel! A szerkezetben minden fogaskerék fontos, az is, amelyik a szemetet viszi ki."

"Mennyi tragédiát bír ki egyetlen ember?"

"Hogy tudtak a többiek továbblépni, mikor annyian meghaltak? Névtelenek az út szélén, a mezőkön, a városokban. Emberek, akiket valahol hiányoltak, valakik szerettek. Ez nem megy. Hogyhogy egyszerűen csak tovább forog a világ, mintha mi sem történt volna? Talán azért, mert a sötétség ellenére valahol odakint még van remény."

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

A pezsgőgyár 1. - A Herzberg-pincészet újjászületése (kossuth.hu)