Szerző: Mia Sosa
Cím: A legrosszabb esküvői tanú
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 384

Fülszöveg:

OLTÁRI ​SZÍVEK

Egy oltár előtt elhagyott esküvőszervező? Ja, persze, az iróniát Carolina Santos is érzékeli. De múltjának e kellemetlen mozzanata ellenére Lina olyan lehetőséget kap, amely megváltoztathatja az életét. Csak egyetlen bökkenő van: együtt kell működnie a világ legrosszabb esküvői tanújával a saját kudarcba fulladt menyegzőjéről.
Max Hartley marketingszakértő eltökélt szándéka, hogy letegye a névjegyét egy áhított szállodai ügyfélnél, aki az arculata kiterjesztését tervezi. Aztán megtudja, hogy a bátyja eszes, lenyűgöző és abszolút tabu exmenyasszonyával kell dolgoznia, aki ráadásul ki nem állhatja őt…
Ha sikerül egymás kinyírása nélkül összehozniuk a prezentációjukat, mindketten jól járnak. Csakhogy Max az első számú közellenség, mióta arra biztatta a bátyját, hogy hagyja faképnél a menyasszonyt, és Lina a maga részéről kész megfizetni érte.
Lina és Max hamar felfedezik, hogy nem az ellenszenv az egyetlen érzelem, amitől szikrázik közöttük a levegő. Ám ez a rossz csillagzat alatt született páros mégsem lehet több ideiglenes játszópajtásnál, mert Lina nem vágyik szerelemre, Max pedig soha többé nem hajlandó a bátyja mellett másodhegedűst alakítani…

"Csak élvezd a pillanatot, és minden mással foglalkozz később!"

Nagyon szeretem az ilyen figyelemfelkeltő borítókat, és címeket. Garantáltan kellemes kikapcsolódást ígérnek. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

Gondoltaim a történetről:

Most, hogy befejeztem a könyvet, legelőször a már említett borítóról ejtenék néhány szót. Ismerve a történetet, kijelenthetem, hogy kissé félrevezető a borító, amin azt látjuk, hogy a menyasszony taszítja el a vőlegényt, holott ez pontosan fordítva történt. De ezen túl tudok lendülni, a történet kárpótolt.

A történet során megismerjük Linát, akit percekkel az esküvője előtt hagyott el a vőlegénye, Andrew. A rossz hír hozója, az öccse, Max volt. Ezek fényében kijelenthetjük, hogy Linának nincsenek kellemes emlékei a testvérpárról. Évekkel később, amikor a lány már esküvőszervezőként dolgozik, élete nagy lehetőségét kapja meg, pályázhat egy olyan állásra, amiről mindig is álmodott. A sors furcsa fintora, hogy ezért az állásért történetesen a volt vőlegényének az öccsével kell közösen együtt dolgoznia. Már a közös munka sem indul zökkenőmentesen, azonban ahogy telik az idő, minden csak bonyolódik.

Nagyon élveztem olvasni a könyvet. Hangosan nevettem bizonyos jeleneteken, de bevallom, a végén elmorzsoltam néhány könnycseppet. Tény, hogy elég erősen klisés volt, már a könyv elején borítékolható volt a vége, azonban ez számomra nem csökkentette az olvasási élményt. Pontosan egy ilyen történetre volt szükségem egy nehéz hét után.

Szerettem az író stílusát, humorát, a karakterek megformálását. És Max.. Hát igen, őt is nagyon bírtam. :) Közel sem volt tökéletes a könyv, voltak benne pörgősebb részek, és volt, ahol kicsit leült a történet. De mindezek ellenére vittek magukkal az események.

Lina már a könyv elején sem hazudtolja meg önmagát, a maga köré épített falak erősek, és áthatolhatatlanok. Viszont ahogy haladunk előre az eseményekben, úgy kezd el gyengülni ez az erőd, amiben elbújt a világ szeme elől. Max első pillantásra egy macsó, gondtalan, jómódú szépfiú, azonban róla is megtudjuk, hogy bizony neki is vannak démonai. Ketten együtt tökéletes párost alkottak a szarkasztikus beszólásaikkal, csipkelődéseikkel, szenvedélyükkel.

A brazil, portugál kultúrából kapunk egy csipetnyit, de bevallom, én szívesen olvastam volna még róla.

A történet során megismerjük Lina családját, múltját, és betekintést nyerhetünk, hogy milyen is a családi összetartás. Bár sokszor elgondolkodtam, hogy Lina, és az unokatestvére valóban rokonok-e, annyira eltérő a személyiségük, és a temperamentumuk. :)

Ha felületesen olvassuk a könyvet, akkor egy humoros, romantikus történetet kapunk, egy kis erotikával becsomagolva. Azonban ha a mélyére nézünk, akkor szóba kerülnek olyan komoly témák is, mint például a bőrszín miatti megkülönböztetés. A szereplők jellemfejlődése nyomon követhető a könyv során, nekem különösen tetszett, ahogy ezt fokozatosan kibontotta a szerző.

Összességében egy nagyon kedves, hangulatos, romantikus történetet kaptam, amit a brazil kultúra, a tánc, és az ételek tettek még színesebbé. Csak ajánlani tudom azoknak, akik egy könnyed kikapcsolódásra vágytak.

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Az, hogy véded magad a sérelmektől, nem feltétlenül jelenti azt, hogy sérült vagy."

"A szeretet akár romantikus, akár nem, nem absztrakt módon működik, hanem két ember között. Szóval nincs értelme absztrakt módon elkerülni."

"A szerelem azt jelenti, hogy ledöntöd a falaidat azért, aki hajlandó átmászni rajtuk."

A könyvet itt tudod beszerezni:

A legrosszabb esküvői tanú (kossuth.hu)

Szerző: Joseph Boyden
Cím: A fenyőfák között
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 456

Fülszöveg:

Moosonee ​egy krí indiánok lakta kis település Kanada északi részén, közel a sarkvidékhez. Körös-körül sötét fenyvesek, sűrű, komor rengeteg, amelynek háborítatlan nyugalmát csak a nyestcsapdákat állító prémvadászok zavarják meg. A városka kórházában kómában fekszik Will, az egykori pilóta, ágya mellett mindennap ott ül unokahúga, Annie, hogy beszéljen hozzá. Ők ketten valaha szavak nélkül is értették egymást, most a hangosan kimondott szó ereje az, ami visszahozhatja Willt az életbe.
Annie nemrégiben tért vissza veszélyes kalandokkal, gyötrelmes megpróbáltatásokkal teli, hosszú utazásából. Azért indult el, hogy felkutassa eltűnt húgát, Suzanne-t, aki modellkarrierre vágyva hagyta el a szülőföldjét. Annie, akinek addig a vadon, a szikrázó hómezők, vadludak látogatta tavak, pisztrángos folyók jelentették a mindenséget, kénytelen alámerülni egy másik világba. A nagyvárosok világába, ahol a csillogó felszín romlottságot és bűnt takar, amely kis híján őt is végleg elnyeli. Közben Will öntudatlanságának homályában azt az utat járja be újra, amely idejuttatta őt, a kórházi ágyra. Életének romjai között bolyongva idézi meg önmaga, családja és közössége, gyökereit vesztett népe történetét.
Ez a két emberi sorsról két hangra írt, fájdalmasan szép regény olyan, akár egy két ágra szakadt, ám ugyanonnan eredő és ugyanoda tartó folyó. Az olvasó gyönyörűséges borzongással merül alá az egyre szövevényesebb, thrillerszerű cselekménybe és a kivételesen gazdag prózanyelvbe. A hol lassan áramló, hol hirtelen felgyorsuló, térben és időben egymástól eltávolodó, majd ismét egyesülő történetfolyam feltartóztathatatlanul hömpölyög a végkifejlet felé, amely örökre megváltoztatja Will és Annie életét. A fenyőfák között katartikus erejű regény, amely mesterien ragadja meg és ábrázolja az indiánok és a modern társadalom konfliktusát.

"Haza akarok menni, de a lelkem mélyén hiszek neki, amikor azt mondja, nincs otthonom, amíg utazom tovább." 

Egy ideje már a listámon szerepel ez a könyv, bevallom a témája felkeltette az érdeklődésemet. Emlékeim szerint soha nem olvastam még indiánokról szóló könyvet, ezért is örültem annyira, hogy a Jaffa Kiadónak köszönhetően lehetőségem volt kézbe venni ezt a kötetet. Ezúton is nagyon szépen köszönöm.

Gondolataim a történetről:

A könyv eleje kicsit nehezen indult, nem tudtam ki a főszereplő, ki a narrátor. Két szemszögből ismerjük meg az eseményeket, azonban a fejezetek elején nincsenek jelölve, hogy most éppen kinek a gondolatait halljuk. Ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy már könnyen ki lehet találni, viszont a kötet elején számomra ez nagyban megnehezített az olvasást.

A főszereplőink életét, az általuk elmondottak alapján két idősíkban látjuk. Will, a volt pilóta kómában fekszik, és többek között Annie, az unokahúga látogatja. A nővér javaslatára elkezd beszélni hozzá. Elmeséli, hogy a húga eltűnt, és miként indult a keresésére, hogy járta be azt az utat, amit a testvére, milyen élményekkel gazdagodott, és miken kellett keresztülmennie. A múltba pedig Willnek köszönhetően jutunk vissza, aki a két unokahúgának meséli el, hogy mi történt vele, és ezáltal mi, olvasók is megtudjuk, hogy mi vezetett odáig, hogy most kómában fekszik egy kórházi ágyon.

Szókimondó, helyenként megrázó volt a történet. Sok mindent megtudtunk a modellek világáról, és a vadonban eltöltött időkről. Mivel ezeket két külön személy mesélte el az olvasóknak, ezért a hangulata, és a stílusa is különböző volt a két szálnak. Számomra érdekes volt Willt hallgatni, és megtudni, hogy tudott életben maradni a vadonban, hogy látta el magát élelemmel, és hogyan készítette el magának a saját táborhelyét. Ahogy olvastam, rájöttem, hogy engem nagyon gyorsan benyelt volna a vadon, ötletem nem lenne, hogy miből és hogyan készítsek magamnak egy zárt helyet, ahol nem falnak fel például a medvék, vagy nem fagyok meg éjszaka... 

Anniet még mindig nem sikerült megértenem. Olyan, mintha két különböző személyiség lenne. A húga nyomdokaiba lépő modell, aki megismeri a csillogást, a hírnevet, a drogokat. Egyik percben ünnepelik, de a másik percben eltapossák. Talán az ő történetét nehezebb volt olvasni, mint Willt hallgatni, mert való igaz, hogy a tényeket mondták el mindketten, de az indián lánnyal történtek mégis megrázóbbak voltak. Ő nem ismerte ezt a világot, amibe belecsöppent, és úgy éreztem, hogy még maga sem tudja eldönteni, hogy valójában tetszik-e neki. A belőle áradó feszültség, a vívódás minden mondatából érződött.

Ami csalódást okozott, az a kötet vége volt. Nagyon gyorsan le lett zárva, úgy éreztem, hogy ott már elfogyott a lendület, a mondanivaló, és kaptunk egy "kényszer happy end-et", amiből én mégis hiányoltam az egyik fő szál magyarázatát. Az egyik pillanatban még egy kórházi ágy mellet vagyunk, a másik pillanatban pedig vége van a könyvnek. Nagyon dühített, nem szeretem az ilyen magyarázat nélküli lezárásokat. 

Mégis megadom a 4 csillagot a könyvnek a negatívumok ellenére is, mégpedig azért, mert ez egy jó könyv. Van lendülete, van hangulata, van benne feszültség, emberi sorsok, újrakezdés, jobb napok, és rosszabbak, mint bármelyikünk életében. Előfordulnak benne megrázó, és felkavaró jelenetek, leírások, ezért csak annak ajánlom az olvasását, aki nem idegenkedik ettől.

Értékelésem: 4/5

Idézetek a könyvből:

"Bármit felépítesz, az leomlok. Porig ég. Minden, amire szükséged van, odaveszhet."

"Apám tudta, hogy a vadonban mindössze három létszükséglet létezik. Tűz, menedék és élelem."

"Néha úgy érzem, hogy az egész életem veszteségek sora."

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

A fenyőfák között - Szépirodalom (jaffa.hu)

Sziasztok!

Nagyon sok interjú készül a hazai szerzőinkről, és a már megjelent, vagy készülőben lévő könyveikről. Én azonban nemcsak arra vagyok kíváncsi, hogy milyen történetekkel örvendeztet meg minket az író, hanem arra is, hogy ő milyen olvasmányokat részesít előnyben. Ezért felkértem néhányukat, hogy osszák meg velem az olvasási szokásaikat, kedvenc történetüket.

Az egyik kedvenc könyvsorozatom szerzőjével, Stellával beszélgettem.

Kedves Stella!

Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet!

• Kérlek mesélj néhány szót magadról!

Stella Albright szerzői álnéven publikáltam első, két kötetes regénysorozatomat, a Búcsúszimfónia-duettet, 2022-ben. Könyvemben a lélek mélységeit tárom fel, és olyan témákat feszegetek, mint az emberi kapcsolatok és sorsok, valamint a családi minták és a traumák személyiségfejlődésre gyakorolt hatásai. Mindig is érdekelt az irodalom, már gyerekként is írtam, később, a gimnáziumi éveim alatt irodalmi pályázatokon is indultam, valamint megyei lapban publikáltam. Emelt szinten érettségiztem irodalomból és angol nyelvből, mindkét területen a történetek kerültek a középpontba az életemben. Az egyetem után life-és ifjúsági coachingot, valamint műfordítást is tanultam. Írok és szerkesztek, angolból pedig saját nyelvoktatási módszert, történetalapú nyelvtanulási anyagokat dolgoztam ki, és munkám során alkalmazom is őket. 

• Könyvmolynak vallod magad?

Én nem az az író vagyok, aki párhuzamosan ír és olvas. Ritkán találok ugyanis olyan könyvet, amely igazán megfog, de akkor nagyon magába ránt a történet, magába szippant az író világa. Amikor nem találtam, írtam egyet :) Legutóbb Dani Atkins, Amikor kiolvad a szív című regénye volt, melyet éjszakákon át képtelen voltam letenni. Az írónő mesterien szövi a szálakat, a fogalmazás pedig, ami számomra az egyik legfontosabb erő egy könyvben, lenyűgöző – így nem tudok szó nélkül elmenni a műfordító munkája mellett, amely minden egyes külföldi könyv magyarba ültetése során elképesztően fontos, hogy át tudja adni a könyv hangulatát és az író stílusát. Ezután leültem és ismét írtam. Korábban csak akkor olvastam, amikor éppen nem voltam benne egy saját történetben. Amióta viszont már szerkesztőként is dolgozom, párhuzamosan írok és olvasok, ami érdekes kihívás, de nagyon élvezem. Így most már, ahogy Fodor Ákos mondta, mindig van két jó könyv kezem ügyében; egyet írok, egyet olvasok. 

• Számodra mit jelent az olvasás?

Mindig azt keresem egy könyvben, hogy valódi értéket, üzenetet közvetít-e. Ebből úgy érzem, manapság a könyvek sokasága között nagyon keveset találunk már, és sajnos egyre kisebb is rá az igény. Azonban hiszek abban, hogy nincs rossz könyv, csak nem neked írták. Számomra kulcsfontosságú, hogy mögöttes tartalomra leljünk egy történetben, valamint az igényes szerzői stílust és megfogalmazást is keresem. Az ilyen könyvek szerintem olyanok, mint egy jó sorozat, amit „ledarálsz” néhány nap alatt, mert annyira kíváncsi vagy, mi lesz a folytatás. És közben oldalról oldalra, de magad is változol, rálelsz egy olyan kulcsra, amelyet mindaddig csak kerestél; és az felnyit a lelkedben egy ajtót, amely újabb világokat tár eléd önmagadból. A történet pedig egy külön kis világot teremt benned, mintha akkor is a történetben élnél, amikor éppen ott kell hagynod, hogy munkába, ebédelni vagy bevásárolni menj. A világ hirtelen megváltozik körülötted. Mert nem ereszt a történet. 

• Melyik volt életed első, meghatározó olvasmánya?

A legmeghatározóbb olvasmányom egyike A kis herceg. Hihetetlen módon tanít, újra és újra megmutatja a legfontosabb, valódi emberi értékeket; a szeretetet, a hitet, azt, hogy bármit elérhetünk az életben, nincs lehetetlen – az egyetlen, aki az utunkba áll, mi magunk vagyunk. Még akkor is, ha másokra fogjuk, a negatív szavakra, amelyekkel megdobálnak minket nap, mint nap. De az igazság az, hogy csakis rajtunk múlik, mire és kire figyelünk. A kis herceg(nő)mindannyiunkban ott lakozik, és az álmai, céljai, amelyek nem ismernek határokat, még mindig élnek bennünk. Ő még mindig építi a homokvárát. Ahogy haladunk az élet útján, hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, és elhinni a hazugságokat, amelyeket megpróbálnak elhitetni velünk azok, akik már rég elfelejtették a bennük rejlő kis herceget. Soha ne hagyjuk, hogy mások hangja hangosabb legyen, mint az Övé. Ilyen témákban szintén nagyon erős a Biblia, amely különböző (nyelvű) fordításokban sokszor egyenesen olyan, mint egy mentális egészség könyv – motivál, inspirál, és választ ad a kérdéseidre. 

• Egy hosszú nap után, amikor egy kis kikapcsolódásra vágysz, melyik zsánert részesíted előnyben?

Mindig is nagy rajongója voltam a filmes világnak, így ha kikapcsolódásra vágyok, előbb nézek meg egy filmet vagy egy sorozatot, mintsem veszek a kezembe egy könyvet. Sőt, én hamarabb látok egy történetet a filmvásznon, ami aztán motivál az eredeti könyv elolvasására, mint fordítva. Azt gondolom, nem szembe állítani kell a két alkotást, hanem egymás mellé tenni őket, hiszen kiegészítik egymást; a film ízelítő, meghozza a kedvet és ajtót nyit egy nagyobb, mélyebb, részletesebb történethez, amely a könyvben kiteljesedik. Megfordítottam a sorrendet, hogy a csalódás helyett a lehető legtöbbet kaphassam egy sztoriból. Így egy könyvet általában nem egy hosszú, fárasztó nap után nyitok ki, de amikor megteszem, leginkább ifjúságit és romantikust olvasok, de még a krimi sem áll távol tőlem, valamint az önfejlesztő könyvek nagy rajongója vagyok – leginkább Joel Osteen könyvei inspiráltak, a gondolatai megmutatták, merjünk nagyot álmodni, és egy jobb élet felé venni az irányt. Az életünk és benne mi magunk is olyanná válunk, amilyenné mi alakítjuk. 

• Mi alapján választasz olvasnivalót? Az aktuális hangulatod vezérel, vagy a közösségi médiában futó kihívások segítenek kiválasztani a következő könyvet?

Azt gondolom, a közösségi média csatornái nem igazán a legegészségesebb helyek a mentális egészségünk szempontjából. Nagyon bölcsen kell használnunk őket. Így nem feltétlenül követem, illetve nem is hiszek abban, hogy pl. a Tiktokon futó könyvszenzációk minden esetben valódi értékközvetítők, így a nagy hype, ami körbe övezi őket, olykor csalódáshoz vezet. A történet, amit én elsősorban figyelek, és ha úgy tűnik, valóban érdekes témákat feszeget, kinyitom, és kíváncsian olvasom, mit hoz ki belőle az író. 

• Van 2023-as olvasási terved?

Szerencsére a kiadó, akinek szerkesztek, készül nekem bőven erre az évre is olvasmány listával :) Saját tervem nincs, tudom, hogy mindig megtalál az a történet, ami nekem szól, és éppen akkor szükségem van rá. Jelenleg azonban 2023-ra egy sokkal fontosabb terv megvalósításán dolgozom, amiről hamarosan a közösségi média oldalaimon is hírt adok :) 

• Ajánlj nekem egy könyvet a kedvenceid közük!

Ez nehéz kérdés, mert ami nekem nagy kedvenc, nem biztos, hogy Neked is ugyanazt mondja majd. De talán a legutóbbi munkáim közül válogatnék, amelyek hamarosan meg is jelennek majd a Maxim kiadó gondozásában magyarul; ilyen a Tokyo Ever After (Emiko Jean), vagy a Cut Off (Adrienne Finlay). Mindegyik ifjúsági regény, de miközben szórakoztatnak, a sorok között érdekes és fontos üzeneteket, gondolkodni valót is hordoznak. Még mélyebb tartalomért az If he had beenwith (Laura Nowlin), valamit a What you did (Claire McGowan) könyveket is érdemes keresni. Emellett, a következő regényemet is szeretettel ajánlom :)

Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre!

Stella munkásságát az alábbi oldalakon tudjátok követni: 

• A Szerző elérhetőségei 

Keress Facebookon és Instagramon: stellaalbright.writes

• A Szerző könyvei az alábbi linken érhetőek el:

https://alomgyar.hu/konyvlista/romantikus/bucsuszimfonia-duett

https://linktr.ee/stellaalbright.writes

A Búcsúszimfónia-duett az egyik legmeghatározóbb, két részből álló kötet volt, amit eddig olvastam. Csodálatos, érzelmekben gazdag, fontos  mondanivalót tartalmazó történetek. Az alábbi linkeken olvashatjátok az ajánlóimat:

Stella Albright - Miután elmentél (Búcsúszimfónia-duett 1.) - Szavak erdeje (blog.hu)

Stella Albright: Miután visszajöttél (Búcsúszimfónia-duett 2.) - Szavak erdeje (blog.hu)

Szerző: Caroline Bernard
Cím: Randevú a Flore kávéházban
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 416

Fülszöveg:

A Montparnasse szerelmesei

Párizs, 1928. Vianne arról álmodik, hogy botanikus lesz a neves Jardin des Plantes-ban. Amikor beleszeret a feltörekvő festőművészbe, Davidba, és belemerül a férfival a francia avantgárd csillogó bohémvilágába, a boldogsága tökéletesnek tűnik. De az élete tragikus fordulatot vesz…
Évtizedekkel később Marlene a Musée d'Orsay-ban áll egy nő arcképe előtt, aki a megtévesztésig hasonlít rá. Az idegen nő kisugárzásától elbűvölve Marlene a keresésére indul, és eközben élete fokozatosan megváltozik.
Megindító, érzéki és très français – két erős nő története egy lélegzetelállító metropolisz kulisszái között.

"A legsötétebb óra is csak hatvan percből áll." 

Őszinte leszek. Ránéztem a borítóra, és elolvastam a címet. Majd döntöttem, nekem el kell olvasnom ezt a könyvet. Nem tudnám megmondani az okát, de éreztem, hogy hívogat. És milyen jól döntöttem, amikor hallgattam a hívó szavára. Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

Már így, az ajánló elején ellövöm a poént: hatalmas kedvenc lett számomra ez a könyv. Olyan volt, mint egy andalító zene, ami simogatja a lelkemet. Kedves, olvasmányos történet nagyon sok mondanivalóval, és tanulsággal.

Szeretem az olyan történeteket, ahol a főszereplőnk a múlt eseményeit göngyölíti fel, ezáltal nemcsak a rég elhunyt családtagjait ismeri meg, hanem saját magát is. Jelen esetben is ez történt, ugyanis Marléne, a szerelem városában töltötte a házassági évfordulóját a férjével. A kirándulás azonban nem úgy sikerült, ahogy azt ő remélte volna, viszont ennek köszönhetően sétált be egy múzeumba, ahol saját magával nézett farkasszemet. A falon lévő festményen szereplő nő ugyanis megszólalásig hasonlít rá. Marléne nyomozásban kezd, mert szeretne mindent megtudni a képen szereplő nőről.

A múltba is visszatekintünk Vianne-nek köszönhetően, aki szívében nagy álmokkal elhagyja a családi házat, és Párizsban kezd új életet. 1928-at írunk ekkor. A fiatal lány legnagyobb vágya, hogy botanikus legyen, és amikor állást kap a híres francia Botanikus Kertben, a boldogsága határtalan. Ráadásul az örömét megoszthatja szerelmével, az angol festővel, Daviddel is. A második világháború az ajtóban kopogtat, és Vianne élete legnehezebb döntése előtt áll.

Ó de nagyon szerettem ezt a történetet. Két erős, céltudatos női főszereplő életét követhetjük nyomon, több évtizedes különbséggel. Annyi az eltérés közöttük, hogy Vianne nem adta fel az álmait, és kitartóan küzdött, amíg el nem érte a célját.

Ami számomra zavaró volt a könyv elején, hogy a fejezetek esetében nem volt jelölve, hogy az adott történetnél ki a narrátor. Viszont ahogy haladtam előre, úgy már könnyebb volt felismerni mikor halljuk Marléne gondolatait, vagy mikor vagyunk jelen az 1920-30-as években.

A szerző írásmódja nagyon tetszett, könnyen olvasható volt a történet, gyorsan lehetett vele haladni. Örömmel jártam én is Párizs utcáit, tértem be kávéházakba a szereplőinkkel. Nem minden döntésükkel értettem egyet, viszont elfogadtam a két nő látásmódját. Örülök, hogy Marléne tudott elég bátor lenni, és végre saját magát is szem előtt tartotta. 

Egy nagyon hangulatos történet volt az újrakezdésről, a múlt megismeréséről, Párizs varázslatos hangulatáról, és a nők szerepéről a második világháborúban. Kellemes kikapcsolódást nyújtott minden perc, amit az olvasásával töltöttem. Szeretettel ajánlom mindenkinek.

Értékelésem: 5/5

Mondanom sem kell, hogy kedvenc lett. :)

Idézetek a könyvből:

"Már ott tartottam, hogy fülig szerelmes legyek. Akaratom ellenére, de hát ki az, aki azért lett szerelmes, mert éppen illett a napirendjébe?"

"Ezenkívül, ha az ember beleszeret valakibe, és viszontszeretik, akkor azt elkötelezettségnek, ajándéknak kell tekinteni, amit nem lehet visszautasítani."

"Az evés és ivás épen tartja a testet és a lelket."

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Randevú a Flore kávéházban (kossuth.hu)

Szerző: Orosz Krisztián
Cím: Sodródás
Kiadó: Marsbook Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 196

Fülszöveg:

Lehetséges-e ​egy elveszített múltat, vagy egy sohasem létezett jövőt visszakapni a lehetőségekkel teli jelenben? Vajon a halál és az élet határai elmosódhatnak-e a modern technológia segítségével? Mit találunk az űrben a látóhatáron túl? Vajon képesek lehetünk-e a szeszélyes univerzum szabályai szerint játszani? Képesek vagyunk-e megváltozni, vagy pontosan ugyanazok maradunk, akik mindig is voltunk?
Négy főszereplő, négy egyedi életút, amelyek mégiscsak szoros összefüggésekkel keresztezik egymást. Az űr sötét mélységeiben a megválaszolandó kérdésekre keresik a megnyugvást jelentő válaszokat, de vajon akkor is szeretnék-e tudni őket, ha a megoldás keserédes és fakó árnyalatban tetszeleg?
Egy igencsak egyedi útra invitállak téged, kedves olvasó, amiben a kozmosz végtelensége, a múlt lélekölő tragédiái és a megtépázott, szívbe maró, múlhatatlan szerelem egyedisége mind-mind megjelenik, tökéletes harmóniát alkotva. A sodródás téged is vár. Feni rád a fogát, hogy megkaparintson a lelked húrjainál fogva. Ki tudja hol kötsz ki végül, ha engedsz hívó szavának…

„Csupán az a tragédia, amit annak tekintünk,
Rajtunk múlik, mekkora hatalma van felettünk.”

"Nem létezik annál könnyfakasztóbb, mint amikor egy család tagjai már életükben halottak egymás számára." 

Több sci-fit nézek, mint amennyit olvasok, ez tény, ugyanis elég érdekes kapcsolatom van a világűrben játszódó könyvekkel. Van olyan, amit annyira szerettem, hogy bármikor újra tudom olvasni. De van olyan is, amit egyszer elolvastam, és többé nem akarom látni. :) A szerző az ajánlójával felkeltette az érdeklődésemet, ezért is mondtam igent a felkérésre. Nagyon köszönöm még egyszer a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

Ahogy elkezdtem belemerülni az olvasásba, már rögtön szembeötlő volt, hogy Krisztián mekkora átéléssel fogalmaz, és milyen választékos a szóhasználata. De mindezek mellett azt is szeretném megemlíteni, hogy milyen olvasmányos, és összetett történetet tárt az olvasók elé.

Az alap történet nagyon tetszett. Mintha egy filmet néztem volna. Bár bevallom, voltak benne olyan részek, amikor csak pislogni tudtam, mert nem igazán értettem, hogy miről beszélgetnek a szereplők. Valahogy úgy nézhettem ki, mint Penny, amikor Sheldonnal "beszélget". 

Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, az elolvasott könyveim számát a sci-fi témájában. Viszont amikor Krisztián mesélt a történetről, akkor felkeltette az érdeklődésemet. Mert hogy lehet egy sci-fi egyszerre drámai, és még korhatáros is? 

Egy nem olyan távoli jövőben járunk, amikor már az emberiség túllépett a holdraszálláson, és éppen a Jupitert készül meghódítani. Négy tudós indul útnak, azonban az űrhajó felrobban. A kezdő jelenetben Christian Smith tűnik fel, az ő szemén keresztül látjuk a megsemmisült űrhajót. Kitartó keresésének köszönhetően azonban újabb túlélőre bukkan, Laura személyében. 

A történet során mind a négy tudós múltjába betekintést nyerhetünk, amiből világosan kirajzolódik, hogy bár szakmájukban elismert szakemberek, közel sem volt olyan vidám gyerekkoruk, mint az első gondolatra tűnik.

Ha a romantika helyet kap egy történetben, azzal engem meg lehet győzni, hogy adjak egy esélyt az adott kötetnek. Jelen esetben sem maradt ki a romantikus szál, azonban nekem kicsit kusza volt. Azt viszonylag hamar megtudjuk, hogy Christiant gyengéd érzelmek fűzik Laurához. Majd a szerző ledobja a bombát, amivel engem sikerült meglepnie. Már maga a tény, hogy Laura történetesen a férfi halott feleségének az ikertestvére, nálam átlépte a könnyen emészthetőség határát. Innentől kezdve nem voltam meggyőzve arról, hogy Christián valóban Laura személyét szereti-e, és nem a halott feleségét keresi benne.

A történet során a szerző egy olyan jövőképet vázol fel, amibe én nagyon nem szeretnék belegondolni. Mégpedig azért nem, mert ha nagyon elkezdeném törni rajta a fejem, akkor rá kell jönnöm, hogy nem olyan földtől elrugaszkodott "jóslások" ezek. Tart a III. világháború, a tengerparti államokat továbbra is vízár sújtja, járványok a nagyvárosokban, kihalt a 37.állatfaj, hogy csak néhány pontot említsek. Ha nyitott szemmel körül nézünk, akkor be kell látnunk, hogy ezek a pontok bármikor bekövetkezhetnek. De ez csak az én véleményem...

Ami engem megzavart egy kicsit az olvasás során, hogy nem voltak jelölve a fejezetek elején, hogy ki az elbeszélő. Nyilván, ki fog derülni ahogy haladunk előre a történetben, de bennem ez hiányérzetet keltett. 

A kezdeti "gyerekbetegségek" felfedezhetőek a könyvben, de ezt leszámítva egy nagyon szépen megírt, izgalmas történetet kapott az olvasó, amit Krisztián választékos fogalmazása tesz még olvasmányosabbá. Mesterséges intelligencia, klónozás, tudatátvitel, gépburkok, mind mind olyan téma, ami felkelti a sci-fi rajongóinak az érdeklődését. Nekik ajánlom ezt a könyvet.

Értékelésem: 4/5

Idézetek a könyvből:

"(...) minden egyes döntésünk óriási hatással lehet a jövőbeni énünk életére, és sajnos vannak olyan rossz döntések, amelyek visszafordíthatatlanok, és súlyosan megsebzik az egész lényünket."

"Bár...ha valakinek meghalt a lelke, és élni akarás nélkül, megkeseredetten kószál a világban, az talán rosszabb, mintha csak a teste halt volna meg."

"Bármikor is hal meg a szülő, az mindig trauma lesz a gyermeke számára, mert megszakad a köztük lévő kötődés, a fonál, ami nem kapcsolható össze már soha többé."

A könyvet itt tudjátok megrendelni:

Orosz Krisztián: Sodródás (marsbook.hu) 

Szerző: Giulia Caminito
Cím: A tó vize sohasem édes
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 348
 

Fülszöveg:

„Feledhetetlen ​könyv a kamaszkorról, a dühről, az álmok kergetéséről.” – Marie Claire

A harcias és őszinte Antonia arra tanítja a lányát, hogy ne várjon semmi jót az emberektől. Gaia pedig megtanulja: nem panaszkodni, inkább elmerülni a közeli Braccianói-tóban, olvasni, tanulni, mobiltelefont cipősdobozba rejteni, a boldogtalanságot pedig oda, ahol senki sem látja. De aztán amikor először találja magát szemben a hétköznapi alattomossággal, a kislány kiszámíthatatlan, pusztító erőt fedez fel magában.
A narrátor áradó kamaszhangon mesél erről a drámai, mégis álomszerű ifjúkorról. Barátai, szerelmei, dacos tekintete úgy őrződnek meg szívünkben, mint a tó fenekén a titokzatos betlehem.

"Nincs annak otthona, akinek nincs szíve."

Egyre jobban szeretem az olasz szerzők műveit, és a Park Könyvkiadónak köszönhetően most egy újabb írónő munkásságát ismerhettem meg. Ezúton is nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

A témáját tekintve nem volt könnyű olvasmány, viszont nagyon olvastatta magát a történet. Ennek ellenére néhány alkalommal mégis le kellett tennem egy kis időre, mert annyira intenzív volt, annyi érzelmet mozgatott meg bennem, hogy kellett egy kis idő, hogy megemésszem, és folytatni tudjam az olvasást.

A történet elbeszélője Gaia, az ő szemszögén keresztül látjuk az eseményeket. A három testvérével, és a szüleivel él egy otthonnak nem nevezhető pincében. Az apja egy építkezésen balesetet szenved, és lebénul, a bátyát kitagadja az anyjuk, ő pedig az egész életét szigorú szabályok között, nélkülözésben éli. A barátságai felszínesek, gúnyolódás céltáblája. De ahogy idősödik, úgy kezd el benne tombolni a fékezhetetlen düh minden, és mindenki iránt. Egyedüli kiutat a kilátástalan helyzetéből a tanulásban látja, ezért ki sem látszik a könyvekből.

Gaia nem tudja mi az a szeretet, mi az a kötődés, mi az a törődés. Nem volt előtte példa, nem volt aki erre megtanítsa. Mindig volt valamilyen feladata, és azzal teltek a mindennapjai, hogy anyja vasakarata előtt meghajoljon, és teljesítse amit rábíztak. Nem is tudnám hirtelen megfogalmazni, hogy mi volt az első benyomásom vele kapcsolatban. Talán sajnáltam, majd megrökönyödtem, végül értetlenül álltam.

Antonia fiatalon lesz anya, és egész életét arra tette fel, hogy eltartsa a családját. Amikor a férje balesetet szenved, akkor már a családfenntartó szerepet is be kell tölteni. Feketén dolgozik, mindent újrahasznosít, és csak egy elvet követ: mindenki azt teszi, amit ő mond neki, vagy viselje a következményeket. Az ő anyai szerepével én egyáltalán nem tudtam azonosulni. Mert való igaz, hogy egy szülőnek az az egyik feladata, hogy mindent megteremtsen a családjának, de emellett jelen is kell lennie a családban. Meg kell tanítani a gyereknek, hogy mik a társadalmi normák, milyen kötődni valakihez, mit jelent segíteni a másikat. Ő nem az az anya volt, aki felé bizalommal fordul a gyereke, amikor bajban van, vagy tanácsra van szüksége. 

Ezért a kamaszkor minden nehézségével Gaianak egyedül kellett szembenézni. Egyedül tűrte a folyamatos sértéseket a kinézete, az öltözködése miatt. Kívülállóként szemlélte a társait, mert nem ismerte a legmenőbb sorozatokat, nem volt mobiltelefonja, és még lehetne sorolni hosszasan. Mindezt szorozzuk meg a kamaszkori hormonokkal, ami - mint egy időzített bomba - egyre jobban feszítette Gaia lelkét, míg végül be nem robbant. A közönyt szépen lassan felváltotta a féktelen düh, és az agresszió. 

Nehéz volt olvasni a könyvet, mert éreztem egyfajta tehetetlenséget közben. Szerettem volna segíteni Gaian, szerettem volna meghallgatni a problémáját, de nem tudtam, csak hallgattam egy kamasz lány segélykiáltását, néztem rossz döntéseinek sorozatát, aminek a kimenetele majdnem egy visszafordíthatatlan cselekedetben végződött, csak azért, mert senki nem tanította meg arra, hogy hogyan fejezze ki az érzéseit, hogyan bízzon meg másokban, és mert nem tudja milyen az, amikor fontos valaki számára.

A könyv különlegességét képezi, hogy bár Gaia gondolatain keresztül halljuk a párbeszédeket, nincsenek külön jelölve, egybeolvad a monológgal. Ez nehezítheti az olvasást, de én azt tanácsolom, hogy ez senkinek ne szegje kedvét. Aki szereti Elena Ferrante, vagy Donatella Di Pietrantonio könyveit, írói stílusát, annak ajánlom Giulia Caminito könyvét is.

Értékelésem: 5/4,5

Idézetek a könyvből:

"Ki kell tartanod, amíg el nem éred, amit akarsz; ha igazán kitartó vagy, semmi nem állhat utadba.(..)"

"Hogyan lehet elmondani a féltékenységet, hogyan lehet elmondani a félelmet, hogyan lehet elmondani a veszteséget, hogyan lehet beszélni az eleve elvetélt jövőről?"

"Az én életem nem az övé, az én életem az enyém, az én életem rám tartozik, én magam építem fel, és én pusztítom el (...)"

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Könyv: A tó vize sohasem édes (Giulia Caminito) (libri.hu)

Szerző: Hilary Davidson
Cím: Az utolsó lélegzet
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 352

Fülszöveg:

Egy ​izgalmakkal teli thriller egy halott nőről, aki megjósolta, hogy meg fogják gyilkolni, és a húgáról, aki nem hagyja, hogy testvérével együtt eltemessék az igazságot.

Deirdre vigasztalhatatlan, amikor szeretett nővére, Caroline hirtelen meghal. De a bánatát vérfagyasztó zavarodottság váltja fel, amikor kap egy üzenetet, amelyet Caroline küldött több nappal korábban, és amelyben figyelmezteti őt, hogy a látszat ellenére a halála nem baleset lesz. Deirdre, aki már rég megszokta, hogy ő a család fekete báránya, elfedi tetoválásait, és Manhattanbe megy nővére temetésére.

Az üzenet szerint Caroline férje, Theo már az első feleségét is megölte, és megúszta büntetlenül. A hír által felzaklatott Deirdre úton a temetőbe szembesíti Theot, aki kimutatja a foga fehérjét, és megosztja vele gyanúját, miszerint Deirdre „tökéletes” nővérének viszonya volt valakivel.

Paranoiásan és pont annyi információval ellátva, ami veszélyessé teszi, Deirdre leás a Caroline-nal együtt eltemetett felkavaró titkok mélyére. De ahogy egyre közelebb jut az igazsághoz, rádöbben, hogy a saját élete is veszélyben lehet…, és hogy valószínűleg több gyilkos is van a családban.

"Az ember tud rossz dolgokat tenni anélkül, hogy rossz ember lenne."

A thriller kategóriában is nagyon olvasmányos könyveket hoz számunkra a Kossuth Kiadó, ezért nem volt kérdés, hogy ezt a kötetet is szeretném majd elolvasni. Köszönöm szépen még egyszer a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

Hű a mindenit, ez egy nagyon erős könyv volt. Eredetileg nem ez lett volna a következő olvasmányom, csak bele akartam olvasni, hogy tudjam milyen hangulatra számíthatok. A következő pillanatban pedig már a könyv felénél jártam. Nem tudtam letenni, minden oldal tartogatott számomra meglepő fordulatokat. Lendületes volt, mégsem volt elnagyolva, illetve elkapkodva a szálak kibogozása. A szereplőink lépésről lépésre göngyölítik fel a rejtélyeket.

A történet elején megismerjük Deirdre-t, aki a nővére temetésére tart. Maga alá gyűrte a gyász, és ezt csak fokozza az apja látványa, akivel hosszú évek óta semmilyen kapcsolata nincs. Azonban amikor egy e-mail érkezik Caroline-tól, akkor elkezd kételkedni abban, hogy mi valódi abból, amit maga körül lát. A nővére azzal vádolja a férjét, hogy az első feleségét megölte, és hogy a saját halála sem baleset lesz, bármennyire is annak tűnik. Deirdre nyomozásba kezd, és egyre mélyebb haragot kezd táplálni a sógora, és az egész Thraxton család iránt. Végül sikerül olyan mélyre ásnia a múltban, amikor már az ő élete is veszélyben forog.

Sokáig kétségek között hagy minket a szerző Caroline halálával kapcsolatban. Nem vezeti rá egyből az olvasót a megoldásra, hagyja, hogy Deirdre karakterével együtt nyomozzon. Sokszor meglepődtem a könyvben szereplő fordulatokon. A kötet végén sem maradunk meglepetések nélkül, mert miután kiderül, hogy mi is történt Caroline-nal, utána egy csavart még azért tartogat számunkra a szerző.

A szereplőkkel kapcsolatban szépen bevezetett engem is a Davidson az erdőbe. Pontosan olyannak láttam őket, amilyennek a szerző láttatni akarta. Majd jött a fordulat, és csak kapkodtam a fejem. Mindegyik szereplő sérült valamilyen szinten. De leginkább a múltban elszenvedett sérelmeket, testi és lelki bántalmazások nyomait hordozzák. Két karakter esetében maradt egy kis hiányérzetem. Deirdre és Juliet bemutatásában éreztem némi hiányosságot.

A könyv tele volt fordulatokkal, rejtéllyel, rég eltemetett titkokkal, és ahogyan ezt a szerző szépen lassan felgöngyölítette, és az olvasó elé tárta, azzal engem meggyőzött, hogy felkerüljön a neve a radaromra. Nem nyújtotta el feleslegesen a történetet, minden eseménynek megvolt a maga magyarázata, és végül kaptunk egy tökéletes lezárást. 

A thriller rajongóinak ajánlom Hilary Davidson - Az utolsó lélegzet című könyvét.

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Amikor az embernek gyerekei lesznek, nem tudhatja előre, hogy milyen ember válik majd belőlük. Hiheted azt, hogy olyanok lesznek, mint te. Hiszen a te véred csörgedezik az ereikben. De sajnos elutasíthatnak mindent, amit tanítottál nekik, és lehet belőlük olyasvalaki, akit alig ismersz fel."

"Semmi sem fájdalmasabb az igazságnál. De az az egyetlen gyógyír."

"Gyakran hisszük azt, hogy tudni akarjuk a sötét titkokat, Theo, de ritkán van ez így. Az igazság gyakran olyan csúf, hogy nem vagyunk képesek szembenézni vele."

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Az utolsó lélegzet (kossuth.hu)

Szerző: Harlan Coben
Cím: A kisváros titkai
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 398
 

Fülszöveg:

A ​Maradj mellettem és Az idegen című Netflix-krimisorozatok bestseller-szerzőjének új könyve azt a nyugtalanító kérdést veti fel, hogy a szülők mennyire ismerik valójában gyermekeiket – majd a legrosszabb félelmeik hullámvasútjára ülteti őket.

„El fogjuk veszíteni” – e szavakkal indokolja önmagának Mike és Tia Baye a döntést, hogy kémkedni kezdenek a tizenhat éves Adam után, aki egyre zárkózottabban és elutasítóbban viselkedik, mióta a legjobb barátja öngyilkosságot követett el. Az Adam számítógépére telepített kémprogram révén a szülei látnak minden honlapot, amelyet a fiú felkeresett, minden e-mailt, minden chatüzenetet, amelyet kap. Ám minden egyes leütés a billentyűzeten egyre mélyebbre rántja őket a káosz és az erőszak örvényébe, amely mindannyiukat elpusztíthatja.
Betsy Hill a fia emlékére létrehozott honlapot böngészve talál egy fotót, amely egyértelműen Spencer halálának estéjén készült – és valaki más is van rajta a fia mellett! Betsy úgy hiszi, az a homályos alak Adam Baye, és amikor megtudja, hogy Adam eltűnt, rádöbben, hogy valami rettenetes dolog férkőzött a kis kertvárosi közösség életébe. A Spencer halálát övező titkok és hazugságok leleplezése talán az egyetlen, ami segíthet Betsynek továbblépni – és ami talán megmenti Adam életét…

"Az igazi fájdalomra nem lehet elkészülni. Annak csak átadod magad, hogy szétszaggasson." 

Harlan Coben egy zseni, számomra a neve egyet jelent a tökéletes kikapcsolódással. Nagyon szeretem az írásait, soha nem csalódok bennük. A legújabb kötetét a Jaffa Kiadó hozta el nekünk az idei évben. Ezúton is nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam.

Gondolataim a történetről:

A cselekmény két szálon fut, aminek látszólag semmi köze egymáshoz. Az egyikben egy fiatal nőt brutális kegyetlenséggel agyonvernek, míg a másikban egy kamasz fiú eltűnését és a szülők kálváriáját látjuk, akik minden követ megmozgatnak, hogy megtalálják.

Nagyon sokáig nem értettem, hogy mi a közös a két történetben. Olyan érzésem volt, mintha két könyvet olvasnék egyszerre. De tudtam, hogy Coben zsenialitásában bízhatok, és előbb-utóbb rá fog vezetni arra az útra, ahol válasz kaphatok a kérdéseimre.

Az események láncolata mögött a szerző több komoly témát is feldolgoz. Az egyik a kamasz fiú, Adam eltűnése. A kiváltó okot hónapokkal korábban kell keresni, amikor Adam legjobb barátja öngyilkosságot követ el. Ezt követően Adam magába fordul, majd egyik napról a másikra eltűnik. A szülők minden lehetséges módon keresik a fiúkat. Nyomon követik a telefonját, valamint egy korábban a számítógépébe szerelt programnak köszönhetően minden egyes billentyűleütését. A szülők ezen döntése viszont megosztó. Van aki elítéli, van aki támogatja. Mert ugye meddig mehet el egy szülő a gyermeke védelme érdekében? Mint anya, azt mondom, ha a gyermekem jóléte a tét, akkor bármeddig. De az, hogy az összes emailt, chat üzenetet, keresési előzményeket, tényleg az összes billentyű leütést figyelik, az vajon mennyire etikus? Számomra ez már a bizalom teljes hiánya, nulla magánszférával.

A történet fontos szála még, amiről viszonylag kevés szó esett, egy tanár és a diákja közötti konfliktus. Ha lehet így nevezni. Hogyan tudja egy tanár egyetlen rosszul megfogalmazott mondatával egy kislány mindennapjait tönkretenni, és gúnyolódás tárgyává tenni? 

Nagyon szeretem Coben írói stílusát, hirtelen nem is tudnék még egy olyan szertőt mondani, akire ez jellemző. A rövid, néha csak 1-1 szót tartalmazó párbeszédeket hosszabb leírások, monológok követik. Utóbbi esetben jobban megismerjük az adott szereplőt, a háttér történetét, a párbeszédek viszont lendületet adnak a könyvnek. A történet izgalmas volt, fordulatos, és letehetetlen. Végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet, és ötletem sem volt, hogy hová tartanak az események, mi lesz a vége.

Amit én negatívumként könyvelek el, az a borító. Az eddig megjelent fekete-kék borítók annyira illenek Cobenhez, hogy ezt a pirosat nem tudom hova tenni. Nem ez lesz a kedvencem sajnos. Viszont ez nem vett el az olvasás élményből, ezért nem vonok le pontot.

A végkifejlet egyik jelenében leírtak viszont számomra nagyon életszerűtlenek. 

SPOILER (saját felelősségre jelöld ki a szöveget, akkor olvasható):

Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy egy 11 éves kislány, aki életében először lát éles fegyvert, azonnal halálos lövést tud leadni, majd minden szemrebbenés nélkül folytatni tudja az életét. Sem lelki törés, sem megváltozott viselkedés.. A szülők helyében én inkább érte aggódnék, nem Adam miatt.

SPOILER VÉGE!

Nagyon sok érzelmet mozgatott meg bennem Coben. Nemcsak egy letehetetlen krimit kaptam, hanem egy elgondolkodtató történetet is, ami első olvasásra hihetetlennek tűnik, de ha jobban belegondolunk, akár napjainkban is megtörténhet. Az író tökéletesen építette fel a történetet. Igaz ugyan, hogy már a könyv elején minden felvezetés nélkül belecsapunk az események közepébe, de ahogy haladunk oldalról oldalra, úgy bontakoznak ki a szálak, és kapunk választ a miértekre. Ahogy haladunk az olvasással, a cím is értelmet nyer. Felmerül például a kérdés, hogy az ember mennyire ismeri a szomszédait? Ha összefutnak, akkor váltanak néhány szót, kezelik a halálos betegségben szenvedő gyereket, de ezek mögött vajon milyen súlyos titok rejtőzik? Ezek a szálak a kötet végére szépen egymásba fonódnak, nem maradnak elvarratlanul. Egyszerűen zseniális! 

Aki egy izgalmas fordulatokkal teli, letehetetlen krimire vágyik, annak szívből ajánlom Harlan Coben - A kisváros titkai című könyvét.

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"A bizalom már csak ilyen. Nyomós okkal meg lehet törni. De akkor törött is marad."

"Azt mondják, hogy a tárgyaink birtokolnak bennünket. De nem így van. A szeretteink birtokolnak. Örökre túsz leszel, ha fontos valaki."

"Minden háznak és minden családnak megvannak a maga titkai." 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

A kisváros titkai - Szórakoztató irodalom (jaffa.hu)

Szerző: C. J. Box
Cím: Az országút
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 480
 

Fülszöveg:

Az ​isten háta mögött című thriller folytatása a New York Times bestseller-írójától, a legjobb detektívregény Edgar Allan Poe-díjának nyertesétől.

Amikor Montana félreeső vidékén két lány útnak indul, hogy meglátogassák a barátjukat, nem sejtik, hogy ez lesz az utolsó alkalom, amikor bárki hall felőlük. A nővérek – és az autójuk – egyszerűen eltűnnek.
Cody Hoyt rendőrségi nyomozó éppen most veszítette el az állását, és hosszú józan időszak után megint kezébe vette a poharat. Fia, valamint egykori nyomozótársa, Cassie Dewell rábeszélésére elindul dél felé, oda, ahol a lányokat utoljára látták. Miközben Cody úton van, Cassie rájön, hogy nem Gracie és Danielle Sullivan az elsők, akik eltűntek azon a környéken. Ez a fenséges táj egy olyan gyilkos vadászterülete, akinek könyörtelenségét csak az intelligenciája múlja felül. És lehet, hogy nem egyedül dolgozik.
Gracie és Danielle ideje egyre fogy… Vajon Cassie le tudja győzni kétségeit és tapasztalatlanságát, és fel tudja használni veleszületett képességeit? Cody Hoyt képes megküzdeni a démonaival és megtalálni a gyilkost, mielőtt egy újabb áldozat eltűnik az autópályán?

A regény nyomán az ABC készített nagy sikerű televíziós sorozatot Big Sky (Végtelen égbolt) címmel.

"Amikor Cody Hoyt gyújtózsinórján elindult a láng, bármi megtörténhetett. És Justin nem volt biztos benne, hogy ő akarja tartani a lángoló gyufát." 

C. J. Box első könyvét is közvetlenül a megjelenés után olvastam, és nem volt kérdés, hogy Az országút című kötet is felkerül az elolvasandó könyveim listájára. Nagyon köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

Már az első 50 oldal után éreztem, hogy ez egy nagyon erős könyv lesz. Már akkor megalapozta a szerző a kellő feszültséget, felkeltette az érdeklődésemet, és arra sarkallt, hogy minél hamarabb folytassam az olvasást. 

Ez a kötet 2 évvel Az Isten háta mögött című könyv után játszódik. Az szereplőinket már abból a részből megismerhettük, viszont ennek ellenére, én úgy gondolom, hogy ez a rész önállóan is olvasható, és érthető. Az első részből megismert Sullivan lányok útnak indulnak, hogy találkozzanak az idősebb testvér, Danielle pasijával, aki történetesen a hírhedt Cody Hoyt nyomozó fia. Az úton azonban nem várt problémájuk akad az autóval. Amikor hosszabb ideig elérhetetlenek lesznek, akkor Cody fia riadóztatja az apján, aki a keresésükre indul. Cody új társa, Cassandra Dewell nyomozó nem támogatja, hogy a saját szakállukra nyomozzanak, de ahogy egyre mélyebbre ásnak az ügyben, rájönnek, hogy az idő szorít, minél hamarabb meg kell találniuk a lányokat, ugyanis egy Gyíkkirályként elhíresült sorozatgyilkos szedi áldozatait.

Bevallom volt egy bizonyos része a történetnek, amikor nem akartam elhinni azt amit olvasok. Nem tudtam elfogadni, és egészen az utolsó oldalig bíztam benne, hogy valójában nem történt meg az, amitől féltem. Sőt, már alíg várom a következő részt, mert még mindig bizakodom egy pozitív kimenetelben.

Nagyon megszerettem a szerző írásmódját, mert folyamatosan fenn tudta tartani az érdeklődésemet, és azt a belső feszültséget, ami megjelent már a kötet elején. Egyszerre akartam gyorsan olvasni, hogy minél hamarabb megtudjam mi lesz a történet vége, és visszafogni magam, hogy minél tovább borzolja az idegeimet. Izgalmas volt a történet, nem untatott, és nem volt kiszámítható. Számomra ilyen egy jó thriller. A szerző mindig tudott meglepetéseket okozni, nem volt sablonos a történet. Nem tudtam mi lesz a következő oldalon.

Dewell nyomozó személyében egy új főszereplőt ismertünk meg, akit szó szerint bedobtak a mély vízbe. Nemcsak magasabb beosztásba helyezték, hanem egyenesen belökték az oroszlán barlangjába, ahol történetesen Cody Hoyt várt rá. Az elején nem tudtam hova tenni az ő személyét. Egy zöldfülű rendőrpalántának tűnt, de ahogy haladtunk előre az eseményekben, úgy bontakozott ki az személyisége is. A legjobbtól tanult. 

A történet vége sem hagy nyugodni, mert igaz, hogy lezárták az egyik szálat, de a másik még nyitott maradt. Remélem lesz folytatása, mert a szerző nagyon felborzolta a kíváncsiságomat.

Aki egy izgalmas, és letehetetlen olvasmányt keres, annak ajánlom Az országút című könyvet C.J.Box tollából.

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"(...) amikor az ember valamit a kukába dob, az majdnem olyan, mintha az adott tárgyat ki akarná dobni az életéből. Hogy ne legyen a szeme előtt, ne gondoljon rá, ezt szokta mondani Cody."

"Cody elsődleges motivációja azonban, amiért egészen mostanáig józan maradt, és amiért minden reggel felkelt, az volt, hogy elkapja a rosszfiúkat."

"Pokolian igyekszünk elkapni a degeneráltakat és a szemétládákat, hogy ne bánthassák az ártatlan embereket, de minden erő azon munkálkodik, hogy mi elbukjunk."

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Az országút (kossuth.hu)

Az előző részről írt ajánlómat itt tudjátok elolvasni:

C. J. Box: Az Isten háta mögött - Szavak erdeje (blog.hu) 

Szerző: Rebecca Miller
Cím: Pippa Lee négy élete
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 284

Fülszöveg:

Pippa Lee tizenhat éves lány, akit gyógyszerfüggő anyja időnként cumisüvegből etet. Pippa Lee New York-i démon, aki elmerül a szado-mazo világában. Ugyanő a tökéletes háziasszony, a vacsorapartik királynője. S aztán egy nyugdíjas közösség alvajáró tagja.

Egy asszony több életét kísérhetjük végig Rebecca Miller nagysikerű regényében, amelyből maga a szerző rendezett (a Berlinale világpremierje után nálunk is látható) filmet, világsztárok sorával a főbb szerepekben.

„Mintha érezném, amit érzel. Ha szomorú, ideges vagy jókedvű vagy. A testemben, az ujjaimban érzem.”

Nagyon figyelemfelkeltő volt a könyv címe, ezért is esett erre a választásom. Kíváncsi voltam arra, hogy ki is az a Pippa Lee. Nagyon szépen köszönöm a Park Könyvkiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

Viszonylag gyorsan haladtam az olvasással, pedig nem volt egy könnyű történet a témáját tekintve. Viszont a szövegezése, és a szerző stílusa nagyon gördülékeny volt.

Ahhoz, hogy könnyebben nyomon tudjuk követni Pippa életének alakulását, a szerző 4 nagyobb egységre bontotta a kötetet. Az első részben a háziasszonyt és családanyát látjuk, aki a férjével túl van egy költözésen, a gyerekei már felnőttek, a családfő már 80 éves. Éli a mindennapjait, úgy gondolja a házassága tökéletes.

A második részben Pippát kamaszként látjuk egy vallásos családban, ahol az anya gyógyszerfüggő, és az apja sem egy minta lelkészként viselkedik. A családi modellt viszi tovább a lány is, aki nem veti meg a tabletták okozta bódultságot.

A harmadik rész már rövidebb, itt ismét a könyv elején megismert Pippát és a férjét látjuk, viszont egy kevésbé boldog családi kép bontakozik ki a lapokon. A kártyavár már megremegni látszik, és ahogy közeledünk a történet vége felé, úgy dől össze gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra.

A kötet zárásaként elérkezünk a negyedik blokkhoz, ami egy kis részét foglalja el a történetnek. Én ebben a részben láttam meg az igazi Pippát, akivé már korábban válnia kellett volna.

Ahogy azt látni is lehet, nagyon összetett a könyv. Nekem a felépítése nagyon tetszett, egymásra épültek a nagyobb fejezetek, de mégsem Pippa kamaszkorától indul a történet. Ahhoz, hogy megértsük az első nagyobb blokkban leírtakat, - gondolok itt arra, hogy miért választott egy több évtizeddel idősebb férjet magának, mi az oka az alva járásnak – ahhoz kell a második nagyobb fejezet. Kapunk egy képet, amit részletesen megmagyaráz a szerző.

Van egy rész a könyvben, ami nagyon megfogott:

„…a félreértések és helyreigazítások e láncolatában minden lány helyre akarja hozni azt, amit az anyja elrontott, de közben átesik a ló másik oldalára. Családi átok ez, még csak nem is különleges.”

Sok minden van ebben a mondatban, ami választ adhat arra, hogy kicsoda valójában Pippa Lee. Ő azt látta egész életében, hogy az anyja görcsösen helyre akarja hozni az ő anyja által elkövetett hibákat, és elkerülni azt, hogy maga is utána csússzon a verembe. Ez annyira lekötötte minden erejét, hogy nem foglalkozott azzal, ez milyen hatással lesz a gyerekeire. Különösen a lányára, aki ezt a családmodellt látja maga előtt. Okkal merült fel benne a kérdés, hogy ez az ő sorsa? Ez az ő útja? Végigsétálni ugyan azon, amin az anyja? Ez a trauma választ adhat a későbbi döntéseinek megértéséhez.

Több évtized eseményei játszódnak le a lapokon, ahol a mindennapi élet boldog pillanatait és nehézségeit követjük nyomon. Születés, halál, öngyilkosság, nehéz döntések, új lehetőségek, továbblépés, újrakezdés, és még sorolhatnám. Ezek nagy része a mi életünkben is jelen van. Ezeket a szerző tárgyilagosan tárja az olvasó elé, nem dramatizálja túl, nem alkot véleményt. A kötet elején látunk egy legalább 30 év korkülönbséggel létező házasságot, majd később megtudunk részleteket is. A szerző hagyja, hogy a tények ismeretében, Pippa megismerésében az olvasó döntsön. De felmerül a kérdés, hogy valóban megismertük Pippát? Ő 50-en túl, egy nyugdíjas közösségben ismeri-e egyáltalán saját magát?

Nagyon sokat lehetne beszélni még erről a könyvről. Nektek mi a véleményetek róla? Mi a véleményetek Pippa döntéseiről?

Értékelésem: 4,5/5

Idézetek a könyvből:

"Akit eddig szerettem, mindre bajt hoztam, sőt arra is, akit csak mellém sodort az élet. Miért higgyem, hogy a házastársammal máshogy lesz?"

"Gyermekeim végtagjai mint gyökérzet nőttek körém - a részükké váltam. Akarni kezdtem mindazt, amiről úgy gondoltam, szükségük van rá."

"- Miért imádkozol?
 - Azért, hogy jó legyek." 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Könyv: Pippa Lee négy élete (Rebecca Miller) (libri.hu)