Szerző: Elly Griffiths
Cím: A Janus-kő
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 382
Fülszöveg:
Norwichban egy gyerek csontjait találják meg a munkások egy lebontásra ítélt nagy, régi ház ajtónyílása alatt, és a maradványok vizsgálatára Ruth Galloway régészt kérik fel, aki a legutóbbi ilyen eseténél majdnem maga is áldozattá vált. Vajon római kori rituális áldozatról van szó, vagy a gyilkos még közöttünk járhat?
Ruth és Harry Nelson nyomozó ezt szeretné kideríteni – mihamarabb. Amikor rájönnek, hogy a ház egykor gyermekotthon volt, felkutatják azt a katolikus papot, aki vezette annak idején. Hennessey atyától megtudják, hogy negyven évvel azelőtt két gyermek tűnt el az otthonból – egy fiú és egy lány. Soha nem találták meg őket. Miután a szénizotópos kormeghatározás kimutatja, hogy a gyermek csontjai régebbiek, mint az otthon, és abból a korszakból származnak, amikor a ház magántulajdonban állt, Ruth egyre mélyebbre merül az ügybe. Ahogy a tavasz nyárba fordul, világossá válik, hogy valaki elszántan próbálja megállítani a nyomozását azzal, hogy halálra ijeszti őt és születendő gyermekét.
A Janus-kő lebilincselő folytatása a szerző Átkelők (The Crossing Places) című thrillerének.
"A gonosz nem maradhat örökké rejtve."
Már nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, és nagyon örülök, hogy az első rész után nem kellett sokat várni a folytatásra. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim a történetről:
Nagy lendülettel kezdtem bele az olvasásba, viszont az elején kicsit el is akadtam. Bevallom, nem vagyok túl járatos a mondákban, és a római mitológiában. Nem értettem az összefüggéseket, viszont az ásatás nagyon érdekelt. Úgy döntöttem, hogy 1-2 napig pihentetem, majd újult erővel ismét előveszem a könyvet. A legjobb döntés volt, mert így pontosan azt a hatást váltotta ki, amit vártam tőle. Nagyon szerettem, és csak úgy fogytak az oldalak.
Ásatás folyik egy korábban gyermekotthonként működő épület helyén. Amikor a régészek csontokat találnak, akkor a csontok szakértőjét, Ruth Galloway igazságügyi régész szakértőt kérik fel, hogy állapítsa meg, milyen korból származhatnak a maradványok. Amikor kiderül, hogy negyven évvel korábban a gyermekotthonból eltűnt két gyerek, más irányt vesz a nyomozás. Nemcsak Nelson nyomozó ás egyre mélyebbre az ügyben, hanem Ruth is, azonban van valaki akinek ez egyáltalán nem tetszik, és minden eszközzel igyekszik megállítani a nyomozást.
Ki merem jelenteni, hogy ez a rész jobban tetszett, mint az első. Igaz, hogy nem rágtam tövig a körmömet, nem nézegettem a hátam mögé olvasás közben, sőt, még szokatlan hangokat sem hallottam, mégis izgalmasnak találtam a történetet. A szerző folyamatosan fenn tudta tartani az érdeklődésemet, és hajtott a kíváncsiság, hogy mi történhetett évtizedekkel korábban.
A gyakorlott krimi/thriller fogyasztók szerintem hamar kitalálhatják, hogy ki mozgatja a szálakat. Bevallom én elvéreztem ebben a feladatban, mert értek meglepetések olvasás közben.
A szereplők hozták a tőlük megszokott és elvárt formát. Ruth-on vettem észre a jellemfejlődés jeleit. Az első részben nem volt túl pozitív véleménnyel magáról, mondjuk itt sem annyira, viszont ennél a résznél úgy éreztem, hogy kezdi elfogadni önmagát.
Cathbad a kedvencem a szereplőgárdából. Elképzelem ahogy köpenyben sétálgat, és mosolyognom kell. :) Annyira eltér mindenkitől, olyan különc, mégis annyira beleillik a történetbe. Ő a kakukktojás, mégis kell ebbe a könyvbe. Remélem a folytatásban is feltűnik majd.
Szeretem a szerző írásmódját, mert megvan a lendülete, könnyen olvasható a történet, és nincs benne felesleges oldalkitöltő eszmefuttatás. Mindennek van jelentősége, még ha első pillanatban nem is tűnik úgy.
A thriller rajongóinak ajánlom szeretettel ezt a kötetet és az első részt is.
(*Fizetett partneri együttműködés a Kossuth Kiadóval)
Az első részről írt ajánlómat itt olvashatjátok:
Elly Griffiths: Átkelők - Szavak erdeje (blog.hu)
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
"A szeretet mindig jótékony erő. "
"(...) egy kisbaba mindig áldás, a szeretet mindig áldás."
"Erről szól ez az egész, nemde? Hogy az ember tovább adhassa a mesterséget a fiának. Ez az egyetlen ok, amiért igazán dolgozunk."
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
