Szerző: Kylie Brant
Cím: Csinos kis táncoslányok
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 440
Fülszöveg:
A múlt nem ereszt.
Évekkel ezelőtt, Saxon Falls városából eltűnt egy fiatal lány, Kelsey Willard, akit azóta halottnak hisznek. A tragédia sajgó űrt hagyott a lány családjában: az anyja gyógyszerekkel próbálja tompítani a fájdalmat, az apját lassan legyűrik a titkos démonai, mindeközben a húga szeretné végre maga mögött hagyni a múltat. De most egy újabb lány tűnt el a környékről. Az eset feltépi a Willard-család sebeit, visszarántja őket a múltba, és olyan események láncolatát indítja el, amire egyikük sincs felkészülve.
Mark Foster különleges ügynök kísérteties párhuzamokat fedez fel a két lány elrablásának körülményei között, így esélyt kap arra, hogy elfogjon egy sorozatgyilkost. De ehhez fényt kell derítenie a Willard-család féltve őrzött titkaira, és közben rájön, hogy az igazság sötétebb lehet, mint valaha képzelte volna. Ahhoz, hogy megtalálja az újonnan elrabolt lányt, előbb meg kell oldania egy régi rejtélyt: Kelsey Willardét.
Élve vagy holtan, a lány az egyetlen reménye, hogy megoldja az ügyet.
Hátborzongató thriller a balett-táncosok világából.
"(...) Nem számít, hogy néha mennyire rossznak tűnik minden, ugyanis mindig lehet rosszabb."
Emlékeim szerint néhány hónapja vásároltam meg ezt a könyvet, és most Könyvelem Csaba #rettegŐsz kihívásának harmadik pontjához választottam. Nagyon szeretem a Könyvmolyképző Kiadó kristály pöttyös sorozatát, ezért biztos voltam abban, hogy most sem fog csalódást okozni ez a választásom.
Gondolataim a történetről:
Már az első oldaltól rabul ejtett a történet, ami nemcsak izgalmas volt, hanem feszültséggel, és titkokkal teli. Olvasás közben ébredtem rá arra, hogy sokkal több thrillert kellene kézbe vennem. Szeretem ezt a zsánert, mert amellett, hogy hátborzongató, és sok helyen szinte tapintani lehet a feszültséget, de az agyamat is megdolgoztatja. Most pedig pontosan erre volt szükségem. Együtt nyomoztam Foster ügynökkel a sorozatgyilkos után.
Hét évvel ezelőtt eltűnt egy fiatal lány, Kelsey Willard, akinek azóta sem bukkantak a nyomára. A családja évek óta bizonytalanságban él. Amikor egy újabb lány eltűnik, akkor a nyomozással újra felszakítják a Willard család sebeit. Whitney ugyanis elköveti azt a hibát, amiért súlyos árat kell fizetnie. A szülei tiltása ellenére kiszökik a szobájából, hogy találkozzon egy fiúval, akivel egy ideje üzengetnek egymásnak. A találkozó viszont nem úgy alakul, ahogy a lány elképzelte. Egy sötét szobában ébred leláncolva, aminek a nagy részét egy színpad foglalja el.
Foster ügynök azon dolgozik, hogy kiderítse a sorozatgyilkos kilétét, és megtalálja a lányokat. Miután rájön, hogy a eltűnésüknek lehet azonos pontja, még mélyebbre ássa bele magát az évekkel ezelőtti ügybe is.
Az események egy szálon futnak, azonban több nézőponton keresztül lehetünk tanúi. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre brutálisabbá, és úgy emelkedik az olvasóban is a belső feszültség. Egy összetett történet volt, mert nemcsak Whitney eltűnése borzolja a kedélyeket, hanem a megtalálásáért folyó küzdelem során fokozatosan megtudjuk mi történt hét évvel korábban a Willard családban, mi vezetett Kelsey eltűnéséhez, és hogy pontosan mi is történt vele.
A könyv felépítése tetszett, fokozatosan ismerjük meg a szereplőket, göngyölítjük fel a múltat, és nyomozunk a jelenben. Könnyen olvasható a kötet, gyorsan lehet vele haladni, és egészen a végéig rejtve marad a sorozatgyilkos kiléte. Ami engem személy szerint meglepett, soha nem találtam volna ki.
A szerző több fontos témával is foglalkozik a történetben. Többek között az online világ veszélyeire hívja fel a figyelmet. Hiába egy megnyerő fotó, kifinomult stílus, mégsem tudhatod biztosan, hogy kivel beszélsz, kinek árulsz el magadról fontos dolgokat. A másik téma, ami a történet egyik fontos mozgatóeleme, a gyász feldolgozása, annak különböző lépései. Mert gyászolhatjuk az elhunyt szerettünket is, illetve gyászolhatjuk a bizonytalanságot is. Melyik a fájóbb? Tudni a biztosat, vagy bizonytalanságban élni?
Viszont mégsem vagyok maradéktalanul elégedett ezzel a történettel, ugyanis éreztem benne hiányosságokat. A vége nagyon hamar le lett zárva, maradtak megválaszolatlan és tisztázatlan kérdések, sőt nekem kicsit összecsapottnak tűnt. Mintha a szerző kifogyott volna a lendületből. A nyomozás során pedig elvarratlan szálakat hagytunk magunk mögött. Elindultunk egy úton, de nem értünk a végére. Ennek fényében viszont nem értem, hogy miért szentelt neki az író ilyen sok figyelmet. Nem éreztem úgy, hogy előremozdította volna a nyomozást. Mondjuk ezt néhány szereplőről is elmondhatom..
Ezt leszámítva nekem nagyon tetszett ez a könyv, végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Sokszor volt dühítő, hátborzongató, és néha reményt keltő is. A női pszicho-thriller rajongóinak ajánlom szeretettel.
Értékelésem: 4/5
Idézetek a könyvből:
"Egyébként is, mi számítana normális viselkedésnek, mikor az ember élete legnagyobb tragédiájával szembesül? Ki szabja ezt meg? Azok az emberek, akik sosem éltek át ilyet?"
"Lehet-e rosszabb a tudás, a bizonytalanságnál?"
"Ha valami lezárul, az nem gyógyulást jelent. Inkább azt, hogy az embernek elveszik az utolsó, megmaradt indokát is arra, hogy életben akarjon maradni."
A könyvet innen tudjátok beszerezni:
