Szerző: Rácz-Stefán Tibor
Cím: Élni akarok!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2018 (eredeti megjelenés éve)
Oldalak száma: 256
 

Fülszöveg:

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?

Lilla már évek óta a halál árnyékában él.

Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.

Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…

Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.

Nem is sejti Lilla sorsát.

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.

Mi a jobb?

Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?

Éld meg a csodákat!

"Élni akarok egy kicsit, mielőtt végleg kialszik a szememben a fény." 

Ez a kötet már akkor felkerült az elolvasandó könyveim listájára, amikor a szerző megmutatta a kiválasztott borítót. Már az megnyert magának, de leginkább a történet mozgatott meg bennem valamit. Tudtam, hogy nem lesz egy könnyű olvasmány. Köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy lehetőséget biztosított arra, hogy elolvassam a kötetet.

Gondolataim a történetről:

Tibor apró darabokra törte a szívemet ezzel a történettel. Szoktam könyveken sírni. Nem is keveset, képes vagyok egy kedves gesztuson is elérzékenyülni. Viszont olyan eset nagyon ritkán van, amikor gyakorlatilag a könyv elejétől a végéig a könnyeimmel küzdök, és sokszor nem tudok megálljt parancsolni nekik. Rácz-Stefán Tibor, Élni akarok! című könyve is ebbe a kategóriába tartozik. Már a 25. oldalon zokogtam, és hol volt még a vége.

Rendkívüli történet volt az biztos. A szerző nem árult el titkot a könyv elején, pontosan tudtuk, hogy hogyan fog végződni Lilla története. Viszont az első oldaltól az utolsóig gyönyörűen volt megírva. 

Lilla halálos beteg, rákot diagnosztizáltak nála már nagyon fiatalon. Számos műtéten, kemoterápián, vizsgálaton átesett, a fájdalom a napjai szerves részét képezi. Egy vágya van, hogy élete utolsó napjait úgy tudja tölteni, mint a kortársai, és teljesíteni tudja a bakancslistáját. Amikor hazatér a kórházból nem tétlenkedik, beleveti magát a mindennapokba, azonban a terveit a szomszéd fiú megjelenése nagyban módosítja.

Ahogy Tibortól megszokhattuk, nem egy könnyen olvasható kötetet tarthatunk a kezünkben. Minden könyvében (legalábbis amiket eddig olvastam) fontos témákat dolgoz fel.  Nemcsak a rákos betegség a fő témája ennek a regénynek, hanem az elhízással, a túlsúllyal kapcsolatos előítéletek, az ennek következtében kialakult önbizalomhiány, de helyet kap a sorok között az egyik szereplőnk nemi identitásának felvállalása is. 

Nagyon tetszett, ahogy a szerző átvezeti a szálakat egyik témáról a másikra. Szépen lassan haladunk, kapunk időt, hogy átgondoljuk, megemésszük. Viszont nem nyomja el a fő szálat, ami az egész kötetnek a mozgatórugója. Ott viszont a kegyetlen valóságot olvashattuk. Emiatt is annyira szívet tépő ez a kötet.

Sokat gondolkodtam olvasás során, hogy ha én lennék Lilla helyében, hogy döntenék? Otthon, ágyhoz kötve eltölteném azt a néhány hetet a családom körében, ami még hátra van, vagy lerövidíteném a saját életem, viszont a kortársaimhoz hasonlóan, könnyedén tudnék mozogni, és úgy tehetnék, mintha semmi bajom nem lenne, nem érezném magam annyira kiszolgáltatottnak. Nagyon nehéz meghozni egy ilyen döntést.

A karakterek szerethetőek voltak, hétköznapiak, a saját jó és rossz tulajdonságaikkal. Lilla élni akarása számomra példaértékű. Rajta keresztül láthattuk, hogy mekkora ereje van a legkisebb dolgoknak is, amelyek mások számára már hétköznapinak tűnnek. Télen szánkózni, hóembert építeni. Ugye, szinte már fel sem tűnne, mert magától értetődik, hogy ha télen havazik, akkor irány hóembert építeni. Lilla megmutatta, hogy meg kell ragadni minden lehetőséget, mert ki tudja mit hoz a holnap. Lesz-e egyáltalán holnap?

Az olvasó lelkét simogatja a romantikus szál is, ami helyet kapott az oldalakon, viszont nemtudta elnyomni azt a sok szenvedést, amit Lilla átélt. Tibor nem kímélte az olvasót, nem ámította egy rózsaszínfelhős love storyval. A valóságot írta meg. Azt, hogy mit él át egy végső stádiumban lévő rákos beteg és a családja. Azt, hogy mekkora ereje van a szeretetnek. Azt, hogy a legapróbb reménysugarat is meg kell ragadni, ha azzal nyerhetsz még egy kis időt. Szívet tépő, lélekszaggató, de gyönyörű történet. Ahogy ezt Tibor átadta az olvasóknak, arra nehezen találok szavakat. 

Korábban már említettem, hogy szó szerint végig könnyeztem, a történetet, sőt, volt, hogy el is sírtam magam. De az utolsó oldalon, Lilla apjának utolsó mondatánál már konkrétan zokogtam. Nem csak könnyeztem, vagy kicsit megremegett a könyv a kezemben, hanem hangosan zokogtam.

Tibor, összetörtél! De megint tanultam a könyved által. Köszönöm neked azt a sok mindent, amit Lilla történetén keresztül adtál nekem. 

Aki szereti a nehéz témákat feldolgozó regényeket, amelyek garantáltan összetörik a szívét, viszont sok mindenre meg is tanítják, annak szeretettel ajánlom ezt a kötetet.

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

"Pihenj csak. Épp eleget harcoltál már. Pihenj, Prücsök." 

"Ha valaki nem fogad el téged úgy, ahogy vagy, miért lenne bármi helye az életedben?"

"Azt szeretném, ha a halálom után a szeretteim bejönnének a szobámba, és látnák ezt a sok képet. Látnák, hogy éltem, emlékeket gyűjtötte, szerettem, és engem is szerettek."

A kötetet itt tudjátok beszerezni:

Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok! (konyvmolykepzo.hu)

Szerző: Sylvia Day
Cím: Túl közel
Kiadó: Álomgyár kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 432

Fülszöveg:

Nem ​hihetsz mindegyiknek, de bízhatsz egyáltalán bármelyikben?

A megözvegyült Kane Black még mindig nem tud elszakadni néhai feleségétől, Lilytől. Kiüresedett a gyászban… mígnem Manhattan utcáin meg nem lát egy nőt a felesége utánozhatatlan szépségével. Kane beköltözteti őt luxuslakásába, a sötét és pazar gazdagságba, ahol a széltől is óvja. A fojtogató légkört áthatja Lily emléke.

Aliyah, Kane anyja nem bízik fia új párjában. „Lily” befolyása a férfira veszedelmes méreteket ölt, márpedig ezen a trónon csak egy királynő ülhet.

Amy, Kane sógornője csalás és árulás áldozata, ezért egyre mélyebbre merül gyilkos haragjába. Túl nagy árat fizetett, de most kiköveteli, ami neki jár.

Három nő, akiket az eltemetett titkok kapcsolnak össze és egy férfi láncol le. Egy férfi, aki fenntartások nélkül elfogadja, hogy rég halott és hőn szeretett felesége visszatért hozzá. Kane boldogabb, mint valaha, és bármit kész megtenni, hogy ez így is maradjon.

Túl sok a kérdés, túl kevés a válasz, és túl nagy a tét.

A New York Times és Sunday Times bestsellerszerző Sylvia Day egy olyan regénnyel tér vissza a magyar olvasóközönséghez, ahol a történetet a váratlan fordulatok határozzák meg. Buja gótikus regény, perzselő érzékiséggel megfűszerezve.

"Ugyanott vesztettem el, ahol megtaláltam." 

Amikor elolvastam a könyv fülszövegét, pont az keltette fel a figyelmemet, hogy szinte semmit nem értettem belőle. :) Nagyon zavaros volt. Ami azért ritkán szokott előfordulni. Megjelenés után azonnal olvashattam is a kötetet, amit nagyon szépen köszönök az Álomgyár kiadónak.

Gondolataim a történetről:

Ez volt az első Sylvia Day könyvem. Nagyon sokan ajánlották már a regényeit, de eddig mindig elkerültük egymást. Annyit tudtam a szerzőről, hogy nem finomkodik a szavakkal, az arcpirító, és a helyenként vulgáris kifejezésektől sem riad vissza, és a történeteit átjárja a fűtött erotika. Nos, ezt tanúsíthatom, szóval akit zavarnak a káromkodások, vagy a forró jelenetek, azok nem ezt a könyvet keresik.

Mint ahogy azt korábban említettem, a fülszövegből túl sok minden nem derült ki, és nem is igazán értettem. Arra számítottam, hogy ha elkezdem olvasni a könyvet, akkor gyorsan helyére kerülnek a kirakós darabjai. De nem.. A 150.oldalon még mindig a sötétben tapogatóztam, újabb 100 oldallal később pedig már azt sem tudtam én ki vagyok. :) Egy gondolat cikázott újra és újra a fejemben, mégpedig az, hogy itt kivétel nélkül mindenkit kezeltetni kellene. Ilyen szereplőgárdával én még nem találkoztam az eddigi olvasmányaim során. 

Az egész történet középpontjában Kane áll, aki 6 éve gyászolja halott feleségét, Lilyt. Mindennek, és mindenkinek hozzá van köze, minden szál vagy hozzá vezet, vagy tőle indul. Viszont mégis ő az, aki szinte meghúzódik a háttérben.  

A könyv végére kezdett összeállni nagyjából a történet. De tényleg csak nagyjából, mert amikor az utolsó mondat után becsuktam a kötetet, még több kérdem volt, mint akkor, amikor elkezdtem olvasni. Ami egyrészt rettenetesen zavaró, mert személy szerint én szeretem, ha egy történet le van zárva, és a szerző választ ad a kérdéseimre. Másrészt viszont Sylvia Day olyan gondosan kuszálta össze a szálakat, és vezette tévútra újra és újra az olvasót, hogy nagyon oda kellett figyelni minden apró részletre olvasás során. Egy kicsit elkalandozol, és olvashatod is újra az adott fejezetet.

A történet tele van titkokkal. Mi történt valójában Lilyvel? Mi lesz a családi vállalkozással? Mit akar Kane anyja? Ki az a titokzatos idegen, aki megszólalásig hasonlít Kane halottnak hitt feleségére? Lehet hogy mégsem halt meg? Annyi kérdést hordoz magában ez a kötet, és az írónő a legkevésbé sem segít abban, hogy könnyen meg lehessen válaszolni ezeket a kérdéseket.

Több elbeszélője van az eseményeknek, mindig más szemszögéből követhetjük a történetet, más szereplőt ismerhetünk meg. Ezeknek a fejezeteknek szinte megegyezik az írásmódja. Ilyenkor a szereplő az olvasónak mesél, őt tájékoztatja, hogy mi jár a fejében, mi történet vele. Van viszont egy, ami ettől teljesen eltér, mert abban leginkább Kane-t szólítja meg az elbeszélő, aki nem más, mint Lily. Ugye mondtam, hogy nem egyszerű? :)

Nem egy hétköznapi olvasnivaló volt, az biztos. Viszont annyi kérdésem maradt megválaszolatlanul, hogy már alíg várom, hogy folytatni tudjam a történetet. Amiről egyébként túl sok mindent nem is tudok mondani, mert bármibe belekezdenék, az biztos, hogy spileres lenne, akkor pedig elvenném tőletek az olvasmányélményt. 

Ha már olvastad, akkor kíváncsian várom a véleményedet, mert erről a könyvről muszáj beszélnünk. :)

Ha szereted a kiszámíthatatlan, rejtélyekkel övezett, szókimondóan erotikus történeteket, akkor ajánlom ezt a kötetet. Össze fog zavarni, de pont ez az amiért muszáj mindig többet és többet olvasni belőle.

Értékelésem: 4/5

Idézetek a könyvből:

"A dacnak ára van: a leleplezés."

"Szép kis páros vagyunk mi ketten, megtörtek, de a vágy és a halál összeköt minket."

"Ha valamit megtanultam az életben, az az, hogy meg kell ragadni a boldogság minden adódó, röpke pillanatát."

A követ itt tudjátok beszerezni:

Túl közel | Álomgyár (alomgyar.hu)

Szerző: Linda Winterberg
Cím: A pezsgőgyár 1 - A Herzberg-pincészet újjászületése
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 352

Fülszöveg: 

Wiesbaden, ​1945. szeptember. A második háborúnak vége, a Herzberg-pezsgőgyár pedig súlyos károkat szenvedett. A Herzberg család legidősebb lánya, egyben a pincészet többségi tulajdonosa, Henni élete is romokban hever. Férje eltűnt Oroszországban, és most elhunyt apját is gyászolja. A temetésre megérkezik Henni idősebb húga, Lisbeth, a család fekete báránya, akinek múltja súlyos teherként nehezedik a két nőre, csak a legfiatalabb testvérükért, Billéért érzett felelősségük egyesíti őket. Bille ápolónőként szolgált a fronton, de már régóta nem hallottak felőle, aztán váratlanul mégis hazatér.
A pezsgőgyár minden gondja és terhe Henni vállát nyomja, egy dolgot azonban biztosan tud: nem hagyja, hogy tönkremenjen a családi vállalkozás. Henninek egyetlen esélye van arra, hogy megmentse a pincészetet, és újra beindítsa a zavartalan működését, ehhez pedig mindent kockára kell tennie – az új szerelemre való reményét is.
Linda Winterberg lebilincselő családregény-sorozatot alkotott a Rajna-menti pezsgőpincészet háború utáni időszakáról, amelynek első részét tartja kezében az olvasó.

"Az ember csendben viselte a szenvedést, és próbálta valahogy feldolgozni. Az egyiknek jobban sikerült, a másiknak kevésbé."
 

Most egy kicsit bajban vagyok az ajánló megírásával, mert nem tudom határozottan kijelenteni azt hogy tetszett a könyv. A borító keltette fel az érdeklődésemet, mert ahogy ránéztem, olyan vidámnak hatott, egy kellemes kikapcsolódást ígért. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

A kötet egy év eseményeit öleli fel, 1945.szeptemberétől 1946. októberéig követhetjük nyomon a Herzberg-pincészet sorsát, és a szereplők életét. A világháborúnak vége, a pezsgőgyár jövője kérdéses, ugyanis apjuk halála után a 3 testvérre száll a pincészet. Henni, a legidősebb Herzberg lány örökli a nagyobb részt, és minden erejével azon van, hogy újra fellendítse a családi vállalkozást. Még akkor is, ha olyan dologra kell rábólintania, amit egyetlen porcikája sem kíván.

A borító alapján én egy könnyen olvasható, kellemes, nyugodt kis történetre számítottam, ami csendben sodor magával. Részben meg is kaptam, mert valóban könnyen olvasható, fenntartja az olvasó érdeklődését, egyszerű a nyelvezete, emiatt gyorsan lehet vele haladni. Két nap alatt értem én is a végére. (Itt azért szeretném megjegyezni, hogy a borítón lévő három vidám hölgy kicsit félrevezető).

Amivel én nem tudtam azonosulni, az a három Herzberg lány személyisége. Henni a többségi tulajdonosa a pincészetnek, látszólag mindent megtesz azért, hogy a második világháború okozta károkat helyrehozza, és újra fellendítse a családi vállalkozást, ami a megélhetést biztosítja számukra. Viszont nekem olyan érzésem volt, hogy egy helyben áll. Látszólag áldozatokat hoz, de valójában mégsem.

A két húga pedig a színskála két vége. Bille a csendes legkisebb testvér, aki szó szerint megjárta a poklot, amikor a háborúban teljesített szolgálatot nővérként. A hazatérés után is kísértette az a sok borzalom amit átélt, de nekem nagyon gyors volt az, amikor kijelentették, hogy igen, jobban van. A legkevésbé sem volt jól, és nekem hiányzott az a fajta törődés, vagy gondoskodás, amit elvártam volna a családjától.

Lisbeth a középső lány, a család fekete báránya. Ő keresi a helyét, de nem találja, nem tartozik sehová. Számomra minden döntése, vagy cselekedete egy kétségbeesett lány segélykiáltása volt, aki szintén csak egy kis törődésre vágyik már születése óta. Sok rossz dolog szárad az ő lelkén, nem értettem egyet a döntéseivel, de látszott benne az a szerethető személyiség is, amit nagyon mélyen eltemetett magában.

Úgy éreztem, hogy ebben a kötetben nem a pincészet újjászületésén volt a hangsúly. Nyilván nyomon követjük azt is, de inkább egy kétségbeesett próbálkozásnak tűnt az emberek részéről, hogy maguk mögött hagyják a háborút. Láttuk a próbálkozásokat, láttuk, ahogy minden perccel egyre csökken a remény, hogy élve hazatér a szerettük. Láttuk, hogy mit kell nap, mint nap megtenniük a túlélésért. Ami nekem nem tetszett az az éles kontraszt. Amikor az egyik oldalon arról olvasunk, hogy alíg van mit a gyerekek elé tenni az asztalra, a másik oldalon pedig azt, hogy dúskálnak a javakban, és cukrászdát nyitnak a romok között. Nekem ez nem hiteles. 

A másik problémám az LMBTQ szál. Ne értsetek félre, semmi bajom vele, viszont ebbe a könyvbe nem illett. A második világháború éppen véget ért. Egy kis túlzással, de Hitler lemészárolta fél Európát, mert zsidó, és szerinte nekik nincs helye a társadalomban. Viszont a nyíltan meleg partiknak van? Ismétlem, nem az LMBTQ szállal van problémám, hanem azzal, hogy ez nálam nem állja meg a helyét egy olyan könyvben, ami 1945-46-ban játszódik.

Ez a kötet önmagában nem volt az én könyvem. De, mivel ez egy sorozatnak az első része, így bízom abban, hogy ez csak egy kis ízelítő volt, mint egy előszó, ami felvezeti az eseményeket.

Ami számomra még meglepő volt, azok az erotikus tartalmak. Bevallom nem számítottam egy történelmi regényben ennyi pikáns részletre. :)

Adjatok egy esélyt ennek a könyvnek, én kíváncsi vagyok a véleményetekre. 

Értékelésem: 3,5/5

Idézetek a könyvből:

"Minden dolgozót, még a legalacsonyabb beosztásban lévőt is kezelj tisztelettel! A szerkezetben minden fogaskerék fontos, az is, amelyik a szemetet viszi ki."

"Mennyi tragédiát bír ki egyetlen ember?"

"Hogy tudtak a többiek továbblépni, mikor annyian meghaltak? Névtelenek az út szélén, a mezőkön, a városokban. Emberek, akiket valahol hiányoltak, valakik szerettek. Ez nem megy. Hogyhogy egyszerűen csak tovább forog a világ, mintha mi sem történt volna? Talán azért, mert a sötétség ellenére valahol odakint még van remény."

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

A pezsgőgyár 1. - A Herzberg-pincészet újjászületése (kossuth.hu)

Szerző: Mona Kasten 
Cím: Feel Agai - Érezz újra!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 472

Fülszöveg:

Úgy volt, hogy Isaac csak egy projekt lesz a számára – de Sawyer szívének más tervei voltak.

Sawyer Dixon fiatal és kemény – és kívülálló. A szülei halála óta senkit nem enged közel magához; ám ez megváltozik, amikor megismerkedik Isaac Granttel. A kocka Isaac a szemüvegével és különös ruháival valójában szöges ellentéte azoknak, akik bejönnek neki. De amikor a srác, akinek elege van a szingliségből, a segítségét kéri, megegyeznek valamiben: Sawyer rosszfiút farag Isaacből, és cserébe megörökítheti az átalakulását egy egyetemi projekt keretében. De a lány nem számol azokkal az intenzív érzelmekkel, melyek közte és Isaac közt izzanak.

Romantikus, de kicsit sem giccses szerelmi történet fiatal felnőtteknek.

"Mindegy, hogy a döntéseimet jónak találják, vagy sem: a családom az otthonom. Ez soha nem fog megváltozni." 

Az Érezz újra! kapcsolódott is a sorozat eddigi részeihez, meg nem is. A szereplőket már ismerhettük korábbról, azonban ott csak szűkszavú mellékszereplőként találkoztunk velük. Végre eljött Sawyer története is, amire nagyon kíváncsi voltam. Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

Nagyon vártam már, hogy kézbe vegyem ezt a részt, mert ötletem sem volt, hogy mit fog kihozni az író Sawyer és Isaac kettőséből. Egy tetovált, rocker lány, aki elutasít minden felé irányuló törődést, és a csendes, mindenen elpiruló kocka srác, aki csokornyakkendőt hord.. Csokornyakkendőt... Hord még egyáltalán valaki csokornyakkendőt? :) Viszont szerintem annyira jól meg lett írva az ő történetük, még ha néha olyan abszurd is volt, hogy elmosolyodtam rajta. :)

Ez a rész különösen közel állt a szívemhez, ugyanis imádtam olvasni, hogy Sawyer milyen lelkesedéssel, és szeretettel beszél a fotózásról. A fotós lelkem örömtáncot lejtett. Majd néhány mondat után egy kődarabként hullott a földre... Nem tudom, hogy az eredeti szövegben is ez van, vagy csak a fordítással voltak gondok, de ez a mondat konkrétan fájdalmat okozott olvasás közben:

"Lecsavartam az objektívet, és készítettem egy képet az ideiglenes táncparkettről."

Ehhez a mondathoz egy kis gyorsatalpaló: ha lecsavarod az objektívet a gépről, akkor csak a gépváz marad a kezedben. Azzal pedig, ha fejre áll a világ, akkor sem lehet képet készíteni. Amit le lehet csavarni, az maximum az objektívsapka. - Oktatás vége :) -

Bevallom, az utolsó 100 oldalt én végigkönnyeztem. Számomra nagyon megható volt. Nem volt könnyű dolga egyik főszereplőnek sem, mert az önbecsülésükön ejtett sebeket hordozták magukkal hosszú évekig. Sawyernek senkije nem volt, akire számíthatott volna, csak a nővére, Isaacnek pedig hiába volt ott a nagy család, akiket imádott, mégis hordozta a középiskolában szerzett sebeket.

Szerettem a szereplőket, kivéve Rylie-t. Őt egy ponton igazságtalannak tartottam. Borzalmas, amiken keresztül kellett menniük a testvéreknek, de hiába mondta Sawyer folyamatosan azt, hogy csak rá számíthat, én ebben nem értettem vele egyet.

A történet szépen bemutatja két, teljesen eltérő személyiséggel rendelkező ember egymásra találását. Azt, hogy mennyire előítéletesek tudnak lenni velünk szemben mások, ha nem hozzuk az általuk elvárt normát. De a családi összetartás, a sérelmek feldolgozása is kiemelkedő szerepet kap a kötetben. Kellően romantikus, de ebben a részben jóval kevesebb testiség kapott szerepet. Jelen esetben inkább a lélek gyógyulása, önmaguk megtalálása, és a jellemfejlődés áll a középpontban.

A történet végére nagy változáson mentek keresztül a szereplőink, de valahogy mégis megmaradtak annak az embernek, akiket korábban megismertünk. Szerethetőek voltak. Isaacet pedig annyira imádtam!! :) A szüleit viszont nem igazán sikerült megkedvelnem. Az egyik gyerekük tanulhat menő egyetemen,a másiknak meg át kell (!!??) venni a farmot? Miért is?? Örülök, hogy végül Isaac küzdött az álmai megvalósításáért, még ha szegény majd bele rokkant a munkába, hogy elő tudja teremteni a tandíjra valót.

A romantikus lelkű olvasóknak ajánlom a kötetet.

Az első két résztől írt ajánlómat itt olvashatjátok:

Mona Kasten: Begin Again – Újrakezdés - Szavak erdeje (blog.hu)

Mona Kasten: Trust Again – Bízz újra! - Szavak erdeje (blog.hu)

Értékelésem: 5/5

Néhány idézet a könyvből:

"Az egyik lecke, amit a szüleink megtanítottak nekünk, az volt, hogy mindig csak azt tegyük, amit mi magunk helyesnek érzünk, és soha ne arra hallgassunk, amit mások mondanak rólunk."

"A problémákat úgy lehet megoldani, ha beszélünk róluk. És nem úgy, ha halálra dolgozzuk magunkat, és megpróbáljuk elfojtani őket. Így nem működik."

"Nem azok vagyunk, amit mondanak rólunk."

A könyvet, és a sorozat többi részét itt tudjátok beszerezni:

Mona Kasten: Feel Again - Érezz újra! (Újrakezdés 3.) (konyvmolykepzo.hu)

Keresés: "mona kasten" eredménye (konyvmolykepzo.hu)

Szerző: Mona Kasten
Cím: Trust Again - Bízz újra!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 480
 

Fülszöveg:

Dawn már leszámolt a szerelemmel – Spencer nem hajlandó feladni.

Amikor Dawn először találkozik Spencer Cosgrove-val, rögtön tudja, hogy beütött nála a krach. Méghozzá alaposan. Spencer szexi, sármos és vicces, pont az esete – és a fiú azonnal flörtölni is kezd vele.

Csakhogy Dawn fogadalmat tett, hogy elkerüli a férfiakat. Túl nagy fájdalmat érez, amiért rossz partnerben bízott meg, túl mély a seb, amiért megcsalták. De Spencer nem adja fel. És amikor Dawn rájön a srác szívszaggató titkára, világossá válik számára, hogy esélye sincs felülkerekedni azon a káoszon, amivé Spencer miatt vált az élete.

Kövesd az álmait!

"Sokféle fájdalom létezik, és én az összeset éreztem." 

Mióta befejeztem az Újrakezdés című nyitó kötetet, azóta csak az lebeg a szemem előtt, hogy minél hamarabb le tudjak ülni, és folytatni tudjam a sorozatot. Nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy elküldte nekem a teljes sorozatot, és egy levegővétellel el is tudom olvasni. 

Gondolataim a történetről:

Péntek este fejeztem be a második részt, és azóta az ismerőseim egy része csak azt hallgatja, hogy azonnal szerezzék be és olvassák el ezt a sorozatot. :) Mert annyira jó, és én annyira odáig vagyok Spencer-ért. :) Szerelembe estem. :)

Ebben a kötetben a baráti társaság újabb két tagját ismerhetjük meg jobban. A csendes Downt, aki nem bízik meg szinte senkiben, és a mindig vidám Spencert, aki már az első mondatával leveszi az olvasót a lábáról. A mindennapjaikat követhetjük nyomon, megismerjük a titkaikat, visszautazunk velük a múltba. Egyik pillanatban velük együtt nevetünk, míg a másikban velük sírunk. Összetörik a szívünket, de a történet végére be is gyógyítják azt.

A könyv tartalmazta a rá jellemző stílusjegyeket. Nagy titkok, dögös pasi, visszahúzódó lány, elsöprő vágy, elfojtott érzelmek, nagy drámák. De mégsem mondanám tucat könyvnek. Spencert már az első részben megkedveltem, de bevallom azt gondoltam, hogy Down csak kéreti magát. Végül kiderült, hogy miért volt olyan távolságtartó, és mi volt az oka, hogy titkolózott mindenki előtt.

Ez a kötet tökéletes példája annak, hogy az ember önértékelését, önbecsülését mennyire földbe tudja tiporni egy ember, vagy akár csak egy mondat is, és mennyi munka van abban, hogy elhiggyük, van érték abban, amit csinálunk.

Nagyon jól szórakoztam az olvasás során, de voltak pillanatok (na jó, bevallom, elég sok olyan pillanat volt), amikor gombóc volt a torkomban, megremegett a szám széle, és eleredtek a könnyeim. Borzalmas, hogy milyen sebet hordoz magában Spencer, és hogy miken kellett keresztülmennie Down-nak. 

Már az első részben s izzott a levegő a főszereplőink között, de ez túlszárnyalta. Spencer beszólásai, nyomulása már soknak tűnhetnének, ha nem lenne olyan lehengerlő stílusa. Down jellemfejlődése nekem nagyon tetszett. Bátorság kellett ahhoz, hogy üres lappal, barátok nélkül újrakezdje az életét, ráadásul távol az édesapjától, aki a mindent jelenti számára. Kíváncsi voltam, hogy fogja kezelni Sawyert, mert ők ketten a tűz és a víz, de akármennyire csendes is Down, csak sikerült megtalálnia a lakótársához vezető utat, és megtalálni a közös hangot. Barátokat szerzett, túl tudott lépni a félelmein, és felvállalta önmagát. De hogy ez utóbbit miért is mondom, ahhoz olvassátok el a könyvet. :)

Nagyon intenzív, nagyon szerethető történet volt, ahol több komoly témát és érint a szerző. Csak ajánlani tudom a romantikus lelkű olvasóknak, akik nem idegenkednek a pikánsabb részletektől.
 

Értékelésem: 5/5

Néhány idézet a könyvből:

"Úgy nem igazán tudod magad mögött hagyni a múltadat, ha mindent mélyen magadba temetsz. (...) A múltnak ugyanis megvan az a szokása, hogy nem enged el, amíg nem nézünk vele szembe."

"Soha többé nem akartam, hogy annyira meghódítsanak, hogy ne tudjak többé egyedül létezni, és hatalmat adjak valakinek arra, hogy tönkretegyen."

"Ha valakire rábízod magad, az mindig azt jelenti, hogy meg fogsz sérülni." 

A sorozatot itt tudjátok beszerezni:

Mona Kasten: Trust Again - Bízz újra! (Újrakezdés 2.) (konyvmolykepzo.hu)

Keresés: "mona kasten" eredménye (konyvmolykepzo.hu)

Szerző: Jacqueline Bublitz
Cím: Meggyilkolt álmok
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 367

Fülszöveg:

Ez ​nem csak egy újabb történet egy halott lányról.
Amikor a tizennyolcadik születésnapján egy új élet reményében Alice Lee megérkezett New Yorkba, nem volt egyebe, mint hatszáz dollár készpénze és egy lopott fényképezőgépe. Most, egy hónappal később már ő a város legújabb ismeretlen áldozata, aki nem hiányzik senkinek.
Ruby Jones szintén megpróbálja újrakezdeni az életét. Átutazza a fél világot, hogy aztán még magányosabbnak érezze magát. Mindez megváltozik, amikor megtalálja Alice holttestét a Hudson folyó partján.
Ez a letaglózó találkozás elválaszthatatlanul összekapcsolja a két nőt. Ruby – aki próbálja elfelejteni, amit azon a hajnalon látott – rájön, hogy képtelen elengedni Alice-t. Addig nem, amíg életét méltóképpen le nem zárhatja. Csak Ruby képes megoldani annak rejtélyét, hogy ki is volt a lány. Minél jobban beleássa magát az ügybe, Alice annál elevenebbként mutatkozik meg előtte, mintha már-már valóságos lenne a jelenléte…
Jacqueline Bublitz új-zélandi írónő bemutatkozó regénye nem a klasszikus „ki a tettes?” kérdés felől közelít, inkább azt veti fel: „ki volt ő, és mit hagyott hátra?” A válasz azonban meglepő lehet ebben a rendkívül izgalmas írásban, amely egy kegyetlen bűntény felfejtése mellett az emberi kapcsolatok, a traumák és az azokkal való megküzdés kérdéseivel foglalkozik. 

"Sosem értettem, miért mondják, hogy az igazság fáj. Nekem mindig úgy tűnt, a hazugságok okoznak fájdalmat." 

2022.novemberében az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg Jacqueline Bublitz első regénye, a Meggyilkolt álmok. Már akkor felfigyeltem a kötetre, kíváncsivá tett a fülszöveg. Köszönöm szépen a kiadónak, hogy elolvashattam.

Gondolataim a történetről:

Bevallom, a fülszöveg alapján másra számítottam. A történetnek két főszereplője van, Alice, a 18 éves fiatal lány, és Ruby, a harminchat éves felnőtt nő. Mindketten az eddigi életüket hátrahagyva, nagy tervekkel, a saját életcéljuk, és boldogságuk megtalálása miatt érkeztek New Yorkba. Nem tudnak egymásról egészen addig a napig, amíg Ruby holtan nem találja Alice-t a Hudson folyó partján. Abban a pillanatban változik meg Ruby élete, szinte már a halott lány megszállottjává válik, akiről hetekig ki sem derül, hogy kicsoda. Senki nem keresi, senkinek nem hiányzik. Ruby viszont ismeretlenül is minél többet szeretne megtudni a meggyilkolt lányról.

Nagyon találó lett a könyv címe, ami leginkább akkor nyert értelmet, amikor a történet végére értem. A borító pedig hátborzongató. A színvilágával hívta fel magára a figyelmemet, de minél tovább nézem, annál nyomasztóbb lesz. Mint ahogyan a történet is.

Különleges ez a kötet abból a szempontból, hogy az események narrátora Alice, a meggyilkolt lány. Ő szólítja meg az olvasót, és meséli el a történetét. Ez valóban az ő története. Nem Rubyé, nem a nyomozásé, hanem a halott lányé. Ő közvetíti a gondolatait, de a szemein keresztül látjuk a többi szereplőt is.

Ha egy pörgős, nyomozós krimire vágysz, akkor ez nem a te könyved lesz. Viszont ha egy gyönyörű líraisággal megírt, lélektani történetet szeretnél olvasni, ahol a szereplők lelki világa, gondolatai, vágyai, és álmai kerülnek terítékre, akkor vedd kezedbe a könyvet, és hagyd, hogy magába szippantson.

Nem volt könnyű olvasni. Egyrészt azért, mert nagyon kevés párbeszédet tartalmazott. Leginkább Alice gondolatain keresztül követjük az eseményeket, és ismerjük meg a szereplőket. Másrészt a kötet témája is nyomasztó kissé. A fő mozgatóeleme Alice holttestének megtalálása, de nemcsak azt látjuk, hogy ezt hogy tudja Ruby feldolgozni, mit érez utána, egyáltalán hogy érzi magát. Ahogy a mindennapjainkban, úgy a könyv lapjain is megjelenik a halál, a veszteség, a gyász, az elmúlás. Úgy gondolom tökéletesen bemutatja a Halálklub tagjain keresztül, hogy ezzel a veszteséggel, a gyász feldolgozásával nem vagyunk egyedül, vannak sorstársaink, és együtt, közös erővel tudjuk támogatni egymást. 

Ami számomra negatívum, hogy helyenként csapongónak éreztem a történetet. Volt rá példa, hogy vissza kellett lapoznom, mert nem tudtam nyomon követni, hogy most Alice saját gondolatait olvasom, vagy éppen Rubyt látom, Alice szemén keresztül. A végkifejlet pedig nekem túl gyors volt. Nem a nyomozás a hangsúlyos ebben a kötetben, mint ahogy azt korábban írtam is, de ahogy eljutunk a tettes személyéig, az nekem túl gyors volt a regény többi részéhez képest. Rubyt pedig nem nagyon sikerült megkedvelnem. 

A szerző nem finomkodik a leírásokkal. Sokszor már tényszerűen közöl dolgokat, legyen az akár nemi erőszak, akár a gyilkosság ténye. Ezért valóban csak annak ajánlom ezt a kötetet, aki nem idegenkedik ezektől a témáktól.

Értékelésem: 4/5

Néhány idézet:

"Ha megint elmegyek, hiányzom majd valakinek?"

"Ha valamit nem tapasztalunk meg, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy vágyunk is arra az élményre."

"Ha nem felejtesz el felfelé nézni, látni fogod, ahogy változik feletted az égbolt, még akkor is, ha egy helyben állsz." 

A könyvet itt tudjátok megrendelni:

Meggyilkolt álmok | Álomgyár (alomgyar.hu)

Szerző: Elly Griffiths
Cím: Átkelők
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023
Oldalak száma: 352

Fülszöveg:

A harmincas évei végén járó, egyedülálló igazságügyi régész, dr. Ruth Galloway boldogan él két macskájával Norfolk közelében, egy kietlen, távoli vidéken, amelyet vaskori lakói szentként tiszteltek – nem szárazföld, de nem is tenger igazán. A megszokott, csontok és más ősi tárgyak feltárásával töltött napjai azonban durva véget érnek, amikor egy gyermek csontjai kerülnek elő a tengerpart egy elhagyatott részén. Nelson főfelügyelő Galloway segítségét kéri, mert úgy hiszi, ezek Lucy Downey, egy tíz éve eltűnt kislány maradványai. Elrablója azóta is bizarr levelekkel provokálja a nyomozót, melyek rituális áldozatra, Shakespeare-re és a Bibliára vonatkozó utalásokat tartalmaznak. Aztán eltűnik egy újabb lány, és Nelson ismét levelet kap, pontosan olyat, mint a Lucyval kapcsolatosak.

Ugyanaz a gyilkos lenne? Vagy valaki, aki utánozza őt, és valahogy kötődik a Ruth távoli otthonához közel eső helyszínhez?

"Hajnal előtt legnagyobb a sötétség." 

Először a könyv borítója tűnt fel. Nemcsak a színvilága tetszett, hanem a titokzatossága is. Ezért is vártam annyira, hogy megjelenjen ez a kötet. Kíváncsi voltam, hogy mi rejtőzik a borító alatt. Ahogy haladtam a történettel, úgy lett egyre hátborzongatóbb a borító. Köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim a történetről:

Amikor elkezdtem olvasni, akkor egy idő után a Dr. Csont sorozatot láttam benne. Körbelengte ugyan az a titokzatosság, ami a sorozatot. Van egy rendőr, aki az igazságot keresi, és van egy nő, akihez a csontok beszélnek (többek között, mert ugye Ruthnak régészként nem ez a szakterülete). Ketten együtt dolgoznak, ami egy izgalmas, bár feszültséggel teli nyomozáshoz vezet. 

Ruth neves régész, és amikor a rendőrség csontokat talál a Szikes-lápon, akkor segítséget kérnek tőle. Meg kell vizsgálnia a csontokat, és megállapítani, hogy mióta vannak a láp fogságában. Nelson nyomozó tíz éve keresi Lucy Downey maradványait. Minden reménye Ruth, és az ő szakértelme. Amikor kiderül, hogy a csontok több ezer évesek, a rendőr nyomozó akkor sem adja fel, a régész szakemberrel közösen kezdik meg felgöngyölíteni Lucy több éve húzódó ügyét. Ruth ismeretei segítenek értelmezni azokat a leveleket, amelyeket Nelson kap. A korábbiakat is és azokat is amelyeket az újabb kislány eltűnése után érkeznek hozzá. Ahogy egyre közelebb kerülnek a megoldáshoz, úgy lesz a nő egyre nagyobb veszélyben. Az izgalommal teli, bár nyugodt ásatások egyre hátborzongatóbbak, és veszélyesebbek lesznek.

A könyv elején a szerző szépen felvezeti az eseményeket, majd lassan, megfontoltan halad előre a történetben. Ahogy közeledünk a végkifejlet felé, úgy nő a belső feszültség, és válik egyre letehetetlenebbé a kötet. Nem mondanám, hogy az események végigsöpörnek a könyvön, inkább oldalról oldalra épülnek fel. Aki egy pörgős thrillerre vágyik az csalódni fog, inkább egy belső feszültséget eredményező kriminek mondanám az Átkelőket.

Tipikusan az a könyv, amikor minden apróságnak fontos jelentése van. Olvasol valamit a történet elején, hirtelen átfut az agyadon, hogy ez most miért fontos, majd azzal a lendülettel el is felejted. Majd a kötet végén értelmet nyernek az apróbb utalások. Ezért is érdemes figyelmesen olvasni, elmerülni a történetben, és nem "átszaladni" rajta.

Griffith írásmódja nekem tetszett, mert megfontolt, nem rohan az eseményekkel, kifejti, de mégsem unatkozik közben az olvasó. Nincsenek benne oldalakon átívelő, mélyenszántó irodalmi körmondatok, a lényegre összpontosítunk, a szerző pedig hagyja nyomozni az olvasót is, amihez Ruth szakértelme a segítség. A régészeti utalásokat tőle ismerjük, miközben az olvasó azonosulhat Nelson nyomozóval. Bevallom, engem azért sikerült egyszer-kétszer félrevezetnie a szerzőnek. 

Úgy gondolom, hogy ez a kötet tökéletes felvezetése volt egy sorozatnak. Megkapjuk az alapokat, megismerjük a szereplőket, szert teszünk némi régészeti alapismeretre, kifejezésre, és betekintést nyerhetünk az északi mitológiába is. A tettes kiléte pedig egészen a történet végéig nem derül ki.

Kíváncsian várom a folytatást. :) 

Értékelésem: 4,5/5

Kedvenc idézeteim:

"Amit egyszer a Borzongó Homok elnyel, azt a föld nyelte el, és többé nem kerül elő."

"Ez minden szülő rémálma. A legrosszabb, a lehető legrosszabb. Amikor az embernek gyereke lesz, hirtelen a világ egy sokkal rémisztőbb helyé válik. Minden fadarab és kő, minden autó, minden állat, de főleg minden ember hirtelen rettenetes veszélyforrássá válik. Az ember rájön, hogy bármit, bármit megtenne a biztonságukért: lopna, hazudna, ölne, amit csak akar. De néha egész egyszerűen nincs mit tenni. És ez a legnehezebb."

"Nem, nem. A leltáraknak megvan a maguk fontos szerepe, de nem árulják el nekünk, hogy az emberek hogyan éltek, mi volt fontos számukra, mit dicsőítettek. Nem, a legfontosabb dolog az irány volna. Hogy merre néznek a székek. Ez megmutatná a jövő régészeinek, hogy a legfontosabb tárgy a huszonegyedik századi otthonban a sarokban lévő nagy fekete téglalap volt.

A könyvet itt tudjátok megrendelni:

Átkelők (kossuth.hu)

Szerző: Stella Albright
Cím: Búcsúszimfónia 2 - Miután visszajöttél
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 352

Fülszöveg:

Egy ​élet megváltoztathatja a világot
Tíz év telt el azóta, hogy Harmony utoljára látta egykori rockzenész édesapját, akinek hirtelen felbukkanása a feje tetejére állítja a lány életét. Harmony úgy dönt, hogy az amerikai kisvárosból, ahová nagyszülei vitték, visszatér Párizsba, hogy feltegye apjának a kérdéseket, melyek régóta gyötrik. Amikor a titkok feltárulnak, minden, amit Harmony valaha is hitt és tudott a múltról, végérvényesen megváltozik.
Van megbocsátás egy apa számára, akit felőrölt élete szerelmének elvesztése? Létezik újrakezdés, miután már rég feladtuk? Amíg Harmony próbálja megérteni a kapcsolatát az apjával, mi lesz szerelmével, Haydennel? Vajon kettejük kapcsolata elég erős ahhoz, hogy sorsuk örök időkre összefonódjon, vagy végleg elszakadnak egymástól?
Stella Albright Búcsúszimfónia-duettjének második részében kibontakozik a tehetséges zenészlány, Harmony története. Megindító regény szerelemről, szeretetről, az újrakezdés és a második esély lehetőségéről, valamint a szülő-gyermek kapcsolat olykor fájdalmas, de páratlan kötelékéről.

"(...) az ember nem azokat bánja leginkább, amiket kimondott, hanem amiket sosem volt bátorsága kimondani." 

Nagyon vártam, hogy megjelenjen ez a történet, 2022-ben a Könyvfesztiválon meg is vásároltam, és végre találkozhattam a drága Stellával is. Ezúton is köszönök neked mindent!

Gondolataim a történetről:

Nagyon vártam, hogy végre elkezdjem ezt a történetet olvasni. Mégis halogattam. Majd ősszel.. Majd Karácsonykor.. Majd januárban.. De egyik "eltervezett dátum" sem volt az igazi. Vártam. Majd a semmiből jött egy családi tragédia, ami kiszakította az életünket a megszokott, nyugodt helyéből. Az volt az a pillanat, amikor éreztem, hogy eljött az idő. Most kell mindent félretennem, és levennem a könyvet a polcról. Nagy tanítóm volt ez a kötet. Nehéz szavakba önteni, hogy mit is érzek.

Harmony életében 10 év után újra felbukkan az apja. Kérdések ezrei kavarognak a fejében, és forr benne az indulat. Válaszokat akar, ezért két hétre elutazik Franciaországba az apjával. Abban bízik, hogy elfogadható magyarázattal tud szolgálni a híres rocksztár arra, hogy miért lökte el magától a lányát, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Ahogy telnek a napok úgy ismerjük meg a múlt eseményeit, és kapunk választ a kérdésekre.

Imádtam minden sorát ennek a történetnek. A legnehezebb és legfájdalmasabb időben vettem kézbe, nem tagadom, nagyon sokat sírtam rajta, de nagyon sok erőt is merítettem Harmony történetéből.

Hirtelen nem is tudom, hogy a történetről meséljek, vagy azokról az érzésekről, amelyeket kiváltott belőlem ez a kötet. :) 

Fájdalmas, és mégis gyönyörű történet, ami apró darabokra törte a lelkemet. Harmony életében fontos szerepet játszik a zene. Ha szomorú, ha boldog, ha magányos, vagy ha csendre vágyik, akkor a zenét hívja segítségül. Szinte az egyedüli társa, akiben nem csalódott. Túl van egy fájdalmas szakításon, az apja 10 év után visszatért. Ezek külön-külön is olyan események, amelyeket nehéz feldolgozni. A kettő együtt pedig mélyre taszítja a lányt. Hoz olyan döntéseket, amelyekre nem büszke, és amiket meg is bán. Viszont legyünk őszinték magunkhoz. Mi hogyan viselkedtünk volna az ő helyzetében? Annyi mindenen kellett keresztül mennie ilyen fiatalon, ami az embernek egy egész életre is bőven sok. Ha velünk történt volna mindez, mi milyen döntéseket hozunk? Hogy reagálunk? Lennénk-e ilyen erősek, mint ez a fiatal lány? 

Nekem sok mindent tanított Harmony. Legelőször azt, hogy minden napban van valami, amiért hálásak lehetünk, mert 1 pillanat alatt bekövetkezhet valami visszafordíthatatlan, és pontosan emiatt kell minden pillanatot megragadni, minden pillanatot kihasználni, megélni, este pedig úgy tudjuk majd álomra a fejünket, hogy mi mindent megtettünk azért, hogy ne maradjon bennünk hiányérzet az adott nappal kapcsolatban.

Megmutatta, hogy a megbocsátás nem kerül semmibe, viszont le tudod tenni azt a terhet, amit a harag által cipelsz magaddal. Talán ez a legnehezebb. Feldolgozni, elengedni, és kimondani azt, hogy megbocsátok.

Egy érzelmekben gazdag, könnyekre fakasztó történetet kaptam. Nem csalódtam most sem a szerzőben, mert tudtam, hogy össze fog törni, de minden könnycseppel erősebbé is tesz, és a kötet végére újjászületek. Úgy érzem, hogy mindenkiben van egy kis Harmony. Mindannyian hordjuk a saját keresztünket, mindenki előtt ott van az újrakezdés lehetősége, a megbocsátás képessége. Már csak élnünk kell vele. Rajtunk múlik, hogy megtesszük-e azt a bizonyos lépést, amitől a legjobban tartunk.

Az egyik legcsodálatosabb történet volt, amivel az elmúlt években találkoztam. Szívből ajánlom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek, és hagyjátok, hogy tanítson. Stella a szívével, lelkével adta át nekünk Harmony történetét. Egy történetet a hit erejéről, a szeretet hatalmáról, a megbocsájtásról.

Köszönöm, Drága!

Értékelésem: 5/5

Természetesen kedvenc lett. :)

Kedvenc idézeteim:

"Ha mindig arra fogsz tekinteni, hogy mit rontottál el a múltban, akkor sosem leszel képes egy jobb jövőt építeni."

"A ház akkor válik otthonná, amikor vannak akik megtöltik azt figyelemmel, odaadással és legfőképpen szeretettel. Az otthon ott van, ahol a család."

"Az ember sokkal többet képes eltűrni, mint azt valaha is hitte."

"Élj úgy, hogy minden pillanat érdemes legyen arra, ha esetleg búcsúzni kell."

Ez csak néhány gondolat a könyvből, valójában rengeteg jelölő címkét elhasználtam, hogy megjelöljem a számomra fontos gondolatokat.

A kötetet itt tudjátok beszerezni:

Búcsúszimfónia 2. - Miután visszajöttél | Álomgyár (alomgyar.hu)

Az első részről írt ajánlómat itt olvashatjátok:

Stella Albright - Miután elmentél (Búcsúszimfónia-duett 1.) - Szavak erdeje (blog.hu)

Az első részt itt tudjátok beszerezni:

Búcsúszimfónia 1. - Miután elmentél | Álomgyár (alomgyar.hu)

Sziasztok!

Nagyon sok interjú készül a hazai szerzőinkről, és a már megjelent, vagy készülőben lévő könyveikről. Én azonban nemcsak arra vagyok kíváncsi, hogy milyen történetekkel örvendeztet meg minket az író, hanem arra is, hogy ő milyen olvasmányokat részesít előnyben. Ezért felkértem néhányukat, hogy osszák meg velem az olvasási szokásaikat, kedvenc történetüket.

Az Álomgyár Kiadó szerzőjével, Patak Gyöngyvérrel beszélgettem.

Kedves Gyöngyvér!

Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet!

• Kérlek mesélj néhány szót magadról!

Patak Gyöngyvér vagyok, öt gyermekes anya, gimnáziumi tanár, író nő. Így, külön írva. Nem vagyok hivatásos író, az írást mégis hivatásomnak tekintem.Gyerekkorom óta része az életemnek, ám az anyaságom alatt fordultam felé komolyabban. Családi információs magazint szerkesztettem, blogoltam, szerzői honlapomon több, anyáknak és kismamáknak szóló segítő könyvem elérhető. Első regényem a Család a dombon, amely először magánkiadásban jelent meg, majd miután elkapkodták, 2022-ben az Álomgyár Kiadó gondozásában. A második kötet várhatóan idén június elején jelenik meg. A kézirat befejezésénél, izgalmas időszakban járok.

• Könyvmolynak vallod magad?

Persze! Mindig olvasok valamit. Nem lehet olyan késő, hogy ne olvasással fejezzem be a napot. Ha csak öt percre maradt is erőm, vagy csak fél oldalra, amin elalszom, szeretem, ha olvasással végződik a nap. Ez, amíg a gyerekeim picik voltak, sokszor a nekik felolvasott esti mese volt, de szerencsére a meséket is nagyon szeretem. És persze napközben is kihasználok minden lehetőséget az olvasásra.

• Számodra mit jelent az olvasás?

Hú, rengeteg mindent. Lételem. Énidő. Másik világokba röpít, miközben a jelenben tart, eltávolít a valóságtól, miközben összekapcsol a világgal, és önmagammal. Feltölt, szórakoztat, kikapcsol vagy inkább bekapcsol, megoldásokat mutat, kérdéseket vet fel, válaszokat ad. Érzelmeket vált ki, elgondolkodtat, pihentet, vagy felvillanyoz. Attól függ, éppen mit olvasok. Nekem nagyobb élményt nyújt elmerülni egy könyvben, mint végignézni bármely 4D mozifilmet.

• Melyik volt életed első, meghatározó olvasmánya?

Erre pontosan emlékszem: Eric Kästner: A két Lotti sárga pöttyös kiadása. Nyolc éves koromban kaptam. Életem első saját nem-mesekönyve, az első regény. Felszaladtam vele a szobámba, és az ágyon egy ültő helyemben kiolvastam. Imádtam a történetet és az író hangját, ahogy ki-kiszólt az olvasóhoz ­­– hozzám! – a könyv lapjai közül. Annyiszor elolvastam, hogy egy idő után kívülről tudtam az egészet. Innentől nem volt megállás, faltam a könyveket. Ma is szívesen olvasok ifjúsági irodalmat,ilyenkor visszakerülök lélekben a gyerekkoromba. 

• Egy hosszú nap után, amikor egy kis kikapcsolódásra vágysz, melyik zsánert részesíted előnyben?

Mostanában a könnyedebb műfajokat olvasom szívesebben, pontosan a kikapcsolódás miatt. Sok nagyon színvonalas,igazán vicces szórakoztató irodalommal találkoztam mostanában. Nagyon szeretek nevetni, az én írásaim is általában humorosak, enyhén (ön)ironikusak. Szeretem a kalandokat, izgalmakat is, de a lélektani, elgondolkodtató, elsősorban realista műveket.

• Mi alapján választasz olvasnivalót? Az aktuális hangulatod vezérel, vagy a közösségi médiában futó kihívások segítenek kiválasztani a következő könyvet?

Is-is. Ha valami szembejön és felkelti az érdeklődésemet, azt szeretem megszerezni és elolvasni. Sajnos már több, nagyon hype-olt nemzetközi bestsellerben csalódtam, ezért (is) nagyon szeretek mai magyar szerzőktől olvasni. És persze azért is, mert érdekel, hogyan és mit írnak a kortársaim, és szeretném támogatni is őket. Nagyon sok, nagyon kiváló író van ma köztünk, szépirodalomban és a szórakoztató műfajban egyaránt. Érdemes keresni a könyveiket!

• Van 2023-as olvasási terved?

A legjobban most a saját könyvemet szeretném olvasni, mert az azt jelenti, hogy végre befejeztem és meg is jelent! :) Viccet félretéve, igen. Rengeteg könyv van, amit el szeretnék olvasni, lépten-nyomon remek ajánlókba botlik az ember, sok a kísértés. De először most az ágyam mellett sorakozó karácsonyi könyvkupacnak szeretnék a végére jutni.

• Ajánlj nekem egy könyvet a kedvenceid közük!

Ha visszatekintek a valaha olvasott könyvekre, akkor nem fogok tudni választani, a Háború és békétől kezdve Finlay Donovanig, úgyhogy inkább az épp aktuális olvasmányomat ajánlom most, amit nagyon megszerettem: Budai Lotti: Tök-életlen életek trilógiáját. Útkereső könyv, mint a Család a dombon (főleg most készülő 2. kötete) és bár a főhős, Laura nem az én korosztályom és élethelyzetem, a személyisége is eltér az enyémtől, mégis számomra is fontos megállapításokra jut, ismerős érzelmeket él meg és hasonló folyamatokon megy keresztül, mint amiket én is átéltem már. Nagyon tetszik a könyv humora, nyelvezete, tempója. Otthon érzem magam benne olvasás közben, el tudok merülni benne. Ezt az érzést kívánom minden olvasótársamnak!

Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre!

A Szerző elérhetőségei:

Kezdőlap - Patak Gyöngyvér (patakgyongyver.hu)
Patak Gyöngyvér írói oldala | Facebook
Patak Gyöngyvér (@patakgyongyver) • Instagram-fényképek és -videók

Gyöngyvér könyvét itt tudjátok beszerezni:

Család a dombon | Álomgyár (alomgyar.hu)
Könyv: Család a dombon (Patak Gyöngyvér) (libri.hu)
Patak Gyöngyvér: Család a dombon | könyv | bookline
Könyv: Patak Gyöngyvér: Család a dombon (book24.hu)

A Család a dombon című könyvről írt ajánlómat itt olvashatjátok:

 Patak Gyöngyvér: Család a dombon - Szavak erdeje (blog.hu)

Szerző: Erica Anthony - Susannah Skiethen
Cím: A múlt emlékei
Kiadó: Book Dreams
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

Fülszöveg:

Faith
Az életem hazugságokra épül, amit javarészt én kreálok magamnak. A festészet szeretetét az anyámtól örököltem, mégis ezt muszáj lepleznem a családi béke miatt. A műtermem a mentsváram, ahova most beengedtem őt. Egy álarc, amit esténként az arcomra húzok, de a lelkemet így sem rejthetem el előle. Sötét szeme elvarázsolt, ahogy a színpadon állva, tekintetünk egybefonódott. Egy ajánlat, ami megváltoztathatja az életem, de ha nem vigyázok akkor el is vehet tőlem mindent.

Hudson
Az életem szinte tökéletes. Mindenem megvan, ami a boldogsághoz kell: hatalom, pénz, nők. Anyám hagyatéka azonban felborított mindent. Az örökségem a bosszú tárgyává vált. Mindaddig, amíg egy napon meg nem ismertem őt. A személyt, akit látatlanul is gyűlölök a közös kötelék miatt. Akit mindenképpen és minden módon le akarok igázni…
Hogy is van a mondás? Ember tervez… és a tervek azért vannak, hogy felrúgjuk őket.
Minden csupán illúzió, amely bármelyik pillanatban elillanhat.

"De az élet bebizonyította, hogy a rossz dolgoknak egyszer vége szakad, és a vihar után mindig eloszlanak a felhők." 
 

A Bookstagram Tour keretein belül volt lehetőségem elolvasni A múlt emlékei című kötetet, amit ezúton is nagyon köszönöm a Book Dreams Kiadónak, Erica Anthony és Susannah Skiethen írónőknek!

Gondolataim a történetről:

Erica Anthony munkásságát nagyon szeretem, mindent elolvastam, ami a nevéhez kapcsolódik. Susannah Skiethen írónőt pedig A múlt emlékei által ismertem meg, tőle sajnos még nem olvastam semmit, leszámítva ezt a kötetet. Viszont ezzel fel is került a radaromra. :)

Számomra mindig nehéz kézbe venni olyan kötetet, ami két szerző nevéhez köthető. Ilyenkor mindig kétségek kavarognak bennem, hogy mennyire lesz összhangban a szöveg, nem üt-e el nagyon az egyik szerző írásmódja a másik szerzőétől. Úgy gondolom, hogy ketten csak akkor tudnak egy lendületes, élvezhető, és olvasmányos történetet az olvasók elé tárni, ha megvan köztük az összhang, közösek a rezgéseik, a gondolataik. Nos, jelen esetben nem csalódtam, a két írónő nagyon olvasmányos történettel örvendeztette meg az olvasókat.

Két nap alatt elolvastam a könyvet, vitt magával a történet, megvolt a lendülete, tetszett az írásmód, bár kicsit erotikusabb volt, mint amire számítottam. :) Ami meglepett, hogy amilyen intenzív volt a könyv szinte teljes egésze, nagyon visszafogott lett a végére. Az utolsó 2-3 fejezet során meg tudott kicsit pihenni az olvasó, át tudta gondolni az olvasottakat.

Egy negatívumot sajnos ki kell emelnem, ami számomra teljesen érthetetlen volt. Biztos megvolt az oka, csak én nem értettem. Ez pedig Faith anyjának a festményekkel kapcsolatos kétes ügyletei. Miért? Nem értem.. Számomra ez nem adott pluszt a történethez. Ezt a részt én kihagytam volna.

De vissza a pozitívumokhoz. :) A karakterek kidolgozottsága, és a jellemfejlődése tetszett. Faithnek és Hudsonnak is sötét emlékek árnyékolják be a múltját. Egyiküket a bosszú fűti, a másikukban a harag munkálkodik kérdések ezreivel. Ketten együtt kellenek ahhoz, hogy hogy felfedezzék önmaguk igazi énjét, és a megbocsájtás útjára tudjanak lépni. Hiába volt heves, érzelmekkel túlfűtött, és erotikában gazdag az ő kapcsolatuk, mindezek mögött ott volt a valódi énjük keresése, önmaguk felfedezése.

Amit hiányoltam még egy kicsit, az Faith apjának a magyarázata a művészethez való hozzáállásáról. Nemcsak a lányára nézve, hanem Kendrára is.

Azt már a történet elején sejteni lehetett, hogy drámában nem lesz hiány. Nem is éreztem hogy nélkülözném a drámai jeleneteket, alaposan felpörgették az eseményeket. Faith és Hudson kapcsolata egyébként is egy tomboló viharra emlékeztetett, de amikor benézett Tyler is a képbe, akkor vált elsöprő hurrikánná. A több évtizedes családi titkokról már említést sem teszek, hogy egy kicsit fenn tartsam a kíváncsiságotokat.

Végül pedig, tudom, tudom, hogy gyerekes Tyler viselkedése, de én olyan jókat mosolyogtam a Hudsonra tett megjegyzésein. :)

Aki kedveli a pikánsan romantikus történeteket, ami nem szűkölködik drámai eseményekben, annak ajánlom ezt a történetet.

Kedvenc idézeteim:

"Az emlékeidet senki sem veheti el tőled."

"De az élet bebizonyította, hogy a rossz dolgoknak egyszer vége szakad, és a vihar után minidg eloszlanak a felhők." 

"A múltad átszövi majd a jelened, de a jól megtervezett jövődet is felülírja."

"A vihar tele van szenvedéllyel és mindent elsöprő energiával - vágott közbe. - Kell a vihar, hogy értékelni tudd a napsütést."

"A múlt traumája rányomta a bélyegét az életünkre, amit a mai napig cipelünk a lelkünkben."

Értékelésem: 4,5/5

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Susannah Skiethen és Erica Anthony - A múlt emlékei ( ebook ) - BOOK DREAMS KIADÓ - Book Dreams Kiadó webshop