Könyvekről őszintén

Szavak erdeje

Szavak erdeje

Hulej Emese: Unoka a Gerbeaud-házból

2023. december 13. - Szavak erdeje

21f900db-bf0c-4ea0-b1be-93d8c3ac93dc.JPEG 

Szerző: Hulej Emese
Cím: Unoka a Gerbeaud-házból / Edith története
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 230

Fülszöveg:

Elischer ​Edith, a legendás cukrász, Gerbeaud Emil unokája jólétben, nagypolgári környezetben, szerető nagycsaládban cseperedett, igazi úrilánynak nevelték. Ám amikor kellett, ez a kicsi és törékeny nő mégis fényesen helytállt: az embert próbáló időkben feltűrte a ruhaujját, és tüzet oltott Budapest ostromának zűrzavarában, segített a legismertebb magyar zsidó családnak a német megszállás után, nyilasokkal hadakozott, és később nem törték meg az ÁVH kihallgatói sem. Kevés híján hat évet töltött a kommunisták börtöneiben, rettenetes körülmények között, elképzelhetetlenül messze kerülve a Gerbeaud fényes termeitől.
A könyvhöz a szerző a Gerbeaud-leszármazottak családi archívumában és számos közgyűjteményben kutatott, többek között az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, ahol periratok, kihallgatási jegyzőkönyvek és ügynöki jelentések is foglalkoznak Elischer Edith-tel és tudós férjével.
Nem elégtétel és nem jóvátétel, de tény: Edith élete vége felé emberi helytállásáért átvehette a francia Becsületrendet. Az ő személyes története egyben család- és cukrászdatörténet is – édes és keserű, mint a huszadik század maga.

 

"Az emberi viselkedés alja, ha valaki a hatalmában tartott emberrel kegyetlenkedik."

Ez a könyv nagyon elbújt a friss megjelenések között. Ha nem hívják fel rá a figyelmemet, valószínűleg nem is tudtam volna róla. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim:

Szerintem nincs olyan ember az országban, aki ne hallott volna a Gerbeaud cukrászdáról. Szerintem én már milliószor elmentem előtte, meg is álltam megcsodálni, de valahogy soha nem alakult úgy, hogy be is tértem volna egy kávéra, vagy akár egy szelet sütire. De talán majd hamarosan. :)

Nagyon szeretek igaz történetek alapján íródott könyveket, illetve életrajzokat olvasni, mert sok olyan érdekességet, információt megtudhatunk belőlük, amelyekről eddig nem hallottunk, vagy csak részinformációk jutottak el hozzánk. Ilyen volt ez a kötet is. Tudtam, hogy létezett egy Gerbeaud Emil, de eddig nem mélyedtem el abban, hogy kit is rejt ez a név a neves cukrászon és cégtulajdonoson kívül. A családjáról pedig végképp semmit nem tudtam. Ezért nagy örömmel és kíváncsisággal vetettem bele magam az olvasásba, és nem győztem csodálkozni. Nagyon sok mindent megtudunk a Gerbeaud családról, a gyerekekről, és ahogy a címből is kiderül, az unokákról, leginkább Edithről. És persze az is kiderül a történetből, hogy a családnak milyen kötődése van a mindenki által ismert, és sokak által kedvelt süteményhez, a zserbóhoz.

A kötet egy része valóban Edith életéről, és a háború idején átélt megpróbáltatásairól, bebörtönzéséről szól, viszont a kötet másik felében a szülőkről, nagyszülőkről, és a Gerbeaud-dinasztia felemelkedéséről olvashatunk. A háborús évek azonban sem a családot sem a cukrászdát nem kímélték, amiről szintén sok mindent megtudhatunk.

A könyv nagyon olvasmányos volt, Hulaj Emese írásmódja lendületes, lényegre törő, informatív, emiatt gyorsan lehet vele haladni. Ami különösen tetszett, hogy a szerző nem akarta szépíteni Edith börtönéveit. Kendőzetlen őszinteséggel olvashatunk a körülményekről, az átélt megaláztatásról. De nem csak a borzalmakról emlékezünk meg, hanem arról az őszinte, és sírig tartó szerelemről is, ami Edith, és a férje Tibor között volt. Bármi történt is, ketten együtt, egymásért bármit megtettek. Pedig őket sem kímélték a háborús évek. És ha belegondolunk, milyen kevés ilyen házasság van a mi korunkban. 

Én őszintén megkedveltem Edith személyiségét. Mondhatják sokan, hogy a neveltetésének köszönhetően vált egy erős, és a "jég hátán is megélő" nővé, viszont én úgy gondolom, hogy a nevelése, neveltetése, és a neve az csak egy kis része volt. Akaratos, szigorú, de emberséges és dolgozni szerető nő volt, akit nem lehetett sem átverni, sem megtörni. Még egy háborúnak sem. A legsötétebb szobából is mindig megtalálta a kiutat, és hű tudott maradni önmagához, a családjához, a gyökereihez.

Azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik érdeklődnek a Gerbeaud-dinasztia virágkora, és a család megpróbáltatásai iránt. A könyv különlegességét pedig a benne megtalálható képek alkotják, amelyek a család magánarchívumából származnak. Nagyon szerettem nézegetni őket. Ami nekem egy kicsit zavaró volt, hogy az oldal legalján egy fél mondat után több oldalnyi képanyagot kapunk, majd 15-16 oldallal később folytatódik a korábban félbehagyott mondat. Én személy szerint két fejezet között helyeztem volna el a fotókat, hogy ne akassza meg az olvasást. De ezt leszámítva nagyon szerettem olvasni a könyvet, érdekes volt, és sok mindent megtudhattunk a családról.

Értékelésem: 5/4,5

Idézetek a könyvből:

"Minden család életének van aranykora. Amikor már mindenki megszületett, de még senki nem halt meg."

"Tudja valaki, hol lakik az emberben a bátorság? Ezzel születünk, vagy kifejlődik valahogy időközben? Elischer Edith bátorsága egészen rendkívüli, és megmagyarázni sem igen lehet."

"Akik úgy tartják, félelem csak rossz lelkiismeret talaján teremhet, nagyot tévednek, vagy nem éltek diktatúrában."

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Hulej Emese Unoka a Gerbeaud-házból Edith története könyv (jaffa.hu)

 

Velenczey Dávid: Az anyai szív

c0f03afc-3f40-4b93-9a50-69aac7591708.jpg

Szerző: Velenczey Dávid
Cím: Az anyai szív
Kiadó: Semper Paratus Kft
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 226

Fülszöveg:

Anya ​és fia között különleges a kapcsolat. Ha nem tudnának beszélni, akkor is megértenék egymást: a pillantásokból, egy kósza mozdulatból, a test rezdüléseiből. Harmonikus, idilli helyzet az övék, amit nem lehet feldúlni, semmissé tenni. Még akkor sem, ha az élet közbeszól. Ez a szeretet oly mély, oly erős, hogy azt még a távolság sem csorbíthatja. Sem egy háború, sem a félelem, sem a szűnni nem akaró aggódás.

A két főszereplő, Réthy János és édesanyja az I. világháború poklában találja magát. A fiút besorozzák, és a galíciai front közepére vezénylik, minden további napját halálos veszélyben tölti éhezésben és fagyban.
A családja pedig retteg. Retteg, hogy a postás mikor hoz nekik hírt a fiúról, és az a hír vajon miről szól majd. Életről vagy halálról? Reményről vagy elmúlásról?

A regény nem várt események sorát meséli el, melyek alapját igaz történet adja. Bemutatja a háború borzalmait, az otthon maradottak kínjait, de leginkább azt, hogy egy anya még arra is képes, hogy a fia után menjen a frontra. Nem ismer lehetetlent. Mindennel és mindenkivel szemben eléri a célját. Félelmet nem ismerve egy olyan korban, amikor az egész világon gyűlölet tombol.
Egy anya szeretete a világ ellen.

Bámulatos az anyai szív, amikor nagyot dobban.

 

"Az észérvek semmit sem érnek egy anyai szív ellen." 

Melyik anyát ne szólítaná meg ennek a gyönyörű könyvnek a borítója, és a címe? Amikor a szerző megkeresett, hogy elolvasnám-e az első kötetét, egy percig nem haboztam, hogy igent mondjak-e. Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt.

Gondolataim:

Nehezen találom a szavakat. Az már a fülszövegből sejthető, hogy nem egy könnyű olvasmányt tart a kezében az olvasó. Olvastam már háborús történeteket, de mind közül ez volt a legmegrázóbb. Nemcsak azért, mert a fronton történt eseményeket követjük nyomon, hanem mert megismerjük azt az oldalt is, hogy egy anya mit érez, amikor el kell engednie a gyermeke kezét, mert háborúba szólítják.

Az 1900-as évek elején járunk, a kötet főszereplői a Réthy család. Boldog házasságban élő szülők, akik szeretettel nevelik 5 gyermeküket. A legidősebb, Feri egy gyermekkori baleset következtében nem hadköteles, azonban öccse, Jancsi igen. Őt elszakítja a háború a családjától, a fronton kell szolgálatot teljesítenie. Útravalónak talán a legbölcsebb tanácsot kapja:

                                             "Maradj ember! Én csak ezt kívánom: maradj ember!".

Ő pedig minden egyes nap, hóban, fagyban, éhezéssel töltött napokon is csak erre törekszik. A családja pedig minden napját rettegésben éli, hogy mikor hoz a postás egy olyan levelet, ami romba dönti az életüket.

Rettenetesen megrázó volt ez a kötet, Jancsi édesapjának az útravalóként adott tanácsát azóta is hallom. Bármi történjen, a fia maradjon ember. Mióta befejeztem a könyvet, azóta is ezen gondolkodom. Szétnézek akár az utcán, akár tömegközlekedésen, és azon jár az eszem, hogy ezt a két szót mennyi embernek lehetne tanácsként adni most, 2023-ban. Mennyi mindent tanulhatunk mi a Réthy családtól, mind a szülők egymás iránt érzett tiszteletéről, szeretetéről, és a gyerekektől, akik látva a szerető családjukat dolgos, illedelmes gyerekek, majd fiatal felnőttek lesznek. Az előttük lévő példát követik.

Nem merek, és nem is tudok belegondolni, hogy Jancsi anyja mit élhetett át, amikor a háborúba engedte a fiát tudva azt, hogy lehet akkor látja utoljára. Mit élhet át egy anya ilyenkor? Le lehet egyáltalán szavakkal írni? Nos bevallom, én nem tudnám ezt az érzést szavakba önteni, azonban Velenczey Dávid gyönyörű szóhasználattal, lelket simogató líraisággal megtette. Papírra vetette azt, amit én nem tudnék, pedig bennem is anyai szív dobog. Egy anyai szív soha nem szűnik meg szeretni a gyermekét. Egy anya van ott a gyermeke első lélegzetvételénél, az első sírásnál, az első lépéseknél, az első sikernél, és az első kudarcnál. Hiába nő fel a gyerek, egy anyának mindig az ő imádott kicsi gyermeke marad, akiért a nap minden percében aggódik, és élete minden pillanatában szereti. Még egy háború sem tarthatja vissza, ha eldönti, hogy a frontra is a fia után megy.

Már a könyv elején gombóc volt a torkomban, de a felétől teljesen összetörtem. Többször le kellett tennem a könyvet, mert zokogtam. Még most is könny gyűlik a szememben, nehéz szavakba önteni amit érzek, és gondolok. 

A szerző írói stílusa lenyűgöző. Olyan szépen, és szeretettel használja a magyar nyelvet, mint kevesen. Minden sora egy élmény volt, az ember lelkét simogatja.

Őszinte hálával tartozom Dávidnak, hogy olvashattam ezt a kötetet. Bízom benne, hogy nekem is sikerül a fiam kezét úgy elengedni, hogy tudom, a számára kijelölt úton, ember tud maradni!

Köszönöm, Dávid!

Az első világháborús családregények kedvelőinek szívből, és szeretettel ajánlom Az anyai szív című könyvet. A témában nekem a legnagyobb kedvenc lett!


Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Akinek már nem élnek a szülei, a világ árvája lesz, megszűnik gyereknek lenni."

"Amit a természet simogatóan ápolt száz éven keresztül, azt az ember másodpercek alatt tette semmivé."

"Csak az igen, vagy a nem számít egyenesnek. A talán egy kapcsolatban hamis, és hosszú távon tönkretesz mindent és mindenkit." 


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

https://www.libri.hu/konyv/az-anyai-sziv.html 

Erin Sterling: Ex Hex – Csiribú, szerelem!

8a384c33-6437-45cc-982c-3289aae0f4c4.jpg

Szerző: Erin Sterling
Cím: Ex Hex – Csiribú, szerelem!
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 352

Fülszöveg:

Kilenc ​évvel ezelőtt Vivienne Jones úgy gyógyította összetört szívét, mint bármely fiatal boszorkány: vodka, sírós zene, habfürdő… és átok a szörnyű exbarátra. Vivi persze tudta, hogy nem lenne szabad erre használnia a varázserejét, de egy „gyümölcsös széna” illatgyertya igazán nem okozhat nagyobb galibát, mint hogy a pasi frizurája egy-két napig nem engedelmeskedik a fésűnek…
Egészen addig így gondolta, amíg Rhys Penhallow, a város őseinek szívtipró leszármazottja visszatér a Georgia állambeli Graves Glenbe, és jóképűbb, mint valaha.
A látogatás, amelynek célja a város felrázása és a helyi őszi fesztiválon való szereplés, totális katasztrófába torkollik. Rhyst egyik csapás sújtja a másik után, és Vivi rádöbben, hogy az aprócska szerelmi átok mégsem volt olyan ártalmatlan.
Graves Glent hirtelen megtámadják gyilkos hajlamú felhúzható játékok, egy feldühödött szellem és egy beszélő macska, akinek érdekes mondanivalója van számukra. Vivinek és Rhysnek figyelmen kívül kell hagynia a köztük lévő kémiát, hogy együtt dolgozhassanak a város megmentésén, és megtalálják a módját, hogy megtörjék a szakítási átkot, mielőtt túl késő lenne.

 

"Szerencsétlen dolog, hogy a mágia a sötét helyeken lakozik." 

Annyit savazták ezt a könyvet, hogy kicsit félve kezdtem el olvasni. Majd ahogy haladtam a történettel, bevallom nem igazán értettem, hogy miért is volt ez a kötet ennyire lehúzva. Én már nagyon vártam a megjelenését, és amikor megérkezett, nem győztem csodálni. Az első élfestett könyvem, biztos, hogy előkelő helyet kap majd a polcomon. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak ezt a gyönyörű recenziós példányt.

Gondolataim:

Nem mondom, hogy imádtam, de nagyon jól szórakoztam rajta. Többször előfordult, hogy hangosan felnevettem. 

A főszereplőnk Vivienne, aki némi alkoholos befolyásoltság alatt átkot szór a pasira, aki összetörte a szívét. Kilenc évvel később, amikor Rhys visszatér a faluba, Vivi legnagyobb sajnálatára az átok nem hatott. Legalábbis első ránézésre. A pasi dögösebb, mint valaha, és még a haja is tökéletesen áll. Rhys feladata nemcsak az, hogy tiszteletét tegye az Alapítók napján, hanem hogy megerősítse az energiavonalakat is. A varázslat azonban egy kissé félre sikerül, és elszabadul a mágia. Egy kiszabadult szellem, beszélő macska, és "vérszomjas" játékok támadása után Vivi kezdi gyanítani, hogy a kilenc évvel korábbi, a szerelmi bánatában kiszórt átok nem is olyan ártatlan, mint ahogy gondolta. A cél, hogy minél hamarabb helyrehozzák a zűrzavart, mielőtt valakinek komoly baja esik. 

Nem volt ez a történet olyan rossz, mint amiket olvastam, illetve hallottam róla. Nem vártam tőle világmegváltó gondolatokat, mély mondanivalót, ezért nem is csalódtam. Egy szórakoztató, gyorsan olvasható boszorkányos könyvet vártam, és azt is kaptam. Szóval én személy szerint abszolút nem csalódtam. 

A szereplők szerethetőek voltak, kivéve persze Rhys apját. Nem kapott túl nagy szerepet a történetben, lényegében csak jött, beszólt, és ment is tovább. Őt nagyon nem kedveltem. Viszont kompenzálásként ott volt Gwyn, aki szintén beszólt, de ő legalább szórakoztató volt.

Tetszett a történet, lendületes volt, és olvasmányos. Ha nem lettek volna benne erotikus jelenetek, simán olvashatná az érettebb, de fiatalabb korosztály is szerintem. A vége kiszámítható volt, gyakorlatilag már akkor sejtettem, hogy mivel zárul, amikor elkezdtem olvasni, és túljutottam az első néhány oldalon.

A könyv kivitelezése nagyon tetszett, nemcsak az élfestett mivolta végett, hanem a fejezetek elején megjelenő fekete macska illusztráció is odaillő volt. 

Ami bennem kicsit visszás érzéseket keltett az Rhys időnként előforduló szóhasználata. Egy 28-29 éves pasi nem használja a "kedvesem" megszólítást egy korban hozzá illő nőnek. Ezt nem éreztem odaillőnek.

De összességében én nagyon jól szórakoztam ezen a könyvön. Aki egy humoros, könnyen és gyorsan  olvasható fantasyra vágyik, annak ajánlom Erin Sterling - Ex Hex című könyvét.

Értékelésem: 5/4,5

Idézetek a könyvből:

"Majdnem áthajtottál az exbarátodon, és ott hagytad az út szélén, a sárban fekve. Igenis nagy ügyet kell belőle csinálni, te istennő!"

"- Nem tört össze a szíved, hanem dühös voltál. 
- Persze, mert egy nő nem érezheti egyszerre mindkettőt."

"Komolyan, öregem, nem érdekel, maga kinek az apja és milyen menőnek képzeli magát, de ha még egyszer rosszat mond a macskámra, személyesen rúgom le erről a hegyről."


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Ex Hex – Csiribú, szerelem! (éldekorált kiadás) (kossuth.hu)

Susanna Leonard: Dian Fossey

700a214c-61c6-40b9-bf8a-8c8606d8866e.jpg 

Szerző: Susanna Leonard
Cím: Dian Fossey - A hegyi gorillák megmentője
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 448

Fülszöveg:

Kalifornia, 1940. A kis Dian biztos benne: ha nagy lesz, állatokkal akar foglalkozni. Sok-sok évvel később tényleg elutazik Afrikába, hogy a veszélyeztetett hegyi gorillákat kutassa. Állhatatos munkája során a köderdőkben figyelemre méltó eredményt ér el: közvetlen kapcsolatba lép a látszólag félelmetes, azonban félénk állatokkal. Különleges barátság alakul ki köztük, és Dian hamarosan világhírű lesz. Azonban nem csak az állatok lopják be magukat a szívébe: megismerkedik Bobbal, a fotóssal, és fülig szerelmes lesz a házas férfiba.

Ám minél fáradhatatlanabbul küzd Dian a gorillák védelméért, annál több az ellensége, ezért idővel nem csupán a szeretett állatok, de a saját élete is veszélyben forog.

 

"Csak azelől tudsz elfutni, ami üldöz, de ami benned van, az egyszer úgyis elkap." 

Vannak olyan emberek, akik a lelkül mélyén érzik, hogy nem a számukra kijelölt utat járják, és máshol kellene lenniük. Ilyen ember volt Dian Fossey is, akit vonzott Afrika, és a hegyi gorillák. Ez a könyv az ő életét és az orvvadászokkal szembeni harcát dolgozza fel. Nagyon köszönöm a Kossuth Kiadónak, hogy elolvashattam.

Gondolataim:

Egy regényes formában megírt életrajzi könyvet tart a kezében az olvasó. Aki hallott, vagy olvasott már Dr. Fossey munkásságáról, az nem fog meglepődni a könyv végkifejletén. Egészen a gyerekkortól a kutatónő haláláig megismerjük az eseményeket, és az állandó harcot, amit a szeretett gorilláiért tett. 

Tisztelem, és becsülöm azt az erőfeszítést, amit a főemlősökért tett, viszont a személyisége és bizonyos döntései nem voltak szimpatikusak, nagyon távol álltak tőle. Tény, hogy láncdohányos volt, és véleményem szerint kemény alkoholista, viszont ahogy visszautazunk a gyerekkorába, az akkori események talán választ adhatnak a kiváltó okokra.

Dian Fossey nemcsak a hegyi gorillák megmentője volt, hanem természetvédő is. Nem szerette a nyilvánosságot, ő csak elzárva szerette volna tanulmányozni és megvédeni a gorillákat. Tény, hogy az orvvadászok elleni küzdelme, és a túrista paradicsom ellehetetlenítése a gorillák életterén mondhatni sikerrel járt, de ezért súlyos árat fizetett.  

Az afrikai útja előtt mozgássérült gyerekeket gyógyított, viszont ahogy barátnőjének köszönhetően megcsapta Afrika szele, úgy éreztem, hogy elhatalmasodott rajta az őrület. Bármi is történt vele, az alkoholhoz nyúlt. Ezzel én abszolút nem tudtam azonosulni. Ahogy haladtunk előre az eseményekben, úgy vált egyre unszimpatikusabbá a személye. Arrogáns lett, öntörvényű és egyre agresszívabb. A lelki állapotán a szerelmi csalódása sem segített, de a gyermekkori traumákat sem sikerült feldolgoznia.

Nagyon szerettem olvasni azokat a részeket, ahogy kapcsolatot alakít ki a gorillákkal, és egyre közelebb kerül hozzájuk. Viszont úgy éreztem, hogy a gyerekkori részek túl voltak írva. Abból egy kicsit kevesebbet el tudtam volna viselni, és többet szerettem volna olvasni Digitről, a kedvenc gorillájáról.

A könyv különlegességét képezi, hogy a kötet elején listába van szedve azon személyek névsora, akik szerepet játszottak a kutatónő életében, valamint a könyv végén egy időrend, amiben a születésétől a haláláig fel vannak sorolva az életében bekövetkezett fontosabb események. Akit érdekel Dian Fossey munkássága, annak ajánlom ezt a könyvet.

Értékelésem: 5/4

Idézetek a könyvből:

"Mindenki azzal a fegyverrel harcol, ami kéznél van, ugyebár."

"A sértett lélek sértegetni akar."

"Igaz lenne? Az idő nem múlik, az idő rohan."


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Dian Fossey – A hegyi gorillák megmentője (kossuth.hu)

Bakos Péter: Elégtétel

 b1b307e4-4aef-41b7-9bc2-e9bec4f1e88b.jpg

Szerző: Bakos Péter
Cím: Elégtétel
Kiadó: Book Dreams Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 218
 

Fülszöveg:

Az élet vajon ott és akkor ér véget, mikor elveszítjük azt, aki az egyik legfontosabb, és akit a legjobban szerettünk?

A bosszú hajszája kegyetlenül pörgeti az embereket, és olykor önmagukat is elveszítik azok, akik utána szomjaznak.

Jack határozott célkitűzéssel élt, kész volt mindent megtenni, hogy bosszút álljon az őt ért tragédia miatt, amíg nem találkozott Jess-szel. A lány megváltoztatott mindent, és Jack élete bonyolultabbá vált, mint valaha.

Felül lehet kerekedni a bosszún? Jacknek lehetősége van arra, hogy megmentse önmagát a pusztító szenvedélytől? És vajon az érzelem és a bosszú között létezik összefonódás, ahol az áldozat elkövetővé válik, az elkövető pedig áldozattá?

Ebben a lebilincselő és titokzatos történetben a bosszú és a múlt rejtélyei olyan szálakká fonódnak, amelyeket nehéz szétválasztani. Jack és Jess a titkok hálójában rekednek, és egyetlen kérdés marad: képesek túlélni a felbukkanó igazság terhét?

 

"Most család nélkül, vesztenivaló nélkül azért küzd, hogy bosszút álljon. Elégtételt vehessen. Ez élteti, ez motiválja, ez maradt számára...ám utána nem marad majd semmi. Csak az üresség..." 


Péter már a Tudattestekkel megnyert magának, így nem is gondolkodtam azon, hogy elolvassam-e a legújabb könyvét. Nagyon köszönöm a recenziós példányt.

Gondolataim:

Hogy ez mekkora történet volt, te jó ég! Lendületes, izgalmas, olvasmányos, rejtélyes, és még folytathatnám a sort. Senki nem az akinek hisszük, mindenkinek vannak csontvázai a szekrényben, és mindenki féltve őrzi a titkait. Meglepetésként ért a történet, de ez kellemes meglepetés volt. (Miután feldolgoztam, hogy ez nem a Tudattestek folytatása. :) )

A kötet főszereplője Jack, akit mindenki halottnak hisz. Ő azonban él és virul, és bosszút forral. A nevét szeretné tisztára mosni, és bebizonyítani, hogy a gyilkosságot, amivel vádolják, nem ő követte el. Jess-t testőr őrzi, az esküvőjére készül, de amikor találkozik Jack-kel, elbizonytalanodik. A szívére, vagy az eszére hallgasson? Neki is vannak titkai, hosszú ideje a bosszú hajtja. Az események előrehaladta során azonban kettejük kapcsolata egyre bonyolultabbá válik.

A szerző egy pillanatig sem hagyott unatkozni, minden oldalon történt valami, ami izgalmasabb volt, mint a korábbi események. Egymás után értek az ingerek, szökőárként sodort magával a történet. A szereplőink Oscart érdemelnek az alakításukért, bevallom engem is megvezettek. Néhányukkal kapcsolatban volt egy-két olyan érzésem, hogy valami nem tiszta, voltak gyanús jelek, látszólag oda nem illő cselekedetek, amiket hirtelen nem tudtam hova tenni, de a történet végére minden értelmet nyer, a titkokról lehull a lepel, és megismerhetjük a szereplőink igazi arcát. A vége pedig. Na az instant agyvérzés. Nem hiszem el, hogy vége lett.

Izgalmas krimi, könnyed romantika, lendületes cselekményleírás. Ezek jellemzik leginkább az Elégtételt. Én már nagyon várom a folytatást, mert így egyszerűen nem érhet véget a történet. :)

A szereplőkkel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Nem mondom, hogy lett kedvencem, azt sem, hogy egyet értettem a döntésükkel. A múlt kísérti őket, a bosszú hajtja, és forr bennük az indulat. A gyászuk uralja a mindennapjaikat, és válaszokat akarnak. Viszont Jessnél éreztem azt, hogy rajta nagyon elhatalmasodott a bosszúvágy. A könyv elején nem gondoltam volna, hogy a végkifejlet ennyire nagyot fog ütni.

Nagyon örülök, hogy elolvastam, és bízom benne, hogy nem sokat kell várni a folytatásra. Aki egy lendületes, és akciódús krimire vágyik, annak ajánlom Bakos Péter - Elégtétel című könyvét.

Értékelésem: 5/5

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Bakos Péter - Elégtétel ( ebook ) - BOOK DREAMS KIADÓ - Book Dreams Kiadó webshop

 

"Az egyik pillanatban még gyászolt, míg a másikban már egy új szerelem, új kapcsolat talált rá. Ám ezt egy kívülállónak nehéz felfognia. Az emberek azt várják el másoktól, hogy hosszú évekig gyászoljanak. Talán ez is
lenne a normális, és legbelül még mindig gyászol, de közben tovább is lépett. Új városba költözött, idegen emberek közé, hogy távol legyen innen. Ettől a várostól, az itteni emberektől, emlékektől."

Mörk Leonóra: A Hellinger-Madonna

1f57c9ef-0997-4d09-8696-943600c8b2dc.jpg 

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: A Hellinger-Madonna
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 320

Fülszöveg:

Kata, ​az elegáns pesti galéria művészettörténésze a szakmájában sikeres, a szerelemben kevésbé. Egy fájdalmas csalódást követően úgy dönt, kipróbálja a Hellinger-féle családállítást, ahol bebizonyosodik, magánélete kudarcaira a múltban kell keresnie a magyarázatot. Élményei akkor nyernek értelmet, amikor egy eltűnt családi örökség, egy Madonna-kép után kutatva Németországba utazik és megismerkedik a mű új tulajdonosával. Johannes, a weimari ügyvéd nem hajlandó megválni a képtől, ám meglepő ajánlatot tesz a lánynak. Kata igent mond a férfinak, és közösen igyekeznek felderíteni a festményt övező rejtélyt.
Nyomozómunkájuk az 1500-as évek Wittenbergjébe vezeti őket, ahol egy nap titokzatos fiatal nő érkezik a szász választófejedelem udvari festőjének, Lucas Cranachnak a házába. Matthiast, a festő legkedvesebb növendékét elbűvöli a különös idegen, és amikor a mester megbízza a lány portréjának megfestésével, a fiú olyan üzenetet rejt el a képen, amelyből a figyelmes szemlélő megrázó történetet olvashat ki.
Két fiatal nő, akiket ötszáz év választ el egymástól. De mi köti össze őket?
MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A Hellinger-Madonna az eredetileg 2014-ben megjelent regény bővített, átdolgozott kiadása.

 

"Mindannyian rengeteg szállal kapcsolódunk a múlthoz. (...) Ha nem, akkor ott nagy baj van." 

El sem kezdek olvasni Mörk Leonóra könyvet úgy, hogy ne lenne bekészítve egy komolyzenei válogatás a telefonomon. Nekem már szinte hozzá tartozik a zene az írónő történeteihez. Nem történt ez másképp most sem. Ahogy felcsendültek az első hangok, én is elindultak egy újabb utazásra, nemcsak a jelenben, hanem a múltban is. Nagyon szépen köszönöm Mörk Leonórának és a Jaffa Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim:

A regény első változata 2014-ben jelent meg, de azt én nem olvastam, ezért nincs összehasonlítási alapom, hogy mennyivel másabb a kiegészített történet, mint az eredeti. Viszont ahogy a végére értem, úgy éreztem, hogy így kerek egész. Nem volt hiányérzetem, minden felmerült kérdésemre választ kaptam.

Mindig elcsodálkozom, hogy a jelenünkre, a személyiségünkre mekkora hatással van az őseink múltja. Amikor Kata, a sikeres művészettörténész a csalódással végződött szerelmi kapcsolata után a válaszokat keresi, találkozik a Hellinger féle családállítással, ahol kiderül, hogy a kérdésére a választ a családja múltjában kell keresnie. Egy családi örökség miatt Németországba utazik, ahol a keresett festmény tulajdonosa bár eladni nem szándékozik a képet, de meglepő ajánlattal áll elő. A lány nem hezitál, elfogadja a megbízást, és ahogy rétegről rétegre tisztul meg a kép, úgy nyernek értelmet Kata életében eddig bekövetkezett események is. 

Volt valami meseszerű ebben a történetben. A magyar lány Németországba utazik, és szinte első látásra egymásba szeretnek a jóképű ügyvéddel. Lássuk be, ilyen nem nagyon van a valóságban, de ez olyan jól esett most a lelkemnek. Nem volt a kettejük kapcsolatában felesleges dráma, minden ment a maga útján.

Érdekes volt a családállítás folyamatáról olvasni, bevallom eddig teljesen ismeretlen volt számomra ez a téma. Viszont ahogy évtizedeket visszamentünk az időben, és láttuk, hogy Kata mit kapott örökül a felmenőitől, az egyszerre volt érdekfeszítő és sokkoló. Az élet egy szelete mennyi mindent befolyásol még hosszú évek múltán is. De ahogy olvastam Katat történetét, ki merem jelenteni, hogy az ő személyiségének nem kizárólag az "örökölt múlt" az oka, hanem a volt párja is. Ha valaki folyamatosan csak a negatívot hallja magáról, legyen szó akár vezetésről, akár az érzelmek kimutatásáról, akkor egy idő után elhiszi, és az önbizalomhiány állandó társa lesz a mindennapokban. Véleményem szerint, ahhoz, hogy Kata magára találjon nemcsak a családállításnak volt szerepe, hanem a véget ért kapcsolatának is. A személyiségét pedig ezáltal egyre inkább megkedveltem, mert ő valóban egy talpraesett nő, aki előtt nincsenek lehetetlenek.

A történet bár a jelenben játszódik, mégis az 1500-as években kezdődik egy festővel, egy tanítvánnyal, és egy bájos, ámbár megtört fiatal lánnyal. Bántalmazás, szerelem, csalódás, s az egyik legszörnyűbb titok, ami leginkább jellemzi ezt az időszakot, amikor is megszületik az a bizonyos Madonna festmény, ami 500 évvel később újabb rejtélyekről rántja le a leplet.

Mörk Leonóra lendületes, olvasmányos, és kifinomult írói stílusa most sem okozott csalódást, bevezette az olvasót a festészet, a restaurálás világába, gyönyörű leírásainak köszönhetően megismerhette az olvasó Németország egyes területeit. Mindezek megkoronázásaként pedig a zeneművészet neves alakjai is szerepet kaptak az oldalakon. Informatív, és szerethető történet volt. A két idősíkon játszódó, romantikus történetek kedvelőinek szívből ajánlom ezt a kötetet.

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Szerintem az emberek gyakran nem szándékosan titkolóznak, egyszerűen el akarják felejteni a rosszat, és csak akkor jut eszükbe újra, amikor valamilyen élmény váratlanul felidézi a múltat."

"(...) sz ember akkor szeret valakit igazán, ha vele szabadabbnak érzi magát, mint egyedül."

"Sose felejtsd el kislányom, hogy mindent elvehetnek tőled, csak azt nem, ami a fejedben van!"


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

A Hellinger-Madonna új kiadás - magyar (jaffa.hu)

Bauer Barbara: Vörös posztó

c3c4f84b-dfe2-4452-afc1-5769f63056d2.jpg

Szerző: Bauer Barbara
Cím: Vörös posztó
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 300

Fülszöveg:

Körösi ​Laura háromgyermekes, boldog házasságban élő ötvenes nő. Az élete ugyan izgalmaktól mentes, de talán éppen ezért gondolja úgy, hogy ennél többet nem is kívánhatna magának. Férje sikeres építész, a három fia közül az egyik egyetemre jár, a másik nősülni készül, a harmadik lázadó kamaszévei előtt áll. Laurának nincs más dolga, mint egyengetni a gyerekei útját, és segíteni férje munkáját. Nagy ritkán mégis rátör egy sosem élt élet utáni nosztalgikus vágy. Ilyenkor elmegy a nagyanyjához, és szétnéz a dédnagymama festményei között a padláson.
Laura gyermekkorát a dédnagymamája, nagymamája és édesanyja hármasában töltötte, a három nő hallgatással teli, feszült kapcsolata között egyensúlyozott, miközben fogalma sem volt, mi okozza az örvényt a felszín alatt. Legjobban a dédnagymamájához kötődött, a bohém, ifjúkorában színésznőnek készülő, később minden örömét a festésben kiélő asszonyhoz.
Hosszú évek teltek el, mire Laura teljesítette egykori ígéretét, és a dédnagymama festményeiből kiállítást szervezett. Arra azonban nem számított, hogy minden egyes kép a saját múltjának egy darabja, minden egyes szín egy emléktöredék, a képekhez tartozó elbeszélések pedig lassan kibontakozni engednek egy évtizedekre hallgatásba burkolódzott történetet.
Titkok, elhallgatás. Vajon mi okoz nagyobb lelki terhet: a kíméletes csend, vagy a kimondott, olykor kegyetlen valóság?
Bauer Barbara új regénye a négy asszony történetén keresztül egy generációkon átörökített, mélyen elzárt trauma útját követi végig a tragédia pillanatától a felismerés napjáig, a II. világháború végjátékától napjainkig.

 

 "Sötétben sokkal kevésbé nyomasztó a magány, mint amikor a fényben egyedül ő vet árnyékot."

Amikor megjelenik egy új könyv Bauer Barbarától, akkor én már a fülszöveget sem olvasom el, mert tudom, hogy annak a könyvnek itt a helye a polcomon, és biztos, hogy nagyon fogom szeretni. A Vörös posztó megjelenéséig már szinte számoltam a napokat. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy azonnal a megjelenés után el is küldte nekem.

Gondolataim:

Mint mindig, most is nehezen találom a szavakat. Egy mélyen megrendítő olvasmányt kaptunk ismét az írónőtől, ami tele volt értékes gondolatokkal, napjainkat végigkísérő problémákkal, és egy olyan betegséggel, ami alapjaiban rengeti meg minden ember életét. A szerző írói stílusa annyira kifinomult, és annyira egyedi, hogy ezer közül is fel lehet ismerni. Generációkon átívelő súlyos titok bontakozik ki a lapokon, aminek a hatása még évtizedekkel később is jelen van. 

A jelenből indul a történet, amikor Laura, a háromgyerekes édesanya egy kiállítást szervez imádott dédnagyanyja festményeiből. A képek, a téma, a színek azonban beszélnek. Egy olyan történetet mondanak el, amiről hosszú évek óta mindenki hallgat Laura családjából. Ahogy helyére kerülnek az apró mozaikdarabkák, úgy törik össze, de egyben úgy talál magára Laura.

A képek visszarepítik az olvasót a múltba, így a főszereplővel együtt szembesül a történtekkel, és göngyölíti fel az elhallgatott igazságokat. Ezáltal nemcsak több generáció nő tagjainak a sorsát ismerjük meg, hanem Laurát is, akinek a mindennapjait, és a személyiségét még most is befolyásolja a múltban hozott döntések sorozata.

Ahogy haladunk előre a történetben, és mélyülünk el a múlt eseményeiben, úgy válik egyre inkább az olvasó részévé az a belső feszültség, ami sejtetni engedi, hogy mit is takar a vörös posztó. De amikor ténylegesen értelmet nyer a cím, az sokkoló. Hiába készültünk fel rá valahol mélyen belül.

Érdekes volt olvasni, hogy mekkora hatással van a múlt az ember jelenlegi életére. És itt nem a közelmúltról beszélek, hanem hosszú évtizedekről. Nagyon elgondolkodtató volt mindezt végigkövetni Laura életén keresztül, akinek látszólag tökéletes élete van. Szerető férj, három gyerek, békés otthon. Az ő példája mutatja leginkább, hogy egy rutin orvosi vizsgálta milyen gyorsan tudja romba dönteni az ember életét.

A romantikus szál is megjelenik a történetben, de mire a végére értem, én úgy éreztem, hogy ez volt az utolsó hiányzó darabka, hogy kerek egész legyen ez a történet, viszont mégsem ez volt az eseménysorozatok alapja. A tettek, és a megfelelő időben kimondott mondatok egy idegentől sokszor többet segítenek, mint ha azt egy közeli baráttól, vagy családtagtól kapnánk. Mert a család, a barátok, már a "megszokott" rutin szerint működnek. Már annyira megszoktuk, hogy természetesnek vesszük, a lényünk egy részének. Azonban egy ismeretlen, ha valóban odafigyel ránk, akkor képes a színfalak mögé látni.

Nem csalódtam, pontosan egy olyan mélyen megrendítő, és elgondolkodtató könyvet vártam, mint amilyen a Vörös posztó volt. Mint ahogy minden Bauer Barbara könyvben, itt is éreztem, hogy az írónő segítő keze nyúl felém, és terelget az önismeret útján. 

Szívből ajánlom mindenkinek ezt a gyönyörűen megírt családregényt.


Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Mindenki azért jön a világra, hogy változtasson rajta. Mindenki. Bárhol és bármikor. Bármilyen testtel. Bármilyen családba. És ekkor még mindenki egyetlen érzést ismer. A szeretet érzését. Nem képes mást adni, és ez az egyetlen, amire vágyódik."

"Minden színnek van egy története. Amitől életre kel. Mert történet nélkül nem lenne múltja, múlt nélkül nem lenne miről meséljen, akinek pedig nincs miről mesélnie, az nem is élt. A színek pedig élnek."

"A múlt nem mentség, csak magyarázat."


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Vörös posztó - szépirodalom (jaffa.hu)

Marissa Stapley: Lucky

e93bc1cd-e640-44bf-9ece-6511f54cca5e.jpg 

Szerző: Marissa Stapley
Cím: Lucky
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 320

Fülszöveg:

Mi lenne, ha megnyernéd a lottón a főnyereményt, de nem válthatnád be a szelvényt?

Lucky egy szélhámos lánya, maga is bűnöző. A barátjával együtt elkövetett bűncselekmény után már az új életét tervezi hamis papírokkal, amikor váratlanul teljesen egyedül marad. A barátjának nyoma vész, és az apja segítségére sem számíthat a továbbiakban, akitől elsajátította gyerekkorában a csalás összes fortélyát.

Luckyt szorult helyzetében sem hagyja el a szerencse, ugyanis a lottón milliókat nyer. Ennek azonban nem sokáig örülhet, mert ráébred: ha beváltja a szelvényt, azzal felfedi a hatóságok előtt a személyazonosságát. Miközben igyekszik elkerülni a börtönt, és új tervet szőni a jövőjére vonatkozóan, muszáj szembenéznie a múltjával, mely több titkot rejteget, mint amennyivel képes lenne megbirkózni.

 

"(...) mindenki megérdemel egy második esélyt. Meg egy harmadikat is. Mindenki követ el hibákat. Ha nem bocsátunk meg, egyedül maradunk." 


Amikor először megláttam a könyv borítóját, azt hittem, hogy egy cuki, egy délután elolvasható chick lit történetet rejt. Nos, addig stimmel is, hogy egy délután alatt elolvasható, viszont chick lit-nek éppen nem mondanám. :) Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak, hogy olvashattam.

Gondolataim:

Először is szeretném jelezni, kedves olvasó, hogy a moly.hu-n a könyv adatlapjánál szereplő thriller címkének ne dőlj be. Abszolút semmi köze a történetnek a thrillerhez. De még a krimihez sem nagyon. Ha kategorizálnom kellene, szerintem fél úton van a kalandregény és a krimi között. Viszont pontosan emiatt érzek most egy kis csalódottságot, mert a fülszöveg és a címkék alapján egy durvább történetet vártam.

A főszereplőnk Lucky, az apjával kettesben járják az államokat. Egyik városból a másikba autóznak, lopnak, csalnak, hazudnak. A lány felnőttként szeretne új életet kezdeni a szerelmével, azonban egyik nap arra ébred, hogy a pasi, akiben megbízott, nyom nélkül eltűnik. Hiába hallotta egész életében az apjától, hogy milyen szerencsés, mégsem érzi annak magát, még akkor sem, amikor megnyeri a lottó főnyereményt. Ugyanis ha beváltja a szelvényt, hiába lenne gazdag, fel kell fednie a valódi személyazonosságát, az viszont egyenes út lenne a börtönbe.

Nem mondanám, hogy lerágtam mind a tíz körmömet olvasás közben. Azt már említettem, hogy kicsit csalódott vagyok, mert egy teljesen más történetet vártam, és ez végig bennem volt olvasás során. Viszont ennek ellenére egy lendületes történet volt, kicsi rejtéllyel, megoldandó problémákkal, rég eltemetett titkokkal.

Nagyon kíváncsi voltam a történet végére. Ahhoz, hogy Lucky hozzá tudjon jutni a nyereményéhez, fel kell fednie a valódi kilétét, abban az esetben pedig a rácsok mögött végzi. Érdekelt, hogy hogyan fog dönteni, és úgy éreztem, hogy ennek a döntésnek a súlya viszi a hátán a történetet. Közben nyilván megismerjük a szereplőket, megismerjük az életüket. 

Két idősíkon látjuk az eseményeket. Egyrészt a jelenben, másrészt Lucky gyerekkorában. Sokat gondolkodtam olvasás során, hogy milyen élete lehetett volna a lánynak, ha élete első néhány órája máshogy alakul. Nem kellett volna mindig más, és más személyiséget felvenni, eljátszani egy olyan valakit, aki nem ő, míg a végén már tényleg nem tudja, hogy kicsoda is ő valójában. Valahol sajnáltam, mert bele lett kényszerítve egy olyan világba, amit nem maga választott. Viszont bármit is tett, a karakterét szerettem. Ellenben az apjáét már kevésbé.

A szerző írásmódja könnyed, emiatt a kötet gyorsan, és könnyen olvasható. Van lendülete, nem éreztem, hogy bármikor ellaposodott volna. Mindenképp szeretnék még tőle olvasni, ha jelenik meg könyve magyarul. De most már nem fogok hinni a címkéknek. :)

Azoknak az olvasóknak ajánlom Lucky történetét, akik egy kis kikapcsolódásra vágynak, viszont ha egy vérbeli krimire számítasz, akkor lehet, hogy csalódni fogsz.


Értékelésem: 5/4

Idézetek a könyvből:

"Mindig van lehetőség egy jobb életre."

"Sajnos a szív a legtöbb esetben leszarja, mit mond az ész."

"Nem mondhatnám, hogy jó kezdete egy kapcsolatnak, ha semmit sem tudunk a másik személyről."


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Lucky (kossuth.hu)

C. J. Box: Pusztaság

d55c459d-e94b-4146-a910-1d426bb83850.jpg 

Szerző: C. J. Box
Cím: Pusztaság
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 320

Fülszöveg:

Az ​észak-dakotai Grimstad városa felduzzad, amikor a robbantásos palaolajkitermelés miatt férfiak tömege érkezik. Elszaporodnak a vendéglátó- és szórakozóhelyek, és a szervezett bűnözés megszimatolja a lehetőségeket.

Ide érkezik a Gyíkkirály esete után Montanából Cassie Dewell, akit a helyi seriff választott ki, hogy vezető nyomozóként új szemléletet hozzon a hivatalába. Első feladata két közelmúltbeli gyilkosság kivizsgálása. Grimstadban szinte háborús a helyzet – rivális drogbandák küzdenek azért, hogy uralják a növekvő kábítószerüzletet. Cassie esetének kulcsszereplője a tizenkét éves, magzati alkohol szindrómával született fiú, Kyle Westergaard lesz, bár ezt még egyikük sem sejti. A fiú a reggeli újság kihordásakor szemtanúja lesz egy látványos autóbalesetnek, amely egy szakadékban végződik, és ő egy drámai macska-egér játék óvatlan katalizátorrává válik. A történetet a biciklijén oda-vissza átjáró Kyle tettei nemcsak az események irányát határozzák meg, hanem a szerhasználat szenvedélybetegekre és családjaikra gyakorolt rettenetes hatásait szembeállítják a drogot szállító, a kereslet és kínálat törvényei által finomra hangolt hálózatokkal. Kyle nemcsak szívet ad egy nyugtalanító és eredendően erőszakos történetnek, hanem arcot ad a társadalom peremén élő, jogfosztott, szenvedélybetegekkel együtt élő gyerekeknek.

Nem sejtve, hogy Dewell kulcsszerepet játszik majd gyötrelmes helyzete megoldásában, Kyle úgy dönt, megbízik Cassie-ben, s ezzel hozzájárul, hogy véget érjen a városban az erőszak uralma. De addig, mint az előre sejthető, a szerző könyörtelenül szembesíti főhősét a tapasztalt bűnözők felperzseltföld-taktikájával.

Cassie Dewell azt gyanítja, elintézetlen ügyek közelednek felé. Készen áll.

 

"(...) a legtöbb ember jó. Én jó vagyok, és te is." 


Az ajánló spoilert tartalmazhat az előző részre vonatkozóan!!


Már alíg vártam, hogy megjelenjen ez a kötet, és ennek két oka volt. Az egyik, hogy sem elhinni, sem elfogadni nem akartam, hogy kedvenc nyomozóm, Cody Hoyt nincs többé. Ő olyan karakter volt, akit nem felejt el egy könnyen az ember. Bíztam benne, hogy ebben a részben feltűnik, és magyarázatot ad az előző rész eseményeire. De sajnos ez a történet nem tündérmese. Nagyon köszönöm a Kossuth Kiadónak, hogy megjelenés után azonnal el is küldték nekem a kötetet.

Gondolataim:

Az első gondolatom az volt, amikor becsuktam a könyvet, hogy mindjárt megfagyok. Az események Észak- Dakotában játszódnak, ahol télen a -15 -36 fok között váltakozik a hőmérséklet. Komolyan, nekem ezt még olvasni is rossz volt, engem kikészít a 0 fok közeli hőmérséklet is. :)

Na de térjünk vissza a történethez.

Az előző részből megismert Cassie Dewell nyomozó Montanaból Észak-Dakotában telepedik le, ahol vezető nyomozóként egyből bele is dobják a mély vízbe. Az első napján rábízzák egy többszörös gyilkosság megoldását, ahol azonnal szembe is kerül az alvilággal. Motoros bandák, korrupt rendőrök, és drogosok nézik rossz szemmel, ahogy egyre mélyebbre ás az ügyben. A brutális gyilkosság egyik kulcsszereplője mégis egy tizenkét éves, a beszédében korlátozott fiú, Kyle, aki a biciklijével járja a várost, és több mindent tud, mint amit az emberek gondolnának.

Nagyon sok érzés kavargott bennem olvasás közben. Egyrészt van egy korához képest kisebb gyerek, akibe egyedül több bátorság szorult, mint sok felnőttbe összesen. Vannak álmai, és még bízik a körülötte lévő emberekben, pedig annyi mindenen kellett keresztül mennie. Nehezen lehet érteni, amit mond, és emiatt folyamatos gúnyolódások céltáblájává válik. Nem, nem gyerekektől, hanem felnőtt embertől. Valahol itt pattant el egy ideg az agyamban olvasás közben... Ha kedvenc szereplőt kellene választanom a történetből, akkor biztos, hogy ő lenne az.

A rejtélyek felgöngyölítéséért, és a gyilkosok megtalálásáért Cassie nyomozó a felelős, aki a legjobbtól tanult. Cody Hoyt volt a mestere, akinek bár megkérdőjelezhetőek voltak a módszerei, mégsem maradhatott semmi elrejtve előtte. A nyomozó karakterét is szerettem, mert vág az esze, önérzetes, és nem kell a szomszédba mennie bátorságért, viszont egy férfiakkal teli munkahelyen egyedüli nőként állandó bizonyítási kényszer gyötri. Folyamatosan azért harcol, hogy elismerjék a munkáját, amivel az új munkahelyén nincs is gond, viszont itt is előfordul, hogy elfelejtik, hogy ő a főnök.

A végigvitt nyomozás lebilincselő, a történet lendületes, és izgalmas, a könyv pedig ezek miatt letehetetlen. A karakterek kidolgozottak, és ahol a történet megköveteli, brutálisak is. A szerző nem finomkodik a leírásokkal, kellő részletességgel tárja az olvasó elé a borzalmakat, legyen szó akár drogozásról, akár a gyilkosságról. Emiatt gyengébb gyomrú olvasóknak nem ajánlanám ezt a könyvet.

A fő cselekményszál le lett zárva, azonban sejthető, hogy itt még közel sem ért véget a történet, ugyanis Dewell nyomozó addig nem nyugszik, amíg az előző részben megismert Gyíkkirályt rács mögött, vagy a föld alatt nem tudja.

A nyomozós krimi rajongóinak ajánlom ezt a rejtélyekkel, és izgalmakkal teli történetet.


Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Ha igazán szereted az anyádat, ahogy mondod, és boldoggá akarod tenni, akkor az egyetlen dolog, amit tenned kell, hogy befogod a szád!"

"Soha nem volt még jól képzett katonákból álló egység vagy egy összeszokott focicsapat tagja, de úgy gondolta, ezúttal valami ilyesmiben lehet része. És tudta, hogy egy csapat hangulata a csúcson dől el, és fordul akár jó, akár rossz irányba."

"Kyle, nekem van egy fiam. -(...)- Bennek hívják. Ahogy odafent látlak, óhatatlanul is ő jut eszembe, egy ilyen helyzetben. Remélem, ha valaha is megrémülne, vagy bajba kerülne, rajta is megpróbálna majd segíteni valaki. Szerintem így lesz, mert a legtöbb ember jó. Én jó vagyok, és te is."


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Pusztaság (kossuth.hu) 

Stella Albright - Holdfény szonáta

0a4675fe-3c9e-44ac-9815-b1938d00e388.jpg 

Szerző: Stella Albright
Cím: Holdfény szonáta - Mielőtt elmentél
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 448

Fülszöveg:

Egy ​dallam megváltoztathatja a múltat

Ray, a fiatal francia rockzenész élete gyökeresen megváltozott, amikor egy súlyos balesetben elveszítette minden emlékét. Azóta fogalma sincs arról, kicsoda ő, nem ismeri fel a szüleit, régi barátait. Öccsére sem emlékszik, aki vele volt a tragédia napján, őt azonban már nem tudták megmenteni…

Elfeledett világával csupán hűséges társa köti össze: a gitárja. Hiszen egyvalamiben teljesen biztos, a zene mindig menedéket nyújtott számára. Minden más tovatűnt. Talán mindörökre.

Az amnéziával küzdő fiúnak szembe kell néznie apja elvárásaival. És nem csupán a koncerteken kell erőn felül teljesítenie, helyettesítenie kéne a testvérét is…

A régmúlt sűrű fekete lyukká tömörült össze. Vajon a siker és a vele jött gazdagság betöltheti az űrt a zenész magányos, sötét univerzumában? Egyáltalán betörhet valaha is oda a fény?

A titokzatos zongorista, Elena White változást hoz az életébe. Játékának melódiája, szívük és különös vonzalmuk egymás és a muzsika iránt valami eddig ismeretlent ajándékoz Ray-nek. A reményt, hogy visszakaphatja egykori önmagát. Ahogy a dallam nyomán ébredezni látszik az emlékezete, rájön, semmi sem az, aminek mindeddig hitte. De elég a zene, a hit és a szeretet ereje ahhoz, hogy Ray emlékeinek széttört darabkái újból egyesüljenek?

Stella Albright, a nagy sikerű Búcsúszimfónia-duett szerzője megindító, zenével átitatott regényben tárja fel a lélek legmélyebb titkait. Egy harcos, túlélő, szerelmes fiatal férfi küzdelmes életének tükrében.

 

„– Jobban szeretem a saját életemnél. Az anyja vagyok.” 

Az a megtiszteltetés ért, hogy előolvasója lehettem Stella legújabb könyvének, a Holdfény szonátának. Ezúton is nagyon köszönöm a lehetőséget, és a bizalmat. Sokat jelent nekem.

Gondolataim a történetről:

Minden várakozásomat felülmúlta ez a történet. A Búcsúszimfónia-duett nagy kedvencem lett, nagyon sokat adott, és azóta is hatással van rám és a mindennapjaimra. Nagyon sok olyan mondanivalót tartalmazott, amelyeket nemcsak magammal vittem, hanem napi szinten alkalmazok is. Segített emlékezni, és emlékeztetni a zene gyógyító erejére. Korábban én is tanultam zenélni, ezt talán kevesen tudják. Sok mindent elfelejtettem már azóta, de arra a nyugalomra a mai napig emlékszem, ami akkor árasztott el, amikor gitárt fogtam a kezembe.

A Holdfény szonáta egy előzménytörténet, visszaemlékezés, egy apa szemszögéből, akinek látszólag mindene megvan, belül viszont küzd a démonaival.

Ray egy balesetben elveszíti minden emlékét. Nem ismeri fel a szüleit, a barátait, de még saját magát sem. Nem emlékszik az öccsére, akinek a haláláért talán ő a felelős. Egyedül a zenében nyer vigaszt, a gitárja az ő mentőöve. Az apja elvárásai, a koncerteken való megfelelési kényszer azonban egyre jobban felőrli a lelkét. Az egyik koncertjükön azonban megpillant egy lányt, és abban a pillanatban megpecsételődik a sorsa. Elena zongorista, mindene a zene. A rocker fiúval való kapcsolatát azonban a szülei nem nézik jó szemmel, ezért elérkezik az a pillanat, amikor döntenie kell, hogy melyik álmát akarja élni. 

A könyv főszereplői Ellie és Ray, azonban jelentős szerepe lesz Harmonynak is. Az ő életét megismerjük a Búcsúszimfónia-duettből, de a miértekre a Holdfény szonátából kapunk választ. Harmony elveszíti az édesanyját, imádott apja pedig a gyász legmélyebb bugyraiból nem tud felemelkedni, ezért eltaszítja a lányát magától. Akkor, amikor egy gyereknek a legnagyobb szüksége lenne az apjára.

Ahogy fogytak az oldalak, úgy vitte magával a történet a lelkem egy újabb darabkáját. Zokogtam, összetörtem, és nem tudtam elképzelni, hogy egy szülő hogy taszíthatja el magától a gyerekét. Akit a legjobban kellene szeretnie. Sajnáltam Ellie-t, sajnáltam Ray-ot, és sajnáltam Harmonyt is, aki a leginkább elszenvedője volt a történteknek.

Az írónő gyönyörűen adja át az olvasónak azokat az érzelmeket, amelyeket egy anya érez a gyermeke iránt. Szavakkal is, de leginkább zenével. A zenével közvetíti a lelkében érzett szeretetet, büszkeséget, csodálatot. Egy szívet tépő történetet olvashatunk a gyászról, a szeretetről, és a hitről, miközben érzelmek sokasága járja át az olvasót. Képes egyszerre a mélybe taszítani, és a magasba emelni.

Köszönöm, hogy részese lehettem! Tiszta szívből tudom ajánlani mindenkinek!


Értékelésem: 5/5  
Nagyon nagy kedvenc lett!

Idézetek a könyvből:

„Rettegtem az éjszakáktól, mert féltem, mit hoz a holnap.”

„Az igaz szerelemért élni kell, nem meghalni.”

„– A gyász olyan seb, amely begyógyulhat ugyan, de a heg életed végéig nyomot hagy a lelkeden. Elhalványulhat, de örökké a részeddé válik. Elterelheted a figyelmedet róla, de attól még ott marad. Nem tudsz rajta változtatni. Mindenki meghal egyszer, és elveszíteni valakit fáj. A világ legdrágább dolga a szeretet, mert a gyásszal fizetünk érte.”

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Holdfény szonáta - Mielőtt elmentél | Álomgyár (alomgyar.hu)

 

A Búcsúszimfónia-duett ajánlóit itt tudod elolvasni:

 Stella Albright - Miután elmentél (Búcsúszimfónia-duett 1.) - Szavak erdeje (blog.hu)

Stella Albright: Miután visszajöttél (Búcsúszimfónia-duett 2.) - Szavak erdeje (blog.hu)

süti beállítások módosítása