Sziasztok!

Nagyon sok interjú készül a hazai szerzőinkről, és a már megjelent, vagy készülőben lévő könyveikről. Én azonban nemcsak arra vagyok kíváncsi, hogy milyen történetekkel örvendeztet meg minket az író, hanem arra is, hogy ő milyen olvasmányokat részesít előnyben. Ezért felkértem néhányukat, hogy osszák meg velem az olvasási szokásaikat, kedvenc történetüket.

Kedves Tibi!

Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet!

• Kérlek mesélj néhány szót magadról!

  
  A nevem Rácz-Stefán Tibor, a Könyvmolyképző Kiadó írója vagyok. Young és New Adult regényeket írok, amiknek a központi témája az elfogadás, a romantika, az útkeresés és az, hogy emberként miként fejlődhetünk a leginkább.
  
  

• Könyvmolynak vallod magad?
  
  

  Mindenképpen! Több olyan év is volt, amikor száznál is több regényt elolvastam. Mostanában ez a mennyiség ugyan csökkent, de még mindig imádok olvasni.

• Számodra mit jelent az olvasás?
  
  

  Kikapcsol és elrepít egy másik világba. Szórakoztat és egyszerre tanít. Megmutat olyan sorsokat, világokat, élethelyzeteket, amiket nem ismerek, de boldogan járom körbe. Az olvasás igazi varázslat.

• Melyik volt életed első, meghatározó olvasmánya?
  
  

  Mindenképpen a Harry Potter. Tizenkettő körül voltam, amikor elkezdtem olvasni, és nagyon hamar könyvmollyá tett, ezután szerettem bele igazán az olvasásba.

• Egy hosszú nap után, amikor egy kis kikapcsolódásra vágysz, melyik zsánert részesíted előnyben?
  
  

  Az igazság az, hogy egy hosszú, fárasztó nap után már jobban esik bekapcsolni a Netflixen egy sorozatot. Valószínűleg ez már a korral is együtt jár :) De alapvetően a romantikus történeteket szeretem, és kifejezetten imádom a disztópiákat és a fantasyket is.

•  Mi alapján választasz olvasnivalót? Az aktuális hangulatod vezérel, vagy a közösségi médiában futó   kihívások segítenek kiválasztani a következő könyvet?

  Általában megnézem a borítót, a könyv címkéit, és persze azt, hogy ki írta. Cassandra Clare-től például bármikor, bármi jöhet. Szeretek olyan könyveket is olvasni, amik népszerűek a közösségi médiában, mert ilyenkor mindig érdekel az, hogy miért szeretettek bele olyan sokan az adott történetbe.

• Van 2023-as olvasási terved?
  

  
  Idén elhatároztam, hogy belevágok a várólista csökkentő kihívásba, és mindenképpen szeretném teljesíteni, hogy a 22 címből álló listámról legalább 12 könyvet elolvassak. Eddig 3 jött össze, de azzal nyugtatom magam, hogy messze még az év vége! A listám: https://sorok-kozott.hu/2023/01/2023-ban-csak-azert-is-varolistat-csokkentek/

• Ajánlj nekem egy könyvet a kedvenceid közük!
  
  

  Úgy gondolom, hogy a legjobb könyv, amit életemben olvastam, az Angie Thomas-tól A gyűlölet, amit adtál. A film sem volt rossz, de a könyv mérföldekkel jobb. Elgondolkodtat, érzelmileg felkavar, megszereted a karaktereit, és egy pillanatra se tudod letenni. Velem legalábbis ez történt. 

Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre!

Ha szeretnétek nyomon követni Tibi munkásságát, akkor az alábbi oldalakon tudjátok megtenni:

Blog: Sorok Között Könyves Blog (sorok-kozott.hu)
Facebook: Rácz-Stefán Tibor | Facebook
Instagram: Rácz-Stefán Tibor (@racz.stefan.tibor) | Instagram

A Könyvmolyképző Kiadó oldaláról pedig be tudjátok szerezni a szerző könyveit:

https://konyvmolykepzo.hu/

Személy szerint én több könyvet is olvastam Rácz-Stefán Tibortól, viszont sajnos nem mindegyikről van ajánló a blogon. Ezen szeretnék változtatni mindenképp, és egy csokorba összegyűjteni azokat a könyveket, amelyeket már olvastam.

Addig is az alábbi linken olvashattok tőlem is két ajánlót:

Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot! - Szavak erdeje (blog.hu)
Rácz-Stefán Tibor: Nincs hozzád hasonló - Szavak erdeje (blog.hu)

Szerző: Ruby Saw
Cím: Savages - Vadak
Kiadó: Book Dreams Kiadó
Kiadás éve: 2021 (ebook)
Oldalak száma: 155
 

Fülszöveg:

Alkohol, drogok, pénz, szórakozás, ez a szlogenünk. Úgy tűnt, semmi sem fontosabb számunkra a bulinál, és ez komolyan így is volt egy bizonyos napig. Vergilius szemet vet a Savage-re, ami miatt háború kezdődik az Inferno-val. Fenyegetések, tettlegesség, rémület váltja fel a szórakozást. Az Inferno személyzete kemény, de mi sem vagyunk cukorból. Megmutatjuk, hogy edzette meg az öt árvát az élet! Nem hódolunk be! Harcolunk egymásért és a Savage-ért!
Mind a pokolban vagyunk, és olykor itt is van háború…

"Az ember úgy gondolja, ha élete során egyszer már megtörtént a legrosszabb, akkor túl van a nehezén, többé már nem kell szembenéznie ekkora mértékű fájdalommal. Hinni lehet... De nem mi döntjük el, mit hoz a sors."
 

Mielőtt kézbe vettem volna a könyvet, azelőtt elolvastam a novellákat, amelyekben a Vadak szereplőit ismerhetjük meg jobban. Ahhoz, hogy ne boruljak ki teljesen a könyv olvasása közben, erre valóban szükség volt. :) Nagyon köszönöm, Ruby Saw, hogy elküldted nekem. :)

Gondolataim a történetről:

Leah szavait idézve nagyon elfajzott a kapcsolata a fiúkkal. Minden szereplőnk hordja a saját keresztjét.. Ki így dolgozza fel, ki úgy. Van aki drogokhoz nyúl és van aki a munkába temetkezik. Egy valami közös bennük. Összetartanak, hiszen ők egy család.

Hiába a drogok, az alkohol, a nagy mértékben megkérdőjelezhető kapcsolatuk a csapat egyetlen női tagjával, én nagyon szerettem a srácokat is (kivéve egyiküket a végén), és Sebastiant is. De a legnagyobb kedvencem Ransom volt. A mogorva rosszfiú... Á, imádom. :) Aki régebb óta követi az oldalt, annak ez nem okoz meglepetést. :)

A novellák sokat segítettek abban, hogy megismerjük a szereplőinket. Látjuk hogyan, és miért kerültek árvaházba, hogyan ismerkednek meg egymással, és hogy tárta ki feléjük szerető karját Sebastian, és ezzel együtt miként lettek ők egy család. Nem voltak könnyű olvasmányok, de örülök, hogy elolvastam őket, ezáltal jobban megismertem a fiúkat is, és Leaht is.

Leah nem egy egyszerű nő. Az élete sem volt egyszerű, és boldog sem. Keresi a választ, ki is ő valójában. A külső szemlélő felé kialakított egy képet magáról, de úgy éreztem, azzal saját magát is meg akarja győzni, hogy az az igazi önmaga. De nem, nem az volt. Az igazi Leah mélyen el van rejtve a világ szeme elől.

Nagyon különleges volt a könyv abból a szempontból, hogy nem volt egy szokványos befejezése. Két különböző finálét kapott az olvasó, és azokból választhatta ki, hogy számára mi az ideális befejezés. Én is választottam természetesen. :)

A témáját tekintve sem volt egy könnyű olvasmány. Legalábbis nekem nem, mint ahogy az kiderült a történet vége felé közeledve. Volt benne romantika, ami nem egészen hétköznapi módon lett az olvasók elé tárva. Volt benne erotika, ami szintén nem a megszokott, - ismét Leaht idézve, - elfajzott. :) Volt benne maffia, zsarolás. Majd jött a csavar, és az írónő olyan bombát dobott le, hogy majdnem kiesett a kezemből az ebook olvasó. Komolyan azt hittem, hogy rosszul látok, és ilyen nincs. De sajnos, valóban volt. Mire a történet végére értem, addigra teljes sokkot kaptam. Mindez egy alíg több, mint 150 oldalas könyvben. 

Elképesztő, hogy mit alkotott Ruby Saw. Minden történetében megkapjuk az alapot, amire építkezhetünk, és megkapjuk a lezárást is, ami vagy összetör, vagy felemel. Nem volt unalmas üresjárat, az események úgy illettek egymáshoz, mint a matrjoska baba darabjai. Zseniális. :) 

A négy fiú, és Leah történetét egy novellával zártam, ami a Walk the Line címet viseli. Ez volt a tökéletes végszó. Egy puha kéz simogatása a lelkemen. Nagyon szerettem.

Örülök, hogy Ruby Saw megismertette velem a világát, nem tudok elég hálás lenni a történetekért. Nagyon gyorsan elolvastam őket, talán túl gyorsan is. De nem tehetek róla, egyszerűen nem tudtam letenni őket. Magával ragadtak, beszippantottak a történetek.

Aki szereti a romantikus-erotikus történeteket, amiben egy nem mindennapi kapcsolatot ismerhetünk meg, annak ajánlom a Vadak című könyvet, és a hozzá kapcsolódó novellákat:

A Vadak zárásaként pedig ki ne hagyjátok a Walk the line című novellát.

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

 "Azt mondják, a hosszú alvás pihentető, fiatalító hatású, kisimul tőle a bőr.. Azt azonban elfelejtik közölni, hogy ébredés után úgy nézel ki, mint aki smink nélkül simán lehet statiszta a Walking Deadben."

"Mert mi vadak vagyunk, nem emberek, nem úgy működünk. Először megvadulunk, hogy aztán márlegelni tudjuk, mi az , amiért érdemes lenyugodni."

A Vadak című könyvet és a novellákat itt tudjátok beszerezni:

Ruby Saw - Savages - Vadak - BOOK DREAMS KIADÓ - Book Dreams Kiadó webshop

Novellák:

Ruby Saw - Heaven - Sorsok 4. ( novellasorozat ) - BOOK DREAMS KIADÓ - Book Dreams Kiadó webshop
Ruby Saw - Dimitrij - Sorsok 7. ( novellasorozat ) - BOOK DREAMS KIADÓ - Book Dreams Kiadó webshop
Ruby Saw - Mathys - Sorsok 8. ( novellasorozat ) - BOOK DREAMS KIADÓ - Book Dreams Kiadó webshop
Ruby Saw - Leo - Sorsok 9. ( ebbok novellasorozat ) - BOOK DREAMS KIADÓ - Book Dreams Kiadó webshop
Ruby Saw - Ransom - Sorsok 10. ( ebook novellasorozat ) - Ruby Saw - Book Dreams Kiadó webshop
Ruby Saw - Leah - Sorsok 3. ( novellasorozat ) - BOOK DREAMS KIADÓ - Book Dreams Kiadó webshop
Ruby Saw - Walk the line ( ebook novella ) - Ruby Saw - Book Dreams Kiadó webshop

Szerző: Minna Lindgren
Cím: Visszatérés az Alkonypagonyba
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 384

Fülszöveg:

A ​három grácia, Siiri, Irma és Anna-Liisa visszatérnek átmeneti menedékszállásukról a felújított Alkonypagony Idősotthonba, amely a jövő gondozási koncepciójának, a monitorozott ápolás kísérleti projektjének központjává vált. Ápolókra immár nincs szükség. A padlóba épített érzékelők jelzik, ha elesnek az öregek, az okosnadrágok valós időben tesznek jelentést a tartalmukról, az étel pedig nyomtatóból jön.

Kisebb-nagyobb galibákat okoz, hogy a lakók és a masinák egyáltalán nem ugyanazt a nyelvet beszélik. Az öregeken kívül csak az új tulajdonos önkéntesei maradtak az otthonban, akik a betegápolás helyett a lélek e világi és túlvilági jólétéről gondoskodnak.

Míg az öregek az egészségügyi ellátást biztosító okosfalakkal perlekednek, Anna-Liisát maga alá temetik a pénzügyi problémák, az új szektavezető tulajdonos pedig kevésbé toleráns az Alkonypagony lakóival, így Siirinek és Irmának ismét lépnie kell. Kalandjaikon keresztül örökösödési viták, manipulatív szekták és az automatizált adatfeldolgozás elképesztő világába csöppenünk. Talán az Alkonypagony napjai meg vannak számlálva…?

"Semmi nem egyszerű! Sem az élet, sem a halál, a vallás meg pláne nem."

Nagyon vártam már ennek a résznek a megjelenését, mert kíváncsi voltam, hogy mi fogadja a kedvenc nagyijaimat a felújított Alkonypagonyban. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

Az első rész után ez a kötet volt az, amelyik a legtöbb és legszélsőségesebb érzelmet tudta kiváltani belőlem. Éreztem elkeseredettséget, örömöt, bánatot, a legabszurdabb helyzetekben hangosan felnevettem, majd nem sokkal később sírtam. Ez így váltakozott az egész könyv olvasása során. 

Nagyon megszerettem a szereplőket. A morbid humoruk elképesztő, a személyiségük magával ragadó, emiatt is nehezemre esik elengedni őket. Még a könyv utolsó mondataiból is árad belőlük a jókedv.

Hosszú idő után Siiri, Irma és Anna-Liisa visszaköltözhet az Alkonypagonyba. Azonban a nyugodt mindennapok reménye szertefoszlik már abban a pillanatban, hogy beteszik a lábukat az otthonukba. A személyzet robotokra cserélődött, a házi kosztot automata által előállított valami váltotta fel, a csendes pihenést pedig az okosfalak által hirdetett bibliai idézetek. Minden automatizált, mindenhol kütyük, minden mér valamit. Ha mindez nem lenne elég, akkor egy szekta is a nyakukra jár, akik adomány címszó alatt az utolsó cseppig ki akarják zsigerelni szegény öregeket. Arról már szinte említést sem akarok tenni, hogy mi történik akkor, ha áramszünet lesz egy kütyük által uralt idősek otthonában.

Ahogy olvastam a könyvet egyrészt dühös voltam, mert felmerült bennem a kérdés, hogy aki már leélt 90+ évet az életéből, tényleg erre lenne szüksége, hogy minden automatizált legyen körülötte? Mert így egyszerűbb - mondták mások. Igen, egy 30 évesnek, aki már ebbe született bele. Annyira sajnáltam szegény nagyikat, mert az egész napjuk egy küzdelem volt, mert még azt is meg kellett tanulniuk személyzet hiányában, hogy az ételnek nevezett izét kidobáló automata hogyan működik. Ennek ellenére mégis mindenben meglátták a pozitívat! Tényleg mindenben, még a halálban is.

A történetvezetés és az írásmód hozta az előző kötetek színvonalát. A történet egy olyan valósághű jövőképet fest, ami nemcsak a szereplőket érint, hanem sajnos minket is fog. 

Hogy kinek ajánlom ezt a sorozatot, és ezt a részt különösen? Őszintén, mindenkinek! Mert sajnos egy olyan jövőt fest le, ami mindannyiunkra vár, ha nem változik a világ forgása. 

Értékelésem: 4,5/5

Idézetek a könyvből:

"...az emberek gépekkel való pótlásának gondolata halva született. Mégsem csinál senki semmit."

"..nem érezte szükségesnek jó kondiban tartani magát azért, hogy majd a lehető legegészségesebben haljon meg, esze ágában sem volt holmi futópadon izzadni."

"Hány halott kell még, hogy elhiggyétek, hogy a takarítórobotok és az ételautomaták nem képesek ellátni az öregeket?"

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Helsinki nagyik akcióban 3. - Visszatérés az Alkonypagonyba (kossuth.hu)

Az előző részekről írt ajánlómat itt olvashatjátok:

Nyomozás az Alkonypagonyban:

Minna Lindgren: Nyomozás az Alkonypagonyban - Szavak erdeje (blog.hu)

Menekülés az Alkonypagonyból:

Minna Lindgren: Menekülés az Alkonypagonyból - Szavak erdeje (blog.hu)

Szerző: Bauer Barbara
Cím: Porlik, mint a szikla
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalak száma: 272 (a puhatáblás verzió, amit én is olvastam)

Fülszöveg:

Ilont ​és két testvérét egészen a magyar fővárosig menekíti Székelyföldről az édesapjuk. Talán az emlékek elől, hogy feledni tudják a borzalom éjszakáját, hogy végre elhallgattassák az ablakba újra és újra leszálló, halálhírt hozó kuvik hangját. Az ország gyásznapját követő hajnalon, a félrevert harangok zúgása közepette hagyják el az ezeréves „szülőhazát”. De nemcsak ellehetetlenített életük roncsait viszik magukkal a szekéren, hanem egy súlyos családi titkot is a szívükben.

Ilon mélyre, nagyon mélyre temeti a titkot és a múltat, évtizedekig nem beszél róla. Sem a lányának, sem az unokájának, Amandának. Akit egyébként nem is érdekel a család története, nem akar tudni a múltról, lázad a hagyományok ellen. Sikeres, jól kereső közgazdászként csak a jelenben, s csak a pillanatnak él. Aztán a városszéli villa mellett lakópark nő ki a földből, új emberek érkeznek, új ismeretségek kötődnek, új barátságok szövődnek, kizökkentve Amandát megszokott, uniformizált életéből. Egy napon rádöbben, milyen keveset tud Ilon mamáról, a családjáról és önmagáról is. Most már kész meghallgatni nagyanyja történetét. És akkor Ilon mama mesélni kezd. Feltámad a múlt, megelevenednek az emlékek, amelyeknek a nyomába eredve Amanda nemcsak a család békéjéhez nélkülözhetetlen igazságot, hanem a szerelmet és saját jövőjét is megtalálja.

Sorsfordító történelmi események, legendák, hagyományok, egy család több generációjának évszázadon átívelő megindító és elgondolkodtató históriája.

.
.
.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár-török dúlt, a labanc rabigált.
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.

.(Kárpátia: Székely Himnusz részlet)
.

"Tisztán csak a lélek lát. A szemnek láthatatlan, ami fontos."

Amikor kézbe veszek egy Bauer Barbara könyvet, akkor abban a pillanatban már tudom, hogy nagyon fogom szeretni. Mindig nagyon érdekes témákat dolgoz fel a szerző, így természetesen ebben a kötetben sem volt ez másképp. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

Először a kötet címe keltette fel az érdeklődésemet. Amikor elolvastam a fülszöveget, akkor vált világossá, hogy miért is volt olyan ismerős ez a néhány szó.

Nagyon szeretem az olyan történeteket, ahol visszautazunk az időben, megismerjük a múlt eseményeit, és ami által választ kapunk a jelenben feltett kérdéseinkre. Egy család tragédiáján keresztül ismerjük meg az 1900-as évek első felében történt eseményeket. A könyv elején olvashatjuk, hogy egy székely család az életben maradás érdekében menekülni kényszerül Székelyföldről. Háború dúl, emberek százai, ezrei halnak meg a fronton, vagy a saját házuk kapujában. Ilon családját is sújtják a tragédiák, ezért az apja kénytelen meghozni azt a nehéz döntést, hogy hátrahagyják eddigi életüket, és a túlélés reményében elmenekülnek. Azonban nemcsak a házukat hagyták maguk mögött, hanem egy olyan családi titkot is, amit évtizedek homálya fed. Amanda, Ilon unokája ezért elindul Erdélybe, hogy megismerje a múltat, megtalálja saját magát, és választ kapjon a kérdéseire.

Egy fájdalmasan gyönyörű történetet kaptam ismét az Írónőtől. Gyönyörű líraisággal, lelket simogató leírásokkal kalauzol minket keresztül Erdélyen, és egy sokat szenvedett család sorsán. Sokszor félretettem a könyvet, emésztgettem az olvasottakat, belegondoltam abba, hogy ebben bármelyikünk - akár még te is, kedves olvasó - érintet lehet. Jártam Erdélyben, megmásztam a Tordai hasadékot nem is egyszer, ültem a fűben, néztem a hegyeket, megtöltöttem a tüdőmet friss levegővel, és végtelen nyugalmat éreztem. Amikor Amandával barangoltunk ezen a tájon, ismét ott érezhettem magam, ami egyszerűen fantasztikus érzés volt.

Ahogy korábban említettem, nemcsak családi tragédiákról szerzünk tudomást, hanem egy féltve őrzött titokról is. Én viszonylag gyorsan rájöttem arra, hogy mi az, amiről évtizedek óta senki nem beszél, de ez nem vett el az olvasási élményből. Kíváncsian vártam a szereplőink reakcióját. 

Nagyon szerettem olvasni Amanda jellemfejlődését. Őt megismerhetjük kamasz lányként, akit a legkevésbé sem érdekelnek a gyökerei, a hagyományok, a családja története. Majd megismerjük felnőttként, és látjuk, hogyan tud kilépni az árnyékból, és hogyan indul el az ismeretlen felé annak ellenére is, hogy nem tudja mit fog találni az út végén. Végigjárjuk vele az útját, és ezáltal jelen lehetünk, amikor megérkezik arra a helyre, ahol lennie kell.

Nem kizárólag történelmi utalásokat olvashatunk, hanem egy szerelmi szál is kibontakozik a lapokon. Nemcsak a jelenben, hanem Simon tata elbeszélése alapján a múltban is egy szívmelengető szerelmi történettel találkozik az olvasó. Bevallom, többször megkönnyeztem a visszaemlékezéseket. Sokszor átfutott a gondolataimon, hogy mennyi szenvedést bírnak még elviselni a szereplőink? Miért nem lehetnek egyszerűen csak boldogok? Miért kell ennyit küzdeniük minden apró fénysugárért, és miért van ennyi tragédia egy család, egy ember életében? 

Különleges, és csodálatos történet volt. Kedvem támadt útra kelni, megismerni a múltat, barangolni ismerős, és ismeretlen tájakon, és természetesen kovásszal kenyeret sütni.

Bauer Barbara könyvei megunhatatlanok. Elolvasok egyet, és mindig többre vágyom. Érzelmek egész sora cikázik rajtam keresztül, amikor belekezdek egy új történetbe, és amikor befejezem akkor is. Minden olvasmány után magamba nézek, értékelem a jelent, átgondolom a múltat, és a szerző könyvei által tanulok. Köszönöm!

Csak ajánlani tudom a Porlik, mint a szikla című kötetet. Lebilincselő olvasmány a múlt eseményeinek a jelenre gyakorolt hatásáról.

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"...egy gyerek mindig új eséllyel indul neki az életnek. A gyerekek nem tehetnek az előző generáció bűneiről."

"Csak azt tesszük, amihez kedvünk van, mert egyszer élünk, és az most van!"

"Amit megtanulsz, az a tiéd. Senki el nem veszi tőled, és táplálkozhatsz belőle a legnagyobb ínség idején is."

A kötetet itt tudjátok beszerezni:

Porlik, mint a szikla - Szépirodalom (jaffa.hu)

Szerző: Alan Rickman
Cím: Őrülten, mélyen
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 544

Fülszöveg:

Alan ​Rickman naplói Emma Thompson előszavával

A Harry Potter-filmekből, az Értelem és érzelem moziváltozatából és az Igazából szerelemből jól ismert Alan Rickman világszerte elismert színészként, fáradhatatlan politikai aktivistaként és az utazás szerelmeseként lép elénk a huszonöt éven át saját és mások szórakoztatására vezetett naplója lapjairól, amely bepillantást enged a kulisszák mögé és Rickman magánéletébe is.

Alan Rickman máig az egyik legkedveltebb színész a világon, számos műfajban. Népszerűsége első filmes szerepe, a Drágán add az életed aljas Hans Grubere óta töretlen, tart Perselus Piton bonyolult alakjának megformálásán át és még tovább. Méltóságteljes alakja, sztentori hangja és a valamennyi szerepében megmutatkozó szellemessége belopja magát a nézők szinte minden korosztályának a szívébe.

Tehetsége azonban nem csupán a színészetben mutatkozott meg. A film- és színházrajongók, valamint a memoárok szerelmesei nagy élvezetet lelhetnek abban az „anekdotikus, leleplező, szellemes, bennfentes és kifejezetten kendőzetlen” írásmódban, amellyel Rickman a hétköznapi és a különleges dolgokat elénk tárja. Megosztja bölcs gondolatait színházi előadásokról, filmekről, a színjátszás művészetéről, politikáról, barátságokról, szakmai vállalkozásairól és általában az életről.

Az Őrülten, mélyen egy nagy nyilvánosságnak szánt napló, amelyet úgy olvashatunk, mintha Rickman egy közeli barátjával csevegne a jelenlétünkben.

"Ne csússzunk vissza a régi szokásainkba. Ha van tervünk, éljünk annak megfelelően." 

Hú de nehéz írni erről a könyvről. Hónapokkal ezelőtt, amikor megláttam, hogy elhozza nekünk, olvasóknak a Kossuth Kiadó Alan Rickman naplóit, akkor jött a dilemma. Elolvassam? Ne olvassam? Csalódni fogok? Vagy szeretni fogom? Végül döntöttem, és ezúton is nagyon szépen köszönöm a Kiadónak, hogy elküldte nekem ezt a kötetet.

Gondolataim a történetről:

A könyv nagyon tetszik. Igaz, hogy a hossza miatt és a kemény fedeles borító miatt súlya is van, ezért nem az a "bedobom a táskába induláskor" típusú kötet. Viszont ahogy kinyitja az olvasó, egyből egy gyönyörű belső oldallal találja magát szembe. Ott láthatjuk a színes rajzokkal díszített eredeti napló képét, a színész kézírásával. Fantasztikus. Szívesen néztem volna több ilyen képet is a könyvben. A kötet vége felé helyet kapott néhány fénykép különböző szerepeiből, valamint két közös kép a feleségével, Rimával is. 

Előre szeretném jelezni, hogy aki szaftos magánéleti titkokra kíváncsi, vagy hosszan részletezett pletykákra a sztárvilágból, az csalódni fog. 

Biztos ti is belefutottatok már olyan cikkekbe a neten, ami azt részletezi, hogy a "nagy sztároknak" milyen egyedi és extra kívánságaik vannak akár egy hivatalos megjelenésen, akár egy szállodában. Na ezekben a cikkekben biztos, hogy nem fogjátok megtalálni Alan Rickman nevét. A naplóiból viszont kiderül, hogy bizony neki is voltak negatív élményei, amire nem szívesen emlékszik vissza. 

A színészt számos híres szerepben láthattuk. Nekem a legismertebb alakítása az Igazából szerelem című filmben volt, és természetesen a Harry Potterben. Az utóbbi forgatásáról több naplóbejegyzést olvashatunk. Némi háttér információt is kapunk a forgatásról Piton professzor szemszögén keresztül.

A naplóbejegyzésekből megismerjük a színészt, a rendezőt, a férjet, a barátot. Humoros, elgondolkodtató, és végtelenül őszinte. Nem fukarkodik a dicsérő szavakkal a kollégái, színésztársai iránt. De a saját alakítását is górcső alá veszi. Ha úgy érzi, akkor elismeri a munkásságát, de ugyan úgy megfogalmazza a kritikát is saját maga illetve a kollégái felé is.

Ami egyértelműen kitűnik a naplóiból az Rima felé tanúsított tisztelete, és szeretete. Nem sok szó esik a magánéletéről, de még így is egyértelmű, hogy ők ketten lelki társak voltak. Ő a nyugalom szigete Alan Rickman számára.
Nagyra tartja a barátait, akiket szívesebben lát otthon vendégül, mint egy étteremben. Ugyan úgy küzd a hétköznapi emberek mindennapi problémáival, mint például a számlák, beázás, házfelújítással együtt járó stressz, ajándék vásárlás, és még sorolhatnám.

Én csak ajánlani tudom ezt a kötetet. 1993-tól egészen haláláig kapunk betekintést a színész mindennapjaiba. Hol hosszabb, hol rövidebb bejegyzéseket olvashatunk, viszont egy valami közös bennük. A személyes gondolatai, érzései vannak megfogalmazva. Nem ír oldalakon átívelő, soha véget nem érő mondatokat. Talán emiatt is lehet gyorsan haladni az olvasással. A könyv végén Rima gondolatait olvashatjuk, ami úgy gondolom méltó lezárása a könyvnek, kedves búcsú a másik felétől. Bevallom, én nem bírtam végigolvasni könnyek nélkül.

A naplóbejegyzések -mint ahogy említettem - könnyen olvashatóak, viszont helyenként több nevet is megemlít, akik első olvasásra idegennek hatnak, viszont a lábjegyzetben feltüntetett információk segítenek beazonosítani, hogy kiről van szó. 

Ahogy napról napra olvastam a bejegyzéseket, úgy éreztem én is egyre inkább a színész fizikai fáradtságát. Hihetetlen mennyiségű munkát vállalt magára, ami ki is hatott az egészségére. A rengeteg utazás, forgatások, színházi szerepek, háttérmunka, még a kanapén ülve, a könyvet olvasva is fárasztó volt. Még nagyobb tiszteletem irányul felé. 

Összegezve: olvassátok, szeressétek! Alan Rickman örök!

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Szeretnék egy számítógépet? Mindenki más úgy gondolja. Miközben ezt írom, szemben velem valaki éppen gépel. Azt hiszem, jobb nekem a papír és a toll. Nincs szükség zsinórokra."

"A színészet lehet az ember élete, de ennek az életnek elég gazdagnak kell lennie ahhoz, hogy tápláló legyen."

"A karácsony reggele mindig is a kedvencem volt. A nyugalom, a kávéillat, az ajándékok, a csendes utcák."

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Őrülten, mélyen (kossuth.hu) 

Szerző: Sándor Anikó
Cím: Thaiföldi feleség
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalak száma: 222
 

Fülszöveg:

A ​lány gyönyörű volt, kicsi és törékeny. Azt írta a hirdetésben, hogy tanítónő Bangkokban, és valami rejtélyes okból kifejezetten magyar férjet keresett…
Éppen ez volt, ami az első pillanatban felkeltette a férfi érdeklődését.
Még aznap írt neki.
Korábban is eszébe jutott már, hogy ki kéne próbálnia az életet valahol máshol, egy idegen országban. A környezetéből sokan elmentek, Bécsbe, Londonba, de őt nem vonzotta Európa.
Mi lenne, ha megnézné Ázsiát?
Az interneten videókat keresett Vietnámról, Indonéziáról, Kambodzsáról, akkor botlott a nemzetközi társkereső oldalba, és a lány hirdetésébe. Néhány levélváltás után eldőlt: Thaiföld lesz az úticél!
A családjában mindenki kövér és rosszkedvű, jó volt képzelődni, milyen lenne, ha a krákogó anyja helyett ez a szépség ébresztené reggelente.
Már fél éve minden nap órákat beszélgetett az interneten a thai lánnyal, amikor egy este, Messengeren keresztül megkérte a kezét.
Akár a befejezése is lehetne ez egy tündérmesének. Ám a történet, amelynek szálai a magyarországi rendszerváltásig nyúlnak vissza, és ami napjainkban is folytatódik, valójában csak itt kezdődik.

"Azt mondta, az igaz szerelem nem ismer korlátot. Sem a távolság, sem a halál nem akadályozhat meg abban, hogy szeresd, akit szeretsz."

Nagyon szeretem Sándor Anikó írói stílusát. A Thaiföldi feleség című kötet volt a második, amit olvastam tőle, de mindenképp szeretnék megismerkedni a többi könyvével is. Köszönöm szépen a Jaffa Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

Sándor Anikó meglepett. Nem emlékszem arra, hogy olvastam-e valaha olyan könyvet, aminek az egyik szereplője maga a szerző, és nem kizárólag életrajzi vonatkozású a kötet, hanem a szerző beszélget az egyik főszereplőjével. Természetesen voltak benne saját maga átélt élmények is, gondolatok, de a hangsúly egy évtizedeken, és földrészeken átívelő szerelem történetén van.

Az események egyrészt a jelenben játszódnak, ahol Anikó beszélget Ignáccal, a szomszédjával a terveiről, munkáról, jövőről, valamint több, mint húsz évvel korábban is nyomon követhetjük az eseményeket, amikor Péter és két barátja egy titkos Thaiföldi kiruccanáson vesznek részt, ami gyökeresen felforgatja Péter életét. Akit egyébként a terhes párja vár otthon, és mit sem sejt abból, hogy merre lehet gyermeke apja. Ez a része a történetnek nekem első olvasásra hihetetlennek tűnt. Egy pár akik nem beszélnek egymással legalább telefonon, amíg az egyikük távol van? Hogyhogy? Majd rájöttem, hogy több, mint 20 évvel korábbi időszakban járunk, a rendszerváltás idején. Akkor még annyira nem szaladgáltak az emberek mobiltelefonnal a zsebükben.

Annyi mindent szerettem ebben a kötetben. A thai kultúra bemutatását, az érzelmek megélését, az apa-lánya kapcsolat kialakulását, és felépülését. Fantasztikus volt ez a könyv. Minden benne volt, aminek benne kellett lennie. Nem volt klisés, nem volt túlírt, ahol kellett ott tárgyilagos volt, ahol a történet megkívánta ott magasztos. Nem tudtam letenni, nem kellett 24 óra, és a végére is értem, annyira kíváncsi voltam hogyan végződik a történet. Szerettem a befejezést is, nagyon szívmelengető volt.

Azt sajnálom csak, hogy véget ért a könyv, mert nagyon szívesen barangoltam volna még Anikóval Thaiföldön, olvastam volna még a thai kultúráról, az ételekről, a thai életről. Informatív volt a történet, mégsem éreztem úgy, hogy egy útikönyvet olvasok.

A jelenben, és a múltban játszódó eseményeknél is kiemelkedő szerepet kapott az érzelmek megélése, mondhatnám úgy is, hogy ez volt a húzóereje, a fő szála a történetnek. Szinte már tündérmesébe illő, ahogy bemutatta a szerző, hogy a főszereplőink mit meg nem tesznek a szívük választottjáért. A szerelem magasztos érzése mellett helyet kap a veszteség, a gyász feldolgozása, a felelőssé válás, és a döntések súlya is. 

Amitől különösen hitelesnek éreztem ezt a kötetet, hogy a szerző nemcsak szépet, és a jót mutatta meg az olvasóknak Thaiföldről, hanem a szegénységet, a nélkülözést, a küzdelmes élethelyzeteket, a helyi szokásokat, ami számunkra akár megbotránkoztató is lehet. Ezeket nem látja az ember egy turista csalogató prospektusban, pedig vannak, és erről Anikó nyíltan beszél is.

Fantasztikus olvasmány volt, szívből ajánlom mindenkinek! Én újabb kedvencet avattam! 

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Hiszek a gondolatok erejében…"

"Ha masszőrként hirdette volna magát, , minden valószínűség szerint tényleg továbbgörgetem az egeret. Milyen nagy kár lett volna! De hát ilyen az ember. Előítéletes."

"A gazdagságot ezentúl nem kívül, hanem belül fogom keresni."

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Thaiföldi feleség - Szórakoztató irodalom (jaffa.hu)

Szerző: Kirsty Manning
Cím: Az elveszett ékszerek
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 384

Fülszöveg:

Miért ​rejt el valaki egy vödörre való értékes ékszert és drágakövet, ha aztán sosem tér vissza, hogy kiássa?
A jelenben játszódó cselekményszálban Kate Kirby, az elismert amerikai ékszertörténész egy telefonhívás során információt kap a „Cheapside-ékszerekről”, és azonnal tudja, hogy egy életre szóló élmény vár rá.
Csakhogy Kate londoni útja során kénytelen a saját családja rég eltemetett titkainak nyomába eredni. Bostonba visszatérve felfedez egy sor vázlatot a dédnagyanyja papírjai között, amelyek kapcsolatot teremtenek női egyenjogúságért küzdő dédnagyanyja, Essie és a Cheapside-gyűjtemény között. Vajon fény derülhet e a rajzokból Essie titkos életére a 20. század első évtizedének Londonjában?
1912 nyarán a nincstelen ír bevándorló, Essie Murphy épp akkor látogatja meg a fivérét, amikor egy munkás a csákányával feltöri egy régi bérház padlóját a Cheapside-on, a londoni Szent Pál-székesegyház közelében. A munkások kincsre, amelynek azonban ismét nyoma vész. Megváltoztathatják-e ezek az ékszerek – különösképpen a gyűjtemény egyik darabja – Essie és a testvérei sorsát?
Kate Kirby a fotográfus Marcus Holt segítségével elkezdi felderíteni a Cheapside-ékszerek történetét, amelyek közül főleg egy kicsi, gyémántköves, beágyazott zománcgyűrű érdekli. Hamarosan azonban veszély fenyegeti mindazt, amit Kate a családjáról, a drágakövekről és önmagáról tud.
A lenyűgöző, igaz történeten alapuló Elveszett ékszerek olyan lebilincselő történelmi regény, amely az első oldaltól a feledhetetlen és meghökkentő befejezésig nem hagyja lankadni az olvasó figyelmét.

"A szerelemnek - az elkötelezettségnek - nincs erőteljesebb szimbóluma a gyűrűnél." 

Nagyon szeretem az igaz történeten alapuló olvasmányokat. Ahogy a szerző is említette, maga Az elveszett ékszerek kitalált történet, amelyet az 1912-ben, egy cheapside-i pincében talált "Cheapside-kincs" ihletett. Bevallom, hajtott a kíváncsiság, hogy megismerjem az ékszerek történetét. Ezúton is köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

Nagy lendülettel vetettem bele magam a történetbe, majd rájöttem, hogy lassítanom kell, ki kell élveznem minden pillanatot, amit a múltban és a jelenben is eltölthetek. Három idősíkon követhetjük az eseményeket. A jelenben Kate Kirby, az elismert amerikai ékszertörténész nyomoz a rejtélyes ékszerek, és ezzel együtt a saját családja után. De megismerjük az 1600-as években játszódó eseményeket, és az 1900-as évek elején történteket is.

Amikor Kate egy telefonhívást kap, és ezzel együtt egy olyan lehetőséget is, ami keveseknek adatik meg, akkor tudja, hogy ez lesz élete egyik legjelentősebb munkája. Megismerheti a Cheapside-i ékszerek történetét, választ kaphat olyan kérdésekre, amelyeket a dédnagymamája már nem válaszolhat meg, és mivel minden perce le lesz foglalva, nem lesz ideje annyit emésztenie magát az őt ért tragédiákon. Társa a neves fotós, Marcus lesz, akivel együtt erednek a rejtély nyomába.

Nagyon tetszett a szerző írásmódja. Ahogy korábban említettem, három idősíkon játszódik a történet, de nem éreztem úgy, hogy sietnénk az események feltárásával. Szépen lassan haladtunk, mondatról mondatra építette fel, és tárta elénk az ékszerek történetét a szerző.

Szerettem a történetet, kellemes kikapcsolódást nyújtott, a romantikus szál sem nyomta el a fő eseményeket, viszont nagyon szívmelengető volt, ahogy az idő előre haladtával a szemünk előtt bontakozik ki a szerelem. Szívesen időztem az 1900-as években, mert nagyon kíváncsi voltam, milyen titok övezi Essie családját. Az ő sorsa a legkevésbé sem irigylésre méltó. Fiatal kora ellenére nemcsak magáról kell gondoskodnia, hanem a testvéreiről és az anyjáról is, aki nem veti meg az alkohol okozta mámoros órákat sem. Róla szívesen olvasnék még.

Amit hiányoltam 1-1 fejezetnél az az idő meghatározása. Nem volt kiemelve, hogy két esemény, vagy két helyszín között most 1 óra, vagy 1 hét telt el. De ezt leszámítva nem éreztem más negatívumot a történetben.

Nagyon szerettem olvasni ezt a kötetet, örömmel nyomoztam én is az ékszerek eredete, és története után. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az igaz történeten alapuló történelmi regényeket.

Értékelésem: 4,5/5

Idézetek a könyvből:

"Egy ékszer sosem hazudik. Az emberi természet legszebb vonásait juttatja kifejezésre: a szépséget, az odaadást, a hűséget, a kalandot és a reményt. Egy ékszer jelezheti egy szerelmes elköteleződését, vagy emlékeztethet egy szeretett személy halálára. A csiszolt kövek, a forrasztott nemesfém mögött azonban meghúzódhat megrázkódtatás, rettegés, bűntudat és kapzsiság is."

"Nem foglalkozhatsz kizárólag az élet komor oldalával, abba belerokkannál."

"Az életben a legértékesebb dolgokat nem lehet sem megvenni, sem pótolni."

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Az elveszett ékszerek (kossuth.hu) 

Szerző: Bodnár Alexandra (szerk.)
Cím: Halálosan szeretlek - Véres Valentin
Kiadó: C&H Projects
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 164

Fülszöveg:

A nap, amire minden szerelmes vár. Ezen az estén azonban más vágyak is kitörnek a ketrecből, kísértés és téboly igázza le a rózsaszín felhőből szőtt álmokat.

A rózsa vöröse helyett vér festi meg az étterem hófehér abroszát. Pezsgő helyett méreg gördül le a torkodon. A hőn áhított bosszú helyett a halál jön érted.

Egy átoktól veszteglő hajó. Egy művész, aki szerelmes a saját alkotásába. Egy szerelem, amit csak a sötétség tehet teljessé.

Megszállottság. Sóvárgás. Elfojtás.

Készen állsz a Valentin-napra?

Soha nem olvastam még antológiát, ezért nagyon hálás vagyok Szollár Bence szerzőnek, hogy elküldte nekem. Nagyon kíváncsi voltam az ő írására, de visszafogtam magam, és sorban haladtam.

Gondolataim a kötetről:

A kötet Valentin napon jelent meg, és én annyira örülök annak, hogy nem egy habos babos, rózsaszín csillámpónis könyv született, hanem ezen "neves ünnep" alkalmából, mintegy feltartott középső ujjként, egy horrorral feltöltött antológia. Ha az összképet nézem, akkor tetszett a kötet. Örömmel olvastam számomra ismeretlen szerzők műveit, mert ezáltal megismertem az írói stílusukat, ki tudtam választani azokat a szerzőket, akiktől szeretnék még olvasni, mert tetszett amit írtak.

Voltak kedvenc novelláim, de voltak benne olyanok is, amelyek nem tetszettek. Vagy azért, mert annyira túl volt írva, és olyan hosszú, körbemagyarázós mondatok voltak benne, amelyek szerintem nem illettek a többi közé, vagy egyszerűen nem éreztem magaménak a történetet, nem fogott meg. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az rossz volt, csak azt, hogy nem nekem íródott. (Itt szándékosan nem fogok sem szerzőt, sem címet megemlíteni, ne is kérdezzétek! Nem célom senkit megbántani.)

Viszont voltak a történetben olyan novellák, amelyek beleégtek az agyamba. Magával ragadott, sőt, kétszer is elolvastam a kedvenceimet. Bár így belegondolva, elég morbid kedvencként emlegetni, tekintve a történetek témáit...

Voltak történetek, amelyekbe beleborzongtam, voltak történetek, amelyektől fordult egyet a gyomrom, de olyan is volt, ami elgondolkodtatott. 30 novellát kapott az olvasó, különböző történetekkel, más-más stílusban megírva. Amikor novellákat olvasok, akkor be szoktam osztani. Minden nap olvasok egyet, maximum kettőt. Ez a kötet volt a kivétel, két nap alatt "kivégeztem". Mindig csak a következő, és újra csak a következő történetet akartam elolvasni. :)

Aki szereti a hátborzongató, esetenként nagyon beteg olvasmányokat azoknak ajánlom ezt a kötetet.

Végül szeretnék szót ejteni a borítóról. Imádom!!! Egyszerűen zseniális! Annyira figyelemfelkeltő, hogy ezer közül is ki tudnám szúrni egy könyvesboltban. Hívogatja az olvasót. 

Köszönöm, hogy olvashattam!

Értékelésem: 4,5/5

Az antológia az alábbi linket ingyenesen beszerezhető:

C&H Projects Halálosan szeretlek - Véres Valentin antológia 9786150171838 (fairbookskiado.hu) 

Szerző: Mona Kasten
Cím: Hope Again - Remélj újra!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 456

Fülszöveg:

Everly soha nem akart szerelmes lenni – de Nolan szavai mindent megváltoztattak.

Everly Penn sosem tervezte, hogy szerelmes lesz – főleg nem a tanárába. De Nolan Gates sármos, intelligens és szexi, és ő az egyetlen, aki mellett Everly meg tud feledkezni sötét gondolatairól, melyek gyerekkora óta ébren tartják minden éjszaka. Minél jobban megismeri őt, annál intenzívebbé válik a köztük lévő kapcsolat – és Everly annál jobban vágyik rá, hogy átlépje azt a láthatatlan határt, mely elválasztja Nolantől. Amit nem sejt: Nolan életigenlő felfogása és az irodalom iránti lelkesedése mögött, mely másokra is átragad, sötét titok rejlik. És ez a titok tönkretehetné a szerelmüket, még mielőtt az megkezdődött volna.

A Spiegel #1 bestsellerszerző, Mona Kasten sikersorozatának 4. kötete.

"Nem a sebhelyek határozzák meg az embert. Megszerezzük őket, de onnantól a saját történetüket mesélik." 

Annyira örülök, hogy elolvashattam a sorozat eddig megjelent részeit, és már most tűkön ülve várom a folytatást. Nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak ezt az élményt, amit Mona Kasten könyveivel adtak nekem.

Gondolataim a történetről:

Eddig Spencer volt az abszolút kedvenc, de amikor feltűnt Nolan, akkor elkezdett rezegni az a bizonyos léc Spencer alatt. Majd ahogy haladtam a Hope Again olvasásával, úgy lett egyre nagyon kedvenc a kissé fura, ámbár annál szexibb egyetemi tanár. Amikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy neki bizony hosszú szőke haja van, és egy saját könyvtárat birtokol az otthonában, ráadásul tetovált is, na akkor szerelembe estem. 

Szeretem a tanár-diák kapcsolatokat. Már nem a beteges, kiskorú diák - felnőtt tanár kapcsolatra gondolok, hanem az egyetemi afférokra, ahol 20 év fölött van mindkét szereplőnk. Nolan, mint tanár, nekem nagyon szimpatikus volt. Alíg volt néhány évvel idősebb a diákjainál, mindenben segítette őket, és a feladatok, amiket kitalált, azok határozottan tetszettek. Elgondolkodtam azon, hogy kijegyzetelem őket, és én is leírom a gondolataimat. Az ő személyisége, mint tanár, nagyon bejött. Leginkább az fogott meg benne, hogy mennyire közvetlen. Jó, lehet nem teljesen helyénvaló egy egyetemi oktatónak párnákon ülve, vagy az asztalon állva órát tartani, de én például hozzá bátrabban odamennék, ha segítségre lenne szükségem, mint egy mogorva, karót nyelt öltönyös professzorhoz.

Everly nekem nagyon sokáig nem volt szimpatikus. Annyira görcsösen távolt tartotta magát mindenkitől, titkolózott a barátai előtt, hogy ez számomra abszolút életszerűtlen volt. 20 éves egyetemista, de csak az anyjával beszél komolyabb dolgokról? Nem tudom elképzelni. Nemes egyszerűséggel azért sem, mert ha évekig magadban hordozol egy ekkora traumát, amit ő is, és soha senkinek nem mondasz semmit, abban egy idő után belerokkansz. A teher súlya fog összenyomni. A történet végére kezdtem vele szimpatizálni csak, amikor megnyílt a környezetének, és közel engedte magához a barátait.

Maga a történet szépen, lassan haladt, néha talán túlságosan is lassan. De ez valahogy illett a két szereplő jelleméhez. Nolan hiába egy látszólag laza tanár, de ő is küzd a démonaival. Everly szintén csendes, visszahúzódó, leginkább a saját világában él, ahol csak az anyja kapott helyet. Egy pörgős, lendületes történet nem illett volna hozzájuk. Ebben a kötetben sem a testi kapcsolaton volt a hangsúly, hanem a belső, lelki vívódás, a traumák feldolgozása kapott fontosabb szerepet.

Eddig minden résszel tudott meglepetést okozni a szerző. A történetei szinte ugyan arra a témára épülnek, két megtört szív egymásra találása. Viszont mindegyik története adott valami újat, vitt bele egy csavart, amitől egyedi lett, és nem tudtam sablonosnak mondani. Mindenki megküzdött a démonaival, és ezalatt a jellemfejlődésüket is nyomon követhettük.

Szeretem ezt a társaságot, és már nagyon várom a folytatást. 

Értékelésem: 5/5

Naná, hogy kedvenc lett! :)

Idézetek a könyvből:

"Valahol a világban van egy lelki társam. Csak meg kell őt találnom."

"Olvasás közben sírni: ez az egyik legszebb érzés a világon."

"Mindegy, miről is van szó: biztos vagyok benne, hogy minden rendbe fog jönni - jelentette kis halkan Down. - Ha az ember elérte a mélypontot, onnan ugyanis csak felfelé vezet az út."

A sorozat előző részeiről írt ajánlóimat itt olvashatjátok:

Mona Kasten: Begin Again – Újrakezdés - Szavak erdeje (blog.hu)

Mona Kasten: Trust Again – Bízz újra! - Szavak erdeje (blog.hu)

Mona Kasten: Feel Again – Érezz újra! - Szavak erdeje (blog.hu)

A Hope Again itt szerezhető be:

Mona Kasten: Hope Again – Remélj újra! (Újrakezdés 4.) (konyvmolykepzo.hu)

A sorozat előző részei is megrendelhetőek a kiadó weboldaláról:

Mona Kasten: Begin Again - Újrakezdés (Újrakezdés 1.) (konyvmolykepzo.hu)

Mona Kasten: Begin Again - Újrakezdés (Újrakezdés 1.) (konyvmolykepzo.hu)

Mona Kasten: Feel Again - Érezz újra! (Újrakezdés 3.) (konyvmolykepzo.hu)

Szerző: Ruby Saw
Cím: Fordulj a Nap felé!
Kiadó: Book Dreams
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 208

Fülszöveg:

Vannak ​olyan kapcsolatok, melyek nem a nulláról indulnak, hanem a közepétől, hogy aztán eldönthessék, előről akarják-e kezdeni, vagy belevetik magukat az ismeretlenbe, és sodródnak.
Heaven és Carlos kapcsolata pontosan ilyen.
Heaven élete sohasem volt egyszerű. Az édesapja egyedül, anya nélkül nevelte fel. Kizárólag egyetlen emléke maradt édesanyjától, a virágoskertje, amelyet az apja gondosan oltalmaz. Egyik nap zajos összetűzésbe keveredik az új kertésszel dédelgetett virágai miatt. A fiatal nő később elnézést kér. A bűntudat annyira nyomasztja, hogy túlzottan is jó viszonyba kerül a férfivel.
Carlos szintén egyedülálló szülő, aki tizenöt éves fiával Mexikóból érkezett az Államokba, egy jobb élet reményében. Carlos és Gael nagyon eltávolodtak egymástól, mióta Beverly Hills-ben tartózkodnak. A férfinek váratlanul az a nő nyújt segítő kezet a fiával kapcsolatban, akiről azt gondolta, soha az életben nem fog szóba állni vele.
A két életút találkozik, és felfedezik, hogy sok mindenben hasonlítanak.
Heaven képes mindent feladni egy fellángolás miatt? Carlos el meri mondani, milyen árat fizetett, hogy az Államokban kezdhessen új életet? Kettejük kapcsolata vajon milyen érzésekre épül?

"A szeretteink mindig velünk vannak. Észrevétlenül hordozzuk őket magunkkal a szívünkben, az emlékezetünkben, a cselekedeteinkben."

Ruby Saw-tól eddig csak egy novellát olvastam. Nem is értem miért csak ennyit, mert már akkor megnyert magának a történetével, és a stílusával az Írónő. Köszönöm még egyszer a megkeresést, és a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

Az első gondolatom, amikor befejeztem a könyvet, az volt, hogy miért lett vége? Miért volt ilyen rövid? Szerettem volna még egy kis időt a szereplőkkel tölteni.

Egy romantikus történetet tartottam a kezemben, ami mégis eltért az átlagostól. Már a szereplőink megismerkedése sem volt mindennapi, de az út, amíg egymásra találtak, megmelengette a szívemet. Szerettem Heaven és Carlos párosát, mert egyrészt nem voltak túlírva, egyikük sem volt tökéletes, másrészt tényleg emberiek voltak. Hibáztak, tudtak elnézést kérni, és vállalták a tetteik következményét. Ők ketten teljesen eltérő társadalmi osztályt képviselnek, viszont mégis van bennük valami közös. Tetszett, hogy kimutatták az érzelmeiket, egyszerre tudtak szenvedélyesek lenni, érzékenyek, határozottak, és még meggondolatlanok is.

Heaven meg sem ismerhette az édesanyját, mert már a születésekor elvesztette. Az apja egyedül nevelte fel. Ahogyan Carlos is egyedül neveli a kamasz fiát. Talán emiatt nem is véletlen, hogy Heaven és Gael szinte már a legelején megtalálják a közös hangot. Carlos minden nap küzd a szülői lét viszontagságaival, megéli a pozitív pillanatokat, és szeretne egy jobb, biztonságosabb jövőt biztosítani a fiának, aki egyébként tipikus kamasz. Lázad, tombol benne a düh, de mint minden kamaszt, őt is vissza lehet terelni a helyes útra, csak a megfelelő eszközt kell megtalálni. 

Szerethetőek voltak a szereplők, a hibáikkal együtt is. Azt sajnálom csak, hogy Leah kevés szerepet kapott. Róla szívesen olvasnék még, nagyon bírtam a személyiségét. De ha már a kívánságaimat sorolom, akkor megemlíteném azt is, hogy kíváncsi vagyok a főszereplőink életének további alakulására is. :)

Bár rövidke volt a történet (legalábbis nekem nagyon annak tűnt, mert leültem olvasni, pislogtam kettőt, és véget is ért.), de a szereplők egymásra találása mégsem volt sem elkapkodva, sem eltúlozva. Szépen lassan haladtak egymás felé, megéltek minden pillanatot. Nem volt klisés, nem volt unalmas, és ami számomra a legfontosabb volt, hogy nem éreztem azt, hogy gyorsan letudjuk a romantikus szálat, és kész is van. Olyan volt ez a történet, mint egy karakteres bor. Ízlelgeted, szépen lassan kortyolgatod, és kiélvezed minden cseppjét.

A karakterek személyiségfejlődéséről is szeretnék említést tenni. Amennyire visszafogott volt Carlos a kötet elején, annyira megtanult kiállni magáért és a szeretteiért a történet végén. Vállalta az általa elkövetett hibákat, és mindent megtett annak érdekében, hogy jóvátegye. Az pedig különösen meglepett, hogy mennyi szenvedély van benne. :) Heaven is szembe mert nézni az érzéseivel, és képes volt meghozni a számára megfelelő döntést.

A maffia megjelenése tette fel az i-re a pontot, megadta a kellő feszültséget a történetnek. 

Kaptunk egy kis romantikát, némi izgalommal és feszültséggel fűszerezve, kellő mennyiségű drámát, egy pici erotikát, és a sorok között kibontakozó, komoly témákat. 

Ajánlom mindenkinek szeretettel.

Értékelésem:  5/5

Idézetek a könyvből:

"Nem tudhatjuk egészen pontosan, mi rejtőzik az emberekben, ritka, hogy az igazi arcukat mutatják az első pillanattól fogva."

"Azok, akik hasonló traumát élnek át, nem idegenek egymásnak, rokonlelkek."

"Furcsa dolog ez az életnek nevezett valami. Van, aki minden porcikájában érzi, van, akinek játék, van, aki csak úgy megvan vele, és van, akinek fogalma sincs, mit kezdjen ezzel az ajándékkal. Mert konkrétan az életajándék, csak vagy egyáltalán nem, vagy későn vesszük ezt észre."

A könyvet ebook formában itt tudjátok beszerezni:

Ruby Saw - Fordulj a nap felé ( ebook ) - Ruby Saw - Book Dreams Kiadó webshop