Könyvekről őszintén

Szavak erdeje

Szavak erdeje

Sáfrán Judit: Az írisz áldozata

2023. november 10. - Szavak erdeje

d813881e-c405-4c62-b1b1-2f70e5ab46be.jpg 

Szerző: Sáfrán Judit
Cím: Az írisz áldozata (Örökölt királyság 2.)
Kiadó: NewLine Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 586
 

Fülszöveg:

Egy lány, aki a múltat keresi.
Egy férfi, aki bűnt követett el.
S egy testvér, aki rossz útra tért.

Cylia és Kein fogságba esett a Hitetlenek Birodalmában. Míg Cyliát fivére mérgező akarata tartja kordában, addig a társát börtönbe zárják. Mindketten a szabadságra vágynak, azonban egymás nélkül nem menekülhetnek.
Egy veszedelmes társadalomban kell megtalálniuk az igazság darabkáit, ahol a manipulatív Solo irányítja a szálakat. A háttérben gonosz erők munkálkodnak, ők ketten pedig még csak nem is sejtik, hogy egy őrült gépezet fő mozgatórugójává váltak.
Sötét titkok, természetfölötti erők és elfelejtett emlékek szövik össze a leendő uralkodók sorsát.
Vajon a két fiatal egymásra találhat a buktatókkal teli úton?
Meg tudják akadályozni a lassan háborúvá fajuló eseményeket?

Az Örökölt királyság letehetetlen második kötete egy veszedelmes utazásra hív, melynek minden pillanatát áthatja a remény.

 

"Nem mindenkinek adatik meg, hogy együtt legyen azokkal, akik fontosan számára." 

Megvan az az érzés, amikor nagyon vársz valamit, és amikor nem számítasz rá, akkor megkapod? Ilyenkor jön a sikítás, vigyorgás, ugrálás. Igen, így 36 évesen is. :) Na pontosan így éreztem magam, amikor megkeresett az írónő, hogy elolvasnám-e az Örökölt királyság második részét. :) Egy pillanatig nem gondolkodtam, hogy igent mondjak-e. Nagyon szépen köszönöm még egyszer a recenziós példányt.

Gondolataim:

Az első részt is ebook-on olvastam, de amikor véget ért, nem akartam elhinni. Biztos voltam benne, hogy amikor a könyvet átraktam az olvasóra, lemaradt néhány oldal. Mikor kiderült, hogy sajnos nem, valóban vége van, már akkor azt vártam, hogy mikor érkezik a folytatás, mert nem akartam elhagyni azt a világot, amit Sáfrán Judit felépített. 

Cyliát és Keint a Hitetlenek Birodalmában tartja fogva a lány bátyja, Solo. Mindketten rabok, Kein szó szerint, Cylia elméjét pedig a testvére irányítja. A lánynak minden akaraterejére szüksége van ahhoz, hogy kiszakadjon Solo bűvköréből, és kiderítse, hogy mit titkol előle a bátyja. Amikor egy gyermekotthonra talál, és megismeri az egyik ott élő kislányt, olyan információkhoz jut, amivel emberéleteket menthet meg. Ehhez nemcsak meg kell bocsájtania Keinnak, hanem valahogy meg is kell szökniük a Hitetlenek Birodalmából.

Solo elméje teljesen elborul, hatalomra vágyik, ezért bármilyen eszközt felhasznál. Nem érdeklik az emberek, a gyerekek, még a saját húgát is képes feláldozni, hogy leigázza a Kegyelem Földjét, a szülőhazáját.

Annyi mindent szeretnék még mesélni erről a történetről, de attól félek, hogy spoileres lenne, és nem szeretném senkinek elrontani az olvasásélményét. Mert valóban élmény ezt a történetet olvasni.

Egy nagyon jól kidolgozott, és összetett világot alkotott meg a szerző. A történet izgalmas, lendületes, nincsenek felesleges kitérők, és a végére minden szálat elvarrunk. A lezárás pedig... Ott azért kicsordult néhány könnycsepp a szememből. Az utolsó 250 oldalt egy nap alatt olvastam el, egyszerűen letehetetlen volt. Nagyon szerettem a végkifejletet, tökéletes lezárása volt a történetnek. És ami a legjobban tetszett, egyáltalán nem éreztem klisésnek.

Ebben a részben jobban megismerjük a szereplőket, nemcsak a jelenüket, hanem a múltjukat is. Ha felmerült bármilyen kérdés is az olvasóban az első részt követően, akkor ennél a kötetnél válaszokat fog kapni rá. Minden mozaikdarab a helyére kerül, és kerek egész lesz a történet. 

Nagyon szerettem, és nagyon sajnálom, hogy véget ért. De bízom benne, hogy a szerző nem hagy minket sokáig újabb történet nélkül.

A fantasy rajongóinak szívből ajánlom a duológiát. Izgalmas, fordulatos, letehetetlen. A szereplők kidolgozottak, a világ ahol élnek varázslattal teli, a történet lendületes. Imádom! De lehet ezt már mondtam! :)

Olvassátok, szeressétek!

Az első rész ajánlóját itt tudjátok elolvasni:

Sáfrán Judit: Az írisz emlékei - Szavak erdeje (blog.hu)


Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"A barátaid és a szeretteid nélkül mit ér az életed?"

"A jövőt mi magunk írjuk. Te is írd a saját sorsodat!"

"Néha a legnehezebb válaszokat a legkézenfekvőbb helyen kell keresni." 

 

A könyvet itt tudjátok megrendelni:

Sáfrán Judit - Az írisz áldozata - Örökölt királyság II. (ny (newlinekiado.hu) 

Ellen Marie Wiseman: Philadelphia árvái

d936cb21-df4c-437c-8975-aa42fdafc4d2.jpg 

Szerző: Ellen Marie Wiseman
Cím: Philadelphia árvái - Elveszett gyermekek a spanyolnátha árnyékában
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 475

Fülszöveg:

1918 ​ősze. A tizenhárom éves Pia Lange – egy német bevándorló család gyermeke – minél messzebbre vágyódik Philadelphia külvárosából, a túlzsúfoltság és a bevándorlóellenesség elől, ami miatt apja kénytelen volt bevonulni az amerikai hadseregbe. Ám amikor a város a háború végét ünnepli, súlyos és közvetlen veszély sújt le: kitör a spanyolnátha. Gyászszalagok és karanténjelzések tűnnek fel az ajtókon, a járvány áldozatai holtan rogynak össze az utcán, rettegő túlélők fehér maszkkal igyekeznek távol tartani a betegséget.

Amikor elfogy az ennivaló kicsiny albérletükben, amit otthonának nevez, Piának nem marad választási lehetősége: csecsemő öccseit hátrahagyva nekivág a karantén alá vont városnak, hogy élelmet szerezzen.

A megkeseredett Bernice Groves – akit emészt a gyász, mióta kicsi gyermekét elvitte a spanyolnátha – meglátja, amint Pia elhagyja az otthonát, és rájön, hogy a lány a testvéreit magukra hagyta. Ekkor megdöbbentő, egész életét megváltoztató döntést hoz. Sötét küldetése lesz családok szétszakítása, amikor azok épp a legsebezhetőbbek, és mindezt azért, hogy a város árváit és a bevándorló családok gyermekeit (a saját elképzelése szerinti) „igaz amerikaiakká” formálja.

Pia, miután összeesett az utcán, napokkal később egy ideiglenes kórházban ébred, és mindenáron haza akar menni. Ehelyett – hosszú és küzdelmes útjának első állomásaként – a St. Vincent árvaházba kerül. Az elkövetkező hónapokban, években Bernice a hazugságaival bármi áron elkendőzi az igazságot, így Piának szembe kell néznie saját szégyenével és félelmeivel, mindent kockára kell tennie, hogy végül győzedelmeskedjen az igazság – és a szerelem.

A St. Vincent árvái erőteljes, megrázó és felemelő történet szerelemről, állhatatosságról, és arról, meddig vagyunk képesek elmenni, hogy megvédjük azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van ránk.

 

"(...) a bonyolult helyzeteken úgy a legkönnyebb túljutni, ha eldöntjük, mi a következő lépés, és azt meglépjük."

Már a borító és a cím alapján sejthető, hogy ez nem egy könnyen emészthető olvasmány. Vártam a megjelenését, de féltem is tőle. Szerintem valahol éreztem, hogy a padlóra fog küldeni. Nem is tévedett a megérzésem. Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim:

Egy megrázó, szívet tépő történet. Volt, hogy gyorsabban haladtam vele, de olyan is előfordult, hogy le kellett tennem,  mert nem bírtam olvasni. 

A főszereplő egy tizenhárom éves német kislány, Pia, aki a szüleivel és iker öccseivel Philadelphiában él. A háború elszakítja az apját a családtól. 1908-ban azonban nemcsak a háború szedi az áldozatait, hanem a spanyolnátha is. Emberek ezrei halnak meg egyik napról a másikra. Az emberek rettegnek, gyászolnak, és nem merik elhagyni az otthonukat. Miután az élelem teljesen elfogyott, Pia nehéz döntést hoz. Az iker öccseit otthon hagyva elindul ételt szerezni, de az utcán összeesik, és napokkal később egy kórházi ágyon ébred. A testvéreiről semmit nem tud, szinte felőrli a lelkiismeret furdalás és a bizonytalanság, mert nem tudja, hogy élnek-e még a gyerekek. 

Bernice mondhatni beleőrült a gyászba, a saját haláláért imádkozik. Amikor látja, hogy Pia elhagyja a házat, olyan döntést hoz, ami elindít egy lavinát, és amivel családokat tesz tönkre. Elítéli a bevándorlókat, és úgy gondolja, hogy a gyerekeket meg kell szabadítani a szüleik ártalmas hatásaitól, igazi amerikaiaknak kell őket nevelni. 

Nem gondoltam, hogy ez a történet ilyen erős lesz. Két nézőpontból látjuk az eseményeket. Egyrészt Pia szemszögéből, másrészt Bernice szemszögéből követhetjük a történteket. Pia mély együttérzést, és szomorúságot váltott ki belőlem, Bernice vele ellentétben dühöt. A gyász olyan mélyen telepedett a lelkére, hogy elhitte saját magának azt, hogy amit tesz, azzal a hazáját szolgálja, és az teljesen jó. Abba nem gondolt bele, hogy ezzel családokat tesz tönkre. Nem értettem vele egyet, nagyon nem szerettem az ő karakterét.

Piát nagyon sajnáltam. Olyan fájdalmakat kellett átélnie, és olyan döntéseket kellett meghoznia, ami egy felnőttet is térdre kényszerítene, nemhogy egy tizenhárom éves kislányt. Alkalmazkodott a körülményekhez, de soha nem hagyta el a hite, mindent megtett azért, hogy a testvéreit megtalálja. 

Elképesztő ereje van ennek a könyvnek. Nemcsak a történelmi utalások, hanem a hit és a remény is fontos mozgatórugója. Mindezt egy tizenhárom éves kislány szemszögéből követhetjük, aki minden szalmaszálba belekapaszkodik, hogy visszataláljon a családjához. Még olvasni is megrázó volt, hogy miken kellett keresztülmennie, milyen fizikai, és szóbeli bántalmazásokat kellett elviselnie, ennek ellenére mégsem tört meg. Nagyon megszerettem az ő személyiségét.

Döbbenetes, és megrázó könyv volt, sok könnycseppet elmorzsoltam olvasás során. Történelmi fikcióról van szó, ami az 1918-19-es évben több ezer ember életét követelő járvány, a spanyolnátha pusztítását dolgozza fel. A könyv olvasását azoknak ajánlom, akik nem idegenkednek a nehéz témáktól.

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Mennyi csapást kell egy embernek elviselnie?"

"A lelke mélyén tudta, minden anya szereti a gyermekét, éppúgy gyászolnak ők is, nem számít, milyen nemzetiségűek, milyen fajúak vagy milyen vallásúak."

"Miért kell szenvedniük egyeseknek pusztán a szerencsétlen sorsuk, a körülményeik meg amiatt, hogy hová születtek."


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Philadelphia árvái (kossuth.hu)

Eva-Maria Bast: A vanília illata

e52ef5c7-e355-4df7-ac49-90c1e3c3bc78.JPEG 

Szerző: Eva-Maria Bast
Cím: A vanília illata
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 416

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A vaníliás cukor különösen finom ízt kölcsönzött a süteményeknek, de minden más édességnek is. Josephine szerette a vanília illatát, ami egy ideje már az egész házat belengte.”

Bielefeld, 1892. A fiatal Josephine és férje, Carl nagy terveket dédelget: egy olyan anyagot próbálnak előállítani, amely forradalmasítja a sütést. Csak a megfelelő keverék hiányzik. Miközben Josephine a közös patikájukban már a hirdetésen dolgozik, Carl kitartóan kísérletezik – és sikerrel jár. Megszületik a sütőpor, amely óriási hasznot hoz, Josephine és Carl hamarosan belevághat a terjeszkedésbe. Azonban irigyeik is bőven akadnak, ezért Josephine és Carl aggódni kezd a vállalkozásukért – és a szerelmükért.
Egy pékdinasztia történetének első kötetét tartja kezében az olvasó, amely egy német családi vállalkozás sikertörténete alapján íródott.

 

"Mindig fontos, hogy emlékezzünk arra, honnan jöttünk." 

Lehet, hogy sokan nem tudják, de nagyon szeretek sütni. És állítólag egész jó sütiket tudok összedobni. :) Igaz, hogy nem szépek, de legalább finomak :) Többek között emiatt, és mert nagyon szeretem a családregényeket, már tűkön ülve vártam, hogy megjelenjen A vanília illata című kötet. Amikor elküldte nekem a kiadó, akkor a szavam is elakadt. Mert nemcsak a könyv érkezett meg, hanem egy csodaszép karácsonyi sütisdoboz is, és muffinhoz szükséges alapanyagok. Azóta a könyvet elolvastam, a muffint pedig megsütöttem. Nagyon szépen köszönöm a csomagot a Kossuth Kiadónak.

Gondolataim a történetről:

Ahogy megérkezett a könyv, még aznap el is kezdtem olvasni, és annyira beszippantott, hogy alíg bírtam letenni. Kíváncsi voltam arra, hogy a háztartásokban előforduló sütőpor, pudingpor mégis honnan ered, mi a története.

Az 1800-as években járunk, amikor Carl Meister a felesége, Josephine konyháját romba döntve egy olyan anyag kifejlesztésén dolgozik, ami forradalmasítja a sütést, és ami által mindenki cukrásznak érezheti magát. A sorozatos kudarcok után végre siker koronázza a próbálkozásait, és létrehozza a sütőport. A sikerét azonban nem mindenki fogadja kitörő örömmel. Carlnak a jobbkeze, és legfőbb támasza a felesége, aki nemcsak az üzleti ügyekben van a segítségére, hanem a rajztehetségének köszönhetően a reklám plakátok készítésében is számíthat rá. A siker elsöprő, álmodni sem mertek ekkora visszhangra. A csillogás mögött azonban az árnyékok is egyre nagyobb teret kapnak, amit nem biztos, hogy a házasságuk is túlél.

Nagyon hangulatos, és nagyon tanulságos olvasmány volt. A szerző írásmódjának köszönhetően gyorsan lehetett vele haladni, mindig történt valami, ami nem hagyta ellaposodni a történetet. Az oldalakon kirajzolódik, hogy mennyi mindennek kell egy hullámhosszon lenni, hogy egy vállalkozás beinduljon, és sikeresen működjön. Azonban nemcsak egy új termék megszületésének lehetünk szemtanúi, hanem az adott korra jellemző társadalmi elvárásoknak is, amivel Josephine nemcsak nem ért egyet, hanem szembe is megy. Az 1800-as évek végén a nők nem lehetnek jelen az üzleti életben. Sőt, a férfiak számba sem veszik őket, nem tartozhatnak az üzlethez. Ezt Josephine nem hajlandó elfogadni. Nemcsak a férje üzleti ügyeit intézi, hanem a nők választójogaiért is harcol.

Az ő karakterét nagyon megszerettem, még akkor is, ha néha forrófejű volt, és meggondolatlanul cselekedett. Viszont mindig a férje érdekeit tartotta szem előtt, soha nem éreztem azt, hogy önös érdekből cselekedett volna. Na jó, a nők elismeréséért vívott harcában azért volt önös érdek is. :)

A történetben minden volt, amit vártam. Szerelem, küzdés, nehézségek, siker, kudarc, és az elmaradhatatlan sütemények. Szinte már éreztem a péksütemények, és a vanília illatát olvasás közben. Itt szeretném megjegyezni, hogy imádom a könyv címét. :) Már nagyon várom a folytatást!

A könyv tökéletes kikapcsolódást nyújtott, teljesen magába szippantott a történet. Visszarepített az időbe, meghozta a kedvem a sütéshez, megmutatta azt, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Hogy bármilyen akadályokat gördít is elénk az élet, kellő kitartással, és küzdéssel sikert érhetünk el. A kudarcok erősebbé tesznek ha hagyjuk, és ennek meg lesz az eredménye. Semmi nem jön könnyen, de a kellő kitartás meghozza az eredményeket. Most pontosan erre volt szükségem.

Aki egy hangulatos, mégis tanulságos családregényre vágyik, annak szeretettel ajánlom Eva-Maria Bast - A vanília illata című könyvét.


Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Ha egy ötlet egyszer formát nyert, nem kell sok a megvalósításához."

"Nem a tudás összegyűjtése a cél, hanem az, hogy kezdjél vele valamit."

"Az ember akkor tanulja meg megbecsülni egy hely szépségét, ha már nem tartózkodik ott állandóan."


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Bielefeld asszonyai 1. – A vanília illata (kossuth.hu)

Clémence Michallon: A csendes bérlő

c1765481-eabc-45b2-9e13-0a57c13b4341.jpg 

Szerző: Clémence Michallon
Cím: A csendes bérlő
Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 436
 

Fülszöveg:

Rendelkezik ​feletted. Az életed felett. De te nem adtad fel. És csak egyetlen esélyed van.
Aidan Thomas mintapolgár. A szűkszavú, csendes férfi mindig ott van, ha segíteni kell, mindent megjavít, mindenkinek gondját viseli. Szerető férj és gyengéd családapa, aki hasznos és népszerű tagja a közösségnek.
Aidan Thomas egy szörnyeteg. De ezt csak egyvalaki tudja.
A fiatal nő, akit Aidan Rachelnek hív, öt éve él egy fészerbe zárva. A férfi gyakran éhezteti, rendszeresen megerőszakolja, válogatott módszerekkel kínozza. Rachel mégsem tört meg. Alkalmazkodik a körülményekhez, igyekszik elhitetni fogvatartójával, hogy mindenben alárendeli magát az akaratának, de titokban abban reménykedik, hogy egy nap kiszabadulhat. Amikor a férfi megözvegyül és lányával el kell hagyniuk régi otthonukat, Rachelt is magával hurcolja. Hogy lánya, Cecilia ne fogjon gyanút, Aidan az albérlőjükként mutatja be a titokzatos nőt, aki csak a közös étkezések alkalmával hagyja el nagy ritkán a szobáját. Vajon közel az idő, amikor Rachel végre újra szabad lehet? Elég türelmes bír maradni, amíg elérkezik a megfelelő alkalom? És Cecilia vajon az ellenség vagy a szövetséges szerepét játssza majd, amikor fény derül Rachel valódi kilétére?

 

"Valamit tudni kell a szeretetről: meggyengíti az embert." 

Könyvelem Csaba #rettegŐsz kihívásának október havi közös könyvét választottam a 6. pont teljesítéséhez. Eddig teljesen ismeretlen volt számomra ez a történet, ha Csaba nem választja közös könyvnek, akkor valószínűleg nem is kerül a kezembe. Ami nagy hiba lett volna.

Gondolataim a történetről:

Ez micsoda egy könyv volt. Teljesen másra számítottam, mert bevallom a fülszöveg kicsit megtévesztett. Egy hátborzongatóan nyomasztó könyvre számítottam. Nyomasztó is volt, viszont máshogy, mint amit vártam. Alíg bírtam letenni, rekord idő alatt a végére értem.

A főszereplőnk Aiden Thomas, aki mintapolgár, kedves, mindenki számíthat rá, segít ahol tud. Szerető férj, gondos családapa. Amikor elhunyt a felesége, egyedüli szülőként küzd meg a gyereknevelés nehézségeivel.
Ugyan ez az Aidan Thomas egy sorozatgyilkos, aki egy ártatlan nőt tart fogva a fészerben, erőszakolja és kínozza meg. Amikor költözni kényszerülnek, akkor magával viszi a foglyát, és az egyik üres szobában szállásolja el, mint "albérlőt". Mindent eltervezett, és megszokta, hogy az irányítása alatt tart mindent. Rachel szabadulni akar, de ott van Cecilia is, Aidan lánya, akiben szeretne megbízni, de nem tudja, hogy ez mennyire lenne ésszerű döntés.

Ez a könyv egyszerűen zseniális. Minden oldalán pattanásig feszültek az idegeim. Lassan építkezik, nem vágunk bele az események közepébe. Ezáltal a szerző megteremti az alap hangulatot. Az írásmódja sem mindennapi, ugyanis leginkább Rachel az elbeszélő, aki E/2-ben meséli el a történetét. Az olvasónak olyan érzése van közben, hogy a könyv főszereplője ott ül előtte, csak ők ketten vannak, hallgatja azokat a borzalmakat, amiket Rachelnek át kellett élnie, és a nő megosztja vele azokat az érzéseket, amelyek az 5 éves fogsága alatt a társává váltak, bekúsztak a bőre alá, és soha nem hagyták magára.

Aki tehát arra számít, hogy hullanak a fejek, és folyik a vér, az valószínűleg csalódni fog ebben a történetben. Aiden brutalitása,  és kettős személyisége is megjelenik, de leginkább Rachel fogsága alatt megélt érzelmeken van a hangsúly. 

A lapokon megszólalnak Aidan korábbi áldozatai is. Elmondják a történetüket, és mesélnek a gyilkosukról. Valamint nyomon követjük a Rachelben végbement változásokat is. Öt évig egy sötét fészer volt az "otthona". Miután kiszakították a megszokott életéből, elszakították a családjától, barátaitól, ezt a sötét zugot kellett megszoknia, és minden nap remélni, hogy nem az lesz az utolsó életben töltött napja. Majd ismét kiszakítják ebből a közegből, visszahelyezik egy olyan életbe, amiben asztalnál történő étkezés, emberi interakciók, és kényelmes matrac veszi körül. Viszont neki tartania kell magát a jól begyakorolt szöveghez: a neve Rachel, és nincs semmije, csak az, amit Aidantől kapott. 

Az ember egy thriller kötetben nem számít romantikára, azonban a lapokon mégis megjelenik. Emily egy bár tulajdonosa, ahol heti kétszer megfordul Aidan is. Nem sokat beszélgetnek, viszont ennek ellenére a lány fülig szerelmes lesz a családapába. Az elején nekem úgy tűnt, hogy a lány magára a szerelem érzésére vágyik, de ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább azt látjuk, hogy Aidan személyisége, amit a külvilág felé mutatott úgy hat az emberre, mint a fény a lepkére. Emily sem látott a színfalak mögé.

A kötet lassú folyású, nyomasztó, és biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad ez a történet. Az utolsó oldalak pedig... Á, még most is végigfut a hideg a hátamon, ha eszembe jut. A pszichológiai thriller kategóriában kiemelkedő alkotás. Csak ajánlani tudom.


Értékelés: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Nem valami törékeny holmi vagy. Tudod mi vagy: letudni való feladat. Megoldandó probléma."

"Ha már menned kell, utoljára még látni akarod a fákat. Kell a gyökerük, hogy támaszra találj, a susogó leveleik, hogy édes álomba ringassanak."

"Sokkal könnyebb átevickélni az életen, ha mások kedvelnek."


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Könyv: A csendes bérlő (Clémence Michallon) (libri.hu)

Harlan Coben: Úgyis megtalállak

0e6c186b-e847-458c-8059-bd52a0ba2be6.jpg 

Szerző: Harlan Coben
Cím: Úgyis megtalállak
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 400


Fülszöveg:

A ​Maradj mellettem és Az idegen című Netflix-krimisorozatok bestseller-szerzőjének új könyve!

David és Cheryl Burroughs igazi áloméletet éltek hároméves fiukkal, Matthew-val, amikor a tragédia lesújtott a családjukra. Most, öt évvel a szörnyű éjszaka után Cheryl újraházasodott, David pedig életfogytiglani börtönbüntetését tölti fiuk brutális meggyilkolása miatt.
David maga is hiszi, hogy bűnös. Összetörten, sorsába beletörődve tengeti napjait a fegyházban, ám egy nap meglátogatja volt sógornője, Rachel, és hoz magával egy fényképet, amely felrázza a férfit a fásultságból. A kép egy vidámparkban készült, a háttérben pedig egy fiú látható, arcán ismerős, jellegzetes anyajeggyel… és bár David és Rachel tisztában vannak vele, hogy lehetetlen, mégis mindketten tudják. Tudják, hogy a fiú a képen Matthew, és még mindig él.
David kockázatos és gyötrelmes szökési tervet eszel ki, és elhatározza, hogy megteszi a lehetetlent – kijut a börtönből, megmenti a fiát, tisztázza a nevét, és kideríti, mi is történt valójában. De vajon sikerül-e elegendő ideig elkerülnie az FBI kopóit, hogy felfedhesse a megdöbbentő igazságot?

"Az emlékek mindig fájnak, nem igaz? A szép emlékek fájnak igazán."

Ha valaki egy igazán fordulatos, és izgalmas krimire vágyik, akkor biztos, hogy Cobennel nem fog mellé nyúlni. Én még soha nem csalódtam az eddig olvasott könyveiben. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

Hú már megint mit rakott össze Coben. Egy újabb izgalmakkal, feszültséggel és titkokkal teli történetet tárt az olvasók elé.

A főszereplőnk David Burroughs, akit öt évvel ezelőtt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek a három éves kisfia meggyilkolásáért. Elfogadja a sorsát, vezekelnie kell amiatt, amit tett. De vajon biztos, hogy ő a tettes? Erre a kérdésre ő sem tud választ adni, ugyanis semmire nem emlékszik a történtekből. A börtönben töltött évei során minden látogatót elutasít, de a sógornőjének mégis sikerül bejutnia hozzá. A megjelenése azonban feltépi a régi sebeket, és mindent más színben tüntet fel, mint ahogy eddig látszott. David közel sem veszélytelen vállalkozásba kezd, de bármi legyen is a vége, ki akarja deríteni, mi történt azon a bizonyos éjszakán.

Egy újabb Coben könyv, amit nem tudtam letenni. Ha jól emlékszem nem kellett két nap ahhoz, hogy a végére érjek. A szerző stílusa változatlan, a hosszabb monológokat váltják a gyors párbeszédek. Ezzel megadja a lendületét a történetnek, amit rég eltemetett titkokkal fűszerez. De egyszer minden titok kiderül. Az pedig, ahogy Coben lépésről lépésre felgöngyölíti a múlt eseményeit, zseniális. Nem hagyja ellaposodni a történetet, nem hagyja unatkozni az olvasót. 

A két ügynök, Max és Sarah párbeszéde bevallom, kikezdte az idegeimet, a leereszkedő stílusukat kicsit nehezen viseltem.

Egyedül Rachel karakterét nem tudtam hova tenni. Nem vagyok meggyőzve még most sem, hogy ő pusztán csak amiatt volt mindenben David segítségére, mert családtag. Korábban oknyomozó újságíró volt, de a karrierje zátonyra futott. Végig olyan érzésem volt vele kapcsolatban, hogy egy kis önös érdek is vezérli. Hogy azáltal, amiket tesz, tisztára moshatja a nevét.

Azzal, hogy megjelent a börtönben, elindította a lavinát. A nyomozás során újabb nevek, és újabb titkok bukkannak felszínre, amivel a szereplőknek meg kell küzdeniük.

Egyszerűen letehetetlen volt. A nyomozós krimi rajongóinak szívből ajánlom Harlan Coben - Úgyis megtalállak című könyvét.


Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Egy apának az a feladata, hogy megvédje a fiát. Ez a legfontosabb felelőssége."

"Mi, emberek soha nem értékeljük azt, amink van. Ezt szokták mondani. De itt tényleg nem erről van szó. Ez csak megszokás kérdése. Amihez hozzászoktunk, azt természetesnek vesszük. Ilyen az emberi természet."

"Az élet még a legjobb pillanatokban is törékeny dolog. Mindig kicsúszhat a talaj a lábunk alól."


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Úgyis megtalállak - Krimi (jaffa.hu)

Szabó Tamás: Sirom

6a8f0ffb-c0b1-4c92-b1fe-7e5819ef4637.jpg 

Szerző: Szabó Tamás
Cím: Sirom
Kiadó: Mogul Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 380


Fülszöveg:

Van egy falu Észak-Magyarországon, a palóc territórium és az álmok szélén.

Varázslatok földje, ahol be kell zárni az ablakot, ha Boszorád felől fúj a szél. Istenek, boszorkányok, kísértetek avatkoznak be emberi sorsokba, máskor maga a hely vagy a lakói okozzák a végzetes eseményeket.

A kötet huszonhárom – különleges hangulatú – horrornovellát tartalmaz, melyek helyszíne az elátkozott falu: Sirom. E település kapcsolja össze a történeteket egy univerzummá, egy közös, néhol véres és durva, de mindenképp lenyűgöző és kegyetlen mitológiává.

A történetek tragikus hősei múltjuk vagy saját gyengeségük miatt buknak el, vereségüknek egyik formája a halál, máskor túlvilági erőkkel kerülnek szembe, olyan létezőkkel, melyeket jobb lett volna békén hagyni.

 

"De ez a boldogság nem tartott sokáig, mert a jó időszakra tízszer annyi rosszat mérnek azok, akik a sorsunkat intézik."

Hol is kezdjem? :) Azt már tudhatjátok, hogy nagyon megszerettem az utóbbi időben a novellákat. Az, hogy most ezek "egypercesek", vagy hosszabb terjedelműek, igazából mindegy, mert azt szeretem bennük a legjobban, hogy akkor is a végére tudok érni egy történetnek, ha csak néhány percet utazom. Mert természetesen olvasni való nélkül nem hagyom el a házat. :) Nagyon köszönöm a shop.könvymogulnak, hogy elolvashattam Tamás első megjelent könyvét. Tamásnak pedig köszönöm a névre szóló dedikációt. :)

Gondolataim a történetről:

Már a horrornovellákat tartalmazó kötet borítója is beszédes. Első ránézésre nekem túl komor volt, mert szinte teljesen fekete. Nem értettem ennek az okát. Nyilván nem lehet egy ilyen témában íródott könyv rózsaszín cukormázas, de ahhoz, hogy megértsük a borítót, valóban el kell olvasni a könyvet. 

Az események helyszíne közös. A Sirom nevű kis faluban élő emberek életét bemutató kötetet tartja az olvasó a kezében. Vegyes érzéseim voltak olvasás közben. Volt olyan novella mi megbotránkoztatott, volt olyan, amit olvastam volna még, de volt olyan is, amikor este le kellett tennem a könyvet, mert ha folytatom, akkor biztos, hogy nem alszok aznap éjjel. Ezért igyekeztem leginkább nappal olvasni. 

A kötetben szereplő novellák tartalmaznak paranormális jelenségeket, megbotránkoztató történeteket, de mindegyiket ugyan azon a szálon vezeti végig a szerző, ami nekem nagyon tetszett. Hasonlítottak, de mégis mindegyik novella más volt. Horrornovellák voltak, de mégsem volt kiragadva egy, az adott stílusra jellemző jegy a történetekben. Gondolok itt arra például, hogy nem mindegyik novellában találkozunk véres, hentesüzletet idéző képsorokkal. Az elején megismerjük a szereplőket, a helyszínt, a történetüket, és ahogy haladunk előre az események láncolatában, úgy válik egyre feszültebbé a történet, majd a végkifejlet teszi fel az egészre a koronát. Tamás nagyon jól ír, a történeteit nem nevezném sablonosnak, a szereplőit az élethelyzetüknek megfelelő szituációkba helyezi bele. Találkozunk művelt emberek intellektuális beszélgetéseivel, de mellette ugyan úgy elférnek a lapokon a vidéki emberekre jellemző szokások, kifejezések, és természetesen az elmaradhatatlan pálinka is. :) 

A Sirom tartalmazott könnyen emészthető történeteket, viszont bevallom volt egy novella, ami az én ingerküszöbömet is két vállra fektette. A Szarvast szeretni című történet végén bevallom letettem egy napra pihentetni a könyvet, és ezzel együtt a lelki világomat is ráncba szedni. 

Ha kedvencet kell választanom, akkor a Befőzésnap című novellára szavazok. Ezt elolvastam kétszer is, szóval Tamás, ha azon gondolkodsz, hogy megtoldod 2-300 oldallal, én csak támogatni tudlak benne. :)

Ami biztos, hogy mostanában nem sűrűn fogok erdőbe járni. :) Mondom ezt úgy, hogy a hegyen lakom, erdőkkel körülvéve. :)

Azoknak az olvasóknak ajánlom ezt a kötetet, akik szeretik az esetenként megbotránkoztató történeteket, a horror elemeket, és egy kis borzongásra, feszültségre vágynak. 

A Mogul Kiadó webáruházából ti is beszerezhetitek a könyvet 10% kedvezménnyel, ha használjátok a szavakerdeje kódot.


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Szabó Tamás: SIROM - Palóc mitológia (horror novellák) (konyvmogul.hu)


Értékelésem: 5/4,5

 

Idézetek a könyvből:

"Abban az első, magányos időszakban az erdő volt a mindenem, a vigasztalóm, kimentem a széléhez, és csak álltam ott, mint akit megbabonáztak (...), és nem is gondoltam volna, hogy ezzel az áhítattal megidézem őt."

"(...) hisz mindannyian a saját létünket féltjük leginkább, és csak ezután jön a másik, kivételt képeznek ez alól az anyák, akik feláldoznák magukat a gyerekükért, (...)"

"Volt a tekintetében valami koncentrált erő, amely valóban nyugtalanítólag hatott az ember lelkére (...), és nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú emberekre aggatta rá aztán az egyszerű nép falunk, hogy boszorkány."

 

Mörk Leonóra: A herceg és a lányka

c134bd8f-4c30-4da9-a547-64c1be79dc4c.jpg 

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: A herceg és a lányka
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 312

Fülszöveg:

2019, ​Budapest. Nóri, a fiatal gitárművész különös ajándékot kap a tizennyolcadik születésnapjára az édesanyjától: egy régi flopilemezt, amit meg sem tud nyitni. A lány mindent elkövet, hogy megtudja, mit rejt a lemez, mert ez az egyetlen lehetősége arra, hogy rátaláljon az apjára, akivel soha életében nem találkozott, és akiről jóformán semmit nem tud. Hamarosan kiderül, hogy az adathordozón egy regény kézirata található, egy Beethoven korabeli szerelem története, amelynek két szereplőjét a muzsikus zenéje hozta össze. Nóri merész elhatározásra jut, de ahhoz, hogy a tervei megvalósulhassanak, Berlinbe kell utaznia.
1800, Poroszország. Frieda, a jómódú berlini hugenotta család lánya vidéken nyaralva ismeri meg a szomszédos kastélyban vendégeskedő porosz királyi herceget, aki egyszerre hadvezér, zeneszerző és zongoraművész. Frieda életét szintén a zene határozza meg, ám hiába rendkívül tehetséges, lány lévén még csak nem is álmodhat arról, hogy zongoraművész legyen. Amikor rádöbben, hogy a javíthatatlan szoknyavadász hírében álló herceg, aki olyan elérhetetlennek látszott számára, mintha a holdon élne, viszonozza az érdeklődését, hiába tudja, hogy nem lehet helye a férfi életében, igent mond erre a logikátlan, jövőtlen, de annál szenvedélyesebb szerelemre. Kettejük nevét mindössze egy Beethoven-darab köti össze, és a titok, amelyet a herceg magával visz, amikor a porosz seregek élén harcba indul Napóleon ellen.

MÖRK LEONÓRA részben napjainkban játszódó, részben a múltba kalandozó, váratlan fordulatokban és zenetörténeti érdekességekben bővelkedő új regénye két megkapó szerelem sokszólamú története, amelyben Beethoven muzsikája játssza a főszerepet.

 

"És a lényeg az, hogy legyen legalább egyvalaki, aki szereti az embert. Akkor már életben lehet maradni." 

Az idei Könyvfesztiválon sikerült lecsapnom erre a könyvre, és olyan szerencsém volt, hogy a szerzővel dedikáltatni is tudtam. :) Már csak 6 kötet hiányzik, hogy teljes legyen a gyűjteményem, azokat igyekszem beszerezni. :)

Gondolataim a történetről:

Teljesen vakon és tudatlanul vettem kézbe A herceg és a lányka című könyvet. Fülszöveget nem olvastam, pusztán a cím elég volt ahhoz, hogy magával ragadjon. 

Az eseményeket két idősíkon követhetjük nyomon. 
1800, a helyszín Poroszország, ahol a jómódú családban élő Frida egy nyaralás alkalmával megismerkedik a jóképű porosz herceggel, aki nemcsak híres hadvezér, de tehetséges zongorista és zeneszerző. A zene szeretete egyre közelebb hozza őket egymáshoz, és őrzik a közös titkukat, amit a herceg magával visz a Napóleon ellen vívott háborúba.

2019, a helyszín Budapest. Nóri kapcsolata Erikával, az anyjával nem nevezhető idilli anya-lánya kapcsolatnak. Az apjáról nem tud sok mindent. Az anyja az ideje nagy részét a munkája miatti utazással tölti. A 18. születésnapjára egy nem hétköznapi ajándékkal lepi meg Erika a lányát. Egy flopit ad át neki, ami által közelebb kerülhet az apjához. Nóri ezért minden követ megmozgat, még Berlinbe is hajlandó elutazni.

Egy kellemes hangulatú, lassan építkező, gyönyörű líraisággal megírt szerelmi történetet kap az olvasó, aki kézbe veszi A herceg és a lányka című kötetet. Az eseményeket, és a helyszínt részletgazdag leírások színesítik, az egész könyvet átjárja a zene megnyugtató hatása. Ha olvasás közben Beethovent hallgat az olvasó, az még inkább emeli az olvasásélményt. 

A karakterek kidolgozottak voltak, követtek el hibákat, emiatt voltak emberiek. Erika és Nóri kapcsolata sem volt tökéletes, sőt Erika anyaként akár megbotránkoztató is lehet sokak számára. Én jelen helyzetben, például el sem tudnám képzelni, hogy ne ugyan abban az országban éljek a gyerekemmel. 

Az egész történet gerince a zene. Beethoven fontos szerepet kap az 1800-as években, amikor Louis Ferdinánd és Frida szerelme kibontakozik, majd a 2000-es években is, amikor Thomas, a volt zongorista, aki nagy rajongója a német zeneszerzőnek, könyvet ír a porosz hercegről.

A szerző kutatómunkája előtt mindig tisztelettel adózom. Most sem okozott csalódást, rengeteg információt megtudtunk, ami úgy volt beleszőve a történetbe, hogy nem érződött "tananyagnak". 

Nagyon szerettem ahogy a zene hangulata vitte magával a történetet, és szerettem azokat az érzelmeket, amiket kiváltott belőlem. Szeretettel ajánlom a történelmi romantikus könyvek kedvelőinek.

 

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Soha nem hagynék magára egy gyereket, aki rám van utalva - mondta. - Soha."

"El tud képzelni egy olyan világot, ahol az ember szabadon követheti a szívét?"

"A halottak senkinek nem ártanak, csak az élők szokták bántani egymást."


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

A herceg és a lányka - Szépirodalom (jaffa.hu) 

Inga Lindström: Partvidéki szél

image0_99.jpeg 

Szerző: Inga Lindström
Cím: Partvidéki szél - Szerelmi történetek Svédországból
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 350
 

Fülszöveg:

A lélegzetelállítóan szép és tiszta svéd táj szolgál három szenvedélyes szerelmi történet – A döntés nyara, Sandbergen varázsa, Hétvége Söderholmban – színhelyéül.

A nagyvárosban karriert építő, sikeres nők vidéki környezetben szembesülnek fojtogató magányukkal és felszínes emberi kapcsolataikkal. Meglepődve tapasztalják, hogy a szívélyes fogadtatás, a közösségi élmény, a valahová tartozás érzése gyógyít – éppen úgy, mint a hegyek, tavak, erdők megnyugtató közelsége.

A szerelem váratlan ajándékként érkezik az elcsendesülésbe, de a múlt árnyéka és a jelen kihívásai nehezítik az elfogadását. Nehéz út vezet a beteljesülésig, és csak azok járhatják végig, akik nem félnek a változástól, és akik a jövőbe vetett hittel lépnek rá.

 

Nagyon régen olvastam olyan könyvet, amiben több, egymástól különálló történet szerepelt, ezért amikor megláttam, hogy a Kossuth Kiadónál előkészületben van a Partvidéki szél, ami 3 romantikus történetet tartalmaz, egyből felcsillant a szemem. Ráadásul Svédországban játszódnak, így tökéletesen beleillik abba a tervembe, hogy olyan könyveket olvassak, aminek Európa különböző országai szolgáltatják a helyszínt. Erről bővebben itt otvashattok: Járjuk be a könyvekkel Európát - Szavak erdeje (blog.hu)

Nagyon köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A döntés nyara

"A boldogság csak egy pillanat. Ha boldognak érzed magad, ragadd meg a pillanatot!"

Valerie sikeres ügyvéd, aki egyedül neveli a fiát. Az apját soha nem ismerte, az anyja nem beszélt róla. A nő elérkezettnek látta az időt, hogy a nagyvárosból vidékre költözzön, és a fiával új életet kezdjenek. Hamar beilleszkednek, azonban a feléjük irányuló figyelem és kedvesség egy idő után kezd feltűnő lenni Valerie számára. Érzi, hogy valamit titkolnak előle, az igazságra azonban egyáltalán nincs felkészülve. 

Aranyos történet volt, gyorsan lehetett vele haladni, viszont helyenként nekem már nagyon szappanoperás volt. Az első gondolatom az volt, ahogy olvastam, hogy ez olyan, mint egy tündérmese, ugyanis a való életben olyan nincs, hogy minden egyszerre tökéletes, és körbelengi a rózsaszín felhő. Tökéletes munka, tökéletes család ami a semmiből kerül elő, tökéletes helyszín, hirtelen fellobbanó szerelem. Lasse karaktere számomra nem tűnt hitelesnek. Egy kamasz fiúról beszélünk, akinek a viselkedése és a gondolkodása már-már az idősebb korosztályt idézi. Nem volt rossz történet, de nem ez lesz a kedvencem a három közül.


Sandbergen varázsa

"Az ember nem tehet úgy, mintha mi sem történet volna az előző éveiben. Előbb, vagy utóbb utóléri az embert a múltja."

Magnus elismert pék, valamint a kis településük polgármestere. Csalódásba fulladt kapcsolata után kerüli az érzelmeket. Szenvedélye a hajózás, de arra nem számít, hogy egy pihenésnek szánt útja során egy eszméletlen nőre bukkan a tenger menti sziklákon. Az ismeretlen nőnél nincsenek iratok, és nem emlékszik semmire a kilétével kapcsolatban. Magnus felajánlja segítségét, amíg az emlékei visszatérnek, vagy a rendőrség meg nem tud valamit róla. Ideiglenesen Luciának szólítja. A lányt teljesen megbabonázza Magnus péksége, ahol úgy mozog, mintha egész életében ezt a szakmát gyakorolta volna. A múltja azonban előbb-utóbb utoléri, és nehéz döntés elé állítja.

Ezt a rövidke kis történetet nagyon szerettem. Kellemes hangulatot árasztott, kikapcsolt, az egész környezet idilli volt. 100 oldal az egész, tehát nagy bonyodalmakra nem kell számítani, de van benne szerelem, családi viszály, rejtély, és nagyon sok illatozó pékárú. Megszerettem a szereplőket is, bár a történet hölgy tagjai időnként elég hisztisek tudtak lenni. De ennek ellenére jól esett olvasni. Viszont egy jó tanács: garantált éhséget okoz a történet. :)

Hétvége Söderholmban 

"Csodás érzés lehet, ha az ember tudja, hogy a megfelelő helyen van."

Lena példaképe a főnöke. Karrierista, mindent megtesz azért, hogy minél sikeresebb legyen a szakmájában, és pont ezért alíg várja, hogy New Yorkban kezdjen új életet. Egy prezentáció miatt azonban kénytelen vidékre utazni a főnökével, Kristinaval. Ott megismeri Sörent, aki a segítségére lesz, és megmutatja neki milyen is a vidéki élet. Az ott töltött napok viszont elbizonytalanítják a nagyváros nyüzsgésével kapcsolatban. A soha nem alvó nagyvárosi, vagy a csöndes vidéki élet lenne az, amire igazán vágyik?

Ez a történet váltotta ki belőlem a legtöbb érzelmet. Kedves, kis romantikus sztori volt, viszont bizonyos eseményeknél nagyon dühös voltam. Kristina fényűző életet él, megszokta, hogy minden úgy történik, ahogy azt ő kitalálja. Nem foglalkozik senkivel, csak saját magával. Éppen ezért volt számomra olyan dühítő az ő karaktere. Minden lelkiismeret furdalás nélkül gyalogolt bele mások lelkébe, és az sem érdekelte, hogy egy több évtizedes házasságot tesz tönkre. A fia is nagyon irritált, a nem-et ő sem tudta elfogadni.
A tájleírásokat viszont nagyon szerettem. De most őszintén, emelje fel a kezét, aki tudna a munkára figyelni a víz partján, ahol körbeveszi a csend, a természet és a nyugalom? :)


Összegzés:

Nekem kellemes kikapcsolódást nyújtott ez a három rövidke történet. Egy gyönyörű, hangulatos környezetbe invitálta a szerző az olvasóját, és hiába nem tartalmaztak mély mondanivalót a történetek, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. Elképzeltem, ahogy Svédország vidéki kis faluiban sétálok, és éreztem, hogy átjár a nyugalom. Elmúlt a mindennapok zűrzavara okozta feszültség, és csak vittek magukkal az események.

Rövid történetekről van szó, ezért a bennük szereplő események is nagyon gyorsan történnek. Ha tehát valaki a lassan kibontakozó szerelmi szálakat, vagy a nagy csattanót várja, az valószínűleg csalódni fog ebben a kötetben. Aki viszont kevés szabadidővel rendelkezik, de könnyen emészthető, gyorsan olvasható és nagy drámáktól mentes romantikus történetre vágyik, bátran vegye a kezébe a Partvidéki szél című kötetet.

Ami nekem abszolút kedvenc, az a kötet végén szereplő néhány oldalas receptgyűjtemény. Aminek különösen örülök, hogy az elkészítésükhöz nem kell mesterszakácsnak lenni, és nem kell három országgal arrébb utazni, hogy be tudjuk szerezni a hozzávalókat. Biztos, hogy ki fogok próbálni belőle néhány receptet. :)

Van viszont negatívum is, amit meg szeretnék említeni. Tapasztaltam néhány hibát a szövegben. Név elírás, mondat ismétlés, elütések. Ezek egy kicsit megakasztották az olvasást, és emiatt nem tudok 5 csillagot adni a könyvnek. De ezeket a hibákat leszámítva gyorsan olvasható, könnyen érthető történetek voltak, én két este alatt el is olvastam őket. :)

Köszönöm szépen a lehetőséget a Kossuth Kiadónak.

Értékelésem: 5/4

Idézetek a könyvből:

"Az olvasással művelődik az ember."

"Jó érzés örülni annak, ami éppen van."

"Hát ilyen az élet vidéken - (...). Mindannyian kedvesek és segítőkészek vagyunk."


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Partvidéki szél (kossuth.hu)

Leda D'Rasi: Lady Revans

c202c7a0-f6f5-4915-a9ed-35ea4e7b4bb9.jpg

Szerző: Leda D'Rasi
Cím: Lady Revans
Kiadó: Mogul Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 480

Fülszöveg:

Evolet ​roppant veszélyes játékot űz. Nappal szürke kisegér, a báli estéken viszont rettenthetetlen bosszúálló, aki mindent megtesz, hogy megleckéztesse a nemesek között megbúvó gazembereket… De honnan veszi Lady Revans a bátorságot, hogy szembemenjen az elittel? És mi történik, ha feltűnik egy szemtelen fickó, aki minden követ megmozgat, hogy rátaláljon?

Lord Sebastian Montgomery hosszú távollét után tér vissza Londonba. Unalmas bálra készül, az este azonban izgalmas újdonságot tartogat számára: feltűnik egy titokzatos hölgy, akit az előkelő társaság legrettegettebb nőjeként emlegetnek. Senki, még csak nem is sejti, ki lapul a maszk mögött… A férfi számára ez a titok felér egy kihívással.

Ennyi lenne a történet csupán?

Dehogy! A múlt sötétjéből előlép a kegyetlen triumvirátus, majd feltűnik egy olyan gonosz is, aki nem szarvakat visel. Hanem szoknyát…
*
A Boszorkánydinasztia sorozat, a Rítus, A Dög és a Végzet írónője ezúttal a történelmi romantika világába kalandozik, és bemutatja az olvasóközönségnek a rebellis hölgyeket, akik felforgatták az úri társaságot.

 

"A nevetés az öröm hangja. A boldogság hírmondója." 

Nagyon vártam már ennek a könyvnek a megjelenését, hogy végre "élőben" is lássam. Az a megtiszteltetés ért, hogy megjelenés előtt olvashattam a történetet. A Lady Revans az idei Könyvfesztiválra jelent meg a Mogul Kiadó gondozásában. Nem kellett két nap, és a végére is értem, nem tudtam letenni. Az pedig elmondhatatlan öröm, hogy a szerzővel személyesen is találkozhattam, és egy dedikált könyvvel lettem gazdagabb. Nagyon köszönöm a shop.könvymogulnak, hogy elolvashattam.

Gondolataim a történetről:

Nem vagyok az a könyvet újraolvasós típus, úgy meg különösen nem, hogy néhány héten belül olvassam újra ugyan azt a kötetet. Leda D'Rasi neve viszont egyet jelent az 5 csillagos olvasmányélménnyel. Másodszor olvastam el Lady Revans történetét, és ugyan úgy szerettem, mint amikor először találkoztam vele. Ha nem jobban.

Hiába a fényűzés, és a csillogás, a nemesek sem ártatlan bárányok, ellenben szeretnék a titkaikat a négy fal között tudni. Ezzel az állásponttal Lady Revans a legkevésbé sem ért egyet, és sokszor a testi épségét kockáztatva igyekszik felfedni az arisztokrácia legsötétebb titkait. Hajtóvadászat indul ellene, azonban Lord Montgomerynek más tervei vannak a lánnyal. Minden követ megmozgat, hogy rátaláljon. 

Lady Revans igyekszik a lehető legtöbb bálon tiszteletét tenni, azonban arra nem készült fel, hogy az egyik ilyen eseményen utoléri a múltja, amiért ismét súlyos árat kell fizetnie.

Egy izgalmakkal, és fordulatokkal teli, mégis léleksimogatóan romantikus történetet kaptam. Nagyon szerettem olvasni. Lendületes volt az írásmódja, mindig tartogatott meglepetések, és folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. Mindezek mellett humoros is volt. Minden megvolt benne, ami ahhoz kell, hogy egy könyv a kedvenceim közé kerüljön.

Sebastian és Daniel párbeszédein nagyon jól szórakoztam. Kellően szarkasztikusak, mégis fél szavakból megértik egymást. Általuk tökéletesen kirajzolódik egy olyan barátság, amilyenre szerintem mindenkinek szüksége lenne. Bármi történjen is, ott vannak, és kérdés nélkül segítenek a másiknak. Csipkelődések, és pikírt beszólások jellemzik az ő kapcsolatukat.

Lady Revans kiléte nagyon gyorsan kiderül, azonban Emma és Evolet körül sokáig hagy minket a szerző a sötétben tapogatózni. Az események előre haladtával azonban választ kap az olvasó arra, hogy hogyan lett Evolet Perkinsből, Emma Barton.

Sebastian és Evolet tökéletes párost alkotnak, az pedig különösen tetszett, hogy Sebastian szembe ment a tőle elvárt normáknak, Evolet pedig nem fél szembeszállni a márkival.

A történelmi fikció kedvelőinek szívből ajánlom ezt a történetet. Izgalmas, feszültséggel teli, mégis romantikus. Tökéletes kikapcsolódást nyújt.

A Mogul Kiadó webáruházából ti is beszerezhetitek a könyvet 10% kedvezménnyel, ha használjátok a szavakerdeje kódot.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Leda D'Rasi: Lady Revans (konyvmogul.hu)


Értékelésem: 5/5
Nagyon nagy kedvenc lett!

Idézetek a könyvből:

"(...) az őszinteség az egyik legértékesebb erény, amelyet egy ember a magáénak mondhat."

"Viszont az álmok és a valóság között van egy nagy hasonlóság: mindkettő él és önálló akarata van. Adott álmokat át lehet hozni a való életbe, viszont a valóság úgy ad nekik teret, ahogy neki tetszik, és borsos árat szab az engedélyért."

"A "jókor jó helyen" az ostobák reménye. Teremts magadnak lehetőséget a győzelemre."

Louise Fein: Az elrejtett gyermek

image0_97.jpeg 

Szerző: Louise Fein
Cím: Az elrejtett gyermek
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 512

Fülszöveg:

Eleanor ​Hamilton boldog feleség, és egy elbűvölő négyéves kislány, Mabel édesanyja. Férje, Edward a bimbózó eugenikai mozgalom vezéregyénisége, ami olyasféle gondolatokat körvonalaz, melyeket hamarosan Hitler is a zászlajára tűz.

Amikor azonban kislányukon epilepsziás rohamok jelentkeznek, tökéletes világuk széthullani látszik. Mabel szégyenteljes betegségét Edwardnak titkolnia kell a munkakörnyezetében, és a család becsülete veszélyben forog.

Eleanor hamar ráébred, hogy Edward titkolózik, mindent megkérdőjelez, amit addig a genetikai alsóbbrendűségről gondolt, s férjébe vetett, addig megingathatatlan hite szertefoszlik. Zaklatott lesz és kiábrándult, s miután úgy érzi, képtelen tovább elviselni a családi terheket, úgy dönt, kézbe veszi a dolgokat.

Louise Fein – aki személyes tapasztalatból merített ihletet könyve megírásához – komoly morális és etikai kérdésekre világít rá egy olyan korszakban, amelyet a xenofóbia, az előítéletek, a rettegés és az úttörő jelentőségűnek álcázott, ugyanakkor téves és romlott tudományos elképzelések uraltak.

Ebben a mélyen megindító, precíz háttérkutatásokkal alátámasztott, elsöprő erejű történetben finoman cizellált portrét kapunk egy családról, amely lassan összeroppan a szégyen, a hazugság és a veszélyes eszmék terhe alatt.

 

"A szeretetet nem lehet kikényszeríteni."

Engem úgy meglepett ez a könyv. Teljesen másra számítottam, mint amit kaptam. Nemcsak a borítója, hanem a címe miatt is felfigyeltem a kötetre még megjelenés előtt. Azonban a fülszöveg nagyon elvitt egy téves irányba. Hitler említése miatt én szentül hittem, hogy ez egy holokauszt történet lesz. Ezúton is köszönöm a Kossuth Kiadónak, hogy a megjelenés után azonnal el is olvashattam.

Gondolataim a történetről:

Louise Fein nem lehet ismeretlen azoknak, akik olvassák az ajánlóimat, ugyanis néhány hónapja írtam A birodalom lánya című könyvéről. Azt bátran kijelenthetem, hogy a szerző nagyon ért a megrázó történetek papírra vetéséhez.

Szerettem ezt a könyvet, még úgy is, hogy megrázó volt, és néha nagyon dühös voltam olvasás közben. A Hamilton család életét követhetjük nyomon. Edward, a családfő a háborúban elszenvedett trauma után a tudomány világába menekül. Kutatásokat végez, ami alapján rangsorolja az embereket, leginkább a gyerekeket. Akik nem teljesítik a normát, nem érik el a "megfelelő" szintet, őket elkülönítik a társadalom többi tagjaitól. Ebbe a kategóriába sorolja az epilepsziásokat is. Amikor a kislányáról kiderül, hogy ebben a betegségben szenved, mindent elkövet, hogy elrejtse a világ elől, nehogy csorbát ejtsen a hírnevén. Eleanor, a felesége azonban nem nyugszik bele, és amikor elkezd a férjével együtt dolgozni, akkor lassan fény derül a régmúlt eseményeire, és kiderül, hogy a férje mellett hosszú évekig hazugságban élt.

A történet az 1920-as években játszódik, amikor is az események mondhatni előre vetítik Hitler uralmát még úgy is, hogy szinte szó sem esik róla az egész könyv során. Az elv most is ugyan az. Aki nem megfelelő a társadalom számára, annak mennie kell. Bezárják egy épületbe, és megfeledkeznek róla. Az orvosok, ápolók ellátják a napi feladataikat, mert ugye ez a dolguk, és ennyi. Ha valaki nem megfelelően teljesít egy teszt során, őt gyengeelméjűnek titulálják. De nem is kell ehhez teszt. Elég, ha a gyerek epilepsziában szenved. Amikor a gyógyszerek nem használnak, mehet a háztól, nehogy kiderüljön, hogy nem tökéletes. Ahogy írom ezeket a sorokat, már attól érzem, hogy megy fel a vérnyomásom.

Egy szülőnek a gyermeke egészsége, boldogsága az első. Hogy kinek mi a véleménye (különösen egy idegennek), annak annyi jelentősége sincs, mint egy erdőben lehullott falevélnek. Legalábbis nálam. A történet olvasása során kimondhatatlan ellenszenvet éreztem Edward iránt, és bevallom a könyv felénél még Eleanor iránt is. Viszont ahogy haladtunk előre az eseményekben, úgy lehetett nyomon követni a szereplők jellemfejlődését. Eleanor meghozta azt a döntést, amit meg kellett hoznia. Nagyon vártam már azt a pillanatot, amikor kinyílik a szeme, és végre a sarkára áll. Jól döntött, elnyerte a tiszteletemet.

Ahogy korábban említettem, megrázó volt a történet. Nemcsak a témája miatt, hanem a szerző megjegyzése miatt is, ugyanis a fő cselekményszálat a saját életéből merítette. Átélte, megélte minden szülő rémálmát. Sokszor csalt könnyeket a szemembe. Sokat adott ez a történet, és úgy gondolom, nagyon sok ember hasznára válna, ha elolvasná, talán sikerülne egy kis elfogadást magukba szívni az embertársaikkal szemben. A történet megmutatta a szomorú valóságot, hogy mennyire előítéletes a társadalom, mennyire képtelenek elfogadni azt, ha valaki más. De attól, hogy valaki más, esetleg beteg, még ugyan olyan értékes, mint a társai. 

A szerző a sorok között felhívta a figyelmet a kitartásra, arra, hogy bármilyen kilátástalan is a helyzet, soha nem szabad feladni, mert csak akkor lehet eredményeket elérni. Kellő kitartás, és küzdés amivel hegyeket lehet megmozgatni, vagy embereket lehet visszahozni az életbe. Ebben a történetben például szó szerint.

Csak ajánlani tudom mindenkinek Louise Fein - Az elrejtet gyermek című könyvét. Bízom benne, hogy a későbbiek folyamán olvashatunk még a szerzőtől.

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Még a hozzánk legközelebb állókból is csak annyit ismerünk, amennyit felfednek magukból."

"Az igazság (...) olyan lehetőség, amely soha nem hagy cserben."

"(...) vajon kinek áll jogában eldönteni, mennyire értékes egy emberi élet."


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Az elrejtett gyermek (kossuth.hu)

süti beállítások módosítása